Haader, Lea

ELTE Digital Institutional Repository (EDIT)

A HATÁROZÓI, VALAMINT A JELZŐI ÉS ÉRTELMEZŐIMELLÉKMONDATOK ÁTMENETI SÁVJAHAADER LEAA kései ómagyar kor hely- és időhatározói mondatainak vizsgálata köz-ben okvetlenül fel kell figyelni egy erősen elterjedt mondattípusra, amelyminden bizonnyal a későbbi korokban is hasonló gyakoriságú. Olyan mon-datok ezek, amelyekben a főmondati alaptaghoz ugyanolyan minőségbenkétfajta bővítmény kapcsolódik - egy mondatrésszel és egy mellékmondat-tal kifejezett: MargL. 100-1: "be menenek azzyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONMLKJIHGFEDCBAclastromba ho zent margyt az-zonnak ev teste va la egy nemevnemev nozolyan" ; WinkiK. 364: "ees oteth azzenth zyzekwel ualahoua menend myndenúth keueted"; 1532: "en vilem hoghen MofftJ vru(n)khoz ne(m) Mehetek ha Mikort k oth [ lezJen" (LtK. 1: 138);stb. A bővítményeket a főmondati alaptaghoz fűző viszony e mondatokbantehát egynemű. Hogyan alakul azonban a kapcsolat a két bővítmény (a mon-dat rész és a mellékmondat) között? Az ugyanilyen helyzet ben levő, mondat-részi bővítmények esetében két lehetőség jöhet számításba: vagy a melléren-delés vagy az értelmező egy fajtája. Mondatrész és mellékmondat közöttmellérendelés ritkábbari szokott jelentkezni, bár egyes mondattípusokbanerre is van példa: LázK. 283-4: "Olwaftaty<k> ith az ira[!] ernbőrnek ...meg ertefrbl ef hogy maft nem kell jtelny ... bezeddel"; BirkK. 430: "a~ lecceoluafo mőd-a meg a~ holdnak napa t es mit a~ ka ledariiibol kel miidani" ;DebrK. 158: "mikoron látta uolna az b Arta tlanfaga t fhogi ilien zent etnbbrvolna" . A kapcsolatosság azonban egyes esetekben az értelmező felé mutat:DebrK. 74: "halakat adok tenek6d vram mind a fok iokrol ... f ielbfben hogia Menniei vendeegfeegbe hiua l" ; máskor pedig csak köntös, amely azonosítóértelmezői mellékmondatot takar: KazK. 79: "hog lathaffam az en zeretőfyamat: es azt: ky emlbtte !lZ en emleimeth" (appozicionális mellérendelés).A vizsgálandó mondattípusban azonban a két bővítmény viszonyában nemmellérendelésről van szó. Az értelmező egy fajtája, amelyet (szintagmákravonatkoztatva) Rácz Endre értelmezőszerü határozónak, Károly Sándor ér-telmező határozónak nevez, már jobban illik e bővítmények viszonyára. (Aszakirodalomból- terjedelmi okok miatt - jelenleg a következőket emelemki: Kovács: Nyr. 79: 54-6; Rácz: I. OK. IX: 367-8, MNy. 53: 412; Károly:MNy. 53: 414, NytudÉrt. 16. sz. 55-6; B. Lőrinczy: MMNyR. 2: 169; Berrár:MondtTan. 182-4; K. Balogh: FejLNy. 74-6; Dömötör: A jelzői mellékmon-datok a kései ómagyar korban. Kézirat. 16, 19-20.) Károly az értelmezőliatározó egyik rétegénél azt is megemlíti, hogy ezek határozók határozói.245HAADER LEAEz igen lényeges megjegyzés e mondattípus szempontjából. Ezek a mellék-mondatok ugyanis grammatíkaílag kétfajta függésben is állnak a főmon-dattal: egyrészt az alaptagtól (rendszerint ígétől) függnek (ezért hely- vagyidőhatározói, ritkábbari egyéb határozói mondatok), másrészt nem függet-lenek a főmondatban álló, velük azonos mondat rész-szerepet betöltő tagtól,ZYXWVUTSRQPONMLKJIHGFEDCBAI ,mint "másodiagos alaptagtól" sem. Igy tehát a másodiagos alaptag szófaji,grammatikai-felépítésbeli sajátságai is befolyással vannak a vele kapcsolat-ban álló mellékmondatok milyenségére. Ezért nem beszélhetünk - mintalább látható - grammatikailag egységes csoportról, s ez nehezíti meg,vagy teszi lehetetlenné az egyértelmű besorolást is. A másodiagos alaptagokszempontjából a helyhatározói mondatok lehetőségei a legszélesebb körűek;először ezeket vizsgáljuk.1. A főmondat helyhatározója ún. "tartalmas szó" szokott lenni. Nemsorolhatók azonban a tartalmas szavak közé azyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONMLKJIHGFEDCBAhely alapszavú helyhatározók(hasonlóan nem az időhatározói mondatokban az idő, nap, év stb. alap-szavú idöhatározók, a módhatározóiakban a mód alapszavú mődhatározók):JÓkK. 78: "Es hol ewtewtteuala a? eftapual a? feldett A? helyen legottankewltuala egy ?epfegew lilium"; DebrK. 30: "ah Bodog zwz zent Lucza kegiga helirol hol alh vala el nem indula"; NádK. 383: "menntmc azon helre, Holotvronc tegnap eftve velőnc a vaéorat teve"; stb. A nem tartalmas helyhatá-rozó előtt álló mutató névmási elem itt egyértelműen kijelölő jelzői funkci-ójú, így ezek amellékmondatok elsősorban a kijelölő jelzőiekhez sorolhatók(Dömötör Adrienne is így elemzi őket, megjegyezve azonban, hogy határozóijelentésárnyalatot hordoznak). Hogya határozólakkal kapcsolatot tartanak,mutatja az a típusuk, amelyben a hely alapszavú kijelölő jelzős szerkezethelyhatározói utalószót értelmez: ÉrsK. 75: "Marya kedygh mykort Iwtotwolna oda az helyre holoth wala Idwezyttenk": ÉrdyK. 305: "Efmeg eley-ben kele dychőfeeges zent Sophya azzon ott az helyen hol maftan vagyonzent Ianus pal egyhaza", 631: "ky hozattateek remete zyz zent paalnak tefteOnnan az herrbl hol mynd holtyk erőff penitenciat tartta" .2. A tagmondategyüttesek főmondatában helyhatározóként már ún.tartalmas szó, jelen esetben köznév áll. Ezek a mondatok három rétegreoszthatók.a) A helyhatározó előtt olyan mutató névmási eredetű elem található,amelyről valósziníisithető, vagy nem zárható ki, hogy nem puszta nevelő,hanem kijelölő jelzői funkciójú utalószó. Ezek a mellékmondatok az előzőcsoporthoz hasonlóan a jelzői mellékmondat okkal érintkeznek: DebrK. 175:"mikoron a hegire mentenek volna a hol lakik uala eh nómőf zent Balafpifpők", "nagi fok vadak gililtenek a lyk eleiben a hol eh bodog Ernbőrlakik uala"; LobkK. 189-90: "Az genge zyzet elbe viue Az kala ftrombanhova zokta vala iartat"; stb. Itt is találunk olyan mondatokat, amelyeknekGFEDCBA2 4 6A HATÁROZÓI, VALAMINT A JELZÖI ÉS ÉRTELMEZÖI MELLÉKMONDATOK •••főmondatában még egy, helyhatározói utalószó is van: ÉrdyK. 66: "es megallazyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONMLKJIHGFEDCBAott az haaz jelőt hol az zyletöt Criftus kyral vala"; Debr K. 148: "onnana mezbrbl hel [!l maft damafkon varofa uagion ... viue a giőniőrwjegnekparadiéomaba" .b) A helyhatározó előtti mutató névmási elem már valószínüleg nemkijelölő jelzőnek. hanem névelőnek tekinthető (az elhatárolási nehézségek ésbizonytalanságok ismeretesek). Az ebbe a csoportba tartozó mellékmonda-tok már az értelmezői mondatokhoz állnak közelebb: ÉrdyK. 499: "es aznagyobbyk zent egyhazban vyweek hol majtan tyztöltetyk wr iftenben", 90:"efeek le ymachagra az Sacrar iom elót holott zoktaak az oltaary zentffeegöttartany"; stb. Talán biztosabb a mutató névmási elem névelő jellege azokelőtt a köznevek előtt, amelyek maguk is egyedítenek: ÉrdyK. 