Krizsai, Fruzsina

Repository of the Academy's Library

Name and Naming. Synchronic and Diachronic Perspectives [Név és megnevezés. Szinkrón és diakrón megközelítések]. Szerkesztő: Oliviu Felecan. Cambridge Scholars Publishing, Newcastle upon Tyne, 2012. 443 lap

ELTE Digital Institutional Repository (EDIT)

Könyvszemle 26615. A közel 3500 oldalas, tematikájában és módszertanában is rendkívül változatos konferenciakötet, valamint az előadók nagy száma is arról tanúskodik, hogy a névkutatás hazai és nemzetközi színtéren egyaránt egyre sokrétűbb és szerteágazóbb szakterületté válik. A kötet nehézkes kezelhetőségét némileg ellensúlyozza az internetes közzététel nyújtotta könnyű hozzáférés, melynek köszönhetően nemcsak a névkutatók, hanem más tudományágak képviselői számára is gazdag szakirodalmi gyűjteményként szolgálhat.  HAJDÚ ANNA Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Name and Naming. Synchronic and Diachronic Perspectives  [Név és megnevezés. Szinkrón és diakrón megközelítések] Szerkesztő: OLIVIU FELECAN. Cambridge Scholars Publishing, Newcastle upon Tyne, 2012. 443 lap A 2012-ben megjelent kötet a nagybányai nemzetközi névtani konferenciákat is szer-vező OLIVIU FELECAN által szerkesztett névtani témájú könyvek sorába illeszkedik. A ta-nulmánykötet döntően interkulturális kiindulópontú, a történeti és szinkrón megköze-lítésmódokat egyaránt érvényesítő tanulmányokból áll. A kiadvány 11 ország 35 szerzőjének a munkáit tartalmazza. Formai és tematikai szem-pontból egyaránt a már kialakított szerkesztési elveket követi. A könyv felépítése át-látható, az egyes részek és fejezetek elsősorban téma szerint különülnek el, habár minden részben megfigyelhető az egyes munkák legtöbbjére is jellemző multidiszciplináris szem-léletmód. A tanulmányok jellemzően rövidebb terjedelműek, egyik sem haladja meg a 20 oldalt. A tájékozódást a világosan tagolt tartalomjegyzék mellett a kötet végén lévő név- és tárgymutató is segíti. A tanulmányok és a függelékek nyelve egyaránt az angol. Az előszóban kiemelt interkulturális perspektíva, valamint a diakrón és szinkrón meg-közelítés kombinálása a tanulmányok témájának, elméleti kiindulópontjának a függvé-nyében különbözőképpen valósul meg. A fejezetcímek inkább orientáló jellegűek, hiszen az egyes fejezetek alá sorolt munkák együttesen alkalmazzák több tudományterület elméleti-módszertani kiindulópontját. A tanulmánykötet célja a kulturális variabilitás megfigyelése és leírása anélkül, hogy bármilyen értékítélettel élne az egyes változa-tokkal kapcsolatban. Az elsődlegesen névtani témájú vizsgálatokban kiemelt figyelmet kap a különböző kulturális konvenciók rugalmas alkalmazásának leírása, csakúgy mint a speciális helyzetekből adódó kulturális választások vagy az előforduló interkulturális konfliktusok bemutatása. Ez hagyományos és modern elméleti kiindulópontok termé-keny működtetése és egymásra vonatkoztatása révén valósul meg (ix). A továbbiakban az egyes részek és fejezetek bemutatására kerül sor a teljesség igénye nélkül, de jelezve a kötet tartalmi arányait. Az első, három névelméleti munkát magába foglaló részben (2–32) a nyelv megnevező és egyedítő funkciói közti átjárhatóság (MILAN HARVALÍK munkája, 10–17), valamint az egyházi írásbeliségben előforduló görög és latin Könyvszemle 267eredetű személynevek fordításelméleti kérdései (OCTAVIAN GORDON, 2–9) mellett a prag-matika és a személynévtan