Vörös, Ferenc

Névtani Értesítő

Repository of the Academy's Library

Felvidéki családnevek onomatodialektológiai vallomása

ELTE Digital Institutional Repository (EDIT)

SZEMÉLYNEVEK 143rqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONMLKJIHGFEDCBAFELVIDÉKI CSALÁDNEVEK ONOMATODIALEKTOLÓGIAI VALLOMÁSAA dialektológiai szempontok névtanban történő érvényesítése nem tekint vissza nagyhagyományokra. A kérdéssel elsőként ÖRDÖG FERENC foglalkozott behatóan (ÖRDÖG1988). Neki tulajdonít juk az onomatodialektológia szakkifejezést is. A fogalom pontosdefiniálását a szerző 1991-es tanulmányában találjuk (ÖRDÖG 1991). Ez a módszer anyelvjárástörténeti vizsgálatoktói annyiban különbözik, hogy itt a nevek nyelvjárásokhozhasonlatos megoszlása áll a középpontban, a hagyományos nyelvjáráskutatásban pedig asok közül csupán egy szempontot jelent a nevekbőllevonható dialektológiai megközelí-tés.Négy kutatóponton vizsgálódtam. Ezek mindegyike a mai Szlovákia területén ta-lálható. A községek betűrendben megadva a következők: Balony (Baloii), Diósförgepa-tony (Orechová Potőií), Kiscétény (Maly Cetín), Nagycétény (Vel'ky Cetín).Regionális elhelyezkedés szempontjából mind a négy községnek közös vonása,hogya nyugat-szlovákiai térséghez tartozik, vagyis oda, ahol a tömbben élő felvidékimagyarság a legszélesebb észak-dél irányú sávot tudhatja magáénak. További egyezősajátosságként említhető a községek lélekszáma, mivel mind a négynek kétezer fő alattia lakossága. Balony, Kiscétény és Nagycétény lakossága alapvetően napjainkig rómaikatolikus, s csupán Diósförgepatonyban találunk a katolikusokon kívül nagyobb arány-ban más felekezetekhez tartozókat, főként reformátusokat. Részesedésük valamivel 20%alatti.Balonyon, Diósförgepatonyban, Nagycétényben a lakosság döntő többsége ma-gyarnak vallja magát; az első két községben közel száz százalékban, a harmadikban is80% fölötti a magyarok részaránya. Kiscétényben az etnikai arányok egészen más képettárnak elénk. Trianonig a magukat magyarnak vallók voltak többségben, majd az 1919-es csehszlovák népösszeírás és az első népszámlálás közötti két év alatt hirtelen megfor-dul a lakosság etnikai összetétele. Az azóta eltelt nyolcvan évben a falu lakossága telje-sen elszlovákosodott.A települések nagysága és etnikai összetétele az 1990-es népszámlálás szerint a kö-vetkező képet mutatja. Balonyban 744 főből 717-en vallották magukat magyarnak(96,37%). Diósförgeptonyban 1617 lelket számláltak össze, amelyből 1576 fő volt ma-gyar (97,46%). A 378 összlakosú Kiscétényben mindössze 23 fő a magyar (6,08%). Az1836 lelkes Nagycétényben 1561 magyar lakost Írtak össze a számlálóbiztosok(83,87%).A kutatópontok elhelyezkedéséből és kis számából fakadóan dolgozatomban nincslehetőségem jelenséghatárok meghúzására. Ugyanakkor tényként kell elfogadnom, hogya négy község két markánsan elkülöníthető magyar nyelvjárási területhez tartozik. Alegújabb nyelvjárási monográfia a két csallóközi település - Balony és Diósförgepatony- nyelvjárási hovatartozását a közép-dunántúli-kisalföldi régióban jelöli ki. Azon belül acsallóközi-szigetközi nyelvjáráscsoportban kapnak helyet (vö. KISS J. 2001: 271-274).A Zobor-vidéki kutatópontjaim - Kiscétény és Nagycétény - a kézikönyv alapján apalóc nyelvjárási régióhoz, azon belül pedig a nyugati palóc tömbhöz tartoznak (vö. KISS2001: 282-287). A két utóbbi település napjainkra nyelvszigethelyzetbe került.A családneveket az állami anyakönyvezés kezdetétől egészen 1999-ig vizsgáltam.Azokat a hivatalos állami anyakönyvekből gyűjtöttem. A vizsgálat alapját nem csak az144 VÖRÖSFERENC:zyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONMLKJIHGFEDCBAFelvidéki családnevek onomatodialektológiai vallomásaújszülöttek családnévanyaga képezte. Figyelmem kiterjedt az anyák leánykori nevére is.Az alábbi táblázatban az újszülöttekre vonatkozó adatokat közlöm.Az újszülöttek száma1895-1945 között 1945-1999 között ÖsszesenBalonv 1033 561 1594Diósförgepatony 1435 1691 3126Kiscétény 442 281 723Nagycétény 2750 1747 4497A legtöbb lehetőséget az