Csunderlik Péter: A „vörös farsangtól” a „vörös tatárjárásig”. A Tanácsköztársaság a korai Horthy-korszak pamflet- és visszaemlékezés-irodalmában. Napvilág Kiadó, Budapest, 2019. 365 p

Hajdu, Tibor

Repository of the Academy's Library

HAJDU TIBOR A Tanácsköztársaság görbe tükre* A Tanácsköztársaság görbe tükreCsunderlik Péter, a forradalmi évek fiatal, de már ismert és el-ismert kutatója érdekes feladatra vállalkozott: megeleveníteni a magyar Kommün képét a rá következő évtized hazai pamflet- és emlékezésirodalmában. Ez a tükör görbe tükör; nem lehet más, hiszen a tárgyalt írások szerzői nem törekedtek objektivi-tásra, céljuk a propaganda, a befeketítés, esetleg a kimagyará-zás, az emlékező szerepének felnagyítása vagy bagatellizálása. Objektivitásra a szerző törekszik, amennyiben az ismertetett szövegeket megjelenésük időpontja, körülményei, írójuk esetle-ges szerepe és szándéka szerint mutatja be. Célját elérte, a mun-ka tükrözi a kor bonyolultságát, indulatait, a közelről látás kor-látait.A témából adódik fő problémája: nehéz pontosan megvonni határait. Ez már a címben is megmutatkozik, amennyiben a „ko-rai Horthy-korszak” szerepel időhatárként, bár a felvonultatott pamfletek stb. jó harmada Horthy kormányzóvá választása előtt jelent meg. A húszas évek végén közzétettekre viszont már nem illik. Bonyolultabb határkérdés, hogy mit tekintünk pamfletnek – erre nincs szabály. Nem a teljességet kérem számon, hanem azt, hogy a szerző kizárt a körből igényesebb, pamfletté nem deg-radálható írásokat; ami érthető, csakhogy a kutatásba bevont szerzők ezeket ismerték, esetleg felhasználták, de mindenesetre * CSUNDERLIK Péter: A „vörös farsangtól” a „vörös tatárjárásig”. A Tanács-köztársaság a korai Horthy-korszak pamflet- és visszaemlékezés-irodalmában. Napvilág Kiadó, Budapest, 2019. 365 p.207Múltunk 2020/1 | hatással lehettek rájuk, akár iránymutatóak is voltak – továbbá a kortárs olvasó ismerhette őket, a mai olvasó nem feltétlenül.Nem a tárgyalt írások körének megvonását kívánom kifogá-solni, hanem hasznos lehetett volna egy olyan bevezető fejezet, amely legalább röviden kitér az olyan fontos korabeli publiciszti-kákra, tanulmányokra, amelyek formálták a kor eszmevilágát, s így természetesen hatottak a tárgyalt írások nagy részére. Mint például Szabó Dezső vezércikkei a Virradatban, a Pardon rovat, Bajcsy-Zsilinszky és mások cikkei, másrészt a Gratz Gusztáv, illetve Huszár Károly által szerkesztett tanulmánykötetek, vagy az Öt év múltán című októbrista tanulmánykötet. Berzeviczy Albert vagy Szterényi József túszélményei nem kevésbé érde-kesek az ismertetetteknél csak azért, mert nem pamfletként, hanem könyvrészletként jelentek meg. Bár teljességre nem töre-kedhetett, jelentősége miatt is idetartozna például Wiesenberger Vilmos szakszervezeti vezető emlékezése.1Fontos érdeme Csunderlik könyvének, hogy miután legna-gyobbrészt elfogult, sokszor rágalmazó pamfleteket ismertet, felméri ezek valóságtartalmát. Ezzel helyreigazítja az emigráns, majd második világháború utáni marxista irodalom túlzása-it is, és pótolja azok elhallgatásait, említésük nélkül, mond-hatni indirekt módon. Így értékes útmutatást ad a mai olva-sónak, aki nem mérheti fel a Tanácsköztársaság-ellenes vagy Tanácsköztársaság-párti írások valóságtartalmát; mivel nem-csak leírja a rágalmakat vagy „jóindulatú” túlzásokat, de le-méri valóságtartalmukat