Zelliger, Erzsébet

ELTE Digital Institutional Repository (EDIT)

"ES BOLAffAD MÚNEKQNC MU vETETQNKET ..."(BIBLIAI EXEGÉZIS - MAGYAR ETIMOLÓGIA)ZELLIGER ERZSÉBET1. A hermeneutika ókori dilemmája, amelyet az alexandriai és a pergamoni is-kola vitája testesített meg, a szó szerinti, illetőleg az allegorikus értelmezés helyes-sége körül forgott. Az így keletkezett feszültséget az augustinusi tanítás oldja fel,amely a léleknek a szó szerinti és a morális értelmen keresztül a szellemi értelemigvaló fölemelkedéséről szól. Ezek a katolikus hermeneutika alapelvei is: a szavak je-lentésének a meghatározása, a szöveg különféle jelentéseinek az elkülönítése és le-hetőség szerint a főjelentés kiemelése, a szövegrész és az egész egymáshoz való kap-csolatának a megállapítása stb. a fordítás, a para frázis, az annotáció és a kommen-tár útján (vö. Világirodalmi Lexikon. Budapest, IV (1975.)zyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONMLKJIHGFEDCBAhermeneutika a.; GADA-MER: Hermeneutika. In: Filozófiai hermeneutika. Budapest, 1990. 11-27).A pontos értelmezésre való törekvés a középkor bibliafordításaiban szó szerintitolmácsolást eredményezett. Elég itt talán a BécsiK.-ünkre utalni, amely lehetőségszerint igyekszik az egy latin szó: egy magyar szó megfelelést megvalósítani, mintpl.: 111: "ki kiralt veti: qui regem offendit", 34: "mv vzonckat ig vettuc bVn9<;kel:Deum nostrum sic peccatis offensum ", ,,9 vzokat ijtenekét véttek : offendisse De-um suum". (E legutóbbi helyet a SzékK. 70-1. és a GuaryK. 109. a megbánt igévelfordítja.) Az azonos szóval való fordítás a BécsiK.-re akkor is jellemző, amikor apárhuzamos szövegekben ez a következetesség nem valósul meg, pl.: BécsiK. 35: "nei9yism en reiam vétkezet: ne veniat super me offensio" - GuaryK. 111: "iftenecha2agíaba ne effem" - SzékK. 73: "ne ySy5n en ryamzyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONMLKJIHGFEDCBAbantas"; BécsiK. 35: "meg-hizdétem te neked: numlabo tibi" - GuaryK. 110: "te neked ... meg ieI9nt9"; Bé-csiK. 35: "meghi2detne te neked : nuntiare tibi" - GuaryK. 110: "te neked ... megmogam" - SzékK. 72: "megh hyrdetnem teneked"; BécsiK. 34: meghi zdéttétic : Nun-tia tur - GuaryK. 109: meg vagon tudun. - SzékK. 69: hyrdettetyk; stb. A BécsiK. agrammatikai formák visszaadásában is legtöbbnyire szorosan követi a latin eredeti-jét (vö. ZELLIGER: Adalékok a GuaryK. fordítási sajátosságaihoz. In: Rácz-Eml,262-7). - A szakrális szövegeknek a nem liturgikus kötöttségüeknél jóval szigorúbbmegfogalmazását jól példázza a HB. és a HBK. összehasonlítása is.2. Korai nyelvemlékeink számbavétele kapcsán a kutatók egy része már vi-szonylag régóta hangoztatja, hogy magyar nyelvű szővegek, főként biblia(rész1et)-fordítások sokkal korábban kellett, hogy keletkezzenek, mint amikorról fennmaradtemlékeink vannak (vö.: KARDOS, A huszita biblia keletkezése. MNyTK. 82. sz.;MEZEY, Irodalmi anyanyelvűségünk kezdetei az Árpád-kor végén. Budapest, 1955.;DÉCSY, Der alteste ungarische Text des Vaterunsers: Orbis scriptus. Dmitrij Tschi-zewskij-Festschrift. Miinchen, 1966. 