onomatodialektológia területén a családneveknek azok azÍrásváltozatai rejtik magukban (ezek általában egyúttal ejtésváltozatokat is takarnak),amelyek a különféle nyelvjárásokban ejtéskülönbséget mutatnak. A névalakváltozatok-ban HAJDÚMIHÁLY szerint ilyen oppozíciót alkothat az e :aZYXWVUTSRQPONMLKJIHGFEDCBAÖ , az i : Ü , az a: e, az í: éésaz i: eszembenállás (vö. HAJDÚ1994b: II. 116-119).A legmarkánsabb különbséget az e : ö szembenállás területén figyelhetjük meg. AZobor-vidék számításba jöhető családneveire alapvetően az illabiális forma jellemző.Ennek ott véleményem szerint két oka is lehetséges. A főbbik az, hogy a palóc e kettős-ségek közül előnyben részesíti az illabiális változatokat; a másik, hogy a szlovák hang-rendszerben nincs meg az ö és ü hang, ezért az ilyen hangot tartalmazó kölcsönzéseketszlovák ajkon is illabiálissal váltják fel. Így lesz a magyar Vörös-ből, Szűcs-ből a szlovákejtésben VereS, Sic. A Zobor-vidéken elvileg a két tényező interferenciájával is számol-nunk kell, nem tagadván a magyar eredeztetésű család nevekben az elsőként említettnek adominanciáját. A viszonylag nagy számú Veres családnevet inkább a palócos illabiálisejtésnek, a Síé-ét (e. szícs) a magyar köznyelvi alak (Szűcs) szlovák ejtésnek megfelelőlejegyzését gyaníthatjuk. Természetesen az ejtési kettősséget magukba rejtő nevek közülKiscétényben és Nagycétényben szórványosan egyaránt fölbukkannak labiális alakok is.Ebből az is következik, hogya táji ejtéstől eltérő arculani családnevek nagy valószínű-séggel beköItözéssel, házasság révén kerülhettek a két településre. Érdekességként em-líthető, hogy Nagycétény Együd - Együtt családnév az egész vizsgált időszakot végigkí-séri, s illabiális alakváltozata (Egyed) egyszer sem bukkan fel.A táblázatokból megállapítható, hogyacsaládnevek hangalakváltozatait tekintveegyetlen község esetében sincs abszolút következetesség. Ez természetes is, hiszen acsaládok és egyes személyek mozgásával együtt megjelennek/megjelenhetnek olyanalakváltozatok, amelyek nincsenek szinkronban az adott földrajzi egység nyelvjárásánakhangtani arculatával. A két különböző nyelvjáráshoz tartozó községek esetében ennekellenére megállapítható, hogyaCsallóközben az e : Ö , i : ü szembenállásában alapvetőeninkább labiális változatokkal találkozhatunk, a Zobor-vidéken inkább az illabiálisakkal.Az e : ö oppozíció tárgyalásakor bizonyos nevek esetében HAJDÚMIHÁLY is a nyelvjá-rásokkal összefüggésbe hozható táji megoszlásáról számol be (vö. HAJDÚ 1987: 447).Ennek látszólag ellentmond a balonyi Csendes és a diósförgepatonyi Lelkes adat. Haazonban tudjuk, hogy a magyar nyelvterület egyes régiói között az ö-zés mértékében iskülönbségek mutatkoznak - vannak erősen ö-ző, enyhén ö-ző, alig ö-ző és nem ö-zőterületek -, akkor mindjárt másképp értékeljük a jelenséget. Tény, hogy a palóc nyelvjá-rásterületen a labiális családnevek száma sokkal magasabb, mint illabiális párjuké, va-gyis az e : Ö , i : ü tekintetében szembenálló névpárok közül inkább az e-sék dominálnak.SZEMÉLYNEVEK 145AzzyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONMLKJIHGFEDCBAe .' a szembenállásra csak kis számú adattal rendelkezem, de adott helyzetben ahiány is árulkodónak tűnhet. Egyik kutatóponton sem tűnt fel a Fazakas, ami összhang-ban van azzal a névtani megfigyeléssel, hogy az inkább a magyar nyelvterület keletifelére, a Farakas a középső területére jellemző. A Fazekas pedig nagyjából az egésznyelvterületet lefedi (vö. HAmú 1994:rqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONMLKJIHGFEDCBAII. 117). Találtam viszont Fazikas-i, amelyet aZobor-vidéken adatolhattam. Megjegyzendő, hogy Kiscétényben a névnek ezt az alak-változatát olvasta ki BLASKOVICSis a török defterekből (BLASKOVICS 1989: 304). Aközséget 1664-ben az újvári ejálet összeírása Nemes Cseton néven említi.AzgfedcbaZYXWVUTSRQPONMLKJIHGFEDCBAí .'