Müller, Márta

ELTE Digital Institutional Repository (EDIT)

Könyvszemle 274a stilizált, valószerűtlen nevek, melyek bonyolult szemantikai hálózatot hoznak létre a cselekményben, emellett a név identitásteremtő ereje igen erős Krúdynál. SLÍZ MARIANN kutatása Lázár Ervin meséiből válogatott neveken alapul (217–226). A vizsgálat során – melyben az ELTE névtani diákkörének tagjai, demonstrátorai, doktoranduszai voltak a szerző segítségére – egy szabad asszociációs és egy feleletvá-lasztós, a névviselő nemére, korára, jellemére vonatkozó kérdéseket tartalmazó kérdőívet töltöttek ki az adatközlők. Ezek alapján úgy tűnik, a fiktív neveknek olyan tényezők alapján tulajdonítunk üzenetet, mint a kontextus, a név hangzása vagy valamely közszó-hoz való hasonlósága stb. Hogy mikor melyik tényező érvényesül leginkább, azt nagy-ban befolyásolja a befogadónak a világról való tudása is. PETRES CSIZMADIA GABRIELLA Berg Judit népszerű gyermekkönyveinek, Rumini-világának névanyagából ad bőséges és szemléletes ízelítőt az olvasók számára (227–235). A bemutatott példákon keresztül igyekszik felfedni, hogy milyen, a cselekmény alakulá-sában kulcsfontosságú szerepet játszó szemantikai hálózat bontakozik ki a vizsgált mese-regények szövegeiben a nevek megvilágosodó jelentése és sokoldalú értelmezhetősége révén. N. TÓTH ANIKÓ tanulmánya Grendel Lajos New Hont-trilógiaként emlegetett regé-nyeinek sajátos személy- és helyneveivel, a szöveg nevek biztosította többletjelentései-vel foglalkozik (236–245). A vizsgált regényekben a névadási szokásokat sok esetben a különböző példaképek, kultuszok befolyásolják. BENYOVSZKY KRISZTIÁN A Morgue utcai kettős gyilkosság című Poe-mű és egy azon alapuló Dumas-elbeszélés összevetésének névszemiotikai tanulságaival foglalkozik (246–266). Négy változtatásra hívja fel a figyelmet; ebből három érinti a tulajdonneveket: Dumas a nyomozó nevét Edgar Poë-ra változtatta (Poe-nál C. Auguste Dupin), míg az orvos, Paul Dumas nevét Dupin-re. A harmadik módosítás a gyilkosságnak a Morgue ut-cából a Saint Roch utcába helyezése; ez térben csekély változtatást jelent. E módosítások fikció és valóság érdekes összjátékát hozzák létre a szövegekben a nevek szintjén is. 3. A hiánypótló kötet kiemelkedő érdeme, hogy a vizsgált területek sokszínűségét megmutatva jól érzékelteti a névtan és a szemiotika szemléletmódjainak összehangolha-tóságát, a kölcsönös párbeszéd hasznos, gyümölcsöző voltát a különböző tudományterü-letek művelői között, új irányvonalakat jelölve ki ezáltal mind a névtan, mind a szemio-tika művelői számára.  PÁJI GRÉTA Eötvös Loránd Tudományegyetem  Bölcsészettudományi Kar RUDOLF KÖSTER, Eigennamen im deutschen Wortschatz.  Ein Lexikon [Tulajdonnevek a német szókészletben. Lexikon] Walter de Gruyter, Berlin, 2012. 196 lap  1. A bölcsészet- és természettudományok területén nemzetközi porondon is kiváló tudományos kiadónak számító Walter de Gruyter Verlag gondozásában eredetileg 2003-ban Könyvszemle 275megjelent kötet – mint ahogy az a címéből is kiderül – a köznevesült tulajdonnevek lexikona, ezeknek a jelentéseit ismeretterjesztő célzattal közlő mű. A fejlett ipari kultú-rák nyelve, szókészlete gazdag személy- vagy földrajzi nevekből képzett tulajdon- és köznevekben, ritkább esetben ezekből képzett igékben, melléknevekben. Az általános egynyelvű szótárak ugyanakkor nem hivatottak arra, hogy ezeket a különleges, gyakran szakszókincsekből származó lexikális egységeket