is, így mintegy közli az olvasóval, mit higgyen el, mit ne. Olyan vitatott témákban mutatja tehát ki a pontos igazságot, mint a „zsidókérdés”, az egyházellenes intéz-kedések, a „vörösterror”, a „fehérpénz”, a hibás parasztpolitika, az ellenforradalmi mozgalmak valós méretei (vagyis eltúlzásuk mindkét oldalról), és így elválasztja a valós bírálatot az alaptalan vagy túlzó rágalmaktól. Ezáltal célkitűzésétől, témájától mintegy függetlenül jelentősen hozzájárul a Kommün történetének valós bemutatásához.1 WIESENBERGER Vilmos: Az Abonyi utcai értekezletek. Typographia, 1919. ok-tóber 17., október 24.206–212Szemle208Azt persze nem kívánhatjuk meg a szerzőtől, hogy egyenként vizsgálja minden idézett állítás valóságtartalmát. Így Sasvári Nagy Olivér állítását, hogy Cserny József bűncselekményért öt évet ült börtönben; nem járhatott utána annak: tényleg ült-e, és pontosan mennyit. Míg a felhasznált pamfletek többsége kieme-li a bűnözők jelenlétét a forradalomban, Dietz rendőrfőkapitány szakmája védelmében tagadja ezt.Csunderlik tematikus felosztás szerint ismerteti a pamfletek, emlékezések tartalmát. Ez célszerű, de talán nehezen áttekint-hető és helyenként elkerülhetetlen ismétlésekkel jár. Egyben típusok szerint is csoportosítja az emlékezőket. Vannak „bel-ső ellenállók”, akik hivatalt viseltek a forradalomban, s azzal mentegetődznek, hogy felléptek a terror és a hibák ellen, mint a szociáldemokrata Weltner Jakab és Göndör Ferenc. Kiss Ferenc posta-főigazgató, azt bizonygatva, hogy ő csak hasznos munkát végzett, egyenesen kikel azok ellen, akik passzívan félreálltak, s erre büszkén bírálják a cselekvőket, mint a „kerítés mögül ugató ebek” (38.).Vannak a magyarázkodók, mint Orbók Attila, aki Károlyi Mihály fizetett hívéből lett ellensége, de már előbb finoman szólva kettős szerepet játszott, tehát volt mit kimagyaráznia. Csizmadia Sándor, a munkásmozgalom régi, de addigra kiöregedett harco-sa, aki néhány napra lett népbiztos, bizonyára csak ismert ne-véért – de részeg botrányai miatt hamar le kellett váltani. Buza Barnának és „nagyatádi” Szabó Istvánnak nem volt ugyan sze-repe a Tanácsköztársaságban (bár utóbbi passzív résztvevője a Berinkey-kormány utolsó, a hatalmat átadó ülésének), de a szo-cializálás ellenségei már az ő radikális földreformprogramjaikat is úgy tekintették, mint a magántulajdon elrablásának kezdetét. Mindenesetre szükségesnek tartották, hogy védőiratokat jelen-tessenek meg.Számos emlékiratíró emeli ki a szociáldemokrácia külön fele-lősségét a Tanácsköztársaság kikiáltásában, a szélsőjobboldali szerzőktől kezdve a polgári demokrácia fenti híveiig. Utóbbiak közül Alföldi Dávid egri ügyvéd írása nem szerzője személye mi-att érdemel külön említést, hanem mert már 1919-ben rámuta-Hajdu Tibor ― A Tanácsköztársaság görbe tükre 209tott arra a körülményre, amit a történetírásban is csak újabban említenek jelentőségének megfelelően.