Csunderlik Péter: Radikálisok, szabadgondolkodók, ateisták. A Galilei Kör története (1908–1919). Napvilág Kiadó, Budapest, 2017. 400 p

Hajdu, Tibor

Repository of the Academy's Library

A Galilei Körről egy évszázad perspektívájából*Csunderlik Péter monográfiájának megjelenése két okból is ör-vendetes. Egyrészt, mert az első világháborút megelőző évek baloldali mozgalmairól vagy a háborút követő forradalmak előtörténetéről kevés elmélyült monográfia jelent meg a rend-szerváltás után. Másrészt, mert azok is régi iskolák szellemét idézték fel, s ideje már, hogy egy új nemzedék értékelje át ezt a kort a maga szempontjai szerint. Ez mutatkozik meg abban, hogy a szerző a feltétlenül szükségesnél nem vitázik többet a körre szórt régi vagy felmelegített rágalmakkal, hanem a tények adatgazdag ismertetésével cáfolja azokat.Továbbá abban, hogy mikor a kör történetének korábbi, rö-videbb, „népszerű” összefoglalása készült,1 szerzője azt hihette – azt hittük –, hogy a Galilei Kör működése új kor hírnöke volt, ám ma már tudjuk, hogy Magyarországnak az a korszaka a for-radalmak elbukásával és Trianonnal lezárult, nem volt folyta-tása. Trianon árnyékában, határai között más világban élünk, s a visszatekintés optikája is más. Sok más mellett erre mutat az is, hogy Tömöry könyvének felét töltik ki a háború előtti évek, a háború és a forradalmak a másik felét – Csunderliknél az arányok mások: a háborúk és forradalmak kora mintegy utó-hangként a mű alig hat százaléka. Talán túlzás is volt azokat * CSUNDERLIK Péter: Radikálisok, szabadgondolkodók, ateisták. A Galilei Kör története (1908–1919). Napvilág Kiadó, Budapest, 2017. 400 p.1 TÖMÖRY Márta: Új vizeken járok. A Galilei Kör története. Gondolat Kiadó, Budapest, 1960.281Múltunk 2017/2 | az éveket ilyen rövidre zárni, sietség vagy szemléleti különbség magyarázza, talán remélni lehet, hogy a szerző visszatér még rájuk.Nagyon alapos a társadalmi környezet, az előzmények be-mutatása. Az olvasó pontos képet kap a politika, a tudomány, a közoktatás helyzetéről a kör megalakulásának pillanatában. Megtudhatja, hogy a Galilei Kört olyan tudományos eredmé-nyek terjesztéséért is hevesen támadták, amelyek Nyugaton már közismertek voltak (Darwintól a biogenetikát megalkotó Ernst Haeckelig). Pedig ezzel olyanok képzettségét, tájékozott-ságát is gazdagította, akik a politikában nem mentek messzebb a századforduló hazai liberalizmusánál.A monográfia bemutatja a kör létrejöttének fontos kompo-nenseit – a szabadkőművességet, a Társadalomtudományi Társaságot, a Huszadik Század körét, a Világosság-csoportot, a Szabadgondolkozás Magyarországi Egyesületét, az olyan gyü-lekezőhelyeket, mint a Tavaszmező utcai gimnázium. (Odajárt több leendő galileista között a kör leendő elnöke, Székely Artúr, Kende Zsigmond, a szocialista Szántó Rezső. Ők már a kör meg-alakítása előtt, gimnazistaként megismerkedtek a Világosság-csoporttal, Szabó Ervinnel.)A környezet bemutatásánál vannak elnagyoltságok – bár le-hetséges, hogy számomra fontos különbségek egy új nemzedék szemüvegén már kisebbnek tűnnek. Így az, hogy a Huszadik Század folyóirat körének (s egyben a progresszió táborának) szakadása után a folyóirat vezető társadalmi filozófiája a mar-xizmus lett (40., 49.). A Huszadik Század irányításában vezető szerepet vivő Jászi igazán nem vádolható marxizmussal. Más kérdés, hogy Marx számos megállapítása Nyugaton már köz-helyként illeszkedett a német filozófus más állításait elutasítók gondolatvilágába, s így voltak ezzel Jászi és más „polgári” radi-kálisok is.Kétlem, hogy a budapesti egyetemisták többsége e korban „szegény sorsú” lett