é szembenállását mutató nevekre is csak gyér anyaggal rendelkezem, de anéhány, szórványosan felbukkanó Fehér családnév azt a szakirodalomból ismert állításterősíti meg, hogy a kutatópontok által jellemezhető területen általánosan elterjedtebbennek a névnek az é-s változata.AzaZYXWVUTSRQPONMLKJIHGFEDCBAi . ' eszembenállás megfigyelésére is csak két adatot találtam. Az egyik Pityó .'Petyó alakváltozatában is felbukkant Kiscétényben. Igaz, az egyik az anyák családneveközött. A névről nem lehet biztonsággal megállapítani, hogy magyar vagy szlovák kép-zési móddal jött-e létre. Annyi azonban sejthető, hogya Petyó a szlovák Peter, a Pityá amagyar Péter tőrövidítéses továbbképzésévei keletkezhetett szlovák -o nyelvtani nemreutaló végződés sei vagy magyar -ó derivátum felhasználásával. Mindebből következik,hogy e két névejtéskülönbsége az itt tárgyalt szempontból nem hozható összefüggésbe anyelvjárásiassággal. A két családnév eredetének vizsgálata nélkül pedig a nyelvi hovatar-tozás megítélése is nyitott kérdés marad. A Deák felbukkanása viszont összhangban vanHAmú MIHÁLY megfigyelésévei, miszerint Szeged és Szabolcs kivételével az egészországban elterjedt változattal van dolgunk (HAmú 1994: II. 119).A dialektológia szempontok érvényesítésekor hosszasan töprengtem a szóvégi o .' óoppozíció felvéte\én, hiszen az adatok feldolgozásakor egyértelműen kirajzolódott, hogyez döntően a Zobor-vidéki neveket érinti. Elhagyásukkor a következőképpen gondolkod-tam. Igaz, hogy a név végi rövid o jellegzetes regionális sajátosságnak tűnik, amelyrőléppen a nevek kapcsán többek között BENKŐ LORÁNDnál is olvashatunk A történetinyelvtudomány alapjai című munkájában (BENKŐ 1988: 203). BENKŐa Josko és a Ferokeresztneveket hozza fel példaként, mint olyan, a palócság körében használatos becene-veket, amelyek egyértelműen szlovák-magyar (palóc) kontaktusjelenségként magyaráz-hatók a nyelvterület északi peremén. A problémát egy másik, terjedelmesebb kéziratom-ban magam is érintem, igaz, némileg más vonatkozásban. Megjegyzendő, hogy HAmúMIHÁLYa Magyar becézőnevek című munkájában adatolja a Misó becenevet (HAmú1974: 119), amely nála is a nyelvterület északi területén bukkant fel. Egyetértve HAmúMIHÁLLYalén is úgy vélem, nem véletlen az a tény, hogy ez a név éppen ebben a régió-ban adato Iható. HAmú MIHÁLYegyébként a szóban forgó onoma magyar eredeztetésekor- s á kicsinyítő képzőről beszél (a - s á képzőre vö. KÁZMÉR1993: 510; HAmú 1974: 119),s ritkaságán túl megemlíti róla, hogy az "a szlováksággal szomszédos területek szélénél" (HAmú 1974: 119). Mindezeket tudva a családnevek vizsgálatakor mégsem vettemfel az o .' ó oppozíciót, mert az adatokból szinte soha nem tudtam kiolvasni, hogy szlo-vákos, avagy kontaktusjelenségből eredő palócos névhasználattal van-e dolgom (pl.Balkó - Balko; Kmetyó - Kmetyo; Petyó - Petyo; Pityó - Pityo; stb.). A kettő azért isegybemosódott, mert szinte alig találkoztam jelölési következetességgel. Egyazon adat isrendre váltogatta a rövid és hosszú magánhangzót az állami anyakönyvek lapjain. Ezmég az au tográf aláírásokra is érvényes. Tovább bonyolította a helyzetet az ún. toll hiba1 4 6zyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONMLKJIHGFEDCBAVÖRÖS FERENC:zyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONMLKJIHGFEDCBAFelvidéki családnevek onomatodialektológiai vallomásakérdése, amely egyebek mellett aszóvégiaZYXWVUTSRQPONMLKJIHGFEDCBAó ékezetét is érinthette. Ráadásul az anya-könyvezési gyakorlat a magyar időkben inkább a hosszú ó-snak, a (cseh)szlovák fennha-tóság alatt pedig inkább a rövid o-snak kedvezett. Így tehát nem tudtam elkülöníteniegymástól azokat az eseteket, amelyek a hatóságok névírási elvárásaihoz való igazodás-ból eredtek, illetőleg tollhibára vagy a szlovák-magyar (palóc) kontaktusjelenségekrevezethetők vissza. Egyéb támpontok híján pedig meglehetősen önkényes eljárásnaktűnhetne az egyes adatok ide vagy oda történő besorolása. Mindenesetre tény, hogy ajelenséget alapvetően a Zobor-vidéken figyelhettem meg, s azon belül is az elszlováko-sodott Kiscétényben volt különösen jellemző sajátosság.Az anyakönyvekből gyűjtött családnévanyag a hangtani vizsgálatokon túl nem soklehetőséget biztosít onomatodialektológiai következtetések