Jelen sorok szerzői közül már e lap hasábjain (Kemkers et al. 2010, Pirisi-Trócsányi 2011)
is adtak közre gondolatokat a mentőellátás területi kérdéseivel kapcsolatban, abban a fázisban azonban a mentőellátás területi tervezésére - azaz hol érdemes új mentőállomásokat
létrehozni - fókuszáltunk. Az akkor vázolt gondolatok Magyarország elérendő népességét
statikus tényezőként, a mentés által áthidalandó távolságokat homogén térben létezőnek
tekintették. Külföldi (Andersson 2005, Andersson et al. 2005, Brotcorne et al. 2003,
Peters-Hall 1999, Rajagopalana et al. 2008) és hazai (Trócsányi et al. 2011) tapasztalatok
bizonyították, hogy a mentési esetkoncentrációk, adott forgalmi helyzetek, illetve időjárási
viszonyok felülírják az elméletet, azaz egy dinamikus modell közelebb vihet a napi helyzetek
leképezéséhez, a mentés napi körülményei közepette adódó valós szituációk megoldásához.
Az általunk ismert vizsgálatok nem érintették a mentés szempontjából ugyancsak
fontos kulcskérdést sem: az esethez érkezés után melyik ellátóhelyre tudja a leggyorsabban
eljuttatni a beteget/sérültet a mentőautó. A kérdések összetettsége új megközelítést igényelt. Eszközként a térinformatika adódott, ami mint eljárás ma már meglehetősen széles
körben ismert és használt. A témával csak érintőlegesen foglalkozók számára azonban valószínűleg
leginkább csak egy (vagy legfeljebb néhány) szoftvert jelent, amely segítségével tematikus térképeket készítenek (vagy azok alapjait). Valószínűleg sokaknak eszébe
jut a térinformatikáról valamilyen internetes alkalmazás, amivel térképen lehet helyeket,
településeket megkeresni, a térképüket megnézni, útvonalat tervezni; és persze az autóban
használt navigációs eszköz is általánosan ismert.
És valóban: a térinformatika ilyesmire is jó. Mindazonáltal ennél sokkal szélesebb körben
használható, például modellezésre is (Bugya-Kiss 2013). A térinformatikai alapú modell
olyan, mint a többi tudományos modell. A vizsgálandó jelenséget különféle mennyiségekkel
jellemezzük, amiket igyekszünk minél pontosabban meghatározni és megmérni.
A vizsgált jelenség működésére vonatkozó feltételezéseket valamilyen módon formalizálni
kell - jellemzően matematikai vagy programozási eszközökkel - és a mért adatokon ezeket
a formalizmusokat felhasználva műveleteket végezni.
Az alábbi példa is ilyen. Arra alkalmas, hogy a valós településállományt figyelembe véve
megmutassa, várhatóan mennyi idő alatt érhető el egy-egy település mentővel, illetve mennyi
idő alatt érhető el a legközelebbi - kiválasztott rendű - kórház egy-egy településről, akár
szabadon megállapított sebességeket, mentőállomás és kórház allokációkat tekintve is.
Mivel cikkünk egy megvalósított modell sajátosságait ismerteti, így nem törekedtünk
tudományos eredmények hangsúlyozására - ilyen eredmények a modellben nincsenek,
maga az alkalmazás az újdonság. Mindazonáltal modellünk - mint valóban futó, működő modell - alkalmas olyan további vizsgálatok, összevetések elvégzésére, feltételezések igaz
vagy hamis voltának eldöntésére, amelyek már bízvást tekinthetők tudományos eredménynek.
Írásunk így inkább egy megvalósult projekt és annak közvetlen eredményei ismertetésének
tekinthető. További erénye lehet a modellnek, hogy az eredeti terveken túl – kisebb
átalakításokkal -, sok más hasonló jelenség (pl. egyéb társadalmi szolgáltatások térbeli
tervezése) modellezésére alkalmas lehe