Szoleczky, Emese

Repository of the Academy's Library

Iskolakultúra 1998/395szemleAz 1920-as években 1848–49 eleventörténelemnek számított. Furcsadolog, de tömegesen az első világ-háború alatt „halt ki” ez a generáció – gon-doljunk csak az 1916-ban elhunyt GörgeiArtúrra! Tehát, bár egyre kevesebben, demég éltek az utolsó szemtanúk, egykorihonvédek – az utolsó közülük, a legendás-sá lett Lebo István 1928-ban, kilencvenhatévesen halt meg. S a közgyűjtemények fi-gyelme úgy fordult feléjük, mint a nyolc-vanas években a miénk az első világhábo-rús veteránok felé. Elérkezett az utolsóperc ahhoz, hogy e nemzedék ereklyetár-gyait még begyűjtsék, s rajtuk keresztül„láttassák” e sorsfordító korszakot.Nem mintha erre korábban nem lett vol-na igény. 1891-ben a pesti Vigadóbangyűjtötték össze először a forradalom ésszabadságharc ereklyetárgyait, az 1870-esévekben megalakult az aradi ereklyemúze-um, ezenkívül számos magánygyűjteményvált országos hírűvé még a világégés előtt.1918 novemberéig, amikor a HadtörténetiMúzeum létrejött, országos központként aMagyar Nemzeti Múzeum gyűjtötte a ’48-as emlékeket. Mivel azonban a szabadság-harc tagadhatatlanul elsősorban katonaiesemény volt, történetének bemutatását ésaz anyaggyűjtésben az elsőséget megala-kulásának első pillanatától kezdve jogelő-dünk, a Magyar Királyi Hadimúzeum vin-dikálta magának.Ehhez a múzeum igen kedvező adottsá-gokkal rendelkezett. Munkatársainak je-lentős része hivatásos, Ludovika Akadé-miát végzett tiszt volt, akikbe beleneveltéka magyar szabadságküzdelmek tiszteletét;csapatszolgálatuk során, rokonságuk, is-merőseik révén maguk is szinte elkerülhe-tetlenül találkoztak „a nagy idők emlékei-vel és tanúival”. Természetes volt, hogy„nagyapáik háborújának” emlékeit össze-gyűjtik, legalább akkora alapossággal,mint „sajátjukét”, az első világháborúét. Amúzeum számos történelmet kedvelő hi-vatásost és civilt kért fel külső munkatárs-nak, akik az ország más-más tájaink élvefelhívták a múzeum figyelmét mindenhadtörténeti jelentőséggel bíró tárgye-gyüttesre. A „magyar hadi dicsőség tárhá-zának” létrejötte után a nemzeti felbuzdu-lás jegyében sok-sok adománnyal is gaz-dagodott a múzeum. S végül, de nem utol-sósorban, nem szabad elfelejtenünk aztsem, hogy a leszármazottak, rokonok ré-vén, vagy éppen régiségkereskedők köz-vetítésével vásárlás útján is szépen gyara-podott a gyűjtemény.A ’48-as anyag színvonalassá válásáttovábbi két, nagy jelentőségű eseménybefolyásolta döntően. Az első az oszt-rák–magyar kapcsolatok rendezése volt avilágháború után: a magyar vonatkozásúmuzeális kincsek átadása során hazake-rültek olyan értékek, mint az aradi hadbí-„Fényesebb a láncnál a kard…”Egy épp elkészült kiállítás kulisszatitkai1849 májusában a honvédcsapatok ostrom alá vették Buda várát. A várészaknyugati végében egy új épület állott ekkor, amely az uralkodó – későbbmagyarosított – nevét viselte: Ferdinánd-, majd Nándor-laktanyaként.Az ostrom során az épületet természetesen számos ágyúlövés érte.Az 1920-as évek elején döntés született arról, hogy a Nándor-laktanyátmúzeumi