476: "kyt zy-weebe lelkeebe zenwede A-z magaff kereztffanak a la tta holott bel teleek azveen Symeon proffetanak mondafa" .c) Ha a főmondatbeli. köznévvel kifejezett helyhatározó előtt nincs mu-tató névmási elem, akkor a mellékmondati bővítmény viszonya a főmonda-ti hoz értelmezői jellegü: ÉrdyK. 565: "honapy napon mynd az hyw kereztye-nekkel gywllyenek wr zylew yazolhoz holott az en teftöm el temettetöt", 34:"eeletewnknek fondamentoma mennyekben vagyon, honnan varyok a'my ld-wezeytenket yewny"; GuaryK. 54: "meg irta 3ent lucar, apli eletnec k9tÍuebe,holoth vg mödatic"; stb.3. A főmondat beli helyhatározói bővítmény gyakran tulajdonnév (szer-kezetesen is). A mellékmondat ebben az esetben is az értelmezőível érint-kezik: ÉrdyK. 402: "tereenek feyeerwar felee holott az zent kyralok teftenywgozyk vala", 323: "Aloytaa hogy hyfpaniaban fyethne honnan valo vala";stb. A főmondat beli helyhatározó lehet összekapcsolt határozó: ÉrdyK. 459:"ky neeg meel földön ['mérfóldön'l vagyon Nazareth varafahoz nap kelettreholott ... teftee ees el valtozeek"; lehet halmozott: ÉrdyK. 399: "Salamonkyral kedeeg fwta Mofon newő varban es pofonban holott valanak annyaes feleffeege"; - vagy szerepelhet a főmondat ban két, egymással értelmezőiviszonyban álló, tulajdonnévvel kifejezett helyhatározó is, amelyek közül amásodik leszükíti az első fogalomkörét: MünchK. 85va: "E3ec betaniaban19ttec loedan elu91 hol uala Ianq ke2e.!teluEm" (I"WÉrdyK. 109; JordK. 625);ÉrdyK. 10: "leezen az wtolfo yteelet ... lerwfa lem tayyan lofepha tnakwőlgeeben holott vagyon Azzonywnk zyz marianak koporffoya". A főmon-datbeli helyhatározók állhatnak egymással azonosító viszonyban is, ilyenkorazonban már csak az egyik tulajdonnév: 1516: "Nelepeczy ferencz ... JeweDCBAJ d e a la Bwdara ... holothakkoron Nemy Bozwfago6 Bezedek ... efthenekwolna" (MNy. 52: 369).4. A főmondat tartalmas helyhatározója határozószó. Az effajta tag-mondategyüttesek azok, amelyek nek mellékmondatait határozói értelmezői247248zyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONMLKJIHGFEDCBAHAADER LEAmellékmondatok elnevezéssel szekták illetni, mivel határozószőnak nem le-het jelzője: GÖmK. 152: "es parancholizyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONMLKJIHGFEDCBAelebdbe mennem. Holoth. az te zentangyalydnal. dycherhefelek tegedet"; DebrK. 411-2: "el haza terőc: Honnanky ióttem uala"; ÉrdyK. 370: "kyról eegyebfDt tebbet zoltwnk a' hol annakhelye volth" ; stb.Az időhatározói rnellékrnondat ok esetében kevesebb típus van. A tartal-mas időhatározónak nem nevezhető másodiagos alaptagot tartalmazó tag-mondategyüttesek a kijelölő jelzői mondatok közé sorolhatók: HorvK. 237-8:"kykrevl meg emlekevzevl az jdevtevl fogv.a amykorban meg gyontal volt";1527 k.: "k. az fjdefjgh ne menne waydahoz migh onnen mynd ketthen k. nemyrunk" (MNy. 37: 206). A többi tagmondategyüttes az értelmezői monda-tokkal érintkezik. Ezeknek főmondatában ritkábbari ragos névszó, gyakrab-ban időhatározószó áll: 1533: "mert en mygh elek ... mfjn'd eltíg zolgalnyakarok kegyelmednek" (MNy. 37: 355); SzékK. 261: "maft lóttel eh iftenrólmeg emlekőző: mikoron m+nekönc adattal": Margl., 130: "Ez tablat ...mendenkoron mend eyel· mend nappa l mykoron jmadkozyk vala- zemeynekelevtte tárgya vala"; stb. (Akadnak azonban olyan tisztán csakidőhatározóitagmondategyüttesek is, amelyeknek főmondatában tartalmas Időhatározóáll, mégsem érintkeznek az értelmező mondatokkal. Ezekben a főmondat-beli határozó egy kettős határozónák egyik, a mellékmondat pedig másiktagját fejti ki: MünchK. 