A 19. században, a népoktatás kibontakozásának időszakában szenvedélyes módszertani viták zajlanak Európa-szerte az olvasmányokról, az olvasókönyvek szerkezetéről, a nyelvtan tanításáról, a beszéd- és értelemgyakorlatok helyéről, anyagáról, s természetesen az írás és olvasás megtanításáról. Nálunk ezek a viták 1868 után kezdenek felpezsdülni a tanítóegyletekben és a módszertani folyóiratok hasábjain

Gróz, Andrea

Repository of the Academy's Library

ELTE, Pedagógiai és Pszichológiai Kar, Neveléstudományi IntézetA tanulói szükségletek érvényesülésea 19. század pedagógiai tankönyvirodalmábanA 19. században, a népoktatás kibontakozásának időszakában szenvedélyes módszertani viták zajlanak Európa-szerte az olvasmányokról, az olvasókönyvek szerkezetéről, a nyelvtan tanításáról, a beszéd- és értelemgyakorlatok helyéről, anyagáról, s természetesen az írás és olvasás megtanításáról. Nálunk ezek a viták1868 után kezdenek felpezsdülni a tanítóegyletekben és a módszertani folyóiratok hasábjain. Készülõ doktori értekezésem címe: ,A pedagógus-gyermek kapcsolat alakulása a du-alizmus korában, tanítóképzõs pedagógia tankönyvek tükrében’. Kutatásom törté-neti kutatás, mely a dualizmus idõszakára irányul. Szabolcs Éva a neveléstörténetés gyermekkortörténet kapcsolódási pontjait, közelítésének módjait taglalva rámutatott,milyen erõteljes hatást gyakorolt a történettudományokban megjelenõ mentalitástörténet,a történeti antropológiai paradigmák, módszerek sora a neveléstörténetre. Az interdisz-ciplináris jelleg erõsödése révén a történelmi-szociológiai hangsúly érvényesülése fordí-totta a figyelmet a gyermekkortörténet mint új tudományterület felé.A tankönyvek tükrében történõ kutatásom relevanciáját alátámasztja továbbá az a tény,miszerint a dualizmus korában az új iskolatípusok megjelenésével (az 1870-es évekbena polgári iskolák, az 1880-as években a szakjellegû központi szintû iskolák, illetve a szá-zadfordulóra az elsõ leánygimnázium) a megnövekedett és differenciáltabbá váló iskola-rendszer intézményei számára sokféle és nagyszámú tankönyv vált szükségessé.Egyre nõtt az igény a tanári-tanítói kézikönyvekre, vezérkönyvekre (vezérkönyv: a du-alizmus és a két világháború közötti idõben annak a tanítói kézikönyvnek a neve, amelyegy-egy tantárgy iskolai tanórai feldolgozását mutatta be, szûkebb, tágabb részletesség-gel, kellõ módszertani útmutatásokat is nyújtva), segédkönyvekre, aminek következtébenfolyamatosan terebélyesedett a neveléstudományi szakirodalom, megerõsödött és széle-sedett a neveléslélektani ismeretterjesztõ mûvek utáni érdeklõdés. Sõt, a 19. század má-sodik felében létrejöttek az elsõ hazai kapitalista könyvkiadó vállalatok, melyek hatalmaspéldányszámban adták ki köteteiket, s az ország egész területén igyekeztek azokat ter-jeszteni. Így a dualizmus idején alakult nagy könyvkiadók révén a tanítóképzõ munkákaz országban lévõ összes iskola számára könnyen, kellõ mennyiségben és aránylag mér-sékelt áron beszerezhetõk lettek. Felkai László szerint megállapítható, hogy a kiadandótankönyvekkel szemben támasztott követelmények a korabeli didaktikai elmélet szintjé-hez mérten igen magasak voltak. Igaz ez a tanítóképzõs pedagógia tankönyvekre is.  