In situ ductails emlőcarcinoma kombinált sebészi- és sugárkezelése: Multicentrikus prospektív randomizált vizsgálat = Combined surgical and radiotherapy treatment of ductal carcinoma in situ of the breast: Multicentric prospective randomized study

Abstract

289 duktális in situ emlőrák (DCIS) miatt emlőmegtartó műtéttel kezelt beteget randomizáltunk a lokális recidíva szempontjából meghatározott rizikó csoportok szerinti besorolás után. Immunhisztokémiai (IHK) módszerrel vizsgáltuk a lehetséges molekuláris prognosztikai markerek (ER, PR, Her2, p53, Bcl2 és Ki-67) expresszióját. A pozitív IHK reakció a Her2 (38%), p53 (36%) és Ki-67 (47%) markereknél a nukleáris grade-del korrelált. Ezzel szemben az ER (77%), PR (67%) és Bcl2 (67%) pozitivitás szignifikáns inverz összefüggésben volt a grade-del. A klinikai eredményeket 3 éves medián követési idő után 278 betegnél elemeztük. A magas rizikójú betegcsoportban emlőmegtartó műtét és sugárkezelés után 4 (1,7%) lokális recidíva és 1 (0,4%) távoli áttét alakult ki, emlődaganatos haláleset nem volt. A helyi daganatkiújulás 3 és 5 éves valószínűsége 1,1% és 3,1% volt. Tapasztalataink alapján a DCIS egyértelmű diagnózisa esetén az őrszem nyirokcsomó biopszia rutinszerű elvégzése nem indokolt. Korai eredményeink alapján az emlő DCIS kezelésében az emlőmegtartó műtét és posztoperatív sugárkezelés alkalmazásával a helyi daganatkiújulás éves aránya 1% alatt marad. A tumorágy "boost" kezelés hatékonyságának megítélésére és a vizsgált molekuláris markerek prognosztikai/prediktív értékének elemzésére hosszabb követési idő után lesz lehetőségünk. A molekuláris prognosztikai faktorok IHK vizsgálata segítségünkre lehet a DCIS biológiai heterogenitásának feltérképezésében. | 289 patients with ductal carcinoma in situ (DCIS) treated by breast-conserving surgery were randomised according to predetermined risk groups. Immunohistochemistry (IHC) was performed to detect the expression of potential molecular prognostic markers (ER, PR, Her2, p53, Bcl2, and Ki-67). The positive immunostaining for Her2 (38%), p53 (36%), and Ki-67 (47%) correlated with a high nuclear grade. Significant inverse correlation was found between the expression of ER (77%), PR (67%), Bcl2 (67%) and grade. Clinical results was analysed for 278 patients at a median follow-up of 36 months. In the high-risk patient group 4 (1.7%) local recurrences and 1 (0.4%) distant metastasis occurred. No patient died of breast cancer. The 3- and 5-year probability of local recurrence was 1.1% and 3.1%, respectively. Based on our experience, the definitive diagnosis of DCIS does not warrant sentinel lymph node biopsy. Preliminary results suggest that breast-conserving surgery followed by radiotherapy yields an annual local recurrence rate of less than 1% in patients with DCIS. Further follow-up is needed to define the clinical benefit of tumour bed boost irradiation and to analyse the prognostic/predictive value of molecular prognostic factors. IHC of molecular prognostic markers can assist to gain insight into the biologic heterogeneity of DCIS