eredetük feltüntetése mellett megma-gyarázzák. A német egynyelvű szótárak esetében (is) különösen az olyan (gasztronómiai, illetve orvosi, természettudományos vagy mérnöki-technikai szakterületekről származó) szóösszetételek számítanak a címszószelekció mostohagyermekeinek, amelyeknek tulajdon-név + alaptag a szerkezete, pl. Grahambrot (’Graham-kenyér’), Ottomotor (’Otto-motor’) vagy Pickwick-Syndrom (’Pickwick-szindróma’). A tárgyalt kötet ezt a hiányosságot hi-vatott pótolni, olyan formában és stílusban, amely a könyv recepcióját széles olvasóréte-gek számára teszi élvezhetővé. 2. KÖSTER, aki a szintén nagy renoméval rendelkező Duden-sorozat szótárszerkesztői csapatának is tagja volt (Duden. Redensarten. Woher sie kommen, was sie bedeuten. Mannheim, 20123), a lexikon előszavában kitér arra, hogy a címszavak kiválasztásakor mely elnevezéseket tekintette (ADOLF BACH Deutsche Namenkunde című művének ka-tegóriái alapján) tulajdonneveknek. A lexikonban fellelhető címszavak listájának össze-állításával kapcsolatban az olvasó az előszóból csak annyit tud meg, hogy a válogatás a szerző személyes ítéletén nyugszik. A címszavak kiválogatásának körülményeihez (bár implicit módon, ám mégis) konkrét támpontokat a Felhasznált és ajánlott irodalom feje-zet egyes tételei: angol és német nyelvű szakszótárak, lexikonok, enciklopédiák, vala-mint névtani és etimológiai tanulmányok adnak. KÖSTER BACH kategorizációs rendszerét annyiban módosította, hogy a személynevekből képzett földrajzi, cég- és terméknevek szubjektív válogatás eredményeként kerültek a szótárba. A tulajdonnevekből képzett igék általában rövid életűnek tekinthetők, ezért nem nyertek felvételt a címszólistába. Az ol-vasó ezért aztán kellemesen meglepődik, ha a kötet forgatása közben mégis ilyen szóra bukkan, például a világszerte ismert röntgen vagy a használatában Németországra korlá-tozódó gaucken esetében. Ez utóbbi jelentése: ’vkit esetleges Stasi-tagsága miatt átvilá-gít(tat)’; az ige az átvilágítást végző német hivatal létrehozójának és vezetőjének – Német-ország jelenlegi államelnökének, Joachim Gaucknak – a vezetéknevét tartalmazza. Ha már Joachim Gauck neve a mai német nyelvben ily módon verbalizálódott és lexikalizáló-dott, felmerülhet az olvasóban a jelenlegi kancellár, Angela Merkel tulajdonnevének címszavasítása is. Sajnos ezen a ponton le kell hűteni az olvasói kedélyeket, bár jogos az igény, hiszen a kortárs német nyelvhasználatban létezik a merkeln ige ’vki döntést, vé-leménynyilvánítást elodáz’ jelentésben. E szó azonban először csak 2005-ben – azaz KÖSTER kötetének első megjelenése után – bukkant fel a német közbeszédben, elsősor-ban a kielégítően azóta sem rendezett német egészségügyi reform kapcsán. A lexikon címszólistája tartalmaz olyan szavakat, amelyek már régóta a német szó-készlet részét alkotják, pl. Damoklesschwert (’Damoklesz kardja’), Kaiser (’cézár’), Marathonlauf (’maratonfutás’), Quitte (’birsalma’), Samariter (’szamaritánus’). Más cím-szavak egyértelműen az utóbbi évtizedek közéleti változásainak, technikai fejlődésének köszönhetőek, pl. Genscherismus (’genscherizmus: diplomáciai ars poetica, amely szerint kitartó tárgyalásokkal a legfeszültebb konfliktusok is megoldhatóak, illetve békés megol-dáshoz vezethetőek’), Paparazzo (’lesifotós’), Turin-Skala (’Torino-skála: a földközeli Könyvszemle 276objektumok becsapódása általi veszély mértékének meghatározásához használt skála 0-tól 10-ig terjedő értékekkel’). A lexikon számos magyar eredetű címszót is rejt, ame-lyek túlnyomó többsége a gasztronómia területéről származik, pl. Bachauner (’ősi jellegű, bakonyi sertés’), Debre(c)ziner (’debreceni kolbász’), Fillér (’a forint egy százalékát érő váltópénze’) vagy Tokaier (’Tokaj-Hegyalja borvidékéről származó likőrbor’). 