Kiss, Magdaléna

ELTE Digital Institutional Repository (EDIT)

Névtani Értesítő 38. 2016: 217–228. A doktori iskolákban megvédett névtani témájú  disszertációk 2015-ben  KISS MAGDALÉNA, A Körösmente folyóvízneveinek névrendszertani vizsgálata Eötvös Loránd Tudományegyetem, Magyar nyelvtudomány. Budapest, 2014. 205 lap Témavezető: JUHÁSZ DEZSŐ. Opponensek: BÖLCSKEI ANDREA, SZENTGYÖRGYI RUDOLF Védés: 2015. április 22. 1. Értekezésem fő célja a Körösök vízgyűjtőjéhez tartozó folyóvizek névanyagának bemutatása a HOFFMANN-féle névrendszertani vizsgálat alapján, ezért a tipológiai rend-szerezésben a magyar és román neveket különválasztottam. Ez utóbbiakat a fordítást kö-vetően ugyanúgy elemeztem, mint a magyar neveket, a leíró részek végén pedig össze-hasonlítottam a két nyelvi réteghez tartozó nevek vizsgálati eredményeit. Számos, víznévvel kapcsolatos tanulmány látott már napvilágot a magyar és nemzet-közi szakirodalomban, bemutatva kisebb vagy nagyobb vízfolyások névtani rendszerét. Összefoglalásom a két országot átölelő vízgyűjtő terület adattárakban és térképeken fel-lelhető teljes folyóvíznévkincsét elemzi. Köztudomású, hogy a nyelvek történetének meg-ismerésében jelentős szerep hárul a helynevekre, hiszen mind a korai, mind a jelenkori víznevek a nyelv állapotára és változására is rávilágítanak a maguk módján. Éppen ezért a névanyag rendszerszerű vizsgálata általános következtetések levonására is lehetőséget ad a terület névanyagának monografikus feldolgozása révén. A Körösök vízgyűjtőjének kiválasztását az indokolta, hogy a nagy kiterjedésből adódóan változatos földrajzi viszo-nyokkal rendelkezik, így névanyaga rendkívül gazdag, népessége pedig többféle etnikumú. A több mint kétezer folyóvíznevet felölelő névtudományi vizsgálat a név- és nyelv-tudomány számára olyan lényeges tanulságokkal rendelkezik, amelyek megbízható képet festenek a hidronimákban tükröződő nyelvi állapot változásairól, tehát a szinkrón met-szet mellett helyet kap a diakrón kitekintés is. A több mint 27 ezer km2-es terület hatal-mas kiterjedése miatt a névanyagnak csupán az egyik részével, a folyóvíznevek csoport-jával foglalkozom. Ezáltal is átfogó képet kaphatunk a vizsgált terület magyar és román lakosságának névalkotó tevékenységéről. 2. A vizsgálat időbeli határa az ómagyar kortól napjainkig terjed. Alapvetően három-féle forrásból dolgoztam: földrajzi leírásokat és GYÖRFFY GYÖRGY történeti földrajzát, helynévi adattárakat és különféle szótárakat, illetve térképeket néztem át. A kutatás első lépéseként az összegyűjtött névanyagot, azaz az adattári és térképi forrásokat össze-egyeztettem, ezt követően lokalizáltam, majd értelmeztem az adatokat. Munkám két meghatározó részből áll: egy elemző, értekező egységből, illetve az elemzés alapjául szolgáló nevek adattárából. Az értekező rész öt nagyobb szegmensből épül fel, ezen belül az elsőben a víznevek kutatástörténeti áttekintését foglalom össze a korai szakmunkáktól napjainkig. A másodikban a vízrajzi köznevek értelmezési lehető-ségeit mutatom be, felsorakoztatva a vizsgált vízgyűjtőhöz tartozó közneveket, valamint 218 Műhely   azok jellegzetességeit, illetve történeti és nyelvi rétegeit. A harmadik rész a víznevek tipo-lógiai áttekintését nyújtja, bemutatva a releváns rendszerezési lehetőségeket. A követ-kező fejezet a Körösök magyar és román vízneveinek névrendszertani vizsgálatát tartal-mazza szerkezeti és keletkezéstörténeti aspektus szerint. Végül