volna (79.). Ennek a fogalomnak persze nincs pontos definíciója; sok egyetemista rászorult valami pénzkeresetre, de ez még nem szegénység egy olyan országban, mint a századelő Magyarországa, ahol a lakosság többsége sze-280–288Szemle282génynek mondható, az egyetemisták többsége viszont nem a szegényparasztság tömegéből került ki. Erre nézve rendelkezés-re állnak Karády Viktor, Andorka Rudolf és mások kutatásai, amelyekre Csunderlik nemigen hivatkozik.Jól áttekinthető körképet ad viszont az ellentáborról – el-sősorban a hagyományos vallásos-konzervatív alapon álló Egyetemi Körről és Szent Imre Körről, valamint az egyetemi se-gélyegyletekről, ismertetve a galileisták ezekről alkotott elítélő, lebecsülő véleményét, nem hallgatva el, hogy ez éppoly szélső-séges, már-már ördögűző stílusú volt, mint a vallásos egyesüle-teké és patrónusaiké a Galilei Körről. Csunderlik maga, mikor behatóan ismerteti a galileisták és tanítóik nézeteit, talán nem differenciál eléggé a szabadgondolkodás és az ateizmus fogalma között. A máig öröklődő vallásos recepció sem tett különbséget, pedig a „szabadgondolat” táborában számos árnyalat találha-tó. Aki beleolvas Jászi vagy Ágoston publikált naplójába, meg-lepődhet, hogy Jászi, a klerikalizmus ostorozója, mélyen hívő református volt, Ágoston képlete még bonyolultabb, s tanítvá-nyaik világképe sem lehetett teljesen egységes.A „hazafias”, vallásos diákegyesületek sem voltak olyan egy-formák, mint ahogy balról látták és láttatták azokat, a szerző pontosan bemutatja az eltéréseket, így azt is, hogy a Galilei Kör megalakulása előtt voltak már olyan diáklapok és egyesületek, amelyek bár nem léptek túl a századelő mérsékelt liberalizmu-sának határán, mégis többé-kevésbé fogékonyak voltak a prog-resszív eszmék iránt, mint például a Joghallgatók Tudományos Egyesülete. Sőt 1902-ben megalakult a Szocialista Diákok Szabad Szervezete is, amelynek taglétszáma kisebb volt ugyan, de szerepe nem jelentéktelen a Galilei Kör és a szocialista ér-telmiség megjelenése előzményeként sem. A századforduló előtt ugyanis az MSZDP még csaknem kizárólag munkáspárt volt tagságát tekintve is, s csak a századelőn kezd növekedni az értelmiségi-alkalmazotti tagság (a pártvezetőségnek a hábo-rú végéig egyetlen diplomás tagja Kunfi Zsigmond). Könyvünk idézi Kende Zsigmond emlékezését, amely szerint a szocialista diákszervezet célja volt, hogy „értelmiségi kádereket neveljenek a szociáldemokrata pártnak” (89.). Ez a felfogás azonban in-Hajdu Tibor ― A Galilei Körről ... 283kább Kende memoárja megjelenésének idejére (1971) jellemző, az MSZDP világháború előtti attitűdjére jobban Pogány József kijelentése: „a Szociáldemokrata Pártnak erre a polgári csürhé-re nincs szüksége” (91.).A galileisták nézeteinek leírása éppenséggel széles bázison nyugszik; a monográfia szerzője feldolgozta az elérhető visz-szaemlékezéseket, ezzel gazdagítva, közvetlenebbé téve a kör tagságáról adott képet, de bár maga is utal arra: „a fiatal éve-ikre visszaemlékezők között erősen felülreprezentáltak azok, akik az 1950-es évektől, az államszocializmus időszakában fi-gyelmet és lehetőséget kaptak visszaemlékezéseik rögzítésére. Szükségszerűen egy erősen munkásmozgalmi »optikával« néz vissza a múltba a történész, aki a memoárok alapján dolgozik” (139.). Mégis e memoárok irányultságának hatása alá kerül oly-kor. Nehéz e hatást elkerülni, de talán nem kellett volna ennyi-re támaszkodni Rákosi Mátyás finoman szólva tendenciózus és önfényező emlékirataira.2(Nem tudom, mekkora szerepet játszott Rákosi a Galilei Körben, de gyanakvással tölt el, mert jól ismerem működését a