A tanulmány azt követi nyomon, milyen lelki utat, devocionális cselekvéseket, magatartásformákat közvetítenek a késő középkori magyar nyelvű kódexirodalom különböző passiószövegeiben (meditációk, prédikációk, Mária-siralmak, imádságok) körvonalazott kegyességi modellek. A passiómisztika több évszázados hagyománya, a késő középkor sajátos lelkisége, valamint a latin mintákon csiszolódó 15. század végi, 16. század eleji irodalmiság az a három fő tényező, amelyek a krisztusi minta követésére, leképezésére biztató szövegek elemzése során központi fontosságúak számunkra
