Budapesti Corvinus Egyetem Közgazdaságtudományi Kar
Abstract
A szerző elemzését azzal kezdi, hogy ma már nem lehet megkerülni a közszolgálati szektor teljesítményének mérését. A közszférában azonban a teljesítmény
fogalmának meghatározása sem könnyű feladat. Hasznosnak látszik a teljesítmény szempontjából is elkülöníteni egymástól a mikro- , makro-, és a mezoszintet. Mikroszinten az egyes szervezetek szempontjából kell vizsgálni az eredményességet. A mezoszint lényegében a helyi önkormányzat szintje, végül a makroszint a nemzetállami szintű eredmény. Mindhárom szintre felállíthatók modellek,
amelyek alapján mérhetővé tehető a teljesítmény. Mikroszinten fontos eleme az
eredménynek az állampolgár bizalma a konkrét állami intézményben. Sőt, bizonyos szempontból ez a bizalom tekinthető az outputnak, amire törekednie kell a
közszolgáltató intézménynek. A cél soha nem végpont a közszolgáltató szektor
számára. A cél csak egy közbenső állomás, és ez különösen fontos megállapítás
a középső szinten, hiszen itt kell tartósan megalapozni az állami intézményrend-
szerbe vetett bizalmat. A cikk három fontos megállapítást tesz ezen a területen:
1. új koordinációs modellre van szükség a nagy állami programok között (egészségügy, oktatás, stb.) 2. tudományosan is össze kell kapcsolni a konkrét politikai
irányt a közszolgálati menedzsmenttel, és végül 3. be kell vonni a vállalati-gazdálkodási szervezeti formákat a közszolgálati intézmények működtetésébe
(könyvvizsgálat, stb.). Makroszinten is három fontos következtetése van a szerzőnek: 1. a makroszintű teljesítmény az alapvető versenyképességi kérdés, amit
az életminőséggel szoktak mérni a közgazdaságtanban. 2. össze kell hangolni
a politikatudományt és a közszolgálattal foglalkozó menedzsment-ismereteket,
3. meg kell teremteni a kapcsolatot a civil társadalom, a közszolgálatot irányítók és a politikusok között