forradalmak alatt. Ugyanis bár büszkén hivatkozhatott arra, hogy ő volt a Tanácsköztársaság legfiatalabb népbiztosa, nem tudok semmilyen jelentős cselekedetéről a forradalmakban – vagyis fő tevékenysége a könyöklésben merült ki. Rákosi bu-kása után megkérdeztük egyszer a Tarjánnál ugyancsak jelen levő Münnich Ferencet, mit mond Rákosi nevezetes salgótarjáni hőstettéről, mire nevetve azt felelte: „A salgótarjáni hős a min-denkori magyar miniszterelnök. Most én vagyok a miniszterel-nök.”)Tipikus példája az 1950-es, 1960-as évek emlékezésmódjá-nak, amit Korach Mór mondott és Lengyel József írt a „ma-chizmus”-ról. Ernst Mach fizikus filozófiai nézetei kétségkívül modernek, újítók voltak az első világháború előtt, és a termé-szettudományos érdeklődésű galileisták is tanultak belőlük. Miután azonban Lenin Materializmus és empiriokriticizmus című könyvében nekiment Machnak, Korach és Lengyel a mar-2 Vagy negyvenszer. RÁKOSI Mátyás: Visszaemlékezések. 1892–1925. I–II. Napvilág Kiadó, Budapest, 2002.Szemle284xista és machista irányzat harcát vélték felfedezni az egykori Galilei Körben. Lenin műve – amelyet az első világháború előtti Magyarországon talán senki sem ismert – inkább a bolsevik frakció belső vitáinak terméke, mint filozófiai munka, amely azonban fontos helyet kapott az ötvenes-hatvanas évek pártok-tatásában, az ott vitatott, régen időszerűtlen problematikából mit sem értő hallgatóság bánatára.Különös érzéssel olvassuk ma, amit a kommunista Haász Árpád írt 1959-ben: „Félszázad múltán büszkén mondhatjuk, hogy a történelem bennünket, a haladó eszméket hirdető fiata-lokat igazolt: hogy nem mi voltunk esztelen »álomlovagok«, ha-nem amazok voltak egy letűnt kor szánalmas figurái, nem mi buktunk el, hanem a Kecskeméty–Hindy–Zsembery-féle arany-zsinóros gúnyában feszengő diákvezérek és ezek mozgatói, pén-zelői” (75.). (Hogyan emlékezne egy újabb félszázad múltán? – tehetjük fel a képtelen kérdést.)Csunderlik pontosan rekonstruálja, hogyan alakították meg az egymással kapcsolatba kerülő diákcsoportok 1908 novem-berében a Galilei Kört. Az alapítók egyik gyülekezési pont-ja az 1905-ben alakult Szabadgondolkozás Magyarországi Egyesülete – a Galilei Kör formailag ennek főiskolás fiókjaként alakult, bár hamarosan önállósult. A radikális diákcsoportok egymásra találásában fontos állomás volt a Pikler Gyula pro-fesszor védelmében kibontakozott akció – a jobboldali szerve-zetek és professzorok hajszát indítottak a „hazafiatlan” és ma-terialista Pikler ellen, akit nem sikerült ugyan eltávolítani az egyetemről, de az illetékes minisztérium gondoskodott arról, hogy ilyen felforgatók, legyenek bármily kiváló tudósok, ne kap-hassanak többé egyetemi katedrát.Gyülekezési pont volt az 1907. októberi pécsi Szabadoktatási Kongresszus, ahol újfent Pikler körül csaptak össze az indula-tok.Csunderlik jól mutatja be a kör alakulása kapcsán az egye-temista tagság és támogatóik, szellemi példaképeik sajátos vi-szonyát. Impulzust, segítséget több felől is kaptak, de függet-lenségüket megőrizték – a kör elnökei, tisztségviselői kizárólag Hajdu Tibor ― A Galilei Körről ... 