Kiss, László

Repository of the Academy's Library

 2016  ■  157. évfolyam, 45. szám  ■  1779–1780.1779KÖSZÖNTŐKöszöntjük a kilencvenéves  Dörnyei Sándor orvostörténészt DOI: 10.1556/650.2016.HO2553KÖSZÖNTŐ2016. május 4-én, a hagyományos Markusovszky Lajos-emlékülésen Dörnyei Sándor orvostörténész Marku-sovszky Lajos-díjban részesült a 2015-ben publikált „A korabeli sajtó Semmelweis betegségéről és haláláról” című, a Horus rovatban megjelent tanulmányáért. Az átadáskor nem hangzott el, így a jelenlevők közül is csak kevesen tudták, hogy a díjazott kilencvenéves! Bizony, Dörnyei Sándor, az Országos Széchényi Könyvtárba, illetve a Semmelweis Orvostörténeti Könyv-tárba még most is bejárogató orvostörténész, november 4-én tölti be 90. életévét. Malcolm Cowley, amerikai kri-tikus és irodalomtörténész „Nyolcvan év magasából”  tekintett vissza életútjára 1978-ban, 80. születésnapja  alkalmából (Európa Könyvkiadó, Budapest, 1983). Dör-nyei sem a nyolcvan, sem a kilencven év magasából nem írt „beszámolót” életéről – pedig lett volna mire vissza-tekintenie. E kis köszöntő ezt a célt is szolgálja. 1926. november 4-én született Szarvason. A helyi gimnáziumban érettségizett, majd Budapesten, Eötvös-kollégistaként, a Pázmány Péter Tudományegyetemen 1948-ban bölcsészdoktori, majd a következő iskolaév-ben középiskolai tanári oklevelet szerzett. Előbb ösztön-díjasként az Országos Széchényi Könyvtárban dolgozott, majd 1950-től az Országos Könyvtári Központ alkalma-zottja volt. Fiatal kora ellenére fontos feladattal bízták meg. Előbb egyedül, majd egy kis munkacsoport élén az országot járta, azzal a céllal, hogy a feloszlatott egyházi rendházak könyvtárainak értékes anyagát számba vegye és zár alá helyezze. Az értékes könyvállományból ugyan-is nemcsak a fosztogatók „csipegettek”, hanem a szorult anyagi helyzetbe került egyházfők is a kódexek, ősnyom-tatványok eladására kényszerültek. Dörnyeinek és kis csa-patának lett a feladata az értékes kötetek központi raktár-ba való eljuttatása, majd leltározása. Közben, 1952 derekán, az említett központot átszervezték, munkatár-sai más intézményekbe kerültek. Ekkor került Dörnyei Sándor az Országos Széchényi Könyvtár gyarapítási osz-tályára, majd a főigazgatói titkárságra. Emellett az 1955-ben újraindított Magyar Könyvszemle szerkesztésében is részt vett. Mint annyi más kortársának szépen ívelő pá-lyája, az övé is 1956 őszén tört meg. Mivel aktív szerepet vállalt a könyvtár forradalmi bizottságában, 1957 áprili-sában persona non grata lett az állami intézményekben. A könyvektől azonban nem tudták őt elszakítani: előbb „hónaljas” antikváriusként járta Budapest utcáit, majd a Mezőgazdasági lexikon külső bedolgozójaként kereste meg a „mindennapit”. 1958 és 1965 között az Orvostudományi Dokumentációs Központ (később Or-szágos Orvostudományi Könyvtár) munkatársa lett. Kurrens magyar orvosi bibliográfiát és orvostudományi szakbibliográfiákat szerkesztett. 1965 októberétől nyugdíjaztatásáig, 1986-ig az Or-szágos Gyógyszerészeti Intézet alkalmazottja. Előbb a Gyógyszerészeti és Gyógyszerterápiás Dokumentációs Szem-lét szerkesztette, majd annak kettéválása után a Spectrum Pharmaceuticum és a Gyógyszerterápiás Dokumentációs Szemle szerkesztője lett. Később az Egészségügyi Világ-szervezet megbízásából a Drug Regulation szerkesztője. Ez idő tájt „kóstolt bele” az orvostörténelembe is. Az Orvostörténeti Közlemények 55–56. kötete közölte a fele-ségével, Dapsy Henriettel közösen írt terjedelmes, há-romrészes dolgozatát „Semmelweis hazai utóéletének első évtizede” címmel 1970-ben. A Semmelweis Orvos-történeti Múzeum és Könyvtár, valamint a Magyar Or-vostörténelmi Társaság közös kiadványát Antall József szerkesztette. Nyugdíjba vonulása alig hozott változást életében. Munkatársa lett az Országos Széchényi Könyvtár Régi Magyarországi Nyomtatványok Szerkesztőségének. Sza-bó Károly Régi Magyar Könyvtára III. kötetét öt füzettel egészítette ki, majd a XVIII. századi hazai szerzők kül-földön, nem magyar nyelven megjelent közleményeinek bibliográfiáján dolgozott. 