Madas, Edit

Hungarian

Repository of the Academy's Library

1Madas EditSursum sonet laudis melosEgy középkori magyarországi szekvencia külföldi előzményei, liturgikus és liturgián kívüli használata„Nagy  édességes  dicséretnek  éneklése  zengedez”  –  tolmácsolja  az  Érsekújvári  Kódex fordítója a Krisztus mennybemenetelének ünnepére szánt szekvencia első sorát. Most Pajorin Klárát köszöntse e nagy édességes dicséret,  aki előadás formájában hallotta már az alábbi tanulmánynak egy filológiával kevésbé megterhelt változatát.1A mű nem tartozik  a  misszálék,  graduálék,  szekvencionálék  törzsanyagába,  mégis nagy jelentőségű, mert emlékekben nem bővelkedő középkori liturgikus költészetünk egyik kiváló  darabja.  A hét  párversből  álló  magyarországi  változat  kvalitásai  különösen  akkor szembetűnőek,  ha  a  tizenegy versszakos,  külföldi  forrásokból  ismert,  „hosszú”  változattal összehasonlítjuk, amely a mienknek előzménye volt. Mindkét költeményről elmondható, hogy elsősorban nem liturgikus könyvekben élt és hagyományozódott tovább, hanem az Ascensio ünnepére írt prédikációk és traktátusok kiegészítéseként, mint elsőrendű tanító és szemléltető anyag. A szereplőket megnevező, kérdés-felelet formájában előadott kis misztériumjáték ez esetben  inkább  olvasni  és  elmélkedni  való  volt.  A mennybe  tartó  győzelmes  Krisztust  a főangyalok  és  a  pokolból  kiszabadított  lelkek  kísérik,  a  különleges  eseményre  ujjongva gyűlnek össze az égi seregek. Vannak köztük egyszerű,  tudatlanabb angyalok, akik sosem látták a megtestesült Krisztust, és megkérdezik a magasabb rendű angyalokat, hogy: „Quis est iste gloriosus”, „Ki ez a dicsőséges?” Addig tart a kérdezősködés, míg a türelmes válaszokból teljessé  nem  válik  Krisztus  megtestesülésének,  kereszthalálának,  feltámadásának,  pokolra szállásának  és  dicsőséges  mennybemenetelének  története.  A  szekvencia  tehát  egyfelől olvasmány- illetve prédikációs anyaggá vált, másfelől azonban rendszeres „színre vitele” is megtörténhetett. Timár Kálmán2, majd az ő nyomán Bálint Sándor3 hivatkozik arra a szokásra, hogy a mennybemenetelt – liturgikus keretek között – egy Krisztus-szobor segítségével meg 1 Az áldozócsütörtöki Sursum sonet laudis melos kezdetű szekvencia Laskai Osvátnál és az Érsekújvári Kódexben c. előadás a Laskai Osvát halálának 500. évfordulójára rendezett konferencián hangzott el 2011.  november 28-án az OSZK-ban. A tanulmány a 72105 azonosító számú OTKA támogatással az MTA-OSZK Res Libraria Hungariae Kutatócsoportban készült.2 TIMÁR Kálmán, Falegény, MNy 25-26(1929), 376.3 BÁLINT Sándor, Karácsony, Húsvét, Pünkösd, Bp., Szent István Társulat, 1976, 329-330.2is jelenítették. A szobrot kötéllel húzták fel a templom padlására, s közben két kórus, mint két angyali kar, egymásnak valóságosan felelgetve énekelhette ezt a szekvenciát.Most pedig térjünk a fennmaradt szövegekre, s annak bizonyítására, hogy a rövidebb változat  a  későbbi,  mely  egyszersmind  Magyarországhoz  köthető.  