az ötödik, záró szakasz a vizsgálat eredményeit foglalja össze. A disszertáció második része, a függelék az értekezés alapjául szolgáló víznevek jegy-zékét és összesítését, illetve térképen való azonosítását tartalmazza. Az itt megjelenő lis-ták között szerepel olyan, amely a folyás szerint rendezett összes víznevet felsorakoztatja térképi számmal ellátva, külön a magyar és a román (illetve minimális arányban német) neveket. A vízrajzi köznevek értelmezését egy szótári mutatvány, majd az adattár követi. További két tartozéka a dolgozatnak az adatbázis és a térképek gyűjteménye, amelyek CD-mellékletben jelennek meg. 3. A kutatás során a közigazgatási felosztást másodlagosnak tekintettem a domborzati térképekkel szemben, mivel ez utóbbiak szabatosabban tárják elénk a vizsgált terület folyó-vizeit. A kapott névanyagból világosan kirajzolódik, hogy a kisebb vizek nevei változé-konyabbak, és a birtoklás kifejezésének a szándéka miatt igen magas bennük a személy-nevek aránya. Tovább finomítva a felbontást megállapítható, hogy a magyar és a román antroponimák közül a román van túlsúlyban, de néhány adaptáció is előfordul (pl. Zsiga szn. > Jighi ‘Zsigáé’). A vízrajzi köznevek vizsgálata felsorakoztatja a vizsgált vízgyűjtőhöz tartozó köz-neveket, valamint azok jellegzetességeit, illetve történeti és eredetbeli rétegeit. A tipoló-giai áttekintés bemutatja a releváns rendszerezési lehetőségeket. Az évtizedek alatt for-málódó, csiszolódó kategóriák újabbnál újabb megoldandó feladatot szültek, amelyeket a nyelvészek más és más perspektívából világítottak meg. A Körösök magyar és román vízneveinek névrendszertani vizsgálata szerkezeti és ke-letkezéstörténeti nézőpontból jelenik meg. A magyar víznévanyag 20%-át az egyrészes, 80%-át pedig a kétrészes nevek alkotják. A magyar egyrészesek általában jelöltek, leg-inkább a valamivel való ellátottságot kifejező -s képzővel vagy a folyamatos és befejezett melléknévi igenevek képzőivel vannak ellátva. A román víznévanyag 60%-át egyrészes nevek teszik ki. Ezekben szintén találunk képzőket, leginkább kicsinyítő képzőket, de a helységnevek metonimikus átvétele is jellegzetes névalkotási módszer. Tovább finomítva a vizsgálatot, láthatjuk, hogy a vízrajzi köznév elmaradása is igen jellemző rájuk, és jelen-tős számban szerepelnek köztük magyar adaptációk is (m. Kis-tag > rom. Chiştag, m. Keszend > rom. Chisindia), amelyek egykori magyar névrész- vagy névelembeli szerke-zetekről árulkodnak. 4. A háromszintű szerkezeti elemzés során láthatjuk, hogy alapvetően milyen jelen-tésbeli és formai eszközök vesznek részt a víznévalkotásban a Körösök vízgyűjtő területén, továbbá azt, hogy ezek milyen kölcsönhatásban vannak egymással. A névrendszertani elem-zés szerkezeti szintjén elkülöníthetők a funkcionális-szemantikai, a lexikális-morfológiai és a szintagmatikus struktúrák. Az első, a funkcionális, jelentéstani kategorizáció több le-hetőséget kínál annak függvényében, hogy a vizsgált névrész mit fejez ki: fajtát (F), sajá-tosságot (S) vagy megnevez egy helyet (M). A névanyag nagyobb hányadát természetesen összetételek alkotják, így a fenti osztályok a következőképpen csoportosulnak: S + F, M + F, S + M. Az összesítés kimutatja, hogy a három fő szemantikai jegy közül a megnevező  A doktori iskolákban megvédett névtani témájú disszertációk 2015-ben  219  szerepű névrész jelenik meg a legtöbbször (12,6%), és csak kevéssel marad le mögötte a sajátosságra