Tóth, László

ELTE Digital Institutional Repository (EDIT)

220 Műhely   befolyásolta minden névtípus, így a hidronimák alakulását is. Ezeknek a külső körülmé-nyeknek a számbavétele több tudományterületet érint, hiszen a történeti földrajz, a társa-dalomtörténet és a néprajz kutatási eredményeinek a bevonásával számos bizonytalanság szűrhető ki. Etimológiai elemzéseket magam is végeztem az Ér és a Berettyó folyóvíz-nevei körében (l. a disszertáció függelékében szereplő szótári mutatványt), ahol az el-enyésző számú szláv eredetű adatok mellett a magyar és a román formák kontrasztív vizsgálata jól példázza a két nyelv kölcsönhatását. Mivel a nyelvi kölcsönhatásról kevés helyen olvashatunk, kétnyelvű térség párhuzamos bemutatását pedig a román szakiroda-lomban eddig még nem fedeztem fel, így e vizsgálat remélhetőleg kiindulási támponto-kat tud nyújtani egy hasonló tematikájú elemzés során. A névkincs adta lehetőségek ki-aknázása során arra törekedtem, hogy a rendszertani elemzésen túl olyan új perspektívákat villantsak fel, amelyek a kutatást más-más szempontok szerint vihetik tovább a komparatív-kontrasztív szemlélet érvényesítésével. KISS MAGDALÉNA Lónyay Utcai Református Gimnázium és Kollégium, Budapest TÓTH LÁSZLÓ, Elméleti és módszertani lehetőségek az irodalmi onomasztikában  Tulajdonnevek Szilágyi István műveiben (Különös tekintettel  Hollóidő című regényére) Pázmány Péter Katolikus Egyetem, Magyar nyelvtudomány. Piliscsaba, 2014. 181 lap.  Témavezető: HEGEDŰS ATTILA. Opponensek: ÖRDÖG FERENC, GERSTNER KÁROLY. Védés: 2015. május 7. 1. Bevezetés. Az irodalmi szövegekben előforduló tulajdonnevek vizsgálata régóta népszerű témája a magyar névtani kutatásoknak. Az ún. irodalmi névadás alapfogalmainak meghatározása mégsem történt meg kielégítően, ráadásul több olyan tipologizálási és elem-zési lehetőség is létezik, amely a külföldi szakirodalomban már jó ideje adott, de itthon mégsem terjedt el. A dolgozat céljai között ezért elsőként az irodalmi névadás mint kutatási terület alapfogalmainak a tisztázása szerepel (elsősorban az irodalmi onomasztika és az iro-dalmi névadás viszonyának, illetve az irodalmi név és a fikcionális név fogalmának a meg-határozása, a fikcionális szövegekben mutatkozó fiktív és valós szempontjának a számba-vétele). További célul tűztem ki, hogy felhívjam a figyelmet bizonyos tipologizálási és elemzési szempontokra a külföldi, főként német szakirodalom alapján, s hogy az általam javasolt fogalomhasználatra építve az irodalmi szövegek sajátosságaihoz igazodó tipológiát fogalmazzak meg. A dolgozat első, elméleti kérdéseket tárgyaló része után a bemutatott elemzési lehetőségeket konkrét irodalmi szövegen keresztül kívántam illusztrálni. Válasz-tásom Szilágyi István regényeire, elsősorban pedig Hollóidő című művére esett. 2. Az irodalmi onomasztika alapfogalmai. Ebben a fejezetben elsőként az irodalmi névadás-nak nevezett kutatási területről írtam. Bár ez a terület hídtudomány a nyelv- és az irodalomtudomány között (vö. FRIEDHELM DEBUS, Einleitung zu den kontinental-europäischen Beiträgen. Onoma 40. 2005: 201–211; i. h.: 203), HAJDÚ MIHÁLY írásából  A doktori iskolákban megvédett névtani témájú disszertációk 2015-ben  221  (Az írói névadás magyar bibliográfiája. Helikon 38. 