A recenzált mű: Semsey Viktória: A polgári átalakulás Spanyolországban 1808–1868. L’Harmattan Kiadó, Budapest, 2005. 185 p

Szigetvári, Krisztián

Repository of the Academy's Library

258 könyvek egy témárólha gyalog nekiindult a peregrinációnak Santiago de Compostelába. Azsem véletlen, hogy Brachfeld Olivér talált vagy 28 olyan katalán balladát,amelyek magyar témát dolgoznak fel. A török elleni harcok idején mégtart ez a szövetségtudat. A történelmi tér egyszer csak, úgy a Rákóczi-sza-badságharcot követô évektôl kitágul, nô a távolság a két ország között,és így is marad egészen az 1960–70-es évekig. Ebben az idôben alig tu-dunk egymásról, vagy torzképeket formálunk. Majd következik egy hir-telen jött, erôs irodalmi érdeklôdés: a magyar mûfordítók elképesztôenjók, és amit az 1960-as évektôl produkálnak, az Európában példa nélküli.Igaz, a politikai kapcsolat a két ország között csak lassan éled fel, a de-mokratikus rendszerváltások után élénkül meg igazán. Saját szakmámattekintve viszont az az érzésem, hogy amikor Európa történetérôl, egyetemestörténetrôl van szó, akkor a magyar történész gyakran még mindig csakPárizsig, Rómáig, Londonig, néha Washingtonig lát (egy idôben perszeMoszkváig is ellátott), az Ibériai-félsziget viszont szinte nem létezik szá-mára. Pedig, amíg Európa egészét nem ismerjük, addig Európa régióit semismerhetjük igazán. Ez a kis, 200 oldalas beszámoló erre akarta felhívnia figyelmet – az egyetemi hallgatókét és a szélesebb olvasóközönségét is.Szilágyi Ágnes JuditA polgári átalakulás Spanyolországban 1808–1868*A könyv, amely A múlt ösvényén címû sorozat része (sorozatszerkesztô:Gyáni Gábor), Spanyolország igen érdekes, de nálunk viszonylag kevésséismert idôszakáról, nevezetesen a 19. századi polgári átalakulás évtize-deirôl szól. A sorozat kizárólag a 19. és a 20. század eseményeit világít-ja meg, eddig ritkán alkalmazott nézôpontokból. Így került a sorozatbaa Széchenyirôl szóló pszichotörténeti tanulmánykötet, a Ferenc Józsefkorabeli újságokat és újságolvasási szokásokat, valamint a gyôri polgárok1870 és 1940 közötti vállalkozásait bemutató könyv. De találhatunkértekezéseket az egykori republikanizmusvitáról és a Svájcba irányuló1956-os magyar emigrációról is.Semsey Viktória témaválasztása jól illeszkedik a sorba. Elsôrendûenfelépített kötetébôl a laikus és a korszakot jobban ismerô olvasó számá-* SEMSEY Viktória: A polgári átalakulás Spanyolországban 1808–1868. L’Harmattan Kiadó, Budapest,2005. 185 p.259Múltunk, 2007/1. | 258–264.ra egyaránt világosan kirajzolódik a rengeteg éles politikai változástátélt, roppant bonyolult 19. századi Spanyolország képe. Megismerked-hetünk a sûrû rendszer- és kormányváltások hátterével, a katonai ál-lamcsínyek, a pronunciamientók jellegével és mozgatórugóival. Kibon-takozik elôttünk a több évtizedes állhatatos küzdelem, amelynek sorána spanyol liberálisok áttörték az abszolút monarchia mindaddig átha-tolhatatlannak vélt falát, és az egymást követô alkotmányok és refor-mok sorozatával megteremtették a polgári átalakulás alapfeltételeit.A címében ígérteken túl a könyv 1808-tól egészen 1874-ig tárgyalja atörténéseket, de a szerzô az élesebb határvonalat 1868-ban jelöli meg.Megállapítja: Spanyolországban akkorra túlnyomórészt lezajlott a pol-gári átalakulás. És valóban: az 1868-tól 1874-ig tartó forradalmi hat év(sexenio revolucionario) elôestéjére ez lényegében befejezôdött. Szelle-mi kapacitásában az ország egyenesen a többi európai állam szintjére,esetenként éppenséggel az élvonalába emelkedett.A szerzô könyve bevezetôjében így ír: „Munkám célja láttatni a spa-nyol polgári átalakulás összetett folyamatát, amelyrôl elsôsorban aztkell elmondani, hogy nem egy rövid idôszak, hanem több évtized