utaló funkció (10,8%), míg a fajtajelölés 1,8%-os arányt mutat a teljes név-anyagban, tehát több mint kétezer lexéma esetében ez utóbbi mennyiség legalább 40 adatra értendő. Míg az előző részben a jelentéstani kategóriákat vizsgáltam, a lexikális-morfológiai elemzés során a szótő és a toldalékmorfémák névalkotó szerepét követem nyomon. A lexikális-morfológiai elemzés a nyelvi kifejezőeszközök típus- és aránybeli összetéte-lét vizsgálja. A névalkotásban részt vevő szavak (köznév, személynév, helynév, mellék-névi jellegű szavak csoportja, számnév) és a szószerkezetek megoszlása a helynévi jellegű névrészekben a legmagasabb arányú (32%), ami azt bizonyítja, hogy a hegy-, erdő- és településnevek, illetve további mikrotoponimák nagymértékben befolyásolták a víznevek keletkezését. A szintagmatikus elemzés a szókapcsolatok szerkezetének névrészekbeli szintakti-kai viszonyát tárja fel. A HOFFMANN-féle rendszerezés szerint megkülönböztettem alá-rendelő (jelzős és határozós), illetve mellérendelő szerkezeteket. A jelzős és a határozós szószerkezeteket összehasonlítva megállapíthatjuk, hogy a szintagmatikus szerkesztéssel keletkezett nevek 87%-a jelzős összetételű. A magyar és a román adatok közti különbség nem számottevő, ellentétben a határozós szerkezetű nevek alacsony hányadával (13%), melynek tekintélyes része a román névállományban lelhető fel. A morfematikai kompo-zíciók létrejöttében fontos szerepet kapnak a helynévképzők, így a derivációs lehetősé-gek bősége és rugalmassága elsősorban az -s, -d, -ó/-ő, másodsorban az -ás/-és, -gy, -cs és -i képzők névalkotó tevékenységében érhető tetten. A képzőrendszer elemeivel szem-ben a vizsgált nevekben kevesebb alkalommal fordulnak elő névszójellel, határozóraggal vagy névutóval ellátott víznevek. 5. A keletkezéstörténeti vizsgálat során figyelemmel kísérhetjük azoknak a nyelvi szabályoknak a működését, amelyek a név létrejöttekor aktiválódnak. A szerkezeti válto-zástól eltérően a jelentésbeli névalkotás nem a névtest alakulásait követi, hanem azt a fo-lyamatot, amely során a nyelv a meglévő elemkészletet úgy használja fel egy új név megalkotásában, hogy az új jelentés kialakulása a szerkezet módosulása nélkül megy végbe. Ennek nyelvi eszközei a jelentéshasadás (pl. ér vízrajzi köznév > Ér víznév), je-lentésbővülés (az Érmellék nem csupán az Ér folyó vízgyűjtőjét jelenti, hanem ide értendő a Kraszna bizonyos területe is), a jelentésszűkülés, a névátvitel (esetünkben a metonímia), a névköltöztetés (pl. Küsmöd), a deetimologizáció (Hejő, Berettyó stb.), a népetimológia (pl. Vércsorog < rom. vârciolog ’örvény, forgatag’).  6. Az eredmények a magyar víznevek folyamatos kiszorulását mutatják. Ez a tenden-cia egyenesen arányos a magyar lakosságnak az adott területen való ritkulásával és asszi-milálódásával. Nagyban segítené a tudományos kutatást, ha a területről korszerű, napra-kész és alapos élőnyelvi helynévgyűjtés állna a rendelkezésünkre. A párhuzamosan elem-zett névanyag olyan problémákat vet fel, amelyek mind a magyar, mind pedig a román (víz)névadás sajátosságait érintik, de az értekezés korántsem aknázza ki teljességgel a kí-nálkozó egyéb irányú tudományos lehetőségeket, mert a részletezés a terjedelmi korlátokat túlfeszítené. Névélettani szempontból fontos ugyanakkor látnunk a régió jellegzetes nép-csoportjainak térbeli és időbeli elhelyezkedését, mozgását, változó szerepét a névadásban. Az elemzés során bebizonyosodott, hogy a