A cikk azt vizsgálja, hogy a kelet-közép-európai uniós országokban mennyire bizonyultak sikereseknek az állami és a nem állami szféra piaci együttműködésén alapuló kormányzati tőkeprogramok, mennyire hasznosították a fejlettebb kockázatitőke-ágazatot működtető országok állami tőkeprogramjainak korábbi tapasztalatait. Hasonlóan a Nyugaton alkalmazott tőkeprogramokhoz, a régióbeli konstrukciókra is jellemző a befektetésre rendelkezésre álló idő rövidsége, a befektetők kezét megkötő adminisztratív előírások sokasága, az alapok – gazdaságos működést akadályozó – kis mérete, valamint a nem állami befektetők között az intézményi befektetők korlátozott részvétele. A fejlett országokhoz képest hátrányt jelent a piaci szféra alapkezelőinek indokolatlan mértékű kedvezményezése és nem transzparens kiválasztása, továbbá a befektetési ajánlatok éretlensége. Ugyanakkor az állami tőkeprogramok egyik legnagyobb veszélye – a piaci befektetőket kiszorító hatás – fel sem merülhet a régióban.*
Journal of Economic Literature (JEL) kód: G23, G24, G28, M13