kapcsolatának elméleti vonatkozásai (MARGARETA MANU MAGDA, 18–31) is megjelennek. A második rész (36–344) személynevekkel kapcsolatos munkákat tartalmaz. Négy fejezete a következő területek szerint tagolódik: történeti és jelenkori személynévkutatás, kevésbé hagyományos személynevek (a szerkesztők által használt terminus, tkp. nicknevek, becenevek, ragadványnevek stb.) és irodalmi névadás. A diakrón és szinkrón kutatá-sokban egyaránt megfigyelhető az elméleti-módszertani komplexitás. Az első fejezetben (36–98) olyan változatos témák jelennek meg, mint a késő középkori egyénnevek és a társadalomban betöltött szerepek összefüggései (PIERRE-HENRI BILLY, 53–64), a valen-ciai katalán nyelvjárásban megjelenő újlatin nevek (EMILI CASANOVA, 65–73), a csa-ládnévátvétel és a rokonsági kapcsolatok kettős rendszere frankoprovanszál és francia diglossziás helyzetben (JÉRÉMIE DELORME, 74–86), valamint a nők megnevezései késő középkori adójegyzékekben (AUDE WIRTH-JAILLARD, 87–97). DAVIDE ASTORI (36–52) az Ábrahám és a Sára nevek eredetének kérdését járja körül a héber névalakok és jelentések összefüggésében, a két név kapcsán egyfajta kémiai párhuzammal élve („névtani redoxi-reakció”). A szerző a két név kapcsán a jelentés olyan kultúraspecifikus összetevőjére is rávilágít, mint a névérték. Kitekintésként a két név bibliafordításokban való különböző megjelenésein keresztül felmerül e nevek lefordíthatóságának kérdése is. A szinkrón kiindulópontú második fejezet (100–182) három tanulmánya foglalkozik a nagybányai névanyaggal (MINODORA BARBUL, 100–117; NICOLAE FELECAN, 118–128; RODICA-CRISTINA ŢURCANU, 162–181), de megjelenik a muszlim és a xhosa névadás (BERTIE NEETHLING, 147–161), valamint a konvencionális és kevésbé konvencionális cigány nevek vizsgálata is. MINODORA BARBUL kutatásának középpontjában a nemzet-közi gondolkodásmódra fogékonyabb nagybányai korosztályok állnak. A munka leg-lényegesebb megállapítása, hogy a vizsgált korosztályok nyitottsága, az ebből adódó, a hagyományostól eltérő névadási, névválasztási szokások a névvel kapcsolatos normák megváltozásához vezethetnek. OLIVIU FELECAN (129–146) a cigány személynevek ré-tegzettségének vizsgálatával mutatja be a személynevekkel kapcsolatban (is) megfigyelt nyelvi viselkedésmódokat, amelyek között megjelenik az egyediségre való szélsőséges törekvés, de a közösségi mentalitás tudatos változásából adódóan ez egyszerre van jelen az extravagancia mellőzésével. A harmadik fejezetben (184–232) megjelent tanulmányok következő témákat ölelik fel: politikusoknak adott ragadványnevek a francia tömegkommunikációban (GEORGETA RUSS, 202–215), módszertani kérdések és korpuszvizsgálat német fiatalok körében elő-forduló becéző nevek kapcsán (BERND SPILLNER, 217–221), becenevek diakrón kategori-zációja fiatalok és idősek által adott nevek révén (WILLY VAN LANGENDONCK, 222–231). DAIANA FELECAN (184–201) a romániai szórakoztatóiparban előforduló, a nők megneve-zésére használatos általános kifejezéseket vizsgálja. A funkcionális pragmatikai és szeman-tikai szempontokat szociolingvisztikai szemléletmóddal érvényesítő elemzés eredménye, hogy a nők megnevezését szemantikai innováció jellemzi, a figyelem így erőteljesen a megnevezettre irányul. A második rész negyedik fejezete (234–344) az írói névadás témakörébe tartozó tanul-mányokból áll, melyek a kötet más munkáihoz hasonlóan több tudományterület együttes