1992: 536–550; i. h.: 536–537) kiin-dulva magam is a névtan tudományágán belül helyeztem el. A tulajdonnevek és az iroda-lom kapcsolatát azonban sokféle nézőpontból lehet vizsgálni. Az én javaslatom ezért az, hogy az ilyen vizsgálatok átfogó elnevezése irodalmi onomasztika/névtan legyen, az iro-dalmi névadás-t pedig arra a szűkebb területre alkalmazzuk, amikor a vizsgálat közép-pontjában csak az irodalmi szöveg és a benne lévő tulajdonnevek állománya áll. Az irodalmi onomasztika tisztázandó alapfogalmai között elsőként maga az irodalmi (tulajdon)név adódik. Ennek az elnevezésnek létezik egy bővebb és egy szűkebb értel-mezése is. Vonatkozhat egy irodalmi szövegben előforduló összes tulajdonnévre, vagy jelölheti csupán az író által kitalált tulajdonneveket. Ebben a kérdésben amellett érveltem, hogy az irodalmi szöveget autonóm konstrukcióként tekintve a benne szereplő összes tu-lajdonnevet irodalmi név-nek nevezzük. Az irodalmi szövegek nagyobb része fikcionális, ugyanakkor vannak köztük nem fik-cionálisak is (pl. dokumentumregény, irodalmi riport, önéletrajz). A fikcionális irodalmi szövegek – bármennyire törekedjenek is a valósághű, realisztikus ábrázolásra – szándé-kuk szerint nem referálnak közvetlenül a szövegen kívüli valós világra, míg a nem fikcio-nális irodalmi szövegeknek van ilyen referenciájuk. E szempont alapján különítettem el a fikcionális irodalmi név és a nem-fikcionális irodalmi név fogalmát. A nem-fikcionális irodalmi nevekkel kapcsolatban mind a név, mind pedig a névviselő kapcsán felmerülhet azok valós vagy fiktív volta. Fontosnak tartom, hogy mindig válasszuk szét a névviselőket és a tulajdonneveket. Félrevezető ugyanakkor, hogy egy fikcionális irodalmi szövegvilágban valós névviselők-ről beszéljünk. A modern irodalomelméletek szerint ugyanis egyetlen fikcionális irodalmi szövegben lévő tulajdonnév jelölete sem le-het azonos egy szövegen kívüli névviselővel, hiszen a fiktív szövegvilágban ezek a név-viselők a szöveg által felépített világban teremtődnek meg. Véleményem szerint egyfajta „kváziazonosságot” mégis feltételezhetünk, ezért azokat a névviselőket, amelyeket nem az író talál ki, hanem a valós világból kölcsönzi, és a valóság látszatát kelti velük, kvázi-valós névviselők-nek neveztem. A dolgozat második fejezetének végén a fikcionális tulajdonnevek olyan osztályozá-sára tettem javaslatot, amely eléggé rugalmas ahhoz, hogy a posztmodern irodalom szo-katlan lehetőségeire is alkalmazható legyen, másrészt praktikus annyira, hogy ne tegye túl bonyolulttá az elemző munkáját. Az osztályozás során a fiktív és kvázivalós névvise-lőket szétválasztottam, s mindkét esetben a valós nevek alkalmazását és a fiktív nevek teremtését/alkalmazását tettem meg fő szempontnak. Az osztályozás kialakításakor az intertextualitás lehetőségét is szem előtt tartottam. 3. Az irodalmi onomasztika a logika és a nyelvfilozófia tükrében. A dolgozatnak ebben a részében a tulajdonnevekre vonatkozó logikai és nyelvfilozófiai megállapításo-kat tekintettem át az ókori görög filozófusok gondolataitól kezdve KRIPKÉig, különös te-kintettel az irodalmi (tulajdon)névre vonatkozó észrevételekre. Itt elsősorban a tulajdonne-vek denotációja kapcsán merül fel a fikció problémája, főként a fiktív névviselők kapcsán. A probléma ismertetésekor a klasszikus megoldási javaslatokon (MILL, FREGE, RUSSEL, KRIPKE) túl a meinongi színlelés és a látszatköltés elméleteire is kitértem SZABÓ ERZSÉBET nyomán, aki szerint a fiktív névviselők tulajdonnevei „leíró kifejezésekként, azaz tulaj-donságnyalábok és történetek szinonimáiként funkcionálnak” (A fikcionális tulajdonnevek 222 Műhely   mint kettős szemantikai profilú kifejezések. In: SZABÓ ERZSÉBET – VECSEY ZOLTÁN szerk., Ki volt Sherlock Holmes? Szeged, 2005: 147–162; i. h.: 158). E fejezet végén a fikcionális irodalmi nevek jelentésszerkezetét kíséreltem meg fel-vázolni. Különösen értékesek ezen a téren FRIEDHELM DEBUS gondolatai, aki ezeknél a tulajdonneveknél a kategoriális-grammatikai értékeken, azaz a szemantikai elemeket is tartalmazó szófaji, morfológiai tulajdonságokon túl az ún. kategoriális-szemantikai érté-kek körét is feltételezi (Namen in literarischen Werken. Akademie der Wissenschaftlichen und der Literatur. Mainz–Stuttgart, 2002. 