3. A lexikon önálló szócikkeinek a szerkezete jól áttekinthető: főnevek esetében a lemmát a nyelvtani nem rövidítése követi, egyéb grammatikai információtól (pl. Genitiv-alaktól, többes számtól) a szerző eltekintett. A szócikkfej a többi szófaj esetében csak a szófaj rövidítését, illetve igéknél az igeragozási osztályt tartalmazza. A grammatikai in-formációt a jelentésmegadás követi, amelyben a címszó alapjául szolgáló tulajdonnév dőlt betűs írásmóddal van kiemelve. Az utaló szócikkekben a szokásos nyíl jelzi, hogy a keresendő információ milyen címszó alatt található. A jelentésmegadások néha szerfelett enciklopédikusra sikerültek, így például a Kalaschnikow címszó jelentésblokkjából a szűken vett jelentésen kívül (’szovjet gyártású gépkarabélytípus, AK-47’) az olvasó Kalasnyikov rövidre fogott életrajzát, szolgálataiért kapott kitüntetéseit is megismer-heti, sőt a szerző (forrásmegadást mellőzve) szó szerint idézi magát Kalasnyikovot, amint az általa fejlesztett fegyver méltatlan (nem honvédő) felhasználása miatti szo-morúságát fejti ki.  A szócikkek szótörténeti adatolásokat nem tartalmaznak. A címszavak túlnyomó többsége vélhetőleg nemzetközi kultúrszó, legalábbis az olvasó tapasztalatai, nyelvi ismeretei szerint; a szótár ugyanis nem ad támpontot a tekintetben, hogy a címszavak a németben keletkeztek-e, vagy más nyelvből vették át őket, illetve hogy a németben mikorra datálható az első írásos megjelenésük. Ez utóbbi kérdés megítéléséhez a nemzetközi szavak esetében az is hasznos információ lehetne, ha kiderülne az egyes szócikkekből, hogy az adott szó a német szókészlet szempontjából forrásnyelvként szolgáló szomszédos és világnyelvekben (pl. az angolban vagy a franciában) mikor és milyen formában jelent meg; erre azonban szintén nem találunk utalást a szótárban. Az új keletkezésű címszavak esetében ezen nincs is mit csodálkozni, hiszen a Kalasch-nikow szót például még a DWDS (Das Digitale Wörterbuch der Deutschen Sprache – www.dwds.de) sem tartalmazza címszóként. A Duden (www.duden.de) is csak annyit árul el róla – a kötelező szótári információkon kívül –, hogy ki a fegyver névadója. Ugyanakkor a KÖSTER-féle lexikon régebbi keletkezésű (illetve átvételű) címszavai esetében – mint például a Kannibale (’kannibál’), Mangold (’mángold’), Ozean (’óceán’) – legalább az első említés évszázadának a megadása a szócikkek előnyére vált volna. Az utalások formai és jelentésbeli szempontokat követnek: utalásra a hasonló írás-módú, kicsinyítő képzővel ellátott és képzetlen címszavak, valamint regionális forma-variánsok és szórövidülések esetében kerül sor, például a Geiser ~ Geysir, Tommy ~ Thomas, Heulsuse ~ Transuse, Sankt-Antonius-Feuer ~ Antoniusfeuer esetében. Termé-szetesen a heteronim címszavakat is utalás köti össze, mint a Bohrium ~ Hahnium ~ Nielsbohrium és a Hanbaliten ~ Hanefiten ~ Malikiten ~ Schafiiten esetében.  4. A bemutatott lexikon tipográfiája áttekinthető, a lemmalistája következetes, a szó-cikkek jelentésmegadásai módszeresek. A kötet jól használható mind a felsőoktatásban Könyvszemle 277(korpuszként, a lexikon bevezetőjében felsorolt szakmunkák pedig referenciaművek-ként), mind a szélesebb rétegeket érintő német nyelvoktatásban (kulturális szótárként).  