levonására, ám úgy gondo-lom, korlátai ellenére is figyelmet kell fordítani a kérdéskör vizsgálatára, mert adottesetben a nyelvjárások kutatásához is hasznos adalékokat szolgáltathat.Végül táblázatban összesítem azokat a neveket, amelyek anyagombanonomatodialektológiai vizsgálatokat tesznek lehetővé.rqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONMLKJIHGFEDCBADialektológiai különbségeket mutató ejtésváItozatokBalony Diósförgepatony Kiscétény NazvcéténvVeres: Vörös Vörös (223x) Vörös (l2x) Veres (l2x) Veres (l3x) :Vörös (3x)Beder: BödörBeder (3x) :Bödör (l5x)Gyepes : Gyöpös Gyepes (2x)Deménv : Dömény Dömény (lx) Dömény (2x)'cDemeter: Dömötör Dömötör (5x)Ferdes : Fördös Fördös (lx) Fördös (2x)" Zsemlve : Zsömlve Zsemlve (42) Zsemlve (17)Seres : Sörös Sörös (Ix) Sörös (6x)Bekes: Bökös Bekes (Ix)Csendes: Csöndes Csendes (l5x)Lelkes: Lölkös, Lőkös Lelkes (445x)Csele, Cselle: Csöle, Csölle (4x)CsölleBalony Diősförzeoatonv Kiscéténv NazvcéténvFile: Füle Füle (3x) Füle (Ix)''''Szics : Szűcs, Szőcs Szűcs (l x), Szucs (IOx), Szőcs (?) SVc (e.'.'-Szőcs (l x) (1Ox) szícs) (lx)Synlai : Szűnlai SvnlaiBalonv Diósförzepatonv Kiscéténv Nazvcéténv"Fazakas, Fazokas : Fazekas (Ix) Fazekas (21x), Fazekas (6x)'.'3 Fazekas, Farikas Farikas (2x)Fehír: Fehér, FejérBalonv Diósföraenatonv Kiscéténv Nazvcéténv'"Pityá : Petyá Pitvá (8x) : Petvá (2x)'-Diák: Deák Deák (4x)SZEMÉLYNEVEK 147Hivatkozott irodalom:BÁRCZIGÉZA 1956. A magyar személynevek XVI. századi történetéhez.zyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONMLKJIHGFEDCBAMagyar Nyelv52: 144-157.BENKÖLORÁND1957. Magyar nyelvjárástörténet. Budapest.BLASKOVICSJÓZSEF1993. Az újvári ejálet török adóösszeírásai. PozsonyHAJDÚMIHÁLY 1987. Adatok a XVI. század ö-zéséhez, Magyar Nyelv 83: 443-447.HAJDÚMIHÁLY 1994. A kozépmagyar kor személynévtörténete (1526-1772) 1-111.Aka-démiai doktori értekezés (kézirat). Budapest.KISS JENÖ(szerk.) 2001. Magyar dialektolágia. Osiris Kiadó, Budapest.ÖRDÖGFERENC 1969. A készülő göcseji és hetési szernélynév-monográfia elvi és mód-szertani kérdései. Magyar Nyelvőr 93: 184-197.ÖRDÖG FERENC 1973a. Személynév-vizsgálatok Göcsej és Hetés területén. AkadémiaiKiadó, Budapest.ÖRDÖGFERENC1973b. Untersuchung über die Struktur der Ungarischen Personennamenim südwestlichen Transdanubien. Acta Lingua 23: 165-200.ÖRDÖG FERENC 1988. A készülő XVIII. századi Zalai Személynévtár családneveineknyelvjárástörténeti hasznosításáról. In:gfedcbaZYXWVUTSRQPONMLKJIHGFEDCBAA magyar nyelv rétegződése 1-11. Szerk.KISS JENÖÉSSZÚTSLÁSZLÓ.Budapest. 729-735.ÖRDÖGFERENC 1991. Személyneveink onomatodialektológiai vizsgálatáról. In: Emlék-könyv Benkő Loránd 70. sziiletésnapjára. Szerk. HAJDÚMIHÁLy-KISS JENÖ. Bu-dapest. 488-496.VÖRÖSFERENCMISKOLCI CSALÁDNÉV- VÁLTOZÁSOK A XIX. SZÁZAD IZRAELITAANYAKÖNYVEIBENBizonyára sokaknak félig ismerősen cseng ez a cím. Kétségtelenülloptam; sőt a szándé-kosság tényét azzal is bizonyíthatják, hogy az eltulajdonított részt tipográfiailag semátallottam kiemelni. Másfelől sajátomnak, szokásosnak is mondhatom, hiszen csakúgy,mint az elmúlt években, e cikkemben is a XIX. századi Miskolc valamely felekezeténeknévhasználatát igyekezem bemutatni.A cím kettőssége munkamódszeremből ered: fő forrásaimat, az anyakönyveket mástípusú forrásokkaI, tanulmányokkal vetem egybe. Jelen estben az izraelita születésianyakönyvek (B-A-Z. MLt. IV-1926/21-22) és HAJDÚ MIHÁLY Miskolci család név-változások a XIX. században (HAJDÚ 1993: 27-29) című cikkének közös pontjait keres-getem.Az anyakönyvek és másodIatok az 1835-től 1895-ig születettek adatait tartalmaz-zák, 1872-től azonban külön vezetve a neológ és ortodox (l879-től szefárd) hitközségekiratait. A névváltoztatásokat következetesen, belügyminisztériumi és alispáni rendelet-számukkal együtt jegyezték be.HAJDÚ MIHÁLY viszont a Helyhatósági és miniszteri engedéllyel megváltoztatottnevek gyűjteményéből (Századunk névváltoztatásai 1895) dolgozott, amely az 1800-1893 között beadott kérvényeket mutatja be, vallási és felekezeti hovatartozás megjelö-lése nélkül.