32). Ide olyan alapvető tényezők tartoznak, ame-lyeket egy szövegvilágban lévő tulajdonnév képes kifejezni (pl. hely- és kormegjelenítés, társadalmi meghatározottságok kifejezése, divatosság). Ezek természetesen a névviselő-től függetlenül is jelen lehetnek a névben. A fikcionális irodalmi nevek esetében ezek a jelentéselemek bizonyos átmenetet alkotnak a név mellékjelentései felé. Mindezen túl pedig a legtágabb konnotációk találhatók, fontos azonban, hogy ezek alapvetően csak a név és a szöveg által felépített névviselő közti viszony alapján értelmezhetők. 4. A fikcionális irodalmi nevek tipologizálása. Az irodalmi névadás magyar alapta-nulmányát KOVALOVSZKY MIKLÓS írta 1934-ben (Az irodalmi névadás. Bp.). Tipológiája három nagy csoportot különít el: a néven belüli tartalmakkal jellemző nevek, a néven kí-vüli tartalmakkal (külső asszociációkkal) jellemző nevek, illetve a pusztán hangalakjuk-kal jellemző nevek csoportját. E tipológiának mint skálának az egyik végpontján tehát azok a nevek állnak, amelyeknek a közszói jelentésük még világos, azaz a névadás tudatos, a név nem szorul értelmezésre, a szöveg és az olvasó közti kommunikáció zavartalan. A skála másik végén pedig azokat a neveket találjuk, amelyeknek nincsen semmilyen le-xikális jelentésük, csupán szuggesztív hatással rendelkező, tisztán hangulati tartalmuk van. A névadás tudatossága ezek esetében már kérdéses, inkább csak ösztönösnek tekinthető, a név ezért értelmezésre szorul, azaz a névadás és a befogadás is szubjektív tényező-kön múlik. KOVALOVSZKY tipológiáján kívül HENDRIK BIRUS osztályozását is ismertettem, amely először 1978-ban, majd külön cikként 1987-ben is megjelent (Vorschlag zu einer Typologie literarischer Namen. Zeitschrift für Literaturwissenschaft und Linguistik 67: 38–51). BIRUS rendszere négyfokozatú: megtestesítő nevek, osztályozó (klasszifikáló) nevek, hangszim-bolikus nevek, beszélő nevek. Mind KOVALOVSZKY, mind BIRUS tipológiája értékes támpontokat nyújt az irodalmi névadással foglalkozóknak, de mint minden tipológiában, úgy e kettőben is az jelenti a legnagyobb problémát, hogy a legtöbb név nehezen sorolható egymást kizáró csoportokba, egy név általában több csoportban is megjelenhet. Ez nyilvánvalóan abból fakad, hogy a fikcionális nevek a szövegben egyszerre többféle (stílus)hatást is kiválthatnak, és ennek megfelelően többféle szerepük is lehet. 5. A fikcionális nevek szerepkörei. Mivel az irodalmi szövegek egyik igen fontos tulajdonsága a bennük lévő tulajdonneveket is érintő nyelvi megalkotottságuk, indokoltnak tűnt, hogy a nevek szerepeit, akár összetett szerepköreit is áttekintsem. Ehhez DIETER LAMPING könyvét hívtam segítségül (Der Name in der Erzählung: zur Poetik des Personen-namens. Bonn, 1983). Ez ugyan nem a legfrissebb a nemzetközi szakirodalomban, de hatá-sát mutatja, hogy még ma is gyakran hivatkoznak rá, elemzési szempontjait alkalmazzák.  