155-61; TARNAI, A magyar nyelvet írni kez-2093. Az Úr imája a Szentírásban két helyen (Mt 6,9-13 és Lk 11,2-4) szerepel.Anélkül, hogy a két szövegváltozat egymáshoz való viszonyát minden tekintetbentüzetesen elemezném, néhány megjegyzés feltétlenül ide kívánkozik.Sajátos ellentmondás - de úgy is mondhatnánk, kölcsönösség - jelentkezik akét szöveg között: annak ellenére, hogy az eredeti változat a Mt-féle szöveg egyesfordulataiban maradt fenn inkább, az egészet tekintve mégis a lukácsi textus őrzihívebben az Úr imájának a hagyományát. így például a Lukács-féle rövidebb szövegaz ide vonatkozó kutatások szerint nem törlés, húzás következménye, hanem ellen-kezőleg, a Máté evangéliumi rész bővebb megfogalmazása származik kiegészítések-ből (HAAG, Bibel-Lexikon. Leipzig, 1969.zyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONMLKJIHGFEDCBAVater Unser a.).A továbbiakban csupán egyetlen kis szakasz összehasonlítására szorítkozom. Ezpedig a megbocsátásért-elengedésért való könyörgés. Ebben a két szövegváltozatbanLukácsnál Mátéval szemben két eltérés tapasztalható. Az eredetibb görög nyelvűszöveget alapul véve a MtzyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONMLKJIHGFEDCBA'TazyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONMLKJIHGFEDCBA6Cf'E~~~!J.a'Ta 'tartozásaink' helyett Lukácsnál 'TaS~!J.ap'T~as 'bűneink' szerepel; továbbá a Máté-féle .aníképpen mi is engedtünk azadósainknak" megfogalmazás helyett Lukácsnál ez olvasható: .mível mi is enge-dünk annak, aki nekünk valamivel tartozik". (Figyelemre méltó az igeidő-használatkülönbsége is!) Máté tehát nem talált semmi kivetnivalót abban, hogy vallásos érte-lemben használjon olyan, az üzleti életben szokásos szavakat, mint tartozás, adós.Ez egyébként tökéletesen megfelelt a zsidó szokásnak is. Ugyanakkor ilyenféle szó-használat a görögöknél lehetetlen volt: legfeljebb a 'tartozik' jelentésű JCf'E[~Ú) igeszerepelhet a görögben erkölcsi értelemben (HAAG i.h.) A Máté-féle megfogalma-zás eredetibb voltát támogatja a szívtelen szolgáról szóló példabeszéd (Mt 18,21-35) és Jézusnak a farizeus házában a bűnbánó asszonnyal való találkozásakor mon-dott példázata (Lk 7,41-47).dik. Irodalmi gondolkodás a középkori Magyarországon. Budapest, 1984. - illetőlegHADROVICS, Az ó-magyar Trója-regény nyomai a délszláv irodalomban. 1. OK. V[1954], 79-175). BALÁZS JÁNos a kérdéssel kapcsolatban így fogalmaz: "nagyonvalószínű, hogy a Biblia egyes részeit, különösen azokat, amelyek szentbeszédek ésmás egyházi szónoklatok magyar nyelvű megalkotásához mint textusok kiindulópon-tul szolgáltak, már sokkal korábban kezdték nyelvünkre fordítani" (MNy. LXXXIII[1987], 403). Kiváltképp a Miatyánk, az Apostoli Hitvallás vagy a Tízparancsolatszövegét tekinti ilyennek (L m. 405). DÉCSYre is hivatkozva megállapítja: "Igen ar-chaikus az angyali üdvözletnek a KT.-ből idézett ... szövege éppúgy, mint a Mi-atyánknak a MünchK.-ben olvasható magyar tolmácsolata is, amelyben egyetlen né-velő sincs, s egyéb tekintetben szintén számos régiséget mutat" (uo.).Időben még korábbra teszi (és görög eredetire visszamenőnek tartja) a magyarnyelvű fordításirodalom kezdeteit BENCZE LÓRÁNT ("Ym fyw nek5d". [A közép-kori magyar bibliafordítások eredetéről.] In: Tanulmányok a magyar nyelvtudománytörténetének témaköréből. Budapest, 1991. 