„Alföldi olvasatában – írja Csunderlik – az MSZDP »hata-lomvágyó« vezetői azért játszottak össze a kommunistákkal és puccsolták meg Károlyi Mihályt, mert tudták, hogy a tavaszra kitűzött nemzetgyűlési választáson nem tudnak többségre szert tenni.” (45.)Részletesen foglalkozik a könyv a nagyszámú ellenforradalmi memoárral, amelyek szerzői az ellenállás dicsőségét vindikálják maguknak. Csunderlik valós méretükre redukálja a felnagyított ellenforradalmi mozgalmakat. (Ezt a jelenséget a közelmúltból is ismerhetjük…) Külön figyelmet kapnak a jelentős ellenforradal-márok: Gömbös Gyula, Kerecseny János, Dietz Károly és mások. Itt is hiányolnám, hogy nem történik utalás arra, aki nem pamf-letben, hanem kétkötetes könyve fejezeteként ismerteti ellenfor-radalmi élményeit (Batthyány Tivadar). Friedrich István nem írt memoárokat, éppen ezért fontos híve, Wagner Károly „Egy ellen-forradalmár” álnéven megjelentetett pamfletjének ismertetése. Annál inkább, mert konkrét politikai célt szolgált: akkor jelent meg, amikor Friedrich még vezető politikusként való visszatérés-re törekedett, ellenségei pedig éppen ezért támadták.Az aktív ellenforradalmárok sorában fontos Gömbös Gyula rövid emlékezése.2 A feldolgozott írások nagy részével együtt Gömbös mindkét forradalommal foglalkozik. Tömör füzetének lényege: a legjobb esetben káros álmodozók, akik nem értették meg, hogy „a magyarság jövőjét csak az önálló magyar nemze-ti hadsereg biztosíthatja”. A Horthy-rendszer egyik főszereplője már ekkor szélsőséges antiszemita volt. Szerinte a Kommün fő okozója a „zsidó nemzetiség”, bukásának oka pedig az, hogy a zsidók destruktívak, nem rendelkeznek államalkotó képességgel. Ezzel Csunderlik utal arra, hogy az antiszemitizmus kezdettől a Horthy-rendszer lényegéhez tartozott, már a Bethlen-érában is.Az ellenforradalmi korszak másik vezető politikusa, Haller István vallás- és közoktatásügyi miniszter viszont főleg azt igyek-2 GÖMBÖS Gyula: Egy magyar vezérkari tiszt bíráló feljegyzései a forrada-lomról és ellenforradalomról. Budapesti Hirlap nyomda, Budapest, 1920. (Új kiadásban: Attraktor, Budapest, 2017)Szemle210szik bizonyítani memoárjában, Buzához és Szabó Istvánhoz hasonlóan, hogy a szociáldemokraták felelőssége nem kisebb a kommunistákénál.Számos emlékezés foglalkozik az ellenforradalmi mozgalmak-kal, s azokban az emlékező fontos vagy eltúlzott szerepével. Az önigazolás sajátos esete Hajós Jenő bécsi követségi tisztviselőé, aki azzal menti részt nem vételét a bécsi ellenforradalmi szervez-kedésben és annak fő cselekményében, a követségen tárolt nagy pénzösszeg elrablásában, hogy leszólja az akciót. Sok visszaemlékezés foglalkozik szerzője személyes sérelmei-vel. Az újságírók emlékezéseinek nagy számát – és szubjektivitá-sát – magyarázza szerzői foglalkozása; írni tudó emberekről lé-vén szó, ezek sokszor érdekesek, joggal bírálják a demokratikus lapok felesleges betiltását. Nem kerülhette meg Csunderlik, hogy részletesen foglal-kozzon Tormay Cécile Bujdosó könyvével, nem jelentősége, ha-nem ismertsége okán. Hiszen az annak idején és újabban ismét agyonreklámozott „naplót” sokan olvasták. Kimutatja, hogy az álnapló, hiszen szerzője nem is tartózkodott az események hely-színén, hallomásból ismert eseményeket vagy álhíreket ad elő, naplószerűen kiszínezve. Mint szépirodalomnak tekintett mű nem is tartozna ide, de azért is hasznos volt foglalkozni vele, mert Tormay és más szereplők rágalmazó írásait bizonyos körök a rendszerváltás után siettek újra kiadni, persze elemzés, cáfolat nélkül.Lipthay Olga 1923-as „leleplező” cikksorozata talán azért érdemesült itt méltatásra, mert túltesz minden rágalmazá-son, a maga nemében. A kortársak szerint elmebeteg Lipthay a szokványos vádakat überelve azzal vádolja többek mellett Károlyi Mihályt és Kun Bélát is, hogy a Habsburgok ügynökei. A Habsburgok pedig megelőzték a Tanácsköztársaság