A hét  párversből  álló szekvenciát G. M. Dreves adta ki először az  Analecta Hymnica 10. kötetében 1891-ben az 1511-ben Velencében nyomtatott Missale Zagrabienséből (A variáns).4 Ugyanitt apró betűkkel megadja a hosszabb változat (B variáns) eltérő szövegeit és kiegészítő versszakait egy 1523-ban ugyancsak Velencében nyomtatott domonkos misszáléból, megjegyezve, hogy „Im ersten Texte, der der ursprünglichere zu sein scheint, fehlt Str. 3b, die hier aus B ergänzt ist.” Ő tehát a gyengébb B variánst tekinti a későbbinek, de mindkét esetben 16. század eleji nyomtatott forrást használ. Holl Béla sok éven át dolgozott a magyarországi himnuszköltészet kritikai kiadásán, halálával azonban a hazai medievisztika nagy veszteségére a munka megszakadt és kiadatlan maradt. Az óriási, rendszerezett forrásanyag kimeríthetetlen kincsesbánya, melynek jelentőségét végre felmérhetővé teszi az az incipit- és forrásmutató, melyet Körmendy Kinga rendezett sajtó alá.5 A 756. sorszám alatt található  Sursum sonet szekvenciát Holl Bélának négy zágrábi  forrásban és a  Futaki-graduáléban sikerült  azonosítania.6 A zágrábi  források közül kettő 14. századi. A szekvencia csak magyarországi forrásokból ismert, ráadásul – egy kivétellel – csak zágrábiakból. Magyarországi, közelebbről zágrábi eredete így kétségtelen. Holl Béla kritikai kiadásban közölni is kívánta a szövegét. Az új szöveg egyetlen ponton tér el a  Dreves-féle  közléstől,  a  3b  versszak  ugyanis  szerepel  a  kéziratos  forrásokban.  Alább magunk is az eredeti 3b versszakkal kiegészített szöveget adjuk. (A többi apró olvasati eltérés puszta szövegromlás.) A  hosszabb  változat  egy  variánsát  Cl.  Blume  egy  16.  század  eleji  bázeli szekvencionáléból az Analecta Hymnica 34. kötetében Iesum sonet incipittel közölte.7 Blume nem hivatkozik Dreves kiadására, és egyikük sem hivatkozik Gall Morel 1868-ban egy 15. 4 Analecta Hymnica Medii Aevi, 10. Sequentiae ineditae. Liturgische Prosen des Mittelalters. Hrsg. v. Guido Maria DREVES, Leipzig, 1891, 36-37.5 Béla HOLL, Repertorium hymnologicum medii aevi Hungariae. Initia hymnorum, officiorum rhythmicorum, sequentiarum, troporum, versuum alleluiaticorum cantionumque, recensuit Kinga KÖRMENDY, Bp. OSZK, 2012 (Fragmenta et codices in bibliothecis Hungariae, Subsidia 1.)6 Graduale Zagrabiense, saec. 14. (HR-Za III.d. 182); Missale Zagrabiense, saec. 14. (HR-Zu MR 133); Missale Zagrabiense per manum Matthaei de Miletnicz presbyteri et plebani, 1495. (HR-Zu MR 170); Graduale per manum Francisci de Futak, 1463 (TR-Itks 68); Missale secundum chorum et rubricam almi episcopatus Zagrabiensis ecclesiae, Venezia 1511 (H-Bn RMK III. 176).7 Analecta Hymnica Medii Aevi, 34. Sequentiae ineditae. Liturgische Prosen des Mittelalters. Hrsg. v. Clemens BLUME, Leipzig, 1900, 36-37.3századi einsiedelni kéziratból kiadott  szövegére.8 Ezeken kívül a Manuscripta Mediaevalia adatbázis  tartalmaz  még  két  15.  századi  kéziratot,  melyekben  olvasható  a  szekvencia.9 Mindezen  szövegek  még  feltételezhetővé  tehetnék  a  hosszabb  változat  15.  századi keletkezését,  bár  az  valószínűtlen,  hogy  közös  forrásuk  egy  14.  századi  magyarországi szekvencia lenne.  A datálás kérdése azonban váratlanul megoldódott,  amikor Ubertinus de Casale  Arbor  vitae  crucifixae Iesu  Christi című  terjedelmes  teológiai  traktátusában rábukkantam a szövegre.10 A ferences teológus 1305-ben írta művét. A szekvencia a 4. könyv 33. fejezetének végén olvasható, a fejezet címe:  Iesus celo levatus. A szerző úgy gondolta, hogy  ennél  jobb  összefoglalását  nem adhatja  fejtegetéseinek:  „Hanc  autem solemnitatem gratioso dictatu quidam describit, ubi quasi tota haec materia delectabiliter continetur.” Ekkor következik  a  szekvencia.  A „gratioso  dictatu”  megírt  költemény  ezek  szerint  1305  előtt készült,  az  auctor  neve ismeretlen („quidam”).  A versszakok közé paragrafusjellel  be van toldva, hogy éppen kié a szó és mire vonatkozik a kérdés. E betoldásokat alább közöljük. (A mű 1485-ben megjelent  velencei  kiadásában a  verskezdő vörös  S iniciálét  véletlenül  R-re cserélték,  így  az  incipit  hibásan  Rursum  sonet valamennyi  általam látott  példányban.)  