285főiskolások voltak, a „tanárelnök” szokásos intézményére nem tartottak igényt.Pontos ismertetést kapunk a kör és a szabadkőművesség so-kat vitatott viszonyáról. A kör alapításában a szabadkőművesek nem játszottak szerepet, de megalakulása után több páholy tá-mogatta, anyagilag is. A könyv felsorolja ezeket a páholyokat, és részletesen ismerteti a támogatás mértékét is. Fontos a tá-mogató páholyok felsorolása, hiszen a magyar szabadkőműves páholyok nem alkottak világnézeti egységet, ahogy azt régi és mai rágalmazóik állítják. Felnőttként egyes galileisták beléptek valamelyik páholyba, mások nem – a kommunisták általában nem. Támogatást más forrásokból is kaptak, fontos volt, hogy sajátjukként használhatták a Társadalomtudományi Társaság Anker közi klubhelyiségét, ahol egyebek között számos bel- és külföldi lap is rendelkezésükre állt, s így nem szorultak a pesti értelmiség szokványos kávéházi életmódjára.Szabadkőműves támogatóiknak szerepük lehetett abban is, hogy többszöri visszautasítás után megkapták a működési en-gedélyt, de az egyetem továbbra sem ismerte el diákegyesület-nek, s így elestek az ezzel járó előnyöktől. A kör első elnöke a ké-sőbb világszerte ismertté vált társadalomtudós, Polányi Károly lett, majd tanévenként új vezetőséget választottak, új elnökkel.A körnek a világháború előtt mintegy ezer tagja volt. Csunderlik alaposan elemzi a tagság összetételét, bár szocio-grafikus felmérést nem végzett. Polányi Károly visszatekintő megállapításából indul ki: „A Galilei Kör túlnyomóan a zsidó értelmiségi proletariátusból toborzódott” (147.).3 Csunderlik annyiban pontosítja ezt a tételt, hogy a „zsidó” itt is, mint a közbeszédben, zsidó származásút jelent. Valójában éppen a zsi-dóság feltörekvő értelmiségi rétegéből sokan már megkeresztel-kedtek az asszimiláció folyamatában, még többen csak formai-lag tartoztak az izraelita felekezethez (teljesen kilépni nehézkes volt, már csak a kötelező iskolai hitoktatás miatt is), tehát a galileisták többsége minden bizonnyal izraelita vallású volt.3 CSUNDERLIK Péter: I. m. 147.Szemle286Csunderlik megkérdőjelezi a „proletár” és „szegény” jelző-ket is, bár pontos választ nem adhat. A kör lakcímjegyzékéből azonban meg tudja állapítani, hogy a tagság többsége az akkori V.–IX. kerület lakója volt, tehát nem a kimondottan proletár-kerületeké, de nem is az akkor előkelőnek számító I. vagy IV. kerületé (utóbbi 1950 előtt a Vigadó tér, Kiskörút és Vámház tér által határolt Belvárost jelenti). Magam a kérdés megoldását ab-ban látnám, hogy a többség inkább kispolgárinak nevezhető, de az egyetemi hallgatók átlagához képest mégis szegényebbnek, tehát lenézettnek.Könnyebben megállapítható a galileisták fakultások szerin-ti megoszlása a kör évi jelentései alapján. 1908–1912 között a tagság mintegy 23%-a jogász, mintegy 35%-a medikus, közel 9%-a gyógyszerész, mintegy 21-22%-a műegyetemi hallgató, mintegy 7%-a bölcsész. Szembetűnő, hogy a többség, a tagság kétharmada orvos-mérnök, tehát nem humán irányultságú. Ezért nem csoda, hogy érdeklődési körükben a természettudo-mányok új elméletei nagyobb helyet foglalnak el, mint a politika vagy a filozófia, s részben ez magyarázza azt is, hogy a me-dikusok, mérnökök nagyobb része az egyetem elvégzése után elvesztette aktív érdeklődését a politika iránt.A kör néhány év alatt elég nagyszámú, modern szellemű könyvet és füzetet adott ki – ezeket Csunderlik részletesen is-merteti, úgyszintén az 1911–1914 között a Szabadgondolkodás Magyar Egyesülete és a Galilei Kör közös kiadványaként meg-jelenő Szabadgondolat folyóiratot. Ezek a kiadványok hűen tükrözik a kör modernségét és sokoldalúságát. Érdemes hang-súlyozni, hogy az akkor új természettudományos eredmények propagálása nem kevésbé jelentős, mint a radikális és szocia-lista politikai nézetek terjesztése. A Szabadgondolat és Tisza István Magyar Figyelője között szinte rendszeres vita folyt.Széles körképet kapunk a kör oktató és felvilágosító tevé-kenységéről, így a középiskolások és frissen érettségizettek szá-mára arról, ami az iskolai tananyagból kimaradt – a korszerű filozófiától és a természettudományok friss eredményeitől a sze-xuális felvilágosításig. Mai ismereteinkkel már tudhatjuk, hogy a fiatal előadók színvonala nem maradt el egyetemi tanáraiké Hajdu Tibor ― A Galilei Körről ... 