81ra: "Me2t ne ~em e.3t ett{J lfogv.an / mígnembetel'l'efeggec íftenne o23aga".)Az egyes csoportok futólagos áttekintése után az a kérdés is felvetőd-het, hogy valódi mondatrészkifejtő mellékmondatok-e ezek egyáltalán? Vanugyanis egy némileg hasonló mondattípus, amelynek főmondatában szin-tén szerepel az a mondatrész, amelyet a mellékmondat is kifejt. Ezek el-sősorban a Berrar Jolán által sajátos hasonlítónak nevezett mondatok egycsoportját alkotják: Érdy K. 509: "nyayaft bezeellettek volna mynt baraatbarattyawal" (de vö. JÓkK. 8: "y ftenuel a .3onkeppen .3oluala my kent baratbaratyaual"): JordK. 101: "giflkos leesen, vgJ mynt ha embert ólth vona".Csakhogy ezeket a mellékmondat okat a sajátos jelentésárnyalat elválasztja ami mondattípusunktól. A fenti példákban a mellékmondat ugyanis referen-ciálisan semmit nem ad a főmondati mondatrészhez, csupán nyomatékosítja(mintegy stilisztikai célzattal megismétli) azt. A vizsgált mondattipusbanéppen ellentétes a helyzet, csaknem" túl sok" a mondatrészkifejtés. KovácsTeréz mondatkeveredéssel magyarázza ezeknek a tagmondategyüttesekneka kialakulását. Én némileg máshogyan látom a kérdést. A helyhatározó minthatározói viszony a legrégebbi, alegkonkrétabb, s ezért döntő többségébenmondatrésszel fejeződik ki. (Erre utal például a kései ómagyar korban amondatrésszel, illetve mellékmondattal kifejezett helyhatározók egymáshozA HATÁROZÓI, VALAMINT A JELZÖI ÉS ÉRTELMEZÖI MELLÉKMONDATOK ••.viszonyított igen beszédes számaránya is.) Az általunk vizsgált mondattí-pusban ezt a mondatrésszel kifejezett, konkrét helyet megnevező helyhatáro-zót a közlő saját kommunikációs céljainak megfelelően olyan (jelzői jellegű)többlet tartalommal egészíti ki, amely csak mellékmondati bővítményben férel. Az, hogy ez a tartalom pozicionálisan milyen helyzetben lehet (jelzői vagyértelmezői), funkciója szempontjából nem döntő. Az a fontos, hogy ezek atagmondategyüttesek tömörítve, gazdaságosan fejezik ki a konkrét helyet ésannak bizonyos jellemzőit , egyesítve magukban a mondatrésszel kifejezettés a mellékmondati bővítmény lehetőségeit. Elterjedtségüket is valószínülegezeknek a pragmatikus előnyöknek köszönhetik. Mivel az időhatározó ke-vésbé konkrét, mint a helyhatározó, itt ez a mondattípus is ritkább, egyébhatározóknál pedig csak elvétve fordul elő. - Az effajta mondatok gramma-tikai státusát (mint oly sok átmeneti nyelvi kategóriáét) megnyugtatóan igennehéz, valószínüleg nem is lehet tisztázni. Mondattani elhelyezésükre talánegy kibővített értelmező határozói mellékmondat-kategória lenne a legalkal-masabb (természetesen azyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONMLKJIHGFEDCBAhely, idő stb. alapszavú főmondati határozókat ésa világosan jelzői utalószót tartalmazó tagmondategyüttesek mellékmonda-tainak kivételével).GFEDCBA2 4 9

A határozói, valamint a jelzői és értelmezői mellékmondatok átmeneti sávja

https://edit.elte.hu/xmlui/bitstream/handle/10831/9799/Benk%c5%91%20Eml%c3%a9kk%c3%b6nyv%2036.pdf?sequence=1&isAllowed=y

A határozói, valamint a jelzői és értelmezői mellékmondatok átmeneti sávja

Abstract

Similar works

Full text

Available Versions

ELTE Digital Institutional Repository (EDIT)