84-8).210A két evangelistánál található szóhasználatbeli különbség a bevezetőben máremlített szövegtolmácsolási elveknek köszönhetően a Septuagintában, majd a Vulga-tában, sebből következően - tegyük fel egyelőre - a vulgáris nyelvű fordításokbanis megmutatkozik.Az emIítettzyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONMLKJIHGFEDCBAJq>e~x.w 'tartozi ' ige származékaival együtt (~q>e~A~TTls.~e~ ~ és6q>eLATl!.l-u)a négy evangéliumban 16-szor fordul elő (OPÁLÉNY - BALÁZS, Új-szövetségi szövegmutató szótár [konkordancia]. Budapest, 1987.). A megfelelő latinszövegben egyszer szerepel azyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONMLKJIHGFEDCBApeccator 'bű ös' szó (Lk 13,2), a többi helyen a debeo'tartozik' ige és származékai (debitor, debitum; debitus) olvashatók.4. Nézzük meg, hogy a legelső ismert magyar bibliafordításban, a MünchK.-ben a debeo igét és családját hogyan tolmácsolták!Mt 6,12: "et dimitte nobis debita nostra, sicut et nos dimittimus debitoribusnostris: Es Bot aj'j'ad múnekonc mú vetétonkét mikent es mu boi.atonc nekonevetéttecn c" (MünchK. 12rb);Mt 18,24: "oblatus est ei unus, qui debebat ei decem milia talenta : hcjatecneki eg ki ta2t03ic uaJa ti3 e3er gizaual" (MünchK. 24va);Mt 18,28: "invenit unum de conservis suis, qui debebat ei centum denarios ...Redde quod debes : lele egget 9 fele 30lgac k93391 ki ta2t03ic uaJa neki 3a3 pen3eI... Ad meg miuel ta2t0301" (MünchK. 24 va);Mt 18,32: "Serve nequam, omne debitum dimisi tibi: Alnoc 30lga med3 adof-fagot meghagec te neked" (MünchK. 24vb);Mt 18,34: "quoadusque redderet universum debitum : migne mg adna med a3adoffagot" (MünchK. 24vb);Mt 23,16: "qui autem iuraverit in auro templi, debet: Ki ke' ejkendíc a' temp-lomnac azanaza a' ta2t03ic" (MünchK. 28vb);Mt 23,18: "quicumque autem iuraverit in dono, quod est super illud, debet: Kike' ejkendíc a' gene29fegre ki raita vagon a' tazso gic" (Műnch, 29ra);Lk 7,41: .amus debebat denarios quingentos : eggic tauogicuala 9t 3a3pen3el" (MünchK. 62vb);Lk 11,4: "Et dimitte nobis peccata nostra, siquidem et ipsi dimittimus omnidebenti nobis: Es boi.ajj'ad mu nekone bunonket me2t bi301i es mu med3 münek9cveténdon':" (Münchk, 68rb);Lk 13,4: "putatis quia et ipsi debitores fuerint : Alaitatoc emet es a3°C búmlf-zyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONMLKJIHGFEDCBAbec voltac" (MünchK. 71vb);Lk 17,10: "Servi inutiles sumus, quod debuimus facere fecimus : kelletlen 301-gac vagonc melYetkellet tennone t9tt9c [!] (MünchK. 75vb);Jn 13,14: "et vos debetis alter alterius lavare pedes:", tu ta2toJtoc egmas 1abatmegmofnotoc" (MünchK. 100ra);Jn 19,7: "Nos legem habemus, et secundum legem debet mori Munekonct92uen~)Ocvagon", a' tozuen 3e2ent kél meghalni" (MünchK. 105va),2115. Az idézett mondatokból - most már a MünehK.