Csupor, Dezső

Szendrei, Kálmán

Csupor Dezső

Szendrei Kálmán

SZTE Publicatio Repozitórium - SZTE - Repository of Publications

2016. január GYÓGYSZERÉSZET 1Gyógy sze ré szet 60. 1-3. 2016.A természetes eredetű molekulák a modern gyógy-szergyártás kezdete óta fontos szerepet töltenek be: kezdetben alapanyagként, később félszintézisek kiin-dulópontjaként tekintettek a növényi, bakteriális vagy gomba eredetű vegyületekre. Bár a 20. század máso-dik felében ez a gyógyszerfejlesztési megközelítés né-mileg háttérbe szorult (több gyógyszergyár bezárta természetes anyagokkal foglalkozó kutatóközpontját), a kutatásban a vezérmolekulák jelentős része máig ter-mészet-eredetű vegyület. A malária gyógyításában máig elterjedten használt artemizinin azonban genuin növényi anyagcseretermék, amelynek korszakos jelen-tőségét évtizedekkel felfedezése után is elismerik. A Nobel-díjak történetében nagy ritkaságnak szá-mít, hogy gyógyszermolekula felfedezését, kifejleszté-sét ítéli a Nobel Bizottság jutalomra méltónak. Növé-nyi hatóanyagokkal kapcsolatos felismeréseket is rit-kán díjaznak – kivétel persze van, hiszen Szent-Györ-gyi Albert C-vitaminnal kapcsolatos felismerései ese-tén nem volt kérdéses, hogy ezzel az egyszerű, növényi eredetű tartalomanyag-gal kapcsolatos eredmények díj-ra érdemesek. 2015-ben, 78 év-vel Szent-Györgyi Nobel-díja után újra egy növényi vegyület-tel kapcsolatos kutatás érdemelt kitüntetést: az orvosi-élettani dí jat megosztva Juju Tu kínai kutató a malária gyógyításában elért úttörő eredményeiért kapta (1. kép).A malária a maláriaszúnyog által terjesztett Plasmodium-fertőzés következtében kialaku-ló betegség, amely sokáig gyó-gyíthatatlan kórnak számított. Kezelésében az első áttörést a kínafa kérgének alkalmazása je-lentette. Mivel hatásának mód-Előszó egy sorozathozA Gyógyszerészet szerkesztőségének döntése alapján a 2016-ban megjelenő füzetek címlapján 12 kiemelkedő je-lentőségű, természetes eredetű gyógyszerhatóanyag képlete és forrásának fényképe látható. A természetes anya-gok kutatása ma is elengedhetetlen része, ötletadója a gyógyszerfejlesztésnek. Mi sem illusztrálja ezt jobban, mint az a tény, hogy 2015-ben az orvosi-élettani Nobel-díjat két természetes eredetű gyógyszer felfedezői kap-ták. A díj egyik felét a japán Szatosi Omura és az Amerikában dolgozó, ír származású William C. Campbell nyerte el, akik nevéhez a Streptomyces avermitilis baktérium által termelt parazitaellenes hatású avermektin és származéka, az ivermektin felfedezése kötődik. A kínai Joujou Tu egy új, a malária kezelésében alkalmazott nö-vényi eredetű gyógyszerrel, az artemizininnel kapcsolatos kutatásaiért kapta a Nobel-díjat. A modern gyógyszergyártás kora előtti gyógyszerkincs döntően a növények kivonatain, hatóanyagain ala-pult, de a napjainkban forgalomba kerülő új gyógyszermolekulák mintegy kétharmadának fejlesztése is kötődik valamilyen módon növényi, állati vagy gomba eredetű molekulákhoz. Az eredeti, az élővilágban genuin módon előforduló hatóanyagok részaránya ugyan jóval alacsonyabb, de az utóbbi néhány évtizedben is számos, a terápiában mérföldkövet jelentő vegyület vált gyógyszerré. Ezek közül kerültek kiválasztásra a címlapokon látható