Rozsondai, Marianne

Repository of the Academy's Library

372 Szemlekanó almanach royalok is, melyek francia ha-tásra terjednek el német területeken. A magyar politikai elit török elleni küzdelme sem jelent meg markánsan ebben a másfél évtizedben, míg az 1663–64-es háború idején még kiugróan nagy számú röplap utalt Zrínyi Miklós és Pé-ter, Batthyány Ádám és Kristóf, valamint Es-terházy Pál török elleni személyes küzdelmére. A korábbi török háborúk tradíciója azonban a 17. század végi kiadványokon is tovább élt, jelezve, hogy a röplapműfaj is sokféle tradíció hordozója, szűkebb periódusok, de nagyobb időintervallumok tanulmányozása is sokféle ré-tegét mutatja be a kora újkori politikai gondol-kodásnak.g. etényi nóraĽubomír Jankovič, Inkunábuly. Umenie európ-skych knižných tvorcov 15. storočia v zbier-ke Slovenskej národnej knižnice, Martín, Slo-venská národná knižnica, 2014, 358, [2] p. ill. 35 cm ISBN 978-80-8149-041-5A szerző a Szlovák Nemzeti Könyvtár (Turóc-szentmárton) gyűjteményében őrzött ősnyom-tatványok, azaz a 15. századi európai nyom-tatott könyvek művészi kivitelezéséről nyújt látványos képet. Ľubomír Jankovič az itt őr-zött 516 ősnyomtatványból válogatott. A könyv a szer ző előszavával indul, majd azoknak a kol-légáknak mond köszönetet, akik munkájában segítették. Következik a használati utasítás és egy rövidítési jegyzék, végül a gyűjtemény tör-ténete. Ezek után jön a fő rész a képekkel, kü-lönböző szempontok alapján válogatva, s öt fe-jezetre osztva. Mindegyik fejezetet bevezetés előz meg, s mindegyik fejezetben újra kezdődik a képek számozása.Az 1. fejezetben festett és aranyozott illu-minációval, s szebbnél-szebb festett keretekkel díszített ősnyomtatványokat láthatunk. Ez ál-talában a nyomdász által szándékosan üresen hagyott kezdőbetű helyére festett iniciálékat jelenti, s minthogy a korai, 15. századi, sőt még a 16. század eleji könyveknél sincsen igazi cím-lap, ezt a szerepet rendszerint a kinyomtatott mű díszes kezdőlapja tölti be. E fejezetben 43 képet láthatunk, sőt nyugodtan mondhatom, gyönyör-ködhetünk bennük. Ez nem jelent 43 nyomtat-ványt, mert gyakran, amíg az egyik – általában verzó – oldalon az adott ősnyomtatvány teljes, díszített lapját közli Jankovič, addig a rektó ol-dalon nagyítva csak az iniciálé képe látható, és ez többnyire nem az előző kép kivágata, hanem egy gondosan készített újabb felvétel. Máskor, például az egyik legtermékenyebb német nyom-dász, könyvkereskedő és könyvkiadó, Anton Koberger kiadványai esetében, egy közös lapon gyűjti össze az előzőekben bemutatott díszes lapok iniciáléit. Tanulságos, hogy ahogy mi is megállapítottuk az MTA Könyvtára ősnyomtat-ványainak nyomtatott katalógusában, a szlo-vák kollégák is ezeket a díszes kezdőbetűket egy Ko bergernek dolgozó könyvfestő-műhely-ből szár maztatják. Nekem legérdekesebbek az 1488-as Prágában nyomtatott cseh nyelvű Bib-lia festett kezdőbetűi egy prágai műhelyből, és sajnálom, hogy a 65 iniciáléból csak tizenkettőt közöl a szerző. Magyarországon hat példány van belőle, de egyik sem teljes. Érdekes látni az ISTC világ-katalógusában, hogy amíg Ang-liában, Francia- és Németországban, Itáliában, Ausztriában, vagy Oroszországban alig akad be lőle egy-egy példány, addig az USA-nak vagy kilenc példánya van. Ezeket vajon kik és mikor adták el Amerikának?Több fejezetben a képek magyarázó szöve-ge a margón két részből áll: 1. Kövérrel szedve a belső díszítés, illetve a könyvkötés készítésé-nek helye, utalva a kutató nevére, aki a műhelyt meghatározta (pl. Studničková, Rozsondai). E név alapján lehet visszakeresni az irodalom-jegyzékből („Literatúra”) a szakirodalom teljes címét. 