A doktori iskolákban megvédett névtani témájú disszertációk 2015-ben  223  Mivel a magyar szakirodalom nem ismeri, röviden bemutattam, milyen szempontok sze-rint képzelte el LAMPING az irodalmi szövegek tulajdonneveinek elemzését. A szerző az irodalmi szöveg tulajdonneveit a szövegkompozíció elemeiként, a szö-vegstruktúra egyik fontos összetevőjeként veszi számba. A vizsgált tulajdonneveknek ebből az alapvető tulajdonságából kiindulva azt is szemügyre veszi, hogy a nevek szöveg-beli felbukkanásai milyen formai típusokat mutatnak, és hogy e felbukkanások az elbe-szélés mely pontján várhatók. Az elemzés során megkülönbözteti a narráció és a történet síkját, illetve a szöveg beszéd- és cselekményjellegű részeit. Az irodalmi nevek következő szerepeit, szerepköreit veszi számba: azonosítás, fikcionalizálás vagy illúziókeltés, ka-rakterizálás, kiemelés vagy konstellációteremtés, perspektívateremtés, esztétizálás, mítosz-teremtés. Természetesen ezek a szerepek számtalan formában és kontextusban jelentkezhet-nek egy irodalmi szövegben. LAMPING példáit szem előtt tartva igyekeztem a szerepkörök sokrétűségét a magyar irodalom gazdag tárházát felhasználva illusztrálni, több mint negy-ven magyar regény és novella szövegéből merítve. 6. Bevezető a Hollóidő névtani elemzéséhez. A dolgozat második felét Szilágyi István írói munkásságának rövid bemutatásával kezdtem, majd a Hollóidőről született eddigi szakirodalom alapján a regény műfaji besorolhatóságáról és nyelvi gazdagságáról írtam. Ezek után a mikrotörténetírás jelenségéről és a regény ilyen szempontú megközelítéséről is beszámoltam, forrásokkal is utalva a regény tulajdonnévanyagában fellelhető történeti vonatkozásokra. Végül Szilágyi István Hollóidő előtt írt regényeinek névtani vonatkozásait ismertettem röviden. A Kő hull apadó kútba és az Agancsbozót névanyagát végignézve világosan lát-szik két fontos mozzanat: az emberek közti társadalmi meghatározottságok jelölésének a fontossága és a nevek mitizáló szerepe. Emellé társul még harmadiknak a megnevezés fontossága, és nem csak a tulajdonnevekkel kapcsolatban. A dolgokat néven nevezni: ez Szilágyi említett két regényében is feltűnő gondolat. 7. A Hollóidő tulajdonneveinek elemzése. A regény névanyagát a névviselők és a nevek fiktív vagy valós volta szerint csoportosítottam. A személynevek esetén a besoro-láshoz KÁZMÉR MIKLÓS Régi magyar családnevek szótára című munkáját (Bp., 1993), illetve HAJDÚ MIHÁLY Általános és magyar névtan című művét (Bp., 2003) vettem alapul. A fiktív névviselők személynevei között 77 név keletkezett a valós névkincs felhasználá-sával, 5 az írói fantázia szüleménye, míg 1 név a valós nevek intertextuális alkalmazásá-val került bele a regénybe. A kvázivalós névviselők tulajdonnevei közt a vallási, egyházi vonatkozású nevek (Allah, Barabás, Belzebúb stb.) és a történelmi személyek, intézmé-nyek, hatalmak nevei (Mátyás király, Porta, Bizánc stb.) valós nevek alkalmazásai, míg valós nevek intertextuális alkalmazásával 9 személynév is ide tartozik. A helynevek kö-zül 22 név fiktív helyre vonatkozik, ebből 12 a valós névkincs felhasználásával keletkezett, 10 pedig az író saját alkotása. Különösen érdekesek a névkölcsönzés körébe tartozó nevek: Dobor (egyetlen valós helynévből), Bagos (több valós helynévből), Almáslonka, Bajna-köves, Bajnaság, Karabátor, Nagycsép (meglévő helynévi elemekből), Fényesagócs (meglévő helynévi és személynévi elemekből). A fiktív helynevek többnyire eleget tesz-nek a névszerűség követelményeinek. A kvázivalós névviselők helynevei a történelmi tér és idő megteremtését szolgálják (pl. Brabantföld, Buda, Erdély, Wittenberga). A névanya-got ezenkívül 2 állatnév, 1 különlegesen értékes kódex neve, 1 bolygónév, 