Ferenc Vörös

Directory of Open Access Journals

SZEMÉLYNEVEK 143rqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONMLKJIHGFEDCBAFELVIDÉKI CSALÁDNEVEK ONOMATODIALEKTOLÓGIAI VALLOMÁSAA dialektológiai szempontok névtanban történő érvényesítése nem tekint vissza nagyhagyományokra. A kérdéssel elsőként ÖRDÖG FERENC foglalkozott behatóan (ÖRDÖG1988). Neki tulajdonít juk az onomatodialektológia szakkifejezést is. A fogalom pontosdefiniálását a szerző 1991-es tanulmányában találjuk (ÖRDÖG 1991). Ez a módszer anyelvjárástörténeti vizsgálatoktói annyiban különbözik, hogy itt a nevek nyelvjárásokhozhasonlatos megoszlása áll a középpontban, a hagyományos nyelvjáráskutatásban pedig asok közül csupán egy szempontot jelent a nevekbőllevonható dialektológiai megközelí-tés.Négy kutatóponton vizsgálódtam. Ezek mindegyike a mai Szlovákia területén ta-lálható. A községek betűrendben megadva a következők: Balony (Baloii), Diósförgepa-tony (Orechová Potőií), Kiscétény (Maly Cetín), Nagycétény (Vel'ky Cetín).Regionális elhelyezkedés szempontjából mind a négy községnek közös vonása,hogya nyugat-szlovákiai térséghez tartozik, vagyis oda, ahol a tömbben élő felvidékimagyarság a legszélesebb észak-dél irányú sávot tudhatja magáénak. További egyezősajátosságként említhető a községek lélekszáma, mivel mind a négynek kétezer fő alattia lakossága. Balony, Kiscétény és Nagycétény lakossága alapvetően napjainkig rómaikatolikus, s csupán Diósförgepatonyban találunk a katolikusokon kívül nagyobb arány-ban más felekezetekhez tartozókat, főként reformátusokat. Részesedésük valamivel 20%alatti.Balonyon, Diósförgepatonyban, Nagycétényben a lakosság döntő többsége ma-gyarnak vallja magát; az első két községben közel száz százalékban, a harmadikban is80% fölötti a magyarok részaránya. Kiscétényben az etnikai arányok egészen más képettárnak elénk. Trianonig a magukat magyarnak vallók voltak többségben, majd az 1919-es csehszlovák népösszeírás és az első népszámlálás közötti két év alatt hirtelen megfor-dul a lakosság etnikai összetétele. Az azóta eltelt nyolcvan évben a falu lakossága telje-sen elszlovákosodott.A települések nagysága és etnikai összetétele az 1990-es népszámlálás szerint a kö-vetkező képet mutatja. Balonyban 744 főből 717-en vallották magukat magyarnak(96,37%). Diósförgeptonyban 1617 lelket számláltak össze, amelyből 1576 fő volt ma-gyar (97,46%). A 378 összlakosú Kiscétényben mindössze 23 fő a magyar (6,08%). Az1836 lelkes Nagycétényben 1561 magyar lakost Írtak össze a számlálóbiztosok(83,87%).A kutatópontok elhelyezkedéséből és kis számából fakadóan dolgozatomban nincslehetőségem jelenséghatárok meghúzására. Ugyanakkor tényként kell elfogadnom, hogya négy község két markánsan elkülöníthető magyar nyelvjárási területhez tartozik. Alegújabb nyelvjárási monográfia a két csallóközi település - Balony és Diósförgepatony- nyelvjárási hovatartozását a közép-dunántúli-kisalföldi régióban jelöli ki. Azon belül acsallóközi-szigetközi nyelvjáráscsoportban kapnak helyet (vö. KISS J. 2001: 271-274).A Zobor-vidéki kutatópontjaim - Kiscétény és Nagycétény - a kézikönyv alapján apalóc nyelvjárási régióhoz, azon belül pedig a nyugati palóc tömbhöz tartoznak (vö. KISS2001: 282-287). A két utóbbi település napjainkra nyelvszigethelyzetbe került.A családneveket az állami anyakönyvezés kezdetétől egészen 1999-ig vizsgáltam.Azokat a hivatalos állami anyakönyvekből gyűjtöttem. A vizsgálat alapját nem csak azDOI: https://doi.org/10.29178/NevtErt.2003.30144 VÖRÖSFERENC:zyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONMLKJIHGFEDCBAFelvidéki családnevek onomatodialektológiai vallomásaújszülöttek családnévanyaga képezte. Figyelmem kiterjedt az anyák leánykori nevére is.Az alábbi táblázatban az újszülöttekre vonatkozó adatokat közlöm.Az újszülöttek száma1895-1945 között 1945-1999 között ÖsszesenBalonv 1033 561 1594Diósförgepatony 1435 1691 3126Kiscétény 442 281 723Nagycétény 2750 1747 4497A legtöbb lehetőséget az onomatodialektológia területén a családneveknek azok azÍrásváltozatai rejtik magukban (ezek általában egyúttal ejtésváltozatokat is takarnak),amelyek a különféle