ered-ménye, tehát nem tartozik az úgymond klasszikus értelemben vett for-radalmak közé. Ez a folyamat érdekes tanulságokkal szolgál a történel-met kutatónak. Mindenekelôtt talán arra mutat rá, hogy a megoldásoksokféleségébôl – ha ugyanarra a végeredményre vezetnek – nem zárha-tó ki és nem kérdôjelezhetô meg egyik sem.”A kötet végén bôséges bibliográfia áll rendelkezésünkre arról, hogy amai napig milyen nagyobb mûvek születtek a korszakról. A könyv e részemutatja, hogy a szerzô munkája készítése során felhasználta a legjelentô-sebb, átfogó munkákat, mint például Manuel Tuñón de Lara La Españadel siglo 19. 1808–1914 (A 19. századi Spanyolország, 1808–1914), ésRaymond Carr España 1808–1975 (Spanyolország 1808–1975) címûkönyvét, nemkülönben Miguel Artola La burguesía revolucionaria1808–1874 címû összefoglalóját, az Alfaguara kiadó teljes spanyol törté-nelmen átívelô sorozatának sokat idézett V. kötetét. Megkülönböztetettfigyelmet szentel Alberto Gil Novalesnek, a madridi Complutense egye-tem nyugalmazott professzorának, elsôsorban El problema de la revo-lución en el liberalismo español, 1808–1868 (A forradalom problema-tikája a spanyol liberalizmusban, 1808–1868) címû monográfiájának.11 A professzor egyébként is számos alkotással szerepel a bibliográfiában. Ezek közül több az 1820–1823közötti fontos évek eseményeit dolgozza föl, például az El Trienio Liberal (A liberális három év), és a LasSociedades Patrióticas 1820–1823 (A hazafias társaságok 1820–1823).260 könyvek egy témárólAz elsôdleges forrásokat nézve azt látjuk, hogy a kutatás forrásbázi-sa széles és differenciált, egyben specializált. Tartalmazza a madridi Ki-rályi Történeti Akadémia (Real Academia de Historia) könyvtárábóltöbbek között a régenskorszak fontos személyiségének, Esparterónak alevelezését, a II. Izabella kiskorúsága idejébôl származó, 1840–43 kö-zötti dokumentumokat, továbbá Espartero és a régens Mária Krisztinalevelezését. Ez a spanyol kutatók által is kevéssé megmozgatott archívanyag a könyv egyik erôssége.Semsey Viktória Madrid Város Sajtótárából (Hemeroteca Municipalde Madrid) számos korabeli újság, folyóirat különbözô, az 1840-es évek-bôl származó évfolyamát forgatta. A legtöbb forrást azonban a Madridiés a Lisszaboni Nemzeti Könyvtárban tárta fel.A könyv kronologikus sorrendben idézi fel az 1808 és 1868, illetve1874 közötti eseményeket. A fejezetek idôhatárai a nagy történelmi kor-szakhatárokhoz igazodnak. A legkönnyebben megragadható történel-mi korszakhatároknak a királyok uralkodását tekinthetjük. Ezen belülnyílik mód az uralkodó szellemi irányzatok idôbeli körülhatárolására,ami elkerülhetetlen, hiszen például II. Izabella hosszú uralkodása alattmeglehetôsen eltérô szellemiségû kurzusok váltották egymást. Másfelôla szerzô által tárgyalt hatvan esztendôben 73 különbözô kormány pró-bálkozott a hatalom gyakorlásával, azaz szinte végig politikai instabili-tás jellemezte a korszakot. Ezt többek között az egyre gyakoribbá válókatonai felkelések okozták. A hadsereg gyakran érezte úgy, van elég ereje,hogy befolyásolja és irányítsa az ország politikai életét. Mint Semsey le-írja, instabillá vált a helyzet már magával II. Izabella trónra lépésével is,hiszen Ferdinánd öccse, Károly herceg trónkövetelôként lépett fel. Emiattrobbant ki az elsô karlista felkelés, amelyet utóbb több is követett.A Forradalom a háborúban 1808–1814 címû elsô fejezet a franciamegszállást és Napóleon bátyja, I. József hatéves uralkodását idézi föl,amely sajátos „megmozgató” hatása mellett joggal sértette a spanyol tö-megek nemzeti érzékenységét. A korszak legfontosabb hozadéka a függet-lenségi háború kirobbanása és a cádizi cortes által 1812-ben elfogadottliberális alkotmány. Az elsô az idegen hatalom, a másik