vizsgált terület etnikai összetétele alapjaiban 220 Műhely   befolyásolta minden névtípus, így a hidronimák alakulását is. Ezeknek a külső körülmé-nyeknek a számbavétele több tudományterületet érint, hiszen a történeti földrajz, a társa-dalomtörténet és a néprajz kutatási eredményeinek a bevonásával számos bizonytalanság szűrhető ki. Etimológiai elemzéseket magam is végeztem az Ér és a Berettyó folyóvíz-nevei körében (l. a disszertáció függelékében szereplő szótári mutatványt), ahol az el-enyésző számú szláv eredetű adatok mellett a magyar és a román formák kontrasztív vizsgálata jól példázza a két nyelv kölcsönhatását. Mivel a nyelvi kölcsönhatásról kevés helyen olvashatunk, kétnyelvű térség párhuzamos bemutatását pedig a román szakiroda-lomban eddig még nem fedeztem fel, így e vizsgálat remélhetőleg kiindulási támponto-kat tud nyújtani egy hasonló tematikájú elemzés során. A névkincs adta lehetőségek ki-aknázása során arra törekedtem, hogy a rendszertani elemzésen túl olyan új perspektívákat villantsak fel, amelyek a kutatást más-más szempontok szerint vihetik tovább a komparatív-kontrasztív szemlélet érvényesítésével. KISS MAGDALÉNA Lónyay Utcai Református Gimnázium és Kollégium, Budapest TÓTH LÁSZLÓ, Elméleti és módszertani lehetőségek az irodalmi onomasztikában  Tulajdonnevek Szilágyi István műveiben (Különös tekintettel  Hollóidő című regényére) Pázmány Péter Katolikus Egyetem, Magyar nyelvtudomány. Piliscsaba, 2014. 181 lap.  Témavezető: HEGEDŰS ATTILA. Opponensek: ÖRDÖG FERENC, GERSTNER KÁROLY. Védés: 2015. május 7. 1. Bevezetés. Az irodalmi szövegekben előforduló tulajdonnevek vizsgálata régóta népszerű témája a magyar névtani kutatásoknak. Az ún. irodalmi névadás alapfogalmainak meghatározása mégsem történt meg kielégítően, ráadásul több olyan tipologizálási és elem-zési lehetőség is létezik, amely a külföldi szakirodalomban már jó ideje adott, de itthon mégsem terjedt el. A dolgozat céljai között ezért elsőként az irodalmi névadás mint kutatási terület alapfogalmainak a tisztázása szerepel (elsősorban az irodalmi onomasztika és az iro-dalmi névadás viszonyának, illetve az irodalmi név és a fikcionális név fogalmának a meg-határozása, a fikcionális szövegekben mutatkozó fiktív és valós szempontjának a számba-vétele). További célul tűztem ki, hogy felhívjam a figyelmet bizonyos tipologizálási és elemzési szempontokra a külföldi, főként német szakirodalom alapján, s hogy az általam javasolt fogalomhasználatra építve az irodalmi szövegek sajátosságaihoz igazodó tipológiát fogalmazzak meg. A dolgozat első, elméleti kérdéseket tárgyaló része után a bemutatott elemzési lehetőségeket konkrét irodalmi szövegen keresztül kívántam illusztrálni. Válasz-tásom Szilágyi István regényeire, elsősorban pedig Hollóidő című művére esett. 2. Az irodalmi onomasztika alapfogalmai. Ebben a fejezetben elsőként az irodalmi névadás-nak nevezett kutatási területről írtam. Bár ez a terület hídtudomány a nyelv- és az irodalomtudomány között (vö. FRIEDHELM DEBUS, Einleitung zu den kontinental-europäischen Beiträgen. Onoma 40. 2005: 201–211; i. h.: 203), HAJDÚ MIHÁLY írásából 

KISS MAGDALÉNA, A Körösmente folyóvízneveinek névrendszertani vizsgálata

https://edit.elte.hu/xmlui/bitstream/10831/33410/1/NE38_217-220_Kiss.pdf

KISS MAGDALÉNA, A Körösmente folyóvízneveinek névrendszertani vizsgálata

Abstract

Similar works

Full text

Available Versions

ELTE Digital Institutional Repository (EDIT)