A 19. század második felének neveléstudományi könyvei közül kívánok néhány mû-vet kiemelni – ezek közül is a pedagógia szakkönyveket –, hogy tetten érhessem a tanu-lási-tanítási folyamatnak azt a jellemzõ sajátosságát, mely a tanulói szükségletek kategó-riájában érvényesül.Iskolakultúra  2006/437Gróz AndreaEzzel „felfedtem” megközelítésem lényegét, hiszen a szükségletet mint pszichológiaiés pedagógiai fogalmi meghatározást úgy szeretném nézõpontunk homlokterébe állítani,mint a nevelési-oktatási folyamat jellemzõ tényezõjét. Az mindannyiunk számára közis-mert tény, hogy a pszichológia tudományterületén a szükséglet egyfajta hiányállapotmegszüntetésére, kielégítésére való törekvésként jelentkezik; míg a pedagógiai diszcip-lína elsõsorban az igényt állítja definiálásának középpontjába, mégpedig anyagi, illetvekulturális, szellemi javak iránti igényként körvonalazza. (Amely – ugyancsak köztudottmódon – az egyén vagy a közösség, a társadalom szempontjából történelmi, s gazdaságivonatkozásban változó és szerteágazó.)Mi most e közel másfél évszázados pedagógia-könyvek fellapozásával történeti síkonkíséreljük meg a tanulói szükségleteket jelentõ elemeket megragadni: a gyermeki igé-nyek megláttatása hozzásegíthet minket az iskolai élet másik fontos szereplõjéhez, a pe-dagógushoz való viszonyának körvonalazásához. Környei János, néhai királyi tanácsos és tanfelügyelõ ,A tanító az iskolában’ címûkönyve 1875-ben látott napvilágot. Már az olyan tankönyvek sorába tartozik, amelyektartalmuknál és nézõpontrendszerüknél fogva foganatosították a 68-as népiskolai tör-vények téziseit. Alcíme is errõl tesz tanúbizonyságot: „Rövid útmutató arra, miként le-het a népiskolában jó fegyelmet tartani, shelyesen oktatni. Hazai viszonyaink s az1868-ik évi népoktatási törvény kellõ tekin-tetbevételével.”Érdemes Környei életének fõ momentu-mait megismernünk: 1831. november 14-énszületett Murapetrócon, s két évvel a népis-kolai törvény megjelenését követõen, 1870tavaszán Budán hunyt el. Szülei szegénységemiatt csak a helybeli katolikus pap támogatá-sával tudta tanulmányait folytatni. Részt vetta szabadságharcban (mint tüzér); a világosifegyverletételt követõen rövid ideig bujdo-sott, majd Gyõr vármegyében falusi tanító-ként tevékenykedett, ugyanakkor jogi s or-vostudományi tanulmányokat egyaránt foly-tatott, azonban a bonctani gyakorlatok túlnagy erõpróbának bizonyultak számára, így abbahagyva egyetemi tanulmányait iroda-lommal kezdett foglalkozni. Így többek között a Budapesti Visszhang, a Magyar Néplap,valamint a Magyar Sajtó munkatársa lett.1867 szeptemberétõl Pesten a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumban fogalmazó,s 1868 februárjától haláláig a Néptanítók Lapja címû hivatalos minisztériumi lap szer-kesztõje. 1869-tõl egyúttal Esztergom, Komárom és Gyõr vármegyék tanfelügyelõje.A kötet bevezetésül megfogalmazott soraiban a tanítói hivatás felelõssége testesültmeg. A tanítói hatások fontos tényezõként alakítják a gyermek jövõjét, személyes életét:„A tanító lényeges befolyást gyakorol a gondjaira bízott gyermekek késõbbi életének ala-kulására. A munkás vagy henye, a rendes vagy rendetlen, az erkölcsös vagy erkölcstelen,a szellemileg önálló, vagy másokat vakon követõ, a boldog vagy boldogtalan élet alapjainagyon is gyakran az iskolában vettetnek meg.” A tankönyv alapjául Kehr ,Die Praxis derVolksschule’ címû mûve szolgált, mely elsõ ízben 1868-ban jelent meg, s egy év lefor-gása alatt három kiadást ért meg.A királyi tanácsos és tanfelügyelõ munkája három fõ egységbõl épült fel: a szerzõ azI. részben a nevelésrõl, a II.