célra veszik igénybe: átépítése 1926–29 közt megtörtént, azótaad otthont – többek között – a Hadtörténeti Múzeumnak. A rekonstrukciósorán muzeológus-elődeink rábukkantak az 1849-es ostrom lövedék-becsapódásainak helyeire és nosztalgiától vezérelve megőrizték azokat,sőt a jobb láthatóság kedvéért az adott helyekre ágyúgolyóbisokatfalaztak „vissza” ezek még ma is láthatók a bejárattólbalra eső homlokzati részen.róság által bűnjelként a periratokhoz csa-tolt, a tábornokoktól elkobzott katonai ér-demrendek, kinevezési okmányok. – Amásik döntő mozzanat a Magyar Nemze-ti Múzeummal történt megegyezés az1715-ös gyűjtési korszakhatárról. Ennekvolt köszönhető a személyes ereklyékentúli „általános” 48-as anyag átadása a Ha-dimúzeumnak.A múzeum helytörténeti jellegű kutatá-sokat is folytatott – elsősorban a főváros-ban – a ’48-as emlékhelyek megjelölésére:mai napig is számos emléktábla, utcanév,sőt emlékhely köszönheti létét a Hadimú-zeum kezdeményezésének: a múzeum tör-ténetének egyik legnagyobb ünnepségesorán avatták fel Zala György alkotását,Görgei Artúr lovasszobrát épületünk sar-kánál, az Esztergomi-bástyán (ahol ma anemzeti lobogó áll). Hasonlóan emlékeze-tes lehetett 1941-ben a Szovjetunióból ha-zakerült honvédzászlók fogadása és elhe-lyezése a Hadimúzeum kiállításán.Múzeumunk második világháborúsanyagvesztesége legérzékenyebben épp akiemelt szerepet játszó ’48-as gyűjte-ményrészt érintette. Számos egyedi tárgy– úgy tűnik – örökre elveszett.A magyar polgári fejlődés lehetőségeitmegteremtő forradalom és a hozzá kapcso-lódó szabadságküzdelem mindig is intéz-ményünk egyik kiemelten megcélzottgyűjtési területe volt, a múzeum történeté-ben szinte váltakozva követték egymást a’48-as témájú időszaki-alkalmi és állan-dóbb kiállítások. – Szerencsésebb nemze-tek egész múzeumot hoznak létre függet-lenségi küzdelmük emlékének ápolására,lévén ez kézzelfogható, minden korosz-tályhoz közel álló módja a nemzettudatformálásának. Nekünk most a 150. évfor-dulóhoz kapcsolódó átfogó tárlat lehetősé-ge adatott meg, ezzel kívánunk tisztelegniannak a honvédseregnek az emléke előtt,amelyik – nagyrészt önerejére támaszkod-va – másfél éven át állta a sarat Európaegyik legnagyobb haderejével szemben,nemzedékeken át ható példát mutatvahelytállásból, önfeláldozásból, hazaszere-tetből. Nem véletlen, hogy szellemi örök-ségként belőle merít minden magát ma-gyarnak valló haderő, valamint a politikaiés társadalmi mozgalmak.Dacára világháborús veszteségeinek,valamennyi magyarországi közgyűjte-ménnyel összehasonlítva ma is a Hadtörté-neti Múzeum rendelkezik a számában ésjelentőségében a legnagyobb szabadság-harcos ereklyegyűjteménnyel – ez egy-szerre örömforrás és aggasztó tehertétel: aszinte állandóan kiállítási körülményekközt tartott műtárgyak, dokumentumok azévtizedek alatt erős fénynek, hőingadozás-nak és pornak kitéve erőteljes károsodástszenvedtek. Így aztán, amikor 1996 végéntervezni kezdtük e kiállítást, szembe kel-lett néznünk azzal a nagyon komoly prob-lémával is, hogy e történelmi relikviák res-taurálása nem tűr