Könyvszemle 268alkalmazásával dolgoznak. A legtöbb munka egy-egy szerzővel kapcsolatos, ilyen többek között NICOLETA CÎMPIAN (253–259), GHEORGHE GLODEANU (284–294) és MARCELA OŢOIU (310–315) tanulmánya. Egyetlen irodalmi alkotásra koncentrál GRANT W. SMITH (330–344) és THIERRY PONCHON (316–329): előbbi Shakespeare: A makrancos hölgy, utóbbi a Roland-ének tulajdonneveit vizsgálja. Egy stilisztikai vonatkozású (GHEORGHE CHIVU, 234–252) és egy kognitív megközelítésű (ANNA FORNALCZYK és ALEKSANDRA BIELA-WOŁOŃCIEJ, 269–283) tanulmányt is tartalmaz ez a rész, CARMEN DĂRĂBUŞ (260–268) pedig posztmodern keretbe helyezi az írói névadás kérdését. A tanulmány Milorad Pavić szerb író két művének elemzésével mutatja be a név funkciójának újra-értelmeződését a posztmodern irodalomban. A vizsgált művekben a nevek meghatáro-zóak a szereplők tér- és időkeretekben való elhelyezésekor, alapvető információval bír-nak az összetett társas kapcsolatokra vonatkozóan. A harmadik részben (346–386) olyan, helynevekkel kapcsolatos munkák találhatók, mint a latin amnis névelem jelenléte olasz helynevekben (MARIA GIOVANNA ARCAMONE, 346–352), a francia nemzeti helynévkorpusz romániai személynévi és helynévi eredetű neveinek vizsgálata a névadás politikai motivációival összefüggésben (MICHAEL A. RATEAU, 365–374), illetőleg hivatalos országnevek románra fordításának kérdései (IONA VINTILĂ-RĂDULESCU, 375–385). DOMNIŢA TOMESCU (353–364) tanulmánya a román helynévrendszer 20. század végén bekövetkező változásait mutatja be. A vizsgálat tele-pülésnevek példáin keresztül világít rá arra, milyen következményekkel jár a névrendszer egészére nézve a vizsgált időszakban lezajlott névstandardizáció és a korábban ideo-lógiai megfontolásból adott nevek politikailag semlegesre cserélése. A negyedik rész (388–436) a nevek társadalmi szerepét járja körül. A korai finn-országi újsághirdetések tulajdonnév-használatával (PAULA SJÖBLOM, 424–436), a cég- és márkanevekkel (ADELINA EMILIA MIHALI, 401–412), valamint a branding fogalmával (ALINA BUGHEŞIU, 388–400) kapcsolatos írások között parfümnevek névtani vizsgálatára is sor kerül. MICHAELA MUNTEANU SISERMAN (413–423) komplex szemiotikai, pragma-tikai és szociokulturális szempontból közelíti meg a korpuszát képező 533 parfümnevet. Megállapítja, hogy mivel az egyes nevek motivációja igen különböző lehet, a sokszor metonimikus elnevezések dekódolásához elengedhetetlenek a mögöttük álló (nyelven kí-vüli) információk. A bemutatott tanulmánykötet újszerű témájú és elméleti hátterű munkák gyűjte-ménye. A tanulmányok összetartozása a névtani vizsgálaton túl a multidiszciplinaritás-ban ragadható meg. A különböző tudományterületek névtannal történő összekapcsolásá-ban a neveket használó közösségek, azok kulturális sajátosságai, a sajátosságok együttes jelenléte és nevekre gyakorolt hatása kerül előtérbe. KRIZSAI FRUZSINA Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar  

Name and Naming. Synchronic and Diachronic Perspectives [Név és megnevezés. Szinkrón és diakrón megközelítések]

https://edit.elte.hu/xmlui/bitstream/handle/10831/31410/N%c3%8937_266-268_Krizsai.pdf?sequence=1&isAllowed=y

Name and Naming. Synchronic and Diachronic Perspectives [Név és megnevezés. Szinkrón és diakrón megközelítések]

Abstract

Similar works

Full text

Available Versions

Repository of the Academy's Library

ELTE Digital Institutional Repository (EDIT)