A megoldás megtetszett Sziénai Szent Bernardinnak (+ 1444) is, aki az Ascensio ünnepére írt 4. beszéde végére átemelte a szekvenciát Ubertinustól a bevezető ajánlással együtt.11 (A kései Bernardinus-kiadásban  jobb  szöveg  olvasható  Ubertinusénál,  de  nem  dönthető  el,  hogy melyik kiadó jóvoltából.) Egymás mellett él tehát a 14. század elejétől a két hagyomány, az önálló  szekvenciáé  és  az  elmélkedésre,  prédikációra  szánt  szövegé.  A szekvencia  önálló használata mindenesetre nagyon korlátozott volt. A zágrábi  változat  elkészítése  a  14.  században  tudatos  elhatározás  volt,  melyet  az egyházmegye hosszú távon érvényesíteni is tudott a liturgiájában. Érdekes azonban, hogy míg a  rövidebb  szekvenciát  szinte  csak  zágrábi  forrásokból  ismerjük,  két  fontos  dokumentum tanúskodik arról, hogy ennek is élt egy szereplőkkel kiegészített,  olvasásra szánt variánsa. Laskai Osvát két beszédében idézi a Sursum sonet szekvenciát, pontosabban a Biga salutis12 65. számú, áldozócsütörtökre írott beszédének vonatkozó részletét átemelte a  Gemma fidei13 8 Gall MOREL, Lateinische Hymnen des Mittelalters, grösstentheils aus Handschriften schweizerischer Klöster … Einsiedeln, 1868, 46.9 Frankfurt am Main, Stadt- und Univ. Bibl. Ms. Praed. 162, 122v; Olmütz, Wiss. Staatsbibl. M. I. 336. Utóbbiról jelenleg csak feltételezem, hogy a hosszabb változat.10 Ubertinus de Casali, Arbor vitae crucifixae, Venetia, 1485, Lib. 4, cap. 33.11 Bernardinus Senensis: Sermones, Venezia 1745. (In Ascensione Domini Sermo IV, p. 25-26).12 Osvaldus de Lasko, Biga salutis, De tempore, Hagenau, 1498, Sermo 65 (F5v).13 Osvaldus de Lasko, Gemma fidei, Hagenau, 1507, Sermo 16 (i4v).416. számú beszédébe, melyet ugyancsak az Úr mennybemenetelének szentelt.14 Laskai nem a teljes szöveget adja, hanem csak a 3a-7b versszakokat. Bár éppen ezek a versszakok majdnem azonosak a magyarországi és a korábbi, Magyarországon kívüli változatban, de öt esetben itt is  van  eltérés,  ami  éppen  elegendő  annak  megállapítására,  hogy  Laskai  a  rövid,  hazai változatot  idézi.  Ubertinus  de  Casale  áldozócsütörtöki  fejezetében  szerepel  az  a  jelenet, amikor a Krisztust kísérő angyali sereg találkozik az őket fogadó angyalokkal. A kérdések és feleletek  ekkor  Izaiástól  és  a  zsoltárokból  vett  idézetek  formájában  hangzanak  el.  A hivatkozott  auktoritás  Dionysius  Areopagita  Égi  hierarchia című műve.  Ubertinus  afeletti örömére már utaltam, hogy talált egy olyan szekvenciát, amelyben mindez költőien össze van foglalva.  Laskainál  is  megjelennek ugyanezek az idézetek,  de nem Ubertinus  a  közvetlen forrása,  hanem a nála sokkal népszerűbb itáliai  domonkos Jacobus de Voragine (1298).  A Legenda aurea Ascensióra írt LXVII. fejezetében15 sikerült azonosítani mind Ubertinus, mind Laskai  forrását.  Laskai  tulajdonképpen  ugyanúgy  felismerte  a  Sursum  sonet szekvencia megjelenítő erejét, mint Ubertinus kétszáz évvel korábban, de ő nem függelékben adja, hanem beépíti a szövegbe, – azt a verziót, amelyet ő ismer.A körképet teljessé a szekvencia magyar fordítása teszi. A Nyulak szigetén az 1529 és 1531  között  Sövényházi  Márta  által  összeállított  Érsekújvári  Kódex Áldozócsütörtökre  a misén latinul elhangzó szentlecke és evangélium fordítása mellett kínálja még a Sursum sonet szekvencia magyar szövegét16 és egy magyar nyelvű prédikációt is. Mindezeket a domonkos apácák  számára  a  refektóriumban  olvasták  fel  az  ünnepen.  