nyelvjárásokban ejtéskülönbséget mutatnak. A névalakváltozatok-ban HAJDÚMIHÁLY szerint ilyen oppozíciót alkothat az e :aZYXWVUTSRQPONMLKJIHGFEDCBAÖ , az i : Ü , az a: e, az í: éésaz i: eszembenállás (vö. HAJDÚ 1994b: II. 116-119).A legmarkánsabb különbséget az e : ö szembenállás területén figyelhetjük meg. AZobor-vidék számításba jöhető családneveire alapvetően az illabiális forma jellemző.Ennek ott véleményem szerint két oka is lehetséges. A főbbik az, hogy a palóc e kettős-ségek közül előnyben részesíti az illabiális változatokat; a másik, hogy a szlovák hang-rendszerben nincs meg az ö és ü hang, ezért az ilyen hangot tartalmazó kölcsönzéseketszlovák ajkon is illabiálissal váltják fel. Így lesz a magyar Vörös-ből, Szűcs-ből a szlovákejtésben VereS, Sic. A Zobor-vidéken elvileg a két tényező interferenciájával is számol-nunk kell, nem tagadván a magyar eredeztetésű család nevekben az elsőként említettnek adominanciáját. A viszonylag nagy számú Veres családnevet inkább a palócos illabiálisejtésnek, a Síé-ét (e. szícs) a magyar köznyelvi alak (Szűcs) szlovák ejtésnek megfelelőlejegyzését gyaníthatjuk. Természetesen az ejtési kettősséget magukba rejtő nevek közülKiscétényben és Nagycétényben szórványosan egyaránt fölbukkannak labiális alakok is.Ebből az is következik, hogya táji ejtéstől eltérő arculani családnevek nagy valószínű-séggel beköItözéssel, házasság révén kerülhettek a két településre. Érdekességként em-líthető, hogy Nagycétény Együd - Együtt családnév az egész vizsgált időszakot végigkí-séri, s illabiális alakváltozata (Egyed) egyszer sem bukkan fel.A táblázatokból megállapítható, hogyacsaládnevek hangalakváltozatait tekintveegyetlen község esetében sincs abszolút következetesség. Ez természetes is, hiszen acsaládok és egyes személyek mozgásával együtt megjelennek/megjelenhetnek olyanalakváltozatok, amelyek nincsenek szinkronban az adott földrajzi egység nyelvjárásánakhangtani arculatával. A két különböző nyelvjáráshoz tartozó községek esetében ennekellenére megállapítható, hogyaCsallóközben az e : Ö , i : ü szembenállásában alapvetőeninkább labiális változatokkal találkozhatunk, a Zobor-vidéken inkább az illabiálisakkal.Az e : ö oppozíció tárgyalásakor bizonyos nevek esetében HAJDÚMIHÁLY is a nyelvjá-rásokkal összefüggésbe hozható táji megoszlásáról számol be (vö. HAJDÚ 1987: 447).Ennek látszólag ellentmond a balonyi Csendes és a diósförgepatonyi Lelkes adat. Haazonban tudjuk, hogy a magyar nyelvterület egyes régiói között az ö-zés mértékében iskülönbségek mutatkoznak - vannak erősen ö-ző, enyhén ö-ző, alig ö-ző és nem ö-zőterületek -, akkor mindjárt másképp értékeljük a jelenséget. Tény, hogy a palóc nyelvjá-rásterületen a labiális családnevek száma sokkal magasabb, mint illabiális párjuké, va-gyis az e : Ö , i : ü tekintetében szembenálló névpárok közül inkább az e-sék dominálnak.SZEMÉLYNEVEK 145AzzyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONMLKJIHGFEDCBAe .' a szembenállásra csak kis számú adattal rendelkezem, de adott helyzetben ahiány is árulkodónak tűnhet. Egyik kutatóponton sem tűnt fel a Fazakas, ami összhang-ban van azzal a névtani megfigyeléssel, hogy az inkább a magyar nyelvterület keletifelére, a Farakas a középső területére jellemző. A Fazekas pedig nagyjából az egésznyelvterületet lefedi (vö. HAmú 1994:rqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONMLKJIHGFEDCBAII. 117). Találtam viszont Fazikas-i, amelyet aZobor-vidéken adatolhattam. Megjegyzendő, hogy Kiscétényben a névnek ezt az alak-változatát olvasta ki BLASKOVICSis a török defterekből (BLASKOVICS 1989: 304). Aközséget 1664-ben az újvári ejálet összeírása Nemes Cseton néven említi.AzgfedcbaZYXWVUTSRQPONMLKJIHGFEDCBAí . 