-ban az oktatás összefüggéseirõl, míg a III. tematikus egység-ben a „módszer”-rõl fogalmazta meg pedagógiai téziseit.38Gróz Andrea: A tanulói szükségletek érvényesülése a 19. század pedagógiai tankönyvirodalmában„A gyermekek iránti családi sze-retet a következő négy erénybennyilatkozik: őrködik a fölött,hogy a gyermek a tévedéseketmellőzze s a jóban erősödjék:szigorúan ragaszkodik az erköl-csi rendhez, hol a jóra való szok-tatásról van szó; igazságos a di-csérgetés és feddés, a jutalmazásés büntetés alkalmazásában, skülönösen következetes minden-ben, mert következetesség nélküla jóra való szoktatás nemgondolható.” Ha áttekintjük Környei könyvének I. fejezetét, melynek címe ,A tanító személyiségé-hez kötött általános kellékekrõl’, akkor a pedagógussal kapcsolatos elvárások nyománmeg tudjuk rajzolni azon a tanulók életkori sajátosságaiból, illetve a gyermekek történe-ti szemléletébõl eredõ szükségleti, „igény”-ként megjelenõ tényezõnek a körét, mely akölcsönösségi viszonyban válik értelmezhetõvé.„A gyermekek rendszeretõk és pontosak mindenben, ha a tanító is az, szelídek, jó in-dulatúak, igazságszeretõk, békeszeretõk, szolgálatkészek, elõzékenyek, ha a tanító sze-lídséggel, igazságossággal és nyájassággal bánik velök, sõt vidámak, elégedettek és bol-dogok is lesznek, ha e lelki állapotokat a tanítónál tapasztalják. Ellenkezõleg szinte tény,hogy a dacos tanítók mindig panaszkodnak tanulóik dacoskodása miatt; vásott és renyhetanítóknak folytonosan küzdeniük kell a tanulók rendetlensége és restsége ellen; a barát-ságtalanoknak mindig van panaszuk a gorombáskodás miatt.”Ez a gondolat egyrészt jelenti azt az értelmezést, mely szerint az iskolai s gyakorlatiéletben megjelenõ pedagógiai történések hatása hatékonyabb a gyermek nevelése szem-pontjából, mint a szabályok léte. Másrészt explicit módon kifejt a tanulói szerepbõl né-hány, a tanuló szemében meglepõ vonást. Az elõbbi jellemzõkön túl a szeretet létét tartja meghatározónak Környei. Szeretet gya-korlása nélküli pedagógus, még ha megfelelõen képzett s nagy mûveltséggel bíró is, nemlehet jó nevelõ, jó tanító.A nagy elõd, néptanító, Pestalozzi példáján keresztül mutat rá a szerzõ arra a meg-szívlelendõ gondolatra (könyvét mindenekelõtt a képzõintézetek növendékeinek szán-ta), hogy a pedagógusnak a szegény, elhagyatott, rossz magaviseletû, problémákkalküzdõ gyermeket kell felkarolnia s szeretetével kitüntetnie. Mint írja: „Az nem nagymesterség, hogy szeressük a jó és szorgalmas gyermeket, mely szülõi házában kitûnõnevelésben részesül. A szegény, az elhagyatott gyermekek iránti szeretetet kellene min-den tanítónak Pestalozzitól megtanulnia, – csak ezen szeretet által lesz a tanítói hiva-tás az üdv hivatása.” Érdemes elidõznünk a szerzõnek a szeretetrõl mint lényegi megnyilvánulásról írott so-rai felett abban a tematikus egységben is, melyben a szeretet mibenlétét négy tényben lát-ja gyökerezni. E sorok közvetítik számunkra az olyan látens, gyermeki szükségleteket je-lentõ paramétereket, mint a jó cselekedetet követõ jutalmazás, a dicséret, valamint érte-lemszerûen a büntetés elkerülése, illetve minél kevésbé gyakori volta.