a már idegen-nek érzett abszolutista rendszer ellen irányult. A nagy ívû liberális alkot-mány elôrevetítette Spanyolország 19. századi ideológiai küzdelmeit. Azalkotmány jelentôségét egyebek közt abban jelölhetjük meg, hogy a libe-ralizmus szó itt hangzott el elsôként a történelemben.Ezen a ponton kell kitérnünk arra a fontos terminológiai problémára,hogy a spanyol történetírás a „liberális forradalom” terminust használjaa „polgári forradalom” helyett. Ezt a szerzô sem kerülhette meg. Al-261Szigetvári Krisztián | Semsey Viktória: A polgári átalakulás Spanyolországban 1808–1868berto Gil Novales nyomán úgy érvel, hogy a spanyol liberalizmushozvezetô út lényegét tekintve megegyezik a többi európai ország liberaliz-mushoz vezetô útjával. A liberalizmus tulajdonképpen a polgári átala-kulás hajtóerejeként jelenik meg. A spanyol liberalizmusba is beépült azegyházi reformok iránti igény, bár a spanyol felvilágosodás korábbannem támadta radikálisan a régi rendszert.A forradalom terminusa is évtizedek óta historiográfiai viták kereszt-tüzében áll a spanyol történetírásban, különösen a 19. századi polgáriátalakulás tekintetében. A szerzô bemutatja, hogy több évtizedes folya-matról, a feudális rendszer intézményeinek építôkockáról építôkockáratörténô, visszalépésektôl sem mentes lebontásáról van szó. Ez a folyamatsokkal inkább végeredményeit tekintve forradalmi, mintsem gyorsaságamiatt.A második fejezet az 1814 és 1833 közötti idôszakkal foglalkozik,amely – 1820 és 1823 közötti rövid megszakítással – VII. Ferdinánd új-bóli trónra lépése nyomán az abszolutizmus két évtizede volt. A cádizialkotmányt felfüggesztették, reformjait eltörölték, a liberálisokat szám-ûzték, és minden abszolutizmus ellen irányuló törekvést súlyos megtor-lás követett. Pedig 1814-ben a francia uralom alól felszabadult országnépe még kitörô örömmel fogadta a trónra visszatérô VII. Ferdinándot.Ô azonban szinte azonnal abszolutista szellemben látott hozzá az uralko-dáshoz. Megkezdôdött a „hat nehéz év”. Változást csak az 1820–1823-as,úgynevezett liberális három év hozott, amely újabb jelentôs lépés volt apolgári átalakulás irányában. Semsey Viktória érzékelteti, hogy enneka jelentôsége szinte nagyobb, mint az 1812-es cádizi alkotmányé, de anagyhatalmak nemzetközi összefogása miatt ennek a kísérletnek is elkellett buknia. A Szent Szövetség tagjai ugyanis elhatározták, hogy inter-venciót hajtanak végre, és elfojtják a liberális törekvéseket Spanyolor-szágban. VII. Ferdinánd utolsó 10 évét lassan enyhülô abszolutizmusjellemezte.A harmadik fejezetben aztán de facto is trónra lép – a leányági örö-kösödés, az 1830-ban életbe léptetett pragmatica sanctio értelmében –II. Izabella, akit nem mindenki fogad szívesen. Különbözô trónkövete-lôk jelentkeznek, a legerôteljesebben a katolikus és konzervatív Habs-burg Károly herceg, akinek hívei kirobbantják az elsô karlista felkelést.Ez többéves, leginkább az ország keleti és északi részeire kiterjedô há-borúba torkollik.Az ország ezzel újból megosztott lett – és megoszlottak az európainagyhatalmak is a tekintetben, hogy melyik oldalt támogassák, a liberá-list vagy az abszolutistát. Anglia, Franciaország és Portugália a liberális262 könyvek egy témárólkormányt támogatja, szemben az abszolutista Ausztriával, Poroszor-szággal és Oroszországgal. A Szentszék az egyházi földeket kisajátítókormányzattal szemben sokáig a karlista felkelôk oldalán áll. Mindeköz-ben maguk a liberálisok is megosztottak. Miután az 1834-tôl kezdôdôalkotmányos korszakban már „gyôzteseknek” számítanak, azonnal kétrészre szakadnak: a mérsékelt liberálisok és a merészebb újításokbangondolkodó progresszisták között évtizedeken keresztül ádáz politikaivita dúl. A kormányok – mint utaltam rá – kérészéletûek, a politikairendszer ingatag, egyik áramlat sem tud meggyökeresedni. A katonaijunták megalakulásával a fegyveres erô ismételten kifejezi politikai akara-tát, és hathatósan bele is szól a politikai folyamatokba. Így telik el II.Izabella uralkodásának elsô tíz éve, amikor az anyakirályné, Mária Krisz-tina irányítja régensként az országot. Semsey ezt a soktényezôs politikai,katonai és nem utolsósorban gazdasági küzdelmet is alaposan bemutatja.A negyedik fejezetben feldolgozott 1843 és 1868 közötti két és fél év-tizedet a szerzô a mérsékelt liberálisok aranykoraként jellemzi. Mintmegállapítja: ebben a korszakban ténylegesen lezajlik a polgári átalaku-lás törvényekkel is megerôsített folyamata. Kialakul az egységes nemze-ti piac, fellendül a kereskedelem. Létrejön az újabb, nagyobb mennyi-ségû földet a piacra terelô dezamortizációs agrártörvény, majd a vasútiés a banktörvény. Ez már a nagytôkés Spanyolország megszületését se-gíti elô; annak a polgárságnak a megerôsítését és megerôsödését szol-gálja, amelynek hamarosan már a munkásság törekvéseivel kellett szem-benéznie. 1868-ra lényegében kiépült a polgári rendszer. A polgárságettôl kezdve konzervatív jegyeket is mutat, miközben II. Izabella mo-narchiájával is növekvô mértékben szembekerül.Az ötödik fejezet a rendkívül mozgalmas, 1868–1874 közötti úgyne-vezett liberál-demokrata idôszakot mutatja be. Foglalkozik a II. Izabel-la távozása utáni hatalmi ûrrel, illetve azzal, miként vélték megtalálni akirálynô utódját, hogyan fulladt kudarcba a spanyol viszonyok közöttidegenül mozgó savoyai Amadé háromesztendôs országlása, majd mi-lyen események követték egymást az elsô köztársaság másfél évében.A spanyol polgári átalakulás ezzel lényegében befejezôdött. Az 1868-astrónfosztó, majd az alkotmányos monarchia létét is megkérdôjelezô1873-as forradalom jelentôsége alapvetô a polgári átalakulás továbbvi-tele szempontjából – így értelmezi Semsey Viktória az 1874-es restau-rációval trónra lépô XII. Alfonz gondolatait.Az 1868-as, sok szellemi irányzat által befolyásolt forradalom 1873végére elvezet az alkotmányos monarchia újabb változatának a bukásá-hoz és az I. köztársaság kikiáltásához. A forradalmas évek, ezeken be-263Szigetvári Krisztián | Semsey Viktória: A polgári átalakulás Spanyolországban 1808–1868lül a republikánus idôszak bemutatása – érthetô módon – a korábbiak-nál kevésbé részletes. Ennek szûk két évében azonban olyan eszmék éspolitikusok kerültek az események fôáramába, amelyek és akik a 20.századra átívelô tartalommal töltötték meg a spanyol politikai gondol-kodást és közéleti csatateret. Ennek a bemutatása éppen ezek miatt amessze vezetô szálak miatt indokolt. A kiegészítô fejezeteket is nagyon fontos szempontok köré csoporto-sította a szerzô. A 19. században keletkezett alkotmányokon keresztülpéldául bemutatja, miként érhetô tetten ezekben az alaptörvényekben apolgárosodás közjogi megfogalmazása. Ennek érdekében valamennyialkotmányt részletesen elemezi, rámutat születésük hátterére, valamintarra, hogy mely szellemi irányzat hatása érvényesül cikkelyeikben. Azelemzés az 1812-es cádizi alkotmánnyal indul, amely az 1837-es és az1869-es alkotmánnyal együtt a legfontosabb a polgári átalakulás jogimegformálásában. A ritka sorozatban már 1834-ben születik egy mérsé-kelt Királyi Statútum. 