Szende, Tamás

ELTE Digital Institutional Repository (EDIT)

s .zyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONMLKJIHGFEDCBAVégezetül azt kívánom Hajdú Miska kedves barátomnak, hogy még nagyonsokáig szervezze a nevek gyűjtését, megjelentetését, valamint a névtudományimunkálatokat, ugyanolyan csendes szívóssággal és eredményességgel, ahogy eddigtette.SZATI-lMÁRIIs1VÁNV eze tékn evek m orfon o lóg ia i k ü lön á llá sá ró lA személynevek - mint a tulajdonnevek (logikai kategóriájuk szerint: aszinguláris terminusok) meghatározott csoportjai - morfonológiai szempontbóláltalában szabályos viselkedésűek. Azaz, (i) fonotaktikai (ezen belül hangrendi)felépítésükben és (ii) toldalékolásuk módjában szokásosan rendhagyó változatokatvagy váltakozást nem mutatnak, vö,zyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONMLKJIHGFEDCBAISTEN ÉLTESSE SOKÁIG HAJDÚ MlHÁLYTjMISKÁT!ésSOK BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT HAJDÚ MIHÁLYNAKjMISKÁNAK!(Id.nmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONMLKJIHGFEDCBAMihályt, mint királyt, tekintélyt stb., a tárgyrag szabályosan tővéghangzó nélküliillesztéséveI; illetve Miskának mint ollomasztikállak,' urának rszolgálájának,[nagy [papának és így tovább, az alsó nyelvállású magánhangzók nyúlásával amorfémahatáron).Morfonológiailag - a toldalékolás szempontjából - a keresztnevek aligmutatnak eltérést a köznevekhez viszonyítva. (A lapidáris megáJlapítástermészetesen azzal a megszorítással érvényes, hogy a prelexikálisan átformáltbecéző alakokat ebben a vonatkozásban önálló lexikai egységeknek tekintjük.)Körűkben legfeljebb a hangrendi viselkedés terén találunk sajátos anomáliákat:Józse! (magas toldalékolású)- Mózes (magas, esetleg mély toldalékolású); Ágnes(fakultatív toldalékolású).A történetileg és nyelvileg szerteágazó előzményű vezetéknevek halmazábana kép bonyolultabb. Köznévvel alakilág vagy alakilag és történetileg megegyezővezetéknevek egyik típusa, amely a ragozási paradigmában rendhagyó, maga is többaltípust foglal magában, például:(i) Sfk (alaki egyezésseI a mély toldalékolású névszóval),(ii) Derék (alaki és történeti egyezésseI a mély toldalékolású denominálisadjektívumból),(iii) Bokor (alaki és ?történeti egyeiéssel a magánhangzóvesztő tőtípusmeJlett),(iv) VÖÓ (alaki és történeti egyezésseI a vó jvej( -] tőtípusú köznév mellett).295A felsoroltak közös morfonológiai tulajdonsága az, hogy nem a közszóimegfelelővel egyező toldalékváltozatokat veszik föl:zyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONMLKJIHGFEDCBASIk-et,nmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONMLKJIHGFEDCBADerék-tdl, Bokor-on, M-je. (Szükségtelen megjegyezni, hogy a vezetéknévben szereplő, rendhagyótoldalékolást mutató köznevek, ha vezetéknévként továbbképzett alakban visziktovább a közszót, természetesen szabályos alakulatok: Héj(j)as, Lovas stb. Fontosmegemlíteni ezzel szemben azt a körülményt, hogy a hagyományőrző, történetiírásmódú variánsok között fennmaradtak fonetikailag látszatra megmagyarázhatatlan- aszóvégi egyjegyú mássalhangzót kettózd - formák: Kiss, Papp. Ezekre NÁDASDYrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONMLKJIHGFEDCBAÁDÁM kultúrtörténeti magyarázatot ad: a német helyesírási gyakorlatnak, a rövidmagánhangzó sajátos jelölésének átvételeról van szó a korabeli anyakönyvezésben.Lehet azonban, hogy ezekkel kapcsolatban más szempont is felvetődik.)A vezetéknevek normaszegő . morfonológiai viselkedése súlyos elméletiproblémát fed föl: Mi az oka annak, hogy a speciális jelentéstani szerep megszünteti aszabályos paradigmába való beilleszkedésüket? A hangtani magyarázat lehetóségételzárni látszik az a tény, hogy a párhuzamos, nem személynévi szerepü alakoknorrnatíve mindig a paradigmán belül maradnak. A magyarázó elvet - legalábbisrészben - mégis a fonológia kínálja. A jelenségkörrel kapcsolatos fontosabb tények akövetkezők.(i) Rendhagyó, fonológiai szabállyal nem módosított köznévi alakváltozatokkerülnek használatba számottevően eltérő jelentésbeli viszonyok megjelenítésekor:(a tehén} borja - (a gazda) borjúja, nojét < nejét, szák (és szálások] - szavak (és tettek)stb.