„A gyermekek iránti családi szeretet a következõ négy erényben nyilatkozik: õrködika fölött, hogy a gyermek a tévedéseket mellõzze s a jóban erõsödjék: szigorúan ragasz-kodik az erkölcsi rendhez, hol a jóra való szoktatásról van szó; igazságos a dicsérgetésés feddés, a jutalmazás és büntetés alkalmazásában, s különösen következetes minden-ben, mert következetesség nélkül a jóra való szoktatás nem gondolható.” Az iskolakezdéskor, illetve a gyermek iskolába lépésekor megfogalmazódó tennivalókköre érdekes üzeneteket hordoz. A tapintatos, szeretetteljes nevelõi attitûd megvalósítá-sára szólítja fel a tankönyvíró kora nemzedékét, expressis verbis az iskolai nevelõi-okta-tói munkának a meleg, harmonikus légkörû családi miliõ folytatásaként, helyettesítõje-ként kell mûködnie. Szem elõtt kell tartani a gyermek kezdeti, iskolától való félelmét. To-vábbá a gyermekben immanens módon benne rejlõ „ethosz”-ra irányuló motivációit. Még pillantsunk Kõrösi Henrik ,Pedagógiai kalauz a népnevelés céljaira’ címû köny-vébe. Kõrösi Henrik 1859. augusztus 1-én született, 71 éves korában, 1930. augusztus27-én hunyt el. 1883-ban a budapesti egyetemen magyar-filozófia szakos tanári okleve-let szerzett, s három év múlva a II. kerületi katolikus fõgimnázium tanára, 1889-tõl pe-dig a pécsi állami fõreáliskolában a magyar/filozófia rendes tanára. 1897-tõl mint címze-tes tanfelügyelõ a VKM tisztviselõje illetve 1913-tól a Néptanítók Lapja szerkesztõje.Tisztviselõként a minisztériumban részt vett az új állami elemi iskolák, az ifjúsági könyv-tárak és az analfabéta-tanfolyamok szervezésével kapcsolatos munkálatokban.Iskolakultúra  2006/439Gróz Andrea: A tanulói szükségletek érvényesülése a 19. század pedagógiai tankönyvirodalmábanMiképpen azt Kõrösi könyvének elõszavában is megfogalmazta, a „Rendszeres peda-gógia” csupán leglényegesebb részleteit kívánta tollhegyre tûzni. Szerzõi szándéka azonalapult, hogy olyan pedagógiai könyvet írjon, melyet „különösen kezdõ tanítók haszon-nal olvashatnak, és amelyeket a mindennapi tanításnál értékesíthetnek”. A könyvet Bu-dapesten, 1900-ban a Lampel kereskedés adta ki. A mû megszületéséhez német szakmun-kák járultak hozzá. Kõrösi mint „kútfõkre” kiemelten hivatkozik Gustav Rusch, illetveOtto Richter munkáira.Tankönyvében a maga is tapasztalt pedagógus, Kõrösi Henrik külön fejezetet szentelta tanítói hivatás körüljárására; a tanítói pálya jellegzetességeire, a tanító személyiségé-nek jegyeire, az iskolai feladatvégzés fõbb sajátosságainak ismertetésére, taglalására.Kõrösi megközelítése szerint: „Csakis finom lelkületû, önzetlen és a nevelésre rátermettember válassza a tanítói pályát. Aki a mások javát nem tudja a maga java fölé helyezni;akit a gyermek sírása nem hat meg: az forduljon el ettõl a pályától.” A személyiség té-nyezõi közül hangsúlyos szerepet kapott az emocionális attitûdrendszer, kiemelten