hatóanyagok, amelyek történetéről, kémiájáról és farmakológiájáról minden hónapban a Szegedi Tudományegyetem Farmakognóziai Intézetének munkatársai írnak rövid ismertetést.Artemisia annua – artemizininCsupor Dezső és Szendrei Kálmán1. kép: Juju Tu Nobel-díjas kutató (forrás: www.kinaon.com)2 GYÓGYSZERÉSZET 2016. januárját, lényegét nem ismerték, az Amerika felfedezése után Európába is eljutott drogot lázcsillapítónak tar-tották. Később kiderült, hogy a láz csillapítása csak következménye annak, hogy a növény hatóanyaga, a kinin elpusztítja a malária kórokozóját. A szintetikus gyógyszergyártás megszü-letése után előállították a kinin kedvezőbb hatáspro-filú származékait (pl. klorokin, meflokin), de a siker csak ideiglenes volt: egyre nagyobb számban jelentek meg a kininszármazékokra rezisztens kórokozók (el-sősorban a Plasmodium falciparum). Ezért a 20. szá-zad közepén világszerte ismét intenzív kutatások foly-tak a betegség gyógyítására alkalmazható szerek ki-fejlesztésére. Érdekes módon a siker nem európai vagy amerikai kutatók nevéhez fűződik, hanem egy kínai kutatócso-portnak köszönhető. Mao Ce-Tung utasítására 1967-től kezdve még kínai viszonyok között is jelentős, mint-egy 500 főt számláló kutatócsoport kezdett hatékony maláriaellenes szereket keresni Juju Tu kutatónő veze-tésével. A munka kiemelt jelentőségét mi sem igazolja jobban, mint az a tény, hogy koordinálásával Csou En-lai miniszterelnököt bízták meg. A kutatók 5 év alatt több száz, a tradicionális kínai orvoslásban „lázcsilla-pításra” használt gyógynövény aktivitásának vizsgála-tát végezték el Plasmodiummal fertőzött egereken. A biztató hatást mutató növényi anyagok közül kiemel-kedett egy Dél-Kínában honos Artemisia faj, az A. annua (helyi nevén quinghao, magyar nevén egynyári üröm)1 (2. kép), amelynek teája jelentős Plasmodium-ellenes hatást mutatott. 1972-re sikerült az aktív ve-gyületet [az artemizinint (3. kép)] tisztán előállítani, majd 1975-re a szerkezetét is meghatározták. Kiderült, hogy egy új, szokatlan triciklusos szeszkviterpén endoperoxidról van szó [1, 2]. Az akkori (világ)politi-kai viszonyok ismeretében nem meglepő, hogy Kína évekig titkolta a szer létezését, és csak 1988 után vált lehetővé, hogy a világ más részein is alkalmazzák. Azóta a szer világszerte forgalomban van, és sok száz-millió beteg életét mentette meg. Az artemizinin nagy előnye, hogy előállítása olcsó, így a maláriától sújtott fejlődő országok lakói számára is elérhető.Az artemizinin felfedezésének története nem egy átlagos gyógyszeripari sikertörténet, mivel a kutatá-sok a kínai kulturális forradalom idején indultak, és ma már elképzelhetetlen körülmények között folytak. A kutatócsoport vezetőjévé kinevezett Tu kislányát gyermekotthonban helyezték el, hogy anyja jobban koncentrálhasson a munkájára, férjét átnevelés céljá-ból kényszermunkára kötelezték. A vegyületről az első cikk 1977-ben, jóval felfedezése után jelent meg – kínai nyelven, a szerzők nevének feltüntetése nélkül. Az ezt követő néhány cikket ugyanígy publikálták, jellemzően kínai nyelven megjelent lapokban. Ez az alapja annak, hogy egyesek kétségbe vonják azt, hogy Tu volt az, aki felismerte az egynyári üröm maláriael-lenes hatását és