(li) A metanyelvi használat a töveket kivonja a fonológiai folyamatok (azalaktani paradigmába való illesztés) hatálya alól: 'derék '-et, 'cél=nek, 'Bokor-ok. Ametanyelvi használatot morfológiai elem csak kivételesen jelöli meg: nagyol 'durvamegdolgozással munkára előkészít' vs. nagyoll '(túl) nagynak tart, nevez'. Az -1 képzőnyújtása, amely a toldalékismétlés impresszióját ébreszti, jelzi a kategóriaváltást, éskorlátozza a paradigmán belüli alakváltozatok közötti választást, ld. nagyol/otta -*l1agyolotta. Itt érdemes utalni ismét arra, hogy - különösen az egy szótag ú, rövidmagánhangzót tartalmazó - vezetéknevek gyakori anyakönyvezési írásmódja ismegismétli a szótagzáró mássalhangzót (így Kiss, Papp stb.).(iíl) Jövevényszavak tőalakjainak átvétele tekintetében a (magyar)nyelvtörténet szernbeszökő eljárásbeli módosulást mutat. Az igetövek a honfoglaláselötti átvételekben (vö. bolgár-török Ir-) bóvítetlen formában kerülnek bele az átvevőnyelv rendszerébe (Irom, Irják; Irás). Ezt az átvételi mintát a nyelv később feladja, ésbővitett formában integrálja az új elemet (vö. szláv kapá + /). (Csak tendenciáról vanszó, de a változás iránya dokumentálható. Hasonló viselkedést mutat a német is, az-ieren képző használatával. ) Legújabbkori bajor-osztrák jövevényszavakban az átvételhangrendi visszájára fordítással következik be (grűnd-ol, krenk-ol, a példák számaazonban nem nagy).(iv) Alkalmi (a nyelvhasználat körében vagy területileg elszigeteltenjelentkező) generalizáló szuperszabály eredményezhet a (H) pont alatti hangrendivisszaigazításokat (vö. gyermeknyelvi derékét; DONKA FARKAS egyes erdélyinyelvjárásokban talált szabályosan mély toldalékolású szóalakokat magas,296rhagánhangzóval:zyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONMLKJIHGFEDCBAcélül tb.; hasonló, nem normatív változatok előfordulnak mégnyelvbotlásokban ).(v) Triviálisan igaz, hogy a mai magyar hivatalos névadásban általánosvezetéknévrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONMLKJIHGFEDCBA+keresztnév eredetileg és normatíve olyan szószerkezet, amelyben ajelzöi szerepű vezetéknév mindig hangsúlyos mint a jeltárgy egyedi, konkrét ésperszonális azonosító elemének hordozója.(vi) A szinguláris terminusok egy kis halmazát, amely egyedi, konkrét ésszakrális fogalmakat jelöl, nemritkán rendhagyó írásmód különíti el aszókészletben(így nagybetű, hagyományos írásjelhasználat, mint német Thron, román Romiln(ia) ésszármazékaik stb.). Egy részükben, kiegészülve fiziológiai jelenségek megnevezéséreszolgáló szavakkal, morfonológiai paradigmaváltás tárgyai (szakrális: sir [főnév]-mély .• magas toldalékolású; fiziológiai: tat- - felszólító módban szabályos táss-, mintlát / lass .• táts-, és 1.még egyes testi szükségleteket jelenté igék hangrendi váltása ).A fenti jelenségek közös eleme a kiemelés: valamely egység kiemelése azérvényes paradigma rendjéből, amelynek hátterében speciális, jelentéstanielkülönítés igénye áll fenn. (A (iv) tételben említett generalizálás viszontellentendenciaként értelmezhető.) A vezetéknevek szervesen illeszkednek ebbe asorba. A (il) pontban említett írássajátsággal kapcsolatban ennélfogva - és különöstekintettel a vezetéknév normatfve hangsúlyos voltára (Id. (v) pont), valamint azokmányok dokumentum értékű, betű szerint pontos írásának követleményére,amelynek hátterében "feszített" artikuláeiónak kell állnia - fölmerül az a lehetőség is,hogy abban tényleges ejtési mozzanat leképezését lássuk. Kissé szélsőségesmegfogalmazásban azt is mondhatjuk, hogy a vezetéknevek végső soronmorfonológiailag mindig rendhagyók. Ha azonban olyan paradigmába sorolódnak,amely nem tartozik kötelezö fonológiai folyamat hatálya alá, erre nem derül fény. Haígy van is, mindenesetre tény, hogy "erős" fonológiai szabály, mint az alsó nyelvállásúmagánhangzók morfémavégi nyúlása (vö,nmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONMLKJIHGFEDCBAKozma tKozmát) vagy az egymássalhangzós formatívumok kötőhanggal való kapcsolása (vö. Baráth/Baráthot)nem adható fel. 'SZENDE TAMÁS297Szentesi ragadványnevek az 1857-es népösszeírás jegyzéke alapjánSzentes Szolnok és Szeged között, Csongrád közelében, a Tisza jobb partjánfekvő város. Népességének döntő részét a török idők után betelepüIt református ésbetelepített katolikus lakosság tette ki.Szülővárosorn családneveivel. az írásban is rögzült (és csak szóban terjedt)ragadványnevekkel gyerekkoromban,' az ötvenes években ismerkedtem meg.Szentesről elkö!tözve, alkalomadtán az országot járva, a városra jellemző neveket

Vezetéknevek morfonológiai különállásáról

https://edit.elte.hu/xmlui/bitstream/handle/10831/10580/N%c3%a9vtani%20%c3%89rtes%c3%adt%c5%91%2015%20-%2093%2089.pdf?sequence=1&isAllowed=y

Vezetéknevek morfonológiai különállásáról

Abstract

Similar works

Full text

Available Versions

ELTE Digital Institutional Repository (EDIT)