A stabilizotóp-arány tavi üledékek paleoklimatológiai tanulmányozásában történő használata a vizek 18O/16O arányának a klímával, főként a hőmérséklettel való összefüggésén alapul (Dansgaard, W. 1964). Adott területen a hőmérséklet változásával változik a csapadék izotóp-összetétele is. Rövidtávon ez az évszakonkénti változást, ezeréves léptékben pedig a klímaváltozás mértékét tükrözi (Clarke, I. D. – Fritz, P. 1997).
A tavi üledékszelvények δ18O vizsgálata klasszikusan az üledék biogén karbonát és/vagy karbonátvázas biogén alkotóin történik (Morley, D. W. et al. 2004; Barker, P. – Leng, M. J. 2006; Swann, G. E. A. – Leng, M. J. 2009). Karbonátmentes környezetben azonban más megoldást kell találnunk, melyre legalkalmasabbnak az üledékben megőrzött diatómák1 (kovamoszatok, Bacillariophyceae) vázainak szilícium-dioxidja bizonyult, melybe az oxigén a tó vizéből épül be növekedésük során (Magyari, E. K. et al. 2012)
