The paper provides an overview of 21st-century Hungarian onomastics that represents the most recent era in the history of the field. This is confirmed by the growing number of scholars working in this area, the transformation of research profiles, as well as the significant expansion of publication forums and the increasing internationalization of Hungarian onomastics. Research cooperation has come to the fore, research groups have been founded, and long-term research programs have been outlined. At the same time, the disciplinary position of onomastics has also changed: research is more abundant in the related areas surrounding the discipline perceived as an independent field of scholarship, primarily in terms of socio-onomastics and the traditional perspectives of historical linguistics and historical dialectology. The paper provides a detailed overview of the most recent findings in two key areas of onomastics, research on anthroponyms and on toponyms. The opportunities for studying anthroponyms have expanded with the publication of sources and the application of new theoretical approaches. Research activities focused on the personal name system of the 14th to 18th centuries. As opposed to this, toponym studies focused more on the era prior to the 14th century, with scholars publishing a series of monographs on remnants and onomastic phenomena, also creating an important toponym synthesis. Digital databases indicate the future directions of research in both areas and their incorporation within a uniform framework may best guarantee the continued development of onomastics.A tanulmány a magyar onomasztika 21. századi helyzetét tekinti át, amelyet e tudományterület legújabb tudománytörténeti korszakaként értelmez. Ezt igazolja a kutatói létszám növekedése és a kutatói profilok átalakulása mellett a publikációs fórumok jelentős mértékű gyarapodása, továbbá a magyar onomasztika nemzetközi beágyazottságának erősödése is. Előtérbe kerültek a kutatói együttműködések, kutatócsoportok alakultak, hosszú távú kutatási programok körvonalazódtak. Megváltozott az onomasztika diszciplináris helyzete is: az önálló tudományterületként értékelt diszciplína körül gazdagodott a határterületek kutatása, elsősorban a szocioonomasztika és a hagyományos nyelvtörténeti, nyelvjárástörténeti vizsgálatok irányában. A tanulmány részletesebben az onomasztika két központi területének, a személynevek és a helynevek kutatásának újabb eredményeit tekinti át. A személynevek vizsgálati lehetőségeit forrásközlések bővítették, és új elméleti megközelítések tágították. A kutatások fókuszában a 14–18. század személynévrendszere állt. A helynévkutatások ezzel szemben a 14. század előtti időszakra összpontosították a figyelmet, nyelvemlék-monográfiák és onomasztikai jelenségmonográfiák egész sorát publikálták a kutatók, és létrejött egy fontos helynévtörténeti szintézis is. A jövő kutatási irányát jelzik mindkét területen a digitális adatbázisok, amelyek egységes keretbe foglalása biztosíthatja leginkább az onomasztika töretlen fejlődését