'é szembenállását mutató nevekre is csak gyér anyaggal rendelkezem, de anéhány, szórványosan felbukkanó Fehér családnév azt a szakirodalomból ismert állításterősíti meg, hogy a kutatópontok által jellemezhető területen általánosan elterjedtebbennek a névnek az é-s változata.AzaZYXWVUTSRQPONMLKJIHGFEDCBAi . ' eszembenállás megfigyelésére is csak két adatot találtam. Az egyik Pityó .'Petyó alakváltozatában is felbukkant Kiscétényben. Igaz, az egyik az anyák családneveközött. A névről nem lehet biztonsággal megállapítani, hogy magyar vagy szlovák kép-zési móddal jött-e létre. Annyi azonban sejthető, hogya Petyó a szlovák Peter, a Pityá amagyar Péter tőrövidítéses továbbképzésévei keletkezhetett szlovák -o nyelvtani nemreutaló végződés sei vagy magyar -ó derivátum felhasználásával. Mindebből következik,hogy e két névejtéskülönbsége az itt tárgyalt szempontból nem hozható összefüggésbe anyelvjárásiassággal. A két családnév eredetének vizsgálata nélkül pedig a nyelvi hovatar-tozás megítélése is nyitott kérdés marad. A Deák felbukkanása viszont összhangban vanHAmú MIHÁLY megfigyelésévei, miszerint Szeged és Szabolcs kivételével az egészországban elterjedt változattal van dolgunk (HAmú 1994: II. 119).A dialektológia szempontok érvényesítésekor hosszasan töprengtem a szóvégi o .' óoppozíció felvéte\én, hiszen az adatok feldolgozásakor egyértelműen kirajzolódott, hogyez döntően a Zobor-vidéki neveket érinti. Elhagyásukkor a következőképpen gondolkod-tam. Igaz, hogy a név végi rövid o jellegzetes regionális sajátosságnak tűnik, amelyrőléppen a nevek kapcsán többek között BENKŐ LORÁNDnál is olvashatunk A történetinyelvtudomány alapjai című munkájában (BENKŐ 1988: 203). BENKŐa Josko és a Ferokeresztneveket hozza fel példaként, mint olyan, a palócság körében használatos becene-veket, amelyek egyértelműen szlovák-magyar (palóc) kontaktusjelenségként magyaráz-hatók a nyelvterület északi peremén. A problémát egy másik, terjedelmesebb kéziratom-ban magam is érintem, igaz, némileg más vonatkozásban. Megjegyzendő, hogy HAmúMIHÁLY a Magyar becézőnevek című munkájában adatolja a Misó becenevet (HAmú1974: 119), amely nála is a nyelvterület északi területén bukkant fel. Egyetértve HAmúMIHÁLLYalén is úgy vélem, nem véletlen az a tény, hogy ez a név éppen ebben a régió-ban adato Iható. HAmú MIHÁLYegyébként a szóban forgó onoma magyar eredeztetésekor- s á kicsinyítő képzőről beszél (a - s á képzőre vö. KÁZMÉR1993: 510; HAmú 1974: 119),s ritkaságán túl megemlíti róla, hogy az "a szlováksággal szomszédos területek szélénél" (HAmú 1974: 119). Mindezeket tudva a családnevek vizsgálatakor mégsem vettemfel az o .' ó oppozíciót, mert az adatokból szinte soha nem tudtam kiolvasni, hogy szlo-vákos, avagy kontaktusjelenségből eredő palócos névhasználattal van-e dolgom (pl.Balkó - Balko; Kmetyó - Kmetyo; Petyó - Petyo; Pityó - Pityo; stb.). A kettő azért isegybemosódott, mert szinte alig találkoztam jelölési következetességgel. Egyazon adat isrendre váltogatta a rövid és hosszú magánhangzót az állami anyakönyvek lapjain. Ezmég az au tográf aláírásokra is érvényes. Tovább bonyolította a helyzetet az ún. toll hiba146zyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONMLKJIHGFEDCBAVÖRÖS FERENC:zyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONMLKJIHGFEDCBAFelvidéki családnevek onomatodialektológiai vallomásakérdése, amely egyebek mellett aszóvégiaZYXWVUTSRQPONMLKJIHGFEDCBAó ékezetét is érinthette. Ráadásul az anya-könyvezési gyakorlat a magyar időkben inkább a hosszú ó-snak, a (cseh)szlovák fennha-tóság alatt pedig inkább a rövid o-snak kedvezett. Így tehát nem tudtam elkülöníteniegymástól azokat az eseteket, amelyek a hatóságok névírási elvárásaihoz való igazodás-ból eredtek, illetőleg tollhibára vagy a szlovák-magyar (palóc) kontaktusjelenségekrevezethetők vissza. Egyéb támpontok híján pedig meglehetősen önkényes eljárásnaktűnhetne az egyes adatok ide vagy oda történő besorolása. Mindenesetre tény, hogy ajelenséget alapvetően a Zobor-vidéken figyelhettem meg, s azon belül is az elszlováko-sodott Kiscétényben volt különösen jellemző sajátosság.Az anyakönyvekből gyűjtött családnévanyag a hangtani vizsgálatokon túl nem soklehetőséget biztosít onomatodialektológiai következtetések levonására, ám úgy gondo-lom, korlátai ellenére is figyelmet kell fordítani a kérdéskör vizsgálatára, mert adottesetben a nyelvjárások kutatásához is hasznos adalékokat szolgáltathat.Végül táblázatban összesítem azokat a neveket, amelyek anyagombanonomatodialektológiai vizsgálatokat tesznek