további halasztást.Egy kiállítás elkészültének legfonto-sabb háttér-munkásai a restaurátorok. Haegy szép tárgyban gyönyörködünk, leg-több esetben öntudatlanul is az ő türelmesmunkájukat, szakértelmüket dicsérjük. Atárgyak állapota miatt ez igen pénz- és idő-igényes. Mert tudta-e azt a Tisztelt Olvasó,hogy egy-egy műtárgy rendbetétele sok-szor hét–nyolc hónapot, vagy még többetvesz igénybe, s 1–1,5 millió forintba ke-rül? Nem könnyű a restaurálási segéd-anyagok (vegyszerek, textilek, fémkellé-kek) beszerzése sem, lévén nemegyszercsak külföldön kaphatók. Jelen kiállításesetében a hányatott sorsú, a Szovjetuniótkétszer is megjárt honvéd csapatzászlók, aszemélyes tárgyak és dokumentumok tete-mes hányada azonnali beavatkozást igé-nyelt, mielőtt károsodásuk visszafordítha-tatlanná vált volna.Első lépés mindig a tisztítás, a tárgyrarakódott szennyeződések eltávolítása,majd a „levédés”, azaz a felület(ek) kon-zerválása különböző vegyszerek segítsé-gével. Végül az évtizedek rongálásait, az„idő vasfogának” nyomati eltüntetve pó-tolják a hiányzó részeket, teszik újraegésszé a műdarabokat, dokumentumo-kat. Felelősségteljes, szakavatott mun-kájukhoz nagy ügyességre, alapos kémi-ai tudásra, történeti-művészettörténetiismeretekre van szükség. Az ő érdemük,ha a kiállításra vagy raktárba kerülő ér-96Szemletékeinket nem kell további pusztulástól,károsodástól féltenünk.A Hadtörténeti Múzeum szabadsághar-cos ereklyéinek újjávarázslását természe-tesen önerőből nem tudtuk megoldani – emunkákba az országlegjobb restaurátorszakemberei kapcso-lódtak be. Tizenöttextilrestaurátor dol-gozik a zászlókon,zászlószalagokon,ruházati tárgyakon,két festményrestau-rátort foglalkozta-tunk, további négyrestaurátor speciálisfém-, fa- és bőrtár-gyak, illetve maket-tek felújítását végzi.A grafikák, papír-pénzek, plakát- ésaprónyomtatványok,könyvek, újságok,kották, kéziratok res-taurálásán öt munka-közösség fáradozik.A művelődési éshonvédelmi tárcavégső soron magáé-vá tette és komolyanyagi segítséggeltámogatta elképze-lésünket. Így elsőízben van módunkarra, hogy a hatal-mas költséggel res-taurált tárgyakat,dokumentumoka tm ű t á r g y v é d e l m iszempontból megfe-lelő kiállítási környezetben helyezzük el.Még épülő kiállításról lévén szó, enged-tessék meg nekem, hogy e kedvcsinálónakszánt írás segítségével egy kissé a kulisz-szák mögé vezethessem a Tisztelt Olvasót.A kiállítás teljes egészében elfoglalja aHadtörténeti Múzeum I. emeleti északiszárnyát: hét egymáshoz kapcsolódó te-remben, a hozzá tartozó folyosórésszel ki-egészítve, összesen több mint 600 m2-enkerül megrendezésre. Az építés megkezdé-se a kiállítási tér korszerűsítésével kezdő-dött, új padlóburkolat, korszerű világításkialakítására került sor.Eddig általánosságban írtam el, hogy aHadtörténeti Múze-um 1848–1849-ess z a b a d s á g h a r c o sgyűjteménye igengazdag és értékes.De mi az, amit azidelátogató saját sze-mével is láthat a ki-állításon, amiért ér-demes akár vidékrőlis felutaznia? Az el-ső terem a forrada-lom, a márciusi na-pok hangulatát, len-dületét tükrözi majd.