287mögött. Meghívtak neves külföldi előadókat is – néhány név: Eduard Bernstein, Émile Vandervelde, Auguste-Henri Forel, Werner Sombart, a Nobel-díjas kémikus Wilhelm Ostwald. Több száz ismeretterjesztő előadást tartottak fővárosi munkásottho-nokban.Behatóan elemzi a kör antiklerikális propagandáját – a ma-terialista előadásoktól az ízléstelen viccekig. A sokszor nyers hangnemet magyarázza a hasonló stílus, amivel a nagy egyhá-zak a galileistákat ostorozták.1909-ben elkészítették a budapesti Statisztikai Hivatal se-gítségével, 806 kitöltött kérdőív alapján, majd ki is adták „a bu-dapesti diáknyomor statisztikáját”.4 E szerint az apák 35,8%-a kereskedő vagy magánzó, 10,7%-a kisiparos, a diákok 45,8%-a teljesen, 37,9%-a részben eltartott. 60%-uk lakott albérletben, utóbbiak többsége másodmagával. A „keresők” nagy többsége tanított vagy ügyvédi irodában dolgozott. A kör lehetőségeihez képest foglalkozott a rászoruló hallgatók szociális segítésével, és más, úttörő szociográfiai felmérésekkel is.Ugyanígy a kör igyekezett szembenézni a kor súlyos szociális problémáival: a nemzetiségi és nőkérdéssel, a földkérdéssel, az általános választójog követelésével, a kezdődő értelmiségi mun-kanélküliséggel, az alkoholizmussal. E tevékenységét a könyv behatóan ismerteti, a gyakoribb galileista vagy „felnőtt” előadók megnevezésével. (A recenzens humorérzékét csiklandozza, hogy az alkoholizmus ellen a morfinista Kunfi Zsigmond tartott elő-adást.) Már említettem, hogy szerintem indokolatlanul röviden inté-zi el a szerző a kör 1914 utáni működését, megajándékozva azt a kör „kis korszaka” jelzővel. Valójában a háború kitörése min-den társadalmi szervezet működésében többéves visszaesést okozott, s ez a Galilei Kör esetében sem tekinthető különösnek, már csak azért sem, mert a tagság nagy többsége katonaköte-les fiatalember volt. Mégis elmondhatjuk, hogy a kör tagsága a szervezet keretein kívül is megállta a helyét, a front és a hát-ország küzdelmeiben egyaránt. A könyv maga bizonyítja, hogy 4 A budapesti diáknyomor. A Galilei Körnek 1909-ben felvett statisztikája. Feldolgozta: BOSNYÁK Béla. Budapest, 1912.Szemle2881915 végétől a lehetőségekhez képest újra megszaporodtak az előadások, de színvonaluk nem esett.A Galilei Kör recepciójáról szóló fejezet érdekes, bár vannak vitatható elemei. Például miért „kismester” Gratz Gusztáv? A dualizmus koráról és a forradalmakról szóló könyvei mások, mint Szekfű Gyula Három nemzedéke, de nem kevésbé nívó-sak, és mindenesetre tárgyilagosabbak. Hogy hasonlítható ki-váló tudósokéhoz egy olyan közepes író, mint Tormay Cécile leggyengébb könyve? Ha már hasonlítani kell, érdekes lenne összevetni mondjuk Korvin Ottó-képét Kassákéval („Máglyák énekelnek”).Apróságok: a 353. oldalt úgy lehet érteni, mintha a szüle-tett református Cserny József zsidó lett volna. A névmutatóhoz: Rédei József 1880-ban született. Fazekas Sándor 1888-ban született, és 1938-ban halt meg. Az ilyen apróságok persze nem vonnak le semmit a nagy gonddal készült munka értékéből. A súlyos szöveg gördülékeny megformálásában bizonyára része volt a tapasztalt szerkesztőnek, Gellériné Lázár Mártának.Hajdu Tibor

A Galilei Körről egy évszázad perspektívájából (könyvismertető)

http://real.mtak.hu/140012/1/hajdut_17_2.pdf

A Galilei Körről egy évszázad perspektívájából (könyvismertető)

Abstract

Similar works

Full text

Available Versions

Repository of the Academy's Library