Tizennyolc éve foglalkozom az esztergomi királyi palota festett
töredékeivel, a királyi kápolnával és hozzá tartozó helyiségeivel, valamint a
Studioloval. A kápolna különösen a szívemhez nőtt, gyönyörű darabjaival,
összetettségével és az ezzel járó végeláthatatlan feladatokkal. Nem hinném,
hogy létezik ma élő ember, aki jobban ismerné minden zegét-zúgát, az összes
kicsi és nagyobb bajával, négyzetcentiméterek megható fordulataival, a
“talpától” egészen a “feje búbjáig”. Ez a tér, elfogadja hiányosságait, nem törekszik a “mindenáron egészre”,
vagy kiegészítettre.Ebben az egységben a kiegészített rekonstrukciós felületek is új funkciót
kapnak, a fragmentált jelenetekkel valami egésszé formálódva, egy új
műalkotássá állnak össze: a Magyar királyi kápolna- töredékké