1. ábra Prof. Dr. Rácz Károly, az Orvosi Hetilap főszerkesztője átadja Dörnyei Sándornak a Markusovszky Lajos-díjat2016  ■  157. évfolyam, 45. szám ORVOSI HETILAP1780KÖSZÖNTŐKönyvtörténeti, bibliográfiai munkája mellett jelentős orvos- és gyógyszerésztörténeti kutatásokat is végzett. S tette mindezt olyan korban, amikor még nem volt in-ternet és egyéb, a mai kutatók munkáját megkönnyítő technikai segítség. Kézzel, illetve írógéppel papírra vetett „céduláiból” olyan alapművek születtek meg, mint „A magyar orvostörténeti irodalom 1715–1944”, illetve „A magyar gyógyszerészettörténeti irodalom 1944-ig”. Az előbbit a Magyar Tudománytörténeti Intézet, illetve a Magyar Orvostörténelmi Társaság adta ki 2002-ben. Az utóbbi kiadásához, 2005-ben, a Magyar Gyógysze-résztörténeti Társaság és az Ernyey József Gyógyszerész-történeti Könyvtár is hozzájárult. Alapvető, az orvostör-ténészek számára nélkülözhetetlen és csak „a Szinnyei” jelentőségéhez mérhető az a három bibliográfiai kötet is, amelyeket a Borda Antikvárium segített a napvilágra: „Régi magyar orvosdoktori értekezések 1772–1849”, első kötet (1998), második kötet (2001), harmadik kö-tet (2010). „Kilencven év magasából” visszatekintve jubilánsunk olyan kitüntetésekkel „dicsekedhetne” – de az igazi tu-dósra jellemző szerénysége miatt ezt sosem tette –, mint a Magyar Orvostörténelmi Társaság Weszprémi-emlék-érme és -díja 2001-ben, a Magyar Gyógyszerészettörté-neti Társaság Szigetváry Ferenc-emlékérme 2005-ben vagy a 2006. augusztus 20-án gazdag bibliográfusi és könyvtörténészi munkásságáért neki ítélt Széchényi Fe-renc-díj. A Magyar Orvostörténelmi Társaság, amelynek alapításában részt vett és hosszú éveken át vezetőségi tagja volt, 2016. április 28-i ünnepi ülésén tiszteletbeli tagjává avatta őt. A 2006-ban barátai, tisztelői és tanítványai köszönté-sét is tartalmazó „Peregrinálók. Negyvenhárom magyar-országi és erdélyi orvostanhallgató életrajza 1683–1783” című, Dörnyei szerkesztette kötet jubilánsunk életrajzát és műveinek bibliográfiáját is tartalmazza. Mindkét tétel 2016-ban kiegészítésre szorul, hiszen Dörnyei Sándor ma is – megrokkant egészségi állapota ellenére – aktívan kutat, publikál. Ennek bizonyítéka a bevezetőnkben em-lített Markusovszky-díj. Kiadót keres újabb értékes kéz-irata: a Régi magyar orvosdoktori értekezések negyedik kötete! Markusovszky Lajos 1861-ben vetette papírra e soro-kat: „Valamint a nemzet, melynek története van, öröm-mel andalodik el múltján s magának abból hazaszeretetet és tetterőt merít; úgy a magyar orvos is büszkébb önér-zettel tekintend jelene és jövőjére, ha a történelem tük-rében látja, hogy az úttörő elődök hosszú sora vonul el előtte, s hogy a hazai orvosi irodalmat koránt sem kezde-ni, hanem az elődök nyomdokain folytatni kell.” E „tör-ténelmi tükör” egyik legnagyobb, XX. századi felmuta-tója a kilencvenéves Dörnyei Sándor. Az Orvosi Hetilap orvostörténeti rovata, a Horus mély tisztelettel köszönti Dörnyei Sándort 90. születésnapján. Isten éltesse! Ad multos annos! Csilizradvány, 2016 Kiss László dr. 

Köszöntjük a kilencvenéves Dörnyei Sándor orvostörténészt

Abstract

Similar works

Full text

Available Versions

Repository of the Academy's Library

Crossref

AKJournals (Akadémiai Kiadó)