Érzékelteti a népektavaszának európaihorderejét, terjedé-sét, felvillantja a ko-rabeli Magyarországtársadalmának jel-legzetes alakjait,osztályait, rétegeit,divatját. A háttérben– mintha az ablakonát látnánk – óriásfo-tókon át szembesül-hetünk az utcák for-radalmi hangulatá-val. Az enteriőr pol-gári szalont mutatbe. A pozsonyi or-szággyűlés munkál-kodását, a forrada-lom vívmányait tag-laló rész vezet át kö-vetkező termünkbe és témánkhoz: a sza-badságharc hadseregének bemutatásához.Nemzetőrség, sorgyalogezredek, a biroda-lom helyzete ’48 nyarán, nemzetiségimozgalmak adják az előzményt a honvéd-ség szervezésének megindulásához. Élet-hűségével bizonyára sokakat megragadmajd a toborzási jelenet. A szeptemberiválság, az ozorai és a pákozdi győzelemkapcsán kerül kiállításra Batthyány LajosIskolakultúra 1998/397SzemleEgy kiállítás elkészülténeklegfontosabb háttér-munkásaia restaurátorok. Ha egy széptárgyban gyönyörködünk,legtöbb esetben öntudatlanulis az ő türelmes munkájukat,szakértelmük dicsérjük.A tárgyak állapota miatt ezigen pénz- és időigényes. Merttudta-e azt a Tisztelt Olvasó,hogy egy-egy műtárgy rendbe-tétele sokszor hét–nyolchónapot, vagy még többet veszigénybe, s 1–1,5 millióforintba kerül? Nem könnyűa restaurálási segédanyagok(vegyszerek, textilek, fém-kellékek) beszerzése sem,lévén nemegyszer csakkülföldön kaphatók. Jelenkiállítás esetében a hányatottsorsú, a Szovjetuniót kétszer ismegjárt honvéd csapat-zászlók, a személyes tárgyakés dokumentumok tetemeshányada azonnalibeavatkozást igényelt,mielőtt károsodásukvisszafordíthatatlannávált volna.miniszterelnök pisztolya, István nádormellénye, Móga János altábornagy szab-lyája. Az önkéntes csapatokat megjelenítőrészben a Hunyadi-szabadcsapat zászlajamellett egyenruha-rekonstrukciókat is lát-hatunk. A honvédsorozások megindulásá-ra eredeti egyenruha-együttesek, fegyver-zet, kinevezési okiratok, szabályzatokutalnak. A huszárok Jókai által is emléke-zetessé tett hazaszökését számos eredetirajz, újsághír, körözés, valamint GarayÁkosnak a Nádor-huszárok hazatérésétmegörökítő olajfestménye mutatja be. Aműszaki eszközök iránt érdeklődők fi-gyelmét bizonyára felkeltik majd a tüzér-ségi mérőműszerek, egy korai hátultöltőágyú modellje; továbbá a szabadságharcrakétái: a hadiröppentyűk – itt van a röp-pentyű-állvány két kilőtt röppentyűvel aziglói harcból. A női nem képviselőit in-kább a női hajfonatból készült tüzértiszticsákóforgó képesztheti el. Az eddigieknélnagyobb teret kap a műszaki csapatok, va-lamint a hadseregellátás kérdéskörénekbemutatása is. Szabó-, kovács- és szíj-gyártó műhelyek, valamint lőszergyártólaboratórium enteriőrszerű bemutatásárakészülünk, s számos kézirat érzékeltetimajd, milyen „háttérmunkával” készült afelszerelés, a katonai táborok ellátása, ho-gyan zajlott a beszállásolás.Hangsúlyos szerepet kap a külföldi légi-ók magyarországi működése, a szervezők,a résztvevők, valamint a fegyverzet és afelszerelés ismertetése. A FüggetlenségiNyilatkozat kikiáltásának helyszínét, adebreceni nagytemplomot szószék, karzatszimbolizálja.Kiss