azonosította az ezért felelős vegyüle-tet. Annyi bizonyos, hogy a sok száz fős kutatócso-portnak ő volt a vezetője, így a dicsőség nem méltány-talan.Az artemizinin iránti piaci igény nagyon gyorsan növekedett, gazdaságos kémiai szintézisét ipari méret-ben a mai napig sem sikerült megoldani. Így az egyet-len megoldás sokáig a magas hatóanyagszintet biztosí-tó növény nyersanyag termesztése és az artemizinin extrakciója volt. Ezt elsősorban Kínának sikerült meg-oldania, de évtizedek óta folyik termesztés gyógyszer-ipari nyersanyagként Afrika és Ázsia több országában is. Jelenleg mintegy 100 000 mezőgazdasági kisterme-lő foglalkozik az egynyári üröm termesztésével (4. kép) Az utóbbi évek fejleménye, hogy az artemizinint biotechnológiai úton is elő tudják állítani gazdaságo-san a gyógyszeripar számára. Erre azért van nagy szükség, mert a mezőgazdasági termelés ingadozásai jelentősen befolyásolhatják ennek, a világszinten egy-milliárd embert érintő betegségnek a kezelésére alkal-mazható hatóanyagnak az árát.1 Az egynyári ürmöt nemcsak Kínában használták „lázcsillapítás-ra”: Diószegi Sámuel 1813-ban kiadott Orvosi füvész-könyve sze-rint „az üröm igen jó sárgaságban, máj- és lépdagadásban és a na-pos hideglelésben” (azaz maláriában).2. kép: Az Artemisia annua (egynyári üröm)3. kép: Az Artemisia annua hatóanyaga az artemizinin2016. január GYÓGYSZERÉSZET 3Az artemizinin alapú szerek nagyon jelentős előre-lépést jelentenek a malária elleni küzdelemben. Vi-szonylag korán megindult a kedvezőbb terápiás profilú félszintetikus származékok keresése, majd ipari előál-lítása. A dihidroartemizinint, artemetert, arteetert, artezunátot és artelinátot a jobb biohasznosulás érde-kében és az artemizininnel szemben kialakuló rezisz-tencia miatt fejlesztették ki [2, 3, 4]. Az artemizinint és származékait ma általában kombinációs terápiaként alkalmazzák. Mivel ezek a szerek generikumként van-nak forgalomban, még a betegség által leginkább súj-tott fejlődő országokban is – viszonylag – megfizethe-tőnek számítanak. Érdekes fejleményként az ezredfor-duló óta más terápiás területen (vérmétely-betegség, immunhiányos állapotok, rosszindulatú daganatok) is vizsgálják egyes artemizinin-származékok alkalmaz-hatóságát [2]. Nem kizárt, hogy az artemizinin törté-netében a maláriaellenes hatás csak egy hosszú könyv első fejezetét jelentette. Borítókép: Scamperdale / Foter.com / CC BY-NCIRODALOM1. Y. Tu: Nat Med. 17, 1217 (2011). – 2. Woodrow, C.J., Haynes, R.K., Krishna, S.: Postgrad Med J. 81, 71, (2005). – 3. Bray, P.G., Ward, S.A., O’Neill, P.M.: Curr Top Microbiol Immunol. 295, 3 (2005). – 4. Sinclair, D., Zani, B., Donegan, S., Olliaro, P., Garner, P.: Cochrane Database Syst Rev. 2009; 8: CD007483.Szegedi Tudományegyetem, Gyógyszerésztudományi Kar, Farmakognóziai Intézet Szeged, Eötvös u. 6. – 67204. kép: Egynyári ürmöt cséplő kínai földművesek (forrás: www.malaria.novartis.com)

Előszó egy sorozathoz; Artemisia annua - artemizinin

http://publicatio.bibl.u-szeged.hu/10064/1/Eloszo_egy_sorozathoz_u.pdf

Előszó egy sorozathoz; Artemisia annua - artemizinin

Abstract

Similar works

Full text

Available Versions

SZTE Publicatio Repozitórium - SZTE - Repository of Publications