2. Alatta normál szedéssel a közölt kép, a díszes kezdőbetű olvasata és annak leírása, amit látunk és a mérete. A lap legalján van a mű rövid címleírása.A 2. fejezetben nem festett, hanem a kal-ligrafikus és tollrajzos díszítésű ősnyomtatvá-nyokból állított össze 28 képtáblát a szerző. Az ősnyomtatványokban a széles margók, üres he-lyek kínálták magukat rajzokkal való kifestésre, hiszen a legkorábbi nyomtatványok nyomdászai, de vevőik is még a kéziratos könyveket, a kóde-xeket tekintették mintának. Ők is gyakorlott kal-ligráfusokat, rubrikátorokat kértek fel a könyveik DOI 10.17167/MKSZ.2015.3.372 Szemle 373díszítésére. Cassiodurus: Historia ecclesiastica tripartita, Augsburgban 1472-ben megjelent, ná-luk őrzött példányából nyolc képet is közöl Jan-kovič, pedig, mint írja, épp ezek a rajzok talán a 20. század elejéről valók (66–70)! A további, e csoportba sorolt ősnyomtatványok esetében is több tollrajzos iniciálét láthatunk ugyanabból a példányból, amit csak helyeselni lehet. A 85. old. 21a kép szöveg kezdete nem „A-Die”, ha-nem „A-D te” tudniillik „levavi animam meam”. Hasonlóképpen a 110. old. 13d kép olvasata nem „A-cce”, hanem helyesen „E-cce”.A 3. fejezet a legterjedelmesebb, csaknem annyi, mint a többi négy fejezet együtt. Nem is csoda, hiszen itt a fametszetekkel gazdagított ősnyomtatványok kerülnek sorra. E fejezetben még indokoltabb, hogy ugyanabból az ősnyom-tatvány példányból több képet is láthatunk, így festett, vagy csak egy színnel színezett, de festetlen fametszeteket is. A 111. oldalon öt „I” kezdőbetűt mutat be Jankovič, sőt mindegyik az Ignatius névhez kapcsolódik, mégis mindegyik másképpen díszes. Érdekes megfigyelni, hogy a Günther Zainer augsburgi nyomdájából kike-rülő Biblia Germanica fametszetes iniciálékkal gazdagon díszített kiadása viszonylag korai, 1477-ből való, de általánossá a fametszetes ős-nyomtatványok az 1490-es évektől válnak. Ha mégis van korábbi, az 1480-as évek derekától fametszetekkel gazdagon illusztrált ősnyomtat-vány, akkor azt a könyv tárgya, pl. Breidenbach: Peregrinatio in Terram Sanctam / Die heyligen reyssen gen Jherusalem, Jacobus de Voragine: Legenda aurea, vagy a Gart der Gesundheit, Hortus sanitatis gyógynövényeinek, gyógymód-jainak (kuruzslási szokásainak) bemutatása in-dokolja. Nem véletlen, hogy Hartmann Schedel Világkrónikája (1493), amelynek fametszetei Wolgemut és Pleydenwurff festő-grafikus mű-helyében készültek, s az itt tanoncoskodó fiatal Dürer is közreműködött, 13 képpel szerepel. De találkozunk más misekönyvek mellett az 1493-as, 1495-ös és az 1498-as esztergomi mise-könyv kánonképével, illetve néhány szép nyom-tatott iniciáléjával. Szépek a cseh Biblia (Kutná Hora 1489) színezett fametszetei. A 160–161. la pon bemutatott töredékes Almanach unikum, miként Sebastian Brant, Von dem Fuchshatz egy-leveles szatirikus laptöredéke is (199, 97. kép). Ez utóbbinál meg kell azonban jegyezni, hogy az ISTC ib01097400 számon jelöl még egy pél dányt Halleban (Staatliche Galerie