-re vonatkozóan - az olvas-ható ki, hogy a négy evangélium első ismert magyar megfogalmazásában a latinzyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONMLKJIHGFEDCBAde-beo-nak és családjának a fordítására a vét (et), tartozik, adósság, bűnös és a kellszavak használatosak. A tartozik és az adósság a görögig visszamenően pontos meg-felelőnek tekinthető; a kell a tartozik- nak bizonyos jelentésben (tartozik megtenni -kell megtennit a szinonímája. A bűnös szó használata a fordításban arra utal, hogya latin szó jelentésében is végbement az 'adós'zyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONMLKJIHGFEDCBA-+ 'bűnös' változás.A vét és származékai a MünchK.-ben mindössze négyszer adatolhatók, mikéntez SZABÓ T. ÁDÁM szótárából kiderül (Müncheni Kódex [1466]. A négy evangéli-um szövege és szótára. DÉCSY GYULA olvasata alapján a szöveget sajtó alá ren-dezte és a szótári részt készítette SZABÓ T. ÁDÁM. Budapest, 1985.): A Miatyánkszövegében szereplő és idézett három előforduláson kívül még a Mk 3,29-ben: "kike' kazomland jcent lelec ellen ne val boi anatot 929Cke de melto le3en a3 929Cvetke 3eté : qui autem blasphemaverit in Spiritum Sanctum, non habebit remissio-nem in aeternum, sed reus erit aeterni delicti" (MünchK. 38va). A 'bűn' jelentésűvétek szóra visszamenő adat tehát elkülöníthető-elkülönítendő a három másik elő-fordulástóI.A figyelmünket most már a Miatyánk szövegére összpontosítva nem lehet észrenem venni, hogy az evangéliumokban egyébként többször előforduló 'tartozik' jelen-tésű görög/latin szónak (és családjának) ezen a helyen a MünchK. szóhasználatátóllényegesen eltérő elem, a vét és családja felel meg. Más nyelvekben hagyományosanugyancsak az 'adós', 'tartozik' jelentéskörbe tartozó szavak állnak itt, így a német-ben: Mt 6;12: "Und vergib uns uns(e)re Schu/den, wie wir unsern Schu/digern ver-geben", Lk 11,4: "Und vergib uns unsere Siinden, denn auch wir vergeben allen, dieuns schuldig sind" (Luther-féle fordítás 1775., 1840.), illetőleg az imádság modernszövege: "Und vergib uns unsere Schu/d, wie auch wir vergeben unsern Schuldi-gem"; a finnben: "ja anna meille meidán ve/kamme anteeksi, niinkuin mekin an-namme anteeksi meidán velallisillemme" (NÉMETH, 96 gleiche Texte in urali-sehen Sprachen. (Vaterunser). Szombathely, 1991. 13), ahol a ve/ka 1. 'adósság, tar-tozás'; 2. (vall) 'bűn, vétek' (pAPP, Finn-magyar szótár. Budapest, 1962.). - Érde-kességképpen megemlíthetó, hogya Káldi-féle bibliafordításban ezen a helyenadós(ság) szerepel: "és engedd-meg nékünk a' mi adásságinkat, mi-képpen mi-ismeg-engedünk a' mi adóssinknak " (NÉMETH i. m. 88).6. Volt már szó a szószerinti pontos fordítás középkori igényéről. Emlékeztetniszeretnék még a MünchK. általános fordítási gyakorlatára is, amely szerint a latindebeo-nak és családjának általában a tartozik és családja (illetőleg az adós szó) fe-lel meg. Ettől csak a sokaktól jóval régebbi megfogalmazásúnak tartott Miatyánkszövegrész tér el. Ezek alapján szükségképpen kínálkozik a feltevés: a MünchK. Mi-atyánk szövegeiben a vétet szó jelentése 'tartozás, adósság', tehát a vét igéé 'tarto-zik' kellett, hogy legyen. A vét-nek ez a jelentése ugyan eddig nem merült fel aszakirodalomban, de ebben csak az játszhat szerepet, hogy a nyelvünkből igen régen212kiavult jelentésről van szó, amelyet csak az imádság őrzött meg a számunkra úgy,hogy ott más, a szövegkörnyezetbe beleillő 'bűnt követ el' (illetőleg azyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONMLKJIHGFEDCBAvétek szárma-zék 'bűn') jelentést vett fel. Ezt mutatja a MünchK. 