A szintvonalas térképek felhasználásával készített, a domborzat sokféle jellemzőit kvantitatívan ábrázoló, értékelő térképek pontossága egyrészt az alaptérképtől, másrészt a levezetett térkép szerkesztésénél használt módszerektől is függ. A digitális térképszerkesztés a derivált domborzatelemző és értékelő térképek új paraméterek szerinti korlátlan számú variálását teszi lehetővé. Az új módszerek gyorsítják a térképek szerkesztését, és elvileg javítják azok pontosságát is. Nagyon fontos kérdésnek tartjuk a hagyományos és digitális módszerrel készült tematikus térképek pontosságának a vizsgálatát.
Ebben a tanulmányban először egy mintaterület 25 000-es térképéről hagyományos technikával és digitálisan szerkesztett lejtőkategória térképeket hasonlítottunk össze, majd a különböző méretarányú térképekből digitálisan előállított tematikus térképek pontosságát értékeltük. Az összevetést IDRISI szoftverben kereszttabulációval végeztük. Az 1 : 25 000 térkép felhasználásával, manuális és digitális módszerrel készített lejtőkategória térképek eredményeit az 1. táblázat tartalmazza. Megállapítottuk, hogy a manuális feldolgozásnál a kategória határok közelében halmozódnak a besorolás bizonytalanságai, és a nagyobb kiterjedésű viszonylagosan egységes lejtésű területeken belül nem mindig különítették el az adott kategóriától kis mértékben eltérő meredekségű foltokat. A szoftveres eljárás során viszont még a legapróbb foltok is megmaradnak, és bele kerülnek a statisztikába. A különböző méretarányú térképek és az SRTM domborzatmodell felhasználásával készült digitális lejtőkategória térképek adatai (2. táblázat) alapján megállapíthatjuk, hogy – az SRTM kivételével – a térképi generalizálás
fokának növekedése a meredek és lankás lejtők változásában ellentétes irányú trendet eredményez (3. ábra). A 90 m-es felbontású SRTM alkalmazását a kisebb kiterjedésű területeken nem, vagy csak nagy elővigyázatossággal tartjuk elfogadhatónak