Moritzburg). A korai reneszánsz könyvművészet egyik gyönyörű pél-dája Plutarchos Vitae illustrium virorum velencei kiadása 1491-ből. – A Thuróczy-féle Chronica Hungarorum e példánya a Semsei könyvtárból került a Szlovák Nemzeti Könyvtárba (174), míg Pico della Mirandola Aureae epistolae című művének itteni példánya a nyitrai rendházból (179), Petrus Lombardus: Sententiarum libri IV a kassai ferences rendházból (45). (Összeköt minket a közös történelem!) Visszatérve a Thu-róczy-féle Chronica-hoz: a 174. lap 7b képén sárgával ki van emelve a „Zlowachko” név. Ez a rész igazán nem válik a résztvevők dicsősé-gére. Itt nem Szlovákiáról van szó, akkor az még nem volt, hanem Albert magyar király ha- lála után Giskra gaztetteiről (1440), majd így folytatódik a szöveg: „Azután… Pongrác, aki ke-gyetlenebb volt, mint a külföldi ellenség, és Ko-morovszki Péter, Akszamit, Talfusz… és Szlo-vacskó, meg sok más… aki a zsákmányolásban lelte örömét… a szomszédságában lévő egész vidéknek rémületére volt.” Ahogy a szövegben áll: „… vicine regionis parti terrori erant.”A 4. fejezetet a szerző a nyomdász- és ki-adói jelvényeknek szenteli. A képek a megjele-nési hely szlovák neve betűrendjében következ-nek, kezdve Augsburggal, de már a harmadik helyen Bázel után Velence következik – szlová-kul: Benátky. Velencéből van, a többivel össze-hasonlítva, a legtöbb példa. Vannak feketével vagy pirossal nyomtatott vagy kézi színezésű jel-vények. A név kezdőbetűit más-más ábra foglal-ja magába, például kettős címerpajzs (N[icolas] K[essler]), beszélő névre utaló címer vagy áb- ra (B[enedetto] F[ontana], egy kút ágának két oldalán a kezdőbetűk, vagy Peter Drach jelvé-nyének egyik pajzsán a sárkány), városi címer (a firenzei liliom két oldalán LA = Lucantonio Giunta). A kiadó költségén megjelenő nyom-tatványok esetében nem a nyomdászok, pl. Jo-hann Hamman és Bonetus Locatellus jelvénye látható, hanem a kiadó, Octavianus Scotus Mo-doetiensis [= Monza] jelvénye: OSM körbe zárva, rajta kettős kereszttel (244–245). A ligált 374 SzemleAA betű, Alexander Alyate nyomdászjelvénye két fejezetben is szerepel (179. és 254.), bizo-nyára az ezt körülvevő gazdag fametszetes dí-szítés miatt. A nyomdász- és kiadói jelvények képe melletti rövid magyarázatot a szerző az öt fejezet után az „Ábrák annotált jegyzéké”-ben még bővebben kifejti. – 245.  oldal: Jacobus de Voragine-nek van Sermones de sanctis c. műve, de ez itt hibás felvétel Goff J-191 tévedése nyomán (J-120a = J-191). Ezt vehette át Kot-van, s ezek alapján Jankovič, aki közli, hogy sem a GW-ben, sem az ISTC-ben nincs benne ez a kiadás. Benne van: ISTC ij00120500 szá-mon, de a helyes cím: Legenda aurea sanctorum, és nem folió, hanem 4o a mérete. Az ISTC-ben a lelőhelyek között szerepel is ’Martin Matica’, s a „Notes”-ban említik Goff és mások tévedését.Az utolsó, 5. fejezetben az állomány késő gótikus és kora reneszánsz bőrkötéseiből vá-logatott közel harmincat Jankovič, melyeket a rész letekkel együtt 39 képen mutat be. Van, hogy ugyanannak a kötésnek bemutatja az elő- és háttábláját, amit az indokol, hogy a gótikus kötéseknek rendszerint az előtáblája gazdagab-ban, míg a háttáblája egyszerűbben van díszít-ve. Más esetben bemutatja nagyítva a kapcso-kat, a sarok- és középvereteket. A mindössze hat reneszánsz kötésből az egyik magyar (31. kép), az utolsó jellegzetes krakkói kötés (39. kép). Két fonadékmintás velencei kötést is láthatunk (35–36. kép), de ezek aranyozottnak látszanak, nem vaknyomásosnak. A 37. és 38. képen kö-zölt kötések semmiképpen sem itáliaiak, akkor sem, ha mindkét nyomtatvány velencei. Ez a ket-tő görgetős német reneszánsz kötés. Sajnos a 37. képen (300) Bernardus Claravallensis Ser-mones-ének (Velence 1495) elő- és háttábláját a restauráláskor felcserélték. Egyrészt ezt mu-tatja a háttáblákon szokásos, a két kapocs szí-ját leszorító fémlemezke, másrészt a görgetők képecskéi is a fejük tetején állnak. Egyébként nagyon jók a felvételek, a kötések díszítő motí-vumai jól tanulmányozhatók.Az öt fejezetet az ott közölt képekre vonat-kozó bővebb jegyzetek követik („Anotovaný zoznam…” 303–329), majd a nyomdászok, ki-adók és könyvkereskedők betűrendes bio-bib-liográfiája. De itt szerepel Ulrich Schreier salz-burgi, de Bécsben és Pozsonyban is működő könyvfestő és talán könyvkötő, a nürnbergi fes-tő-fametsző, Wilhelm Pleydenwurff és Michael Wolgemut is. Közli az adott személy névválto-zatait és irodalmi hivatkozást is ad (Geldner, Voit). Az életrajzoknál megadja, hogy az adott nyomdásztól milyen kiadványok vannak meg a Szlovák Nemzeti Könyvtárban. – Az Iroda- lom-jegyzékben Ferdinand Geldner munkái idé zésénél zavaró, hogy az „Inkunabelkunde” Wies baden 1978 kétszer szerepel (mindkettő sajtó hibával), s a „Die deutschen Inkunabel-drucker” Stuttgart 1968–70. két kötete külön tételként felvéve, ez is sajtóhibákkal. De Borsa Gedeon Clavis typographorum két kötete is két külön tétel. Nem értjük, miért. Nem minden iro-dalmi hivatkozásnál ad oldal- vagy tételszámot (pl. Manfred von Arnim, Sz. Koroknai Éva). Az on-line források listáján is kétszer szerepel az osztrák http://othes.univie.ac.at, s vajon mi in-dokolja a http://myfonts.com tételt. – Kár, hogy az angol és német összefoglaló nem a szlovák bevezetés fordítása, hanem az öt fejezetre vo-natkozó és az ott illusztráltakkal kapcsolatos eszmefuttatás, s a Slovenská národná knižnica kialakulásáról, könyvanyagának, különösen a ré- gi könyveinek történetéről, provenienciájáról nem esik szó.Mindent összevetve egy szép, a nagykö-zönség számára élvezetes reprezentatív kötetet kaptunk Ľubomír Jankovičtól a Szlovák Nem-zeti Könyvtár ősnyomtatvány-gyűjteményéről.rozsondai marianneKomorová, Klára – Saktorová, Helená, Tlače 16. storočia vo františkánskych knižniciach. – Opera impressa saeculi XVI quae in bib-liothecis Ordinis Franciscanorum asservan-tur, Martin, Slovenská národná knižnica, 2014. 703 p. (Generálny katalóg tlačí 16. storočia za-chovaných území slovenska. – Catalogus gene-ralis operum impressorum saeculi XVI quae in Slovacia asservantur, Tomus 3.)1993-ban indult útjára az a szlovák könyvtörté-neti sorozat, amelynek célja a teljes Szlovákia területén őrzött 16. századi nyomtatványok egy-DOI 10.17167/MKSZ.2015.3.374

Ľubomír Jankovič, Inkunábuly. Umenie európskych knižných tvorcov 15. storočia v zbierke Slovenskej národnej knižnice, Martín, Slovenská národná knižnica, 2014

Ľubomír Jankovič, Inkunábuly. Umenie európskych knižných tvorcov 15. storočia v zbierke Slovenskej národnej knižnice, Martín, Slovenská národná knižnica, 2014

Abstract

Similar works

Full text

Available Versions

Repository of the Academy's Library