38va: vetke 3eté : delicti adata.Hasonló jelentésváltozás - miként az idézett példák is mutatják - más nyelvekbenis végbement.A vét igének korai, személynevek alapján idézhető, de a TESz.-ben bizonyta-lannak ítélt, és ezért kérdőjellel felvett adatai: DömAd.: Weűeh; TÖ.: Vitcus. Felté-ve, hogy ezek a személynevek valóban a vét ige származékai, a jelentésük inkább le-hetett 'tartozó, adós', mint az eddig gondolt 'hibás, bűnös' (OklSz., TESz.).További kérdés, hogy mi az eredete a vét szavunknak. Mindezideig erre sem si-került megnyugtató feleletet találni (vö. TESz.).A vét igének a jelen megközelítésben feltett elsődleges jelentése még inkábbmegerősíti azt a véleményt, amelyet a szó hangszerkezete alapján eddig is vallott atudomány. tudniillik. hogy igen régi eleme a nyelvünknek.EgyzyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONMLKJIHGFEDCBAszótagú, t végű (C)VC hangszerkezetű igénk - mindössze 20 ilyenről tu-dunk - a tőbeli magánhangzó időtartama szerint két csoportra oszthatók: nagyobbszámban vannak azok. amelyekben a magánhangzó rövid: R. mut 'mutat', R. met'metsz', R. tet(ik) 'tetszik', jut, vet, köt, ötzyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONMLKJIHGFEDCBA(» ött > önt), fut, nyit, süt, üt. Etimolo-gikusan hosszú magánhangzó van a hűt, fűt és a düt igében; a szó onomatopoetikusjellegévei is összefüggésben lehet a magánhangzó hosszúsága a tá t esetében. A lót-tal kapcsolatban - ismeretlen eredete miatt - nem lehet erre vonatkozóan állástfoglalni. AR .• N. ét 'etet' és a R. ít 'itat' igében a magánhangzó hosszúsága másod-lagos nyúlás eredménye lehet. vö. e-szik, i-szik. Úgy látszik, hogya lá t á-ja is ké-sőbb nyúlt meg (ZELLIGER: TörtNyt. IIJI: 21. 40).A szóban forgó igék töve eredet tekintetében többnyire nyelvünk ősi örökségé-ből származik (12). Ismeretlen eredetű 6 van közöttük; a dűt « dől-t) az egyetlencsuvasos jellegű ótörök jövevény. - A tő t hangja a morfémák zömében a tőhöz tar-tozik. de műveltető képző lehet a mu-t, hű-t, dü-t, tá-t, valamint az é-t és t-i igék-ben. (A fűt a fűl-ik- ből analógiás úton jött létre; vö. TESz.)A vét ige alaktani viselkedése alapján a tő magánhangzójának az eredetibb rö-vid voltára (e) lehet következtetni, ugyanis a befejezett múlt idő -t jele (a köt, jutstb. igékhez hasonlóan) egyes nyelvemlékeinkben, így a BécsiK.-ben is közvetlenül atő mássalhangzójához kapcsolódik: 34: "mv ... vettuk", veuec (vő. ZELLIGER:TörtNyt. IIJI: 40). Ezen az alapon szorosabb kapcsolatot a lá t - illetőleg aJIHGFEDCBAR., N. ét,R. ít igékkel mutat. Ezek a(z abszolút) tövek nyelvünk legrégebbi rétegébe tartoznak,s közülük az é-t és az t-t töve egyazon igetőtípusba is. Kézenfekvőnek látszik az ed-dig ismeretlen etimológiájú vét eredetét is errefelé keresni.A vét ige t- jét műveltető képzőnek tekintve a tő vé-, sőt az elmondott magán-hangzónyúlás lehetőségét is figyelembe véve ve- alakban következtethető ki. Ez pe-dig a ve-sz ige tövével "cseng egybe". Szemantikai szempontból a vesz ige jelen-tésének alapján a 'tartozik', amely a Miatyánk szövegében őrződött meg, könnyenmegérthető. Belőle a '(meg)bánt' -+ 'bűnnel megbánt' -+ 'bűnt követ el' jelentések213jól magyarázhatóak, s mint az elemzés során látszott, más nyelvekböl is kimutatha-tóak, sőt régi nyelvemlékeinkböl is nyomon követhetőek: BécsiK. 