lehetővé.rqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONMLKJIHGFEDCBADialektológiai különbségeket mutató ejtésváItozatokBalony Diósförgepatony Kiscétény NazvcéténvVeres: Vörös Vörös (223x) Vörös (l2x) Veres (l2x)Veres (l3x) :Vörös (3x)Beder: BödörBeder (3x) :Bödör (l5x)Gyepes : Gyöpös Gyepes (2x)Deménv : Dömény Dömény (lx) Dömény (2x)'cDemeter: Dömötör Dömötör (5x)Ferdes : Fördös Fördös (lx) Fördös (2x)" Zsemlve : Zsömlve Zsemlve (42) Zsemlve (17)Seres : Sörös Sörös (Ix) Sörös (6x)Bekes: Bökös Bekes (Ix)Csendes: Csöndes Csendes (l5x)Lelkes: Lölkös, Lőkös Lelkes (445x)Csele, Cselle: Csöle,Csölle (4x)CsölleBalony Diősförzeoatonv Kiscéténv NazvcéténvFile: Füle Füle (3x) Füle (Ix)'''' Szics : Szűcs, Szőcs Szűcs (l x), Szucs (IOx), Szőcs (?) SVc (e.'.'- Szőcs (l x) (1Ox) szícs) (lx)Synlai : Szűnlai SvnlaiBalonv Diósförzepatonv Kiscéténv Nazvcéténv" Fazakas, Fazokas :Fazekas (Ix) Fazekas (21x), Fazekas (6x)'.'3 Fazekas, Farikas Farikas (2x)Fehír: Fehér, FejérBalonv Diósföraenatonv Kiscéténv Nazvcéténv'" Pityá : Petyá Pitvá (8x) : Petvá (2x)'- Diák: Deák Deák (4x)SZEMÉLYNEVEK 147Hivatkozott irodalom:BÁRCZIGÉZA 1956. A magyar személynevek XVI. századi történetéhez.zyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONMLKJIHGFEDCBAMagyar Nyelv52: 144-157.BENKÖLORÁND1957. Magyar nyelvjárástörténet. Budapest.BLASKOVICSJÓZSEF1993. Az újvári ejálet török adóösszeírásai. PozsonyHAJDÚMIHÁLY 1987. Adatok a XVI. század ö-zéséhez, Magyar Nyelv 83: 443-447.HAJDÚMIHÁLY 1994. A kozépmagyar kor személynévtörténete (1526-1772) 1-111.Aka-démiai doktori értekezés (kézirat). Budapest.KISS JENÖ(szerk.) 2001. Magyar dialektolágia. Osiris Kiadó, Budapest.ÖRDÖGFERENC 1969. A készülő göcseji és hetési szernélynév-monográfia elvi és mód-szertani kérdései. Magyar Nyelvőr 93: 184-197.ÖRDÖG FERENC 1973a. Személynév-vizsgálatok Göcsej és Hetés területén. AkadémiaiKiadó, Budapest.ÖRDÖGFERENC1973b. Untersuchung über die Struktur der Ungarischen Personennamenim südwestlichen Transdanubien. Acta Lingua 23: 165-200.ÖRDÖG FERENC 1988. A készülő XVIII. századi Zalai Személynévtár családneveineknyelvjárástörténeti hasznosításáról. In:gfedcbaZYXWVUTSRQPONMLKJIHGFEDCBAA magyar nyelv rétegződése 1-11. Szerk.KISS JENÖÉSSZÚTSLÁSZLÓ.Budapest. 729-735.ÖRDÖG FERENC 1991. Személyneveink onomatodialektológiai vizsgálatáról. In: Emlék-könyv Benkő Loránd 70. sziiletésnapjára. Szerk. HAJDÚ MIHÁLy-KISS JENÖ. Bu-dapest. 488-496.VÖRÖSFERENCMISKOLCI CSALÁDNÉV- VÁLTOZÁSOK A XIX. SZÁZAD IZRAELITAANYAKÖNYVEIBENBizonyára sokaknak félig ismerősen cseng ez a cím. Kétségtelenülloptam; sőt a szándé-kosság tényét azzal is bizonyíthatják, hogy az eltulajdonított részt tipográfiailag semátallottam kiemelni. Másfelől sajátomnak, szokásosnak is mondhatom, hiszen csakúgy,mint az elmúlt években, e cikkemben is a XIX. századi Miskolc valamely felekezeténeknévhasználatát igyekezem bemutatni.A cím kettőssége munkamódszeremből ered: fő forrásaimat, az anyakönyveket mástípusú forrásokkaI, tanulmányokkal vetem egybe. Jelen estben az izraelita születésianyakönyvek (B-A-Z. MLt. IV-1926/21-22) és HAJDÚ MIHÁLY Miskolci család név-változások a XIX. században (HAJDÚ 1993: 27-29) című cikkének közös pontjait keres-getem.Az anyakönyvek és másodIatok az 1835-től 1895-ig születettek adatait tartalmaz-zák, 1872-től azonban külön vezetve a neológ és ortodox (l879-től szefárd) hitközségekiratait. A névváltoztatásokat következetesen, belügyminisztériumi és alispáni rendelet-számukkal együtt jegyezték be.HAJDÚ MIHÁLY viszont a Helyhatósági és miniszteri engedéllyel megváltoztatottnevek gyűjteményéből (Századunk névváltoztatásai 1895) dolgozott, amely az 1800-1893 között beadott kérvényeket mutatja be, vallási és felekezeti hovatartozás megjelö-lése nélkül.

https://edit.elte.hu/xmlui/bitstream/handle/10831/11468/N%c3%a9vtani%20%c3%89rtes%c3%adt%c5%91%2025%20-%2003%2029.pdf?sequence=1&isAllowed=y

Felvidéki családnevek onomatodialektológiai vallomása

Abstract

Similar works

Full text

Available Versions

Repository of the Academy's Library

ELTE Digital Institutional Repository (EDIT)

Directory of Open Access Journals