1845-ben a mérsékelt monarchisták fogalmazzákmeg alkotmányukat, amelyhez – módosításként – 1856-ban KiegészítôOkmányt csatolnak. A leghosszabb életû azonban az 1876-os, Cánovas-féle alkotmány lett, amely egészen 1923-ig maradt érvényben.Az 1812-es, az 1837-es és az 1869-es alkotmányról elmondható, hogykészítôik egységes nemzetben gondolkodtak. Korszerûen jelölték meg aszuverenitás forrását, határozottan körülírták a korona korlátait, elismer-ték a hatalmi ágak szétválasztását és – a kor színvonalán – valamennyipolgár számára liberális jogokat és szabadságot biztosítottak, lebontvaa Régi Rend (antiguo régimen) számos, a gazdasági fejlôdést gátló korlát-ját. Ez a tematikus fejezet némileg „kilóg” a kötet szerkezetébôl, ám azolvasó sajnálhatná az elhagyását. Talán nincs olyan ország, amelynek19. századi alkotmánytörténete annyira tükrözné a politika kanyarait,a közgondolkodást alakító csoportok eszméinek a kavargását, mint ép-pen Spanyolország.Az utolsó, ugyancsak tematikus fejezetben (A polgári átalakulás kül-politikai összefüggései 1808–1868) a szerzô az ország külpolitikai kap-csolatait dolgozza fel. Ez a rendkívül fontos rész elhelyezi a 19. századiSpanyolországot az európai erôtérben, rámutatva a világban egyre csök-kenô befolyására is. A kül- és a belpolitika az „utolérô” jellegû polgáriátalakulás szemszögébôl is szorosan összefonódik, hiszen a külpolitikaiesemények alapvetôen hatnak vissza a belsô folyamatokra. Rendkívülérzékenyen érintette a spanyolországi belpolitikát a tengerentúli gyarmat-birodalom drasztikus összezsugorodásának folyamata. Spanyolországaz 1810–1820-as években erôtlen volt ahhoz, hogy meggátolja az elsza-264 könyvek egy témárólkadási törekvéseket. Így jószerivel tehetetlenül nézte végig, ahogyan egy-re-másra kiáltják ki függetlenségüket a latin-amerikai területek. Ebbenaz új, szûkülô térben kellett a spanyol belpolitikának megküzdenie amindennapi politikai problémákkal, és az élet minden területén felven-nie a versenyt az erôsebb európai hatalmakkal.A kötetet bôséges forrás- és irodalomjegyzék, valamint névmutatózárja. Ezek messzemenô eligazítást nyújtanak nemcsak az érdeklôdô ol-vasóknak, hanem a kötetet felépítô egyes témákban elmélyedni kívánókutatóknak is.A könyv címében szereplô hatvan esztendô jelentôsségét Semsey Viktó-ria így foglalja össze: „Azok a forradalmak tehát, amelyek 1808–12-ben,1820–23-ban, 1835–36-ban, 1840–42-ben, 1854–56-ban és 1868-banlezajlottak, sorozatos lépcsôfokait, kiteljesedését jelentik annak a vissza-fordíthatatlan folyamatnak, amit polgári átalakulásként jelöltünk meg,és amelynek során az abszolút monarchia helyébe a polgári alkotmá-nyos monarchia lép Spanyolországban.”Szigetvári KrisztiánSpanyol dilemmák – spanyol megoldások*Harsányi Iván, a magyar történész-hispanisták doyenje, friss tanulmány-kötetében a 20. századi Spanyolország történetének jobbára politika-történeti mozzanatait vizsgálja.„A történetírás belsô harmóniája abban áll, hogy mindegyik hangotott emeli érvényre, ahol azt megköveteli. Nem ellentmondás s következet-lenség, hanem a dolog természetébôl folyó szükség, ha korok és nemze-tek szerint hol a szorosan vett politikai, hol társadalmi, hol meg egyházi,hol gazdasági, hol ismét tudományos és mûvészeti tények részesülnekkiváló figyelemben” – írta Marczali Henrik a világtörténetrôl elmélkedve.Nem véletlen a jelen esetben sem a történetíró fókusza: Spanyolországmodernkori – újabb terminológiával: jelenkor-történeti – mozzanataiközül kétség kívül ez a leginkább érdekfeszítô apropó ahhoz, hogy a sajátközelmúltunk értelmezésére nézve vonjunk le tanulságokat. Az olvasóbanugyanis végig az a kérdés motoszkál, hogy vajon mit is kíván üzenni asorok mögül, oknyomozó és elemzô meglátásai távolságából a jelennek* HARSÁNYI Iván: Spanyol dilemmák – spanyol megoldások a 19–20. század útvesztôjében. Pannónia Könyvek,Pécs, 2006. 198 p.

A polgári átalakulás Spanyolországban 1808–1868 (könyvismertető)

http://real.mtak.hu/139268/1/szigetvari.pdf

A polgári átalakulás Spanyolországban 1808–1868 (könyvismertető)

Abstract

Similar works

Full text

Available Versions

Repository of the Academy's Library