aszenzibilitás, az önzetlenség, illetve az empátia. A szerzõ a gyermek érzelmi szükségle-teinek kielégítésére irányuló pedagógiai törekvéseket tartotta hangsúlyosnak. Minderrõlmegbizonyosodhatunk a következõ sorokban: „Meg kell éreznie a kis gyermeki szívminden dobbanását. Részt kell vennie tanítványainak örömében és fájdalmában; mindenpillanatban segítségükre kell lennie és azonnal el kell találnia a megfelelõ gyógyszert.Boldog az a tanító, aki a gyermeki csínyek elbírálásánál vissza tud arra emlékezni, hogyõ is gyermek volt.”Azonban bármennyire is úgy tûnik e gondolatok kapcsán, hogy Kõrösi megengedõbbmódon, elnézõ attitûddel viseltetik a tanulók elõírt normákkal nem összhangzatban állótevékenységei iránt – ugyanis az empátia, a beleérzés fontosságát hangsúlyozta –, fel kellfigyelnünk a Környei János által írott elõbbi kötetben megfogalmazottakkal rokon gon-dolatokra. A rendre szoktatás terén a következõ intelmeket teszi közzé: „Szoktassa agyermekeket ahhoz, hogy mihelyt belép az osztályba, a tanulók mindannyian akként áll-janak föl padjaikban, hogy egymást födözzék. Addig le ne ültesse õket, míg gyorsan vé-gig nem tekintette õket padok szerint. Ha szemetet, papírdarabokat lát a tanuló elõtt a föl-dön, azonnal szedesse föl vele és figyelmeztesse, hogy a tantermet mindenkinek tisztánkell tartani…” Hasonlóan egybecseng a Környei-féle gondolatokkal a gyermekszeretet, nyugalom,melegség, harmónia, biztonság iránti igény; mind abban a pedagógiai koncepcióban, mi-szerint  az iskola a családi gondoskodás és nevelés folytatója, kiegészítõje, illetve helyet-tesítõje, mind pedig a gyermek iskolába lépésének idõszakát, elsõ iskolában töltött nap-jait illetõen: „… a legnagyobb kímélettel járjon el a tanító. Ne riassza el õket az iskolá-tól, hanem szeretõ bánásmóddal édesgesse õket az iskolába. A legszebb jutalma az a ta-nítónak, ha a gyermek úgy szereti az iskolát, mint a jó otthont.” A Környei János, illetve Kõrösi Henrik által írt két mû rövid áttekintése nyomán ismegállapítható, hogy a gyermeki igények tartalmi sajátosságai felfedezhetõek a közel120 éves könyvekben, csak éppen más oktatáselméleti rendezõelv mentén, mint azt a je-lenkori didaktikai, neveléselméleti munkák teszik.IrodalomKörnyei János (1875): A tanító az iskolában. Lampel Róbert Könyvkereskedése, Budapest.Kõrösi Henrik (1900): Pedagogiai kalauz. A népnevelés céljaira. Lampel Róbert császári és királyi udvarikönyvkereskedés kiadása, Budapest.Új Magyar Életrajzi Lexikon. (2002) Magyar Könyvklub, Budapest. 3. kötet.40Gróz Andrea: A tanulói szükségletek érvényesülése a 19. század pedagógiai tankönyvirodalmában

A tanulói szükségletek érvényesülése

a 19. század pedagógiai

tankönyvirodalmában

SZTE OJS Journals (University of Szeged / Szegedi Tudományegyetem)

A tanulói szükségletek érvényesülése a 19. század pedagógiai tankönyvirodalmában

https://ojs.bibl.u-szeged.hu/index.php/iskolakultura/article/download/20423/20213/

A tanulói szükségletek érvényesülése a 19. század pedagógiai tankönyvirodalmában

Abstract

Similar works

Full text

Available Versions

Repository of the Academy's Library

SZTE OJS Journals (University of Szeged / Szegedi Tudományegyetem)