9 időjelölő név 224 Műhely   (pl. Kisasszony hava) gazdagítja, illetve néhány tulajdonnévi szerepű, köznévi alakulat (pl. király képe) is található a regényben. A névanyag tipologizálása során az olvasó előismereteire építő megtestesítő neveket (pl. az egyik evangélista nevét idéző Lukács), a különféle társadalmi viszonyokat tükröző osztályozó neveket (pl. ifjú Balsaréti Károly), a legkülönfélébb asszociációkat keltően hangzó neveket (pl. Bumbula) és a beszélő neveket (pl. Rücsök) vettem számba. A regény tulajdonneveinek szerepköri elemzése során utaltam a regényben nagy sze-repet kapó, főleg a helynévi, de a személynévi anyagot is érintő azonosítási és identifikációs problémákra, majd a regényben előforduló névadási aktusokat tekintettem át. A tulajdon-név hiányát mutató esetek vizsgálata után a regény konstellációteremtő neveit elemeztem, majd az esztétizáló névjátékokról írtam, ezután pedig a nevek hangzásának karakterizáló szerepét vizsgáltam. Végül a Hollóidő neveinek mitizáló szerepét emeltem ki, amely több név kapcsán is fölmerül, de még a regény címében is tetten érhető. 8. Összegzés. Dolgozatomban igyekeztem az irodalmi onomasztika alapfogalmait tisztázni, pontosítani. Javaslatot tettem egy fiktív-valós szembenálláson alapuló tipológia bevezetésére, ismertettem a fikcionális irodalmi nevek szerepköreit. Amellett érveltem, hogy az irodalmi szövegek tulajdonneveinek vizsgálata során olyan szempontokat kell érvényesítenünk, amelyek nem a valós világ tulajdonnévosztályaiból indulnak ki, hanem mindig a (fikcionális) név és a (fikcionális) szöveg viszonyát veszik kiindulópontnak. Végül e szempontok szerint vizsgáltam Szilágyi István műveit, elsősorban Hollóidő című regényét. A vizsgálat semmiképpen sem tekinthető teljesnek, biztos vagyok benne, hogy a regényt később újraolvasva nemcsak a történet értelmezése gazdagodik, de a tulajdonnév-anyag is újabb és újabb szempontok felfedezését kínálja majd. A legfontosabb azonban már az eddigi elemzésből is kitűnt: az az elbeszélői technika, amely a fiktív és valós elemek keverésére épül Szilágyi István regényírói művészetében, a tulajdonnevek fel-használását is nagyban befolyásolja. TÓTH LÁSZLÓ Keresztelő Szent János Iskolaközpont, Zsámbék DITRÓI ESZTER, Helynévrendszerek modellalapú vizsgálata  A helynévminták összevető analízise statisztikai megközelítésben Debreceni Egyetem, Magyar nyelvtudomány. Debrecen, 2015. 184 lap  Témavezető: TÓTH VALÉRIA. Opponensek: PÓCZOS RITA, HEGEDŰS ATTILA Védés: 2015. december 11. 1. A helynévrendszerekben tetten érhető területi eltéréseket – melyek leginkább a mikrotoponimák szerkezetében figyelhetők meg – a helynévkutatásban ritkán és csak érintőlegesen vizsgálták a névkutatás szakemberei, noha az a törekvés, hogy valamely település, tájegység névrendszerének jellemzőit leírják, tehát tulajdonképpen a térbeliség aspektusa régtől jellemzi a helynévkutatást. Doktori értekezésem témaválasztásával és célkitűzésével ezt az ellentmondást igyekeztem oldani azáltal, hogy azt a kérdést jártam 

TÓTH LÁSZLÓ, Elméleti és módszertani lehetőségek az irodalmi onomasztikában Tulajdonnevek Szilágyi István műveiben (Különös tekintettel Hollóidő című regényére)

https://edit.elte.hu/xmlui/bitstream/10831/33413/1/NE38_220-224_Toth.pdf

TÓTH LÁSZLÓ, Elméleti és módszertani lehetőségek az irodalmi onomasztikában Tulajdonnevek Szilágyi István műveiben (Különös tekintettel Hollóidő című regényére)

Abstract

Similar works

Full text

Available Versions

ELTE Digital Institutional Repository (EDIT)