Ernő és Guyon Richárd világos-kék, aranyzsinóros atillái mellett ott leszMészáros Lázár kulacsa; a 33. zászlóaljzászlószalagja, amit kitüntetésképpen kap-tak Görgeitől a branyiszkói áttörését;Klapka György díszfegyvere, Damjanichtenyérnyi pengeszélességű, vésett pengéjűszablyája, Láhner György, Pikéty Ágostonés Poeltenberg kardja szintén megcsodál-ható. Bem tábornok relikviái: kardja, ame-lyet a Bem-szobor leleplezési ünnepélyénunokaöccse, Bem de Cosban lengyel őr-nagy adott át múzeumunknak, valamint ló-takarója, mellyel a kolozsvári hölgyekajándékozták meg ’48 karácsonyán, váro-suk felszabadításáért; továbbá kulacsa, ön-arcképe kiállításunk féltett darabjai lesz-nek. Igen sok honvéd szabályzat és szolgá-lati utasítás keltheti fel figyelmünket – hő-seink nemcsak harcolni, de szervezni istudtak. Több hirdetmény és kép örökítimeg Buda ostromát. Ágyúcsövek és ágyú-golyók között kap helyet a székely GáborÁron ágyúinak modellje, valamint sajátkezűleg írt levele, amelyben a katonái, va-lamint a fegyvergyári munkások egészsé-ge érdekében rendszeres orvosi felügyele-tet kér. Látható lesz Petőfi Sándor jatagán-ja, amit Bemtől kapott ajándékba, s ame-lyet Egressy Gábornak adott tovább; az el-ső magyar katonai kitüntetés, a MagyarKatonai Érdemrend példányai, kitüntetésiokiratai. Külön értékeink az aradi vértanúkereklyetárgyai, köztük gróf Leiningen-Westerburg Károly tábornok érdemjelei,Schweidel József keresztje, amelyet kivé-geztetése alatt kezében tartott. Látható lesza pesti Újépület lélekharangja, a bitófacsi-ga az aradi vesztőhelyről, a Rómer Flórisáltal rabként faragott pohár, számos bör-tönfaragvány, az elítéltekről készült rajzokés festmények sokasága.Még javában folytak a HadtörténetiMúzeum Fényesebb a láncnál a kard…címet viselő kiállításának munkálatai,amikor e sorokat írtam. A rendezvényso-rozat a forradalom és a szabadságharcnagyszabású emlékkiállításának megnyi-tásával kezdődik 1998. március 13-án, azárórendezvény pedig az ehhez kapcsoló-dó Megtorlás című kisebb kiállítás lesz,amely az aradi vértanúk emléknapján,1999. október 6-án nyílik meg. A teljes ki-állítás 1999 végéig tart nyitva, mintegykeretbe foglalva a szabadságharc esemé-nyeit. Elfogultságomtól eltekintve is nyu-godt szívvel merem ajánlani a tárlatotminden pedagógusnak, hiszen ez a nagy-szabású kiállítás színességével, tárgygaz-dagságával, gondolat- és érzelemébresztőmiliőjével kiváló alkalom az 1848–1849-es forradalom és szabadságharc 150. év-fordulója megünneplésének.Szoleczky Emese98Szemle

„Fényesebb a láncnál a kard…”.

Egy épp elkészült kiállítás kulisszatitkai

SZTE OJS Journals (University of Szeged / Szegedi Tudományegyetem)

"Fényesebb a láncnál a kard..." : egy épp elkészült kiállítás kulisszatitkai

https://ojs.bibl.u-szeged.hu/index.php/iskolakultura/article/download/18810/18600/

„Fényesebb a láncnál a kard…”. Egy épp elkészült kiállítás kulisszatitkai

Abstract

Similar works

Full text

Available Versions

Repository of the Academy's Library

SZTE OJS Journals (University of Szeged / Szegedi Tudományegyetem)