Macroprolactinaemiával társuló hypophysismacroadenoma kezelése quinagoliddal = Macroprolactinemia associated with pituitary macroadenoma: treatment with quinagolide

Abstract

A jelenlegi általános nézet szerint a makroprolaktin biológiailag inaktív molekula, ezért szérumkoncentrációjának növekedése aligha bír patológiai jelentőséggel. A szerzők 80 éves férfi esetét ismertetik, akinél egyéb társbetegségek mellett sella-MR-vizsgálattal 21×12×12 mm-es intra- és parasellaris hypophysisadenomát mutattak ki. A szérumprolaktin-vizsgálat jelentős mértékű macroprolactinaemiát igazolt (összes prolaktin: 514 ng/ml, referenciatartomány 1,6–10,7 ng/ml; makroprolaktin 436 ng/ml, monomer prolaktin 78,2 ng/ml). A hypophysis-pajzsmirigy tengely vizsgálata szubklinikai primer hypothyreosist mutatott ki, a hypophysis-mellékvese tengely működése normális volt. Egyéb hormonleletei a normális tartomány alsó harmadában levő gonadotrophormon-szintek mellett csökkent tesztoszteronszintet, valamint normális inzulinszerű növekedési faktor-1-szintet igazoltak. Bár a jelenlegi szakmai ajánlások többsége macroprolactinaemia esetén feleslegesnek tartja a prolaktintermelő hypophysisadenomákban és egyéb valódi hyperprolactinaemiás állapotokban kiváló hatású dopaminagonista kezelést, a szerzők dopaminagonista quinagolidkezelést alkalmaztak. A tartós gyógyszeres kezelés a prolaktinszintet csaknem normálisra csökkentette (12,3 ng/ml), és kilenc hónappal a kezelés megkezdése után elvégzett sella-MR-vizsgálat a hypophysisdaganat mintegy negyedére zsugorodását mutatta ki. A szerzők felvetik, hogy esetükben a prolaktintermelő adenoma makroprolaktint is termelt, és javasolják macroprolactinaemiával társuló hypophysismacroadenomák esetében a dopaminagonista kezelés megkísérlését. | According to current concept, macroprolactin is biologically inactive and, therefore, its accumulation in serum has little, if any, pathological significance. Authors present the history of a 80-year-old man who proved to have, among other associated disorders, an intra- and parasellar pituitary tumor measuring 21×12×12 mm in size which was revealed by pituitary MRI. His hormonal evaluation indicated a marked hyperprolactinemia mainly due to macroprolactinemia (total prolactin, 514 ng/ml; reference range, 1.6–10.7 ng/ml; macroprolactin 436 ng/ml, monomer prolactin 78.2 ng/ml). Tests for function of the pituitary-thyroid axis showed a mild subclinical primary hypothyroidism. The function of the pituitary-adrenal axis was normal, and other hormonal tests revealed low-normal serum gonadotropins and decreased testosterone level, whereas serum insulin-like growth factor I was normal. Although the majority of current guidelines state that dopamine-agonist treatment which is successfully used in prolactin-producing pituitary tumors and in other hyperprolactinemic disorders is unnecessary in patients with macroprolactinemia, the authors introduced a dopamine-agonist, quinagolide. During prolonged treatment, plasma prolactin returned close to the upper limit of normal (12.3 ng/ml) and 9 months after the beginning of treatment pituitary MRI showed a remarkable shrinkage of the pituitary tumor. Authors propose that in this patient the pituitary tumor secreted macroprolactin, and they recommend a treatment trial with dopamine-agonist in pituitary macroadenomas associated with macroprolactinemia