MÜLLER MÁRTA  Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar GEORGE REDMONDS – TURI KING – DAVID HEY, Surnames, DNA,  and Family History [Családnév, DNS és családtörténet] Oxford University Press, Oxford, 2011. 242 lap 1. A három brit szerző monográfiája a családnév-történeti kutatásokban Magyaror-szágon eddig még alig ismert lehetőségre, a genetika alkalmazására hívja fel a figyelmet, a nehézségeket sem titkolva. A kötet, mint azt SIR ALEC JEFFREYS genetikus előszava (vii–viii) hangsúlyozza, még csak az első lépéseket mutatja be azon az úton, amely a ge-netika és a technika napjainkban is zajló forradalma hatására hamarosan bárki számára járhatóvá válhat. A szerzők, a családnévkutató GEORGE REDMONDS, a családtörténet-kutató DAVID HEY és a genetikus TURI KING előszavukban eddigi közös munkájuk leg-főbb tanulságaként azt emelik ki, hogy a családnevek történetének feltárásához ma már nélkülözhetetlen a multidiszciplináris szemlélet és eszköztár (ix–x). A kiadvány ennek jegyében igen részletesen, sőt névkutatói szemmel nézve néhol már túl részletezően mu-tatja be a szerzők által képviselt tudományok kapcsolódásának a névkutatásban kiaknáz-ható lehetőségeit. E részletesség ugyanakkor nem teljesen öncélú, hiszen az aprólékos magyarázatok szükségesek ahhoz, hogy e három terület képviselői kölcsönösen megis-merhessék az általuk nem művelt tudományoknak a témával kapcsolatos kérdéseit és módszereit. Emellett a genealógiában megnyíló új lehetőségeket fogadó széles körű ér-deklődést látva a szerzők igyekeznek a laikus közönségnek is hiteles tájékoztatást nyújtani. 2. A bevezetés (1–20) a későbbi vizsgálatok szempontjából lényeges névtörténeti kérdésekbe nyújt bepillantást: kitér a brit családnevek gyakoriságára és kialakulásuk fo-lyamatára, majd bemutatja a nagy-britanniai családnévföldrajzi és névetimológiai kutatá-sok történetét, forrásait, eredményeit és további lehetőségeit is. A brit névtörténeti vizsgálatok egyik alapvető forrása STEPHEN ARCHERnek az 1881-es országos cenzuson alapuló interaktív névatlasza (The British 19th Century Surname Atlas, CD-ROM, 2003). Eszerint 1881-ben a népesség 40%-a mindössze 500 családnéven osz-tozott, ugyanakkor 10% mintegy 30 ezer különféle ritka családnevet viselt. A 14. századi pestisjárvány előtt még nagyobb volt a névállomány változatossága, holott a lakosság száma a mainak csupán a tizede volt. A fekete halál azonban a népességnek csaknem a felét elpusztítva jelentős hatással volt a családnévkészletre is: számtalan név nyomtala-nul eltűnt, mások viselőikkel együtt messzire kerültek keletkezési helyüktől, amikor a túlélők elfoglalták a lakatlanná vált házakat. Ez a 14. századi törés komoly módszertani problémát jelent a névtörténeti kutatások számára, holott a brit családnévrendszer kiala-kulása akkorra már csaknem befejeződött: a 11. században, a normannok hatására a 

Rudolf Köster: Eigennamen im deutschen Wortschatz. Ein Lexikon [Tulajdonnevek a német szókészletben. Lexikon]

https://edit.elte.hu/xmlui/bitstream/handle/10831/31413/N%c3%8937_274-277_Muller.pdf?sequence=1&isAllowed=y

Rudolf Köster: Eigennamen im deutschen Wortschatz. Ein Lexikon [Tulajdonnevek a német szókészletben. Lexikon]

Abstract

Similar works

Full text

Available Versions

ELTE Digital Institutional Repository (EDIT)