Az alábbi elméleti tanulmány arra tesz kísérletet, hogy megvizsgálja a félelem és a politikai identitás kapcsolatát. Az érzelmi dimenzió bizonyítottan fontos szerepet játszik az identitások kijelölésében, fenntartásában és alakításában. Írásomban amellett szeretnék érvelni, hogy a félelem egy olyan univerzális tapasztalat, amely valamilyen módon mindnyájunk identitásának részét képezi, így az politikai szempontból is relevánssá válhat. A tanulmány két fő részből tevődik össze. Az első fejezet főként a félelemre vonatkozó társadalomtudományi műveket dolgozza fel, s kitér annak komplex természetére: megkülönbözteti a félelem érzésének egyéni, valamint társadalmi szintjét, emellett elkülöníti a vizsgált jelenség univerzális és konstruált jellegére vonatkozó elméleteket. A második rész a politikai identitást mint csoportidentitást elemzi, emellett a félelem és az identitás közötti kapcsolat felvázolására törekszik. A tanulmány legfontosabb hozadéka, hogy a politológián belül egy Magyarországon viszonylag még kevéssé kutatott témához szeretne hozzászólni, a praktikum szempontjából pedig a jövőbeli empirikus (politikai szociológiai) vizsgálatokhoz szándékozik inspirációt nyújtani