szociali-zálásait – a törökök kiűzése után felállított, a régi adományleve-lek híján a nemesi birtokokat császári kézbe vevő Újszerzeményi Bizottsággal (Neoaquistica Commissio).Gömbös híve, Szemere Béla kórházigazgató viszont a fajegész-ségügy nevében óvott röpiratában, a zsidók mellett, az „elme-Hajdu Tibor ― A Tanácsköztársaság görbe tükre 211fogyatékosoktól”, akik szerinte Tisza Istvántól Károlyi Mihályig ellepték a magyar politika elitjét.A katonai visszaemlékezések közül kiemeli Kratochvil Károly (a Székely Hadosztály parancsnoka) és Julier Ferenc (a Vörös Hadsereg vezérkari főnöke, Kassa visszafoglalója) memoárjait. Megjegyezném, hogy ilyen emlékezés sajnálatosan kevés jelent meg a téma fontosságához képest, de érthető módon: azok, akik a Nemzeti Hadseregben folytathatták katonai karrierjüket, in-kább hallgattak, bár idetartozhatna Lakatos Géza 1944-es mi-niszterelnök és Andorka Rezső tábornok 1921-ben megjelent em-lékezése3 – ám ezt tanulmánykötet közölte. Julier és Kratochvil forrásértékű munkájának közös vonása, hogy vitatott szerepük miatt mentegetőzni kényszerültek. Gyurócsik Jászay Mihály ez-redes pamfletjét viszont az ismeretlenség homályából ásta ki a szerző.4 Az ezredes nem szégyelli harcait a Vörös Hadseregben, és elítéli Kratochvil fegyverletételét.Csunderlik külön foglalkozik a pamfletirodalom szimboliká-jával. Mint a nemzetközi irodalom jó ismerője ezt be is ágyazza az általa stratégiai metaforáknak nevezett módszerek elemzőinek példatárába. Nem kerüli meg az antiszemitizmus kérdését, részletesen is-merteti annak főbb megjelenési formáit, kitér azokra az írások-ra, amelyek már az őszirózsás forradalomban is döntőnek talál-ják a zsidóság szerepét, s röviden utal a forradalomtól távol álló zsidó polgárság védekezésére a „faji” általánosításokkal szemben (Székely Sámuel, Krausz Vilmos). A tények ismertetése mellett a probléma elemzésébe nem megy bele, mert az már nem is a pamfletirodalom tárgya. (Ilyen lenne a zsidó polgárság, hadiipar, tartalékos tisztek szerepe a háborúban, vagy a zsidó származá-sú népbiztosok közismert arányának említése mellett az össze-hasonlítás a zsidó származásúak arányával például a háborús Tisza-kormány miniszterei között – 30%.)3 LAKATOS Géza–FLEISCHHACKER Rezső: A főhadiszállás. In: GRATZ Gusztáv (szerk.): A bolsevizmus Magyarországon. Franklin Társulat, Budapest, 1921. 291.4 GYURÓCSIK JÁSZAY Mihály: Tanulságok és igazságok a közelmúltból. k. n., Nagykanizsa, 1926.Szemle212Kár, hogy Csunderlik nem foglalkozik többet azokkal a kor-társ írásokkal, amelyek éppen azt gúnyolják, ami a Tanács-köztársaság világából biztosan maradandó; a nemzetközi szak-irodalomban általánosan elismert képzőművészeti alkotásokkal (plakátok), az akkor újszerű, modern költészettel, irodalommal, amely a forradalom sok hívét is megbotránkoztatta. Ezért is saj-nálatos, hogy az egyébként dicséretes munkát végző kiadó az egyik legismertebb plakát ízléstelen karikatúráját választotta borítónak.Csunderlik új könyve reményt ébreszt a recenzensben, hogy a magyar történetírás végre túllép az egyoldalú, érte vagy ellene szemléleten: az objektivitás felé.Hajdu Tibor

A Tanácsköztársaság görbe tükre (könyvismertető)

http://real.mtak.hu/140150/1/hajdut_20_1.pdf

A Tanácsköztársaság görbe tükre (könyvismertető)

Abstract

Similar works

Full text

Available Versions

Repository of the Academy's Library