111: .JdraltzyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONMLKJIHGFEDCBAveti"zyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONMLKJIHGFEDCBA-+ 34: "v2onckat ... vettuo bVn9ckel" -+ BirkK. 3b: "a3 elebbi veteknek keuete-fe3erent, es a3 bvnrol valo banatnak iege 3erent".Az általam valószínűnek tartott etimológiának a szó alakváltozatai sem monda-nak ellent. A BécsiK. és a MünchK. hangjelölése zárt e-re utal, az í-ző alakok: TÖ.:Vitcus; 1524: "el nem wythyk" (MNy. XXV, 67) zárt e-re visszamenő é-k esetén í-zőnyelvjárásokban természetesek. Csupán a DömAd. Weíteh idetartozása válik mégkérdésesebbé a tőbelseji diftongus miatt.7. A fenti fejtegetések egy szentírási hely szemantikai elemzése révén azt igye-keztek bizonyítani, hogy az eddig elfogadható etimológiával nem bíró vét igének azeredeti jelentését csupán a magyar szövegkörnyezet alapján nem lehet meghatároz-ni. Ebben az esetben csak a bibliai exegézis segíthetett a megnyugtató eredményhez,ez pedig a valószínű etimológiához.Felmerülhet az a további kérdés, hogyaMiatyánknak a MünchK.-ben rögzítettfordítása mikor keletkezett. Vajon a BENCZE LÓRÁNTtól (i. m.) feltett vándorlás-kori, közvetlenül görög szövegre visszamenő fordítás kései felbukkanása lenne?Annyi mindenesetre mondható, hogy az eddig gondoltnál bizonyára még korábbiszöveg hagyományozódott ránk benne. Befejezésül az imaszöveg hagyományt őrzővoltának az illusztrálására az összehasonlítás kedvéért a Münchk, és a JordK. Mi-atyánk szövegét közlöm.MünchK. 12rb:Mi arac ki vag mennecbenScenteltéj'j'ec teneuedI<;>Yljm te ozjagodLegen te akara todmikent meanen-c a30nkent foldonMi tefti kenezone felet valokenezet aggad munekonc maEs boi aj'j'ad munekonc mu vetetonkétmikent es mu boi atonc nekone vetettecn''Es ne vig múket kej'eztetbede 3abadoch mi'iket gonojtot Amen214JordK. 88rab:zyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONMLKJIHGFEDCBAI "zyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONMLKJIHGFEDCBAItMy atyank ky vag menyekberr3entelteffeek te newed:IzyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONMLKJIHGFEDCBA1/ywyen te ozjagod'LeJen te akaiatod'mykent menyben es feldenm~ menyey tiJe2wnket aggyad nekwnk ma /Es bocgaj J~ m~ekewnk my veetetjnkethJI Imykent my ~s bocjathwnk nekwnk veetetteknekli" IIes ne vyg myket kejeztetberrde 3abadoh meg mynket gonojthwl Amen.215J

Bibliai exegézis - magyar etimológia

https://edit.elte.hu/xmlui/bitstream/handle/10831/10292/MNYTK%20-%20200.sz%c3%a1m%2026.pdf?sequence=1&isAllowed=y

Bibliai exegézis - magyar etimológia

Abstract

Similar works

Full text

Available Versions

ELTE Digital Institutional Repository (EDIT)