A választás  nyilván  tartalmi megfontolásból esett a domonkos gyakorlattól eltérő, de a hallgatóság képzeletét megmozgató szekvenciára. A prózai fordítás egyúttal magyarázat is, megtűzdelve a párbeszéd szereplőinek megnevezésével.  Érdemes idézni  a  bevezető sorokat:  „Ez szentséges  dicséretet  mondja és énekli  anyaszentegyház  és  minden  híveknek  gyülekezeti,  kit  szerzett  az  szent  atya Kapisztranos  János  az  áldott  Úr  Jézus  Krisztusnak,  mi  édes  Megváltónknak  mennyben menetiről ...” Vajon hogy került Kapisztrán Szent János neve a 14. századi magyarországi szekvencia  élére?  Az  egyetemes  elterjedtség  ugyancsak  túlzás,  a  fordítás  maga  azonban mégiscsak a tágabb ismertséget tanúsítja.A két  vers  összehasonlító  elemzésében most  nem tudunk elmélyedni,  csak néhány példát emelünk ki.  A magyarországi  változat  sokkal  feszesebb szerkezetű és szabályosabb 14 TIMÁR Kálmán: A „Gemma fidei” himnuszai, Religio, 67 (1908)/21, 337-339.15 Iacobus de Voragine: Legenda aurea (ed. Giovanni Paolo Maggioni). Firenze, 1998, LXVII De Ascensione Domini, 485-487.16 TIMÁR Kálmán, Falegény. i. h.; BÁLINT Sándor  i. h.; Érsekújvári Kódex, p. 129-131.5felépítésű. Az első versszakpár a győzelmes mennybemenetel hatalmas aktivitását érzékelteti. Mindkét fél-versszakban szerepel a scandit ige. A második fél-versszak a hosszú változat 8b szakaszának felel  meg,  de  micsoda különbség van a  kettő  között!  Azzal,  hogy a pokolra szállás ide előre kerül, a megteendő távolság és a győzelem nagysága is megnő. Az ablativus absolutusok ugyanakkor elegánsan befejezetté nyilvánítják a küzdelmet.8b Qui moriens hostem stravit      et infernum spoliavit et      de morte triumphavit     resurgens in gloria.1b Hoste nostro triumphato     et inferno spoliato     scandit cum victoria.A 2b  versszak  közvetlenül  a  23.  zsoltárra  utal:  „Attollite  portas,  principes,  vestras,  et elevamini, portae aeternales, et introibit rex gloriae” (23,7 és 9). Ezzel a következő, 3a vers „Quis  est  iste  gloriosus”  kérdése  mögött,  melyeket  a  kisebb  angyalok  tesznek  fel  a tudósabbaknak,  a  23.  zsoltár  8.  és  10.  versének  felséges,  kétszer  megismételt  kérdése  is felsejlik: „Quis est iste rex gloriae?” Nem  folytatjuk  az  elemzést,  inkább  a  két  szöveget  párhuzamosan  közöljük.  Az  elsőbe Ubertinus,  a  másodikba  Laskai  kiegészítéseit  fűztük  bele,  ezzel  megbontva  ugyan  a szekvencia  párverseit,  de  érzékeltetve  az  azonos  megoldást.  A hosszabb  változatnál  az Ubertinus  által  közölt  szöveget  adjuk,  a  biztosan  romlott  helyeket  más  variánsokból korrigálva. A „külföldi” változat A magyarországi változat171a Sursum sonet laudis melos,      rex virtutum scandit caelos     sublimi potentia. 1a Sursum sonet laudis melos     rex virtutum scandit caelos     caelesti potentia.181b Totus caeli potentatus      exit illi laureatus      summa cum laetitia.1b Hoste nostro triumphato     et inferno spoliato     scandit cum victoria.17 Ubertinus: Rursum18 Ubertinus: erit6192a Iubilant et admirantur,      laude simul iucundantur     circa haec magnalia.2a Lauda caelum et congaude     Redemptori nostro plaude     iubilo laetitiae.2b In dulcorem sonant voces,     distinguuntur per cohortes     astra caeli fulgida.2b Para thronos principales,     leva portas aeternales,     ut intret rex gloriae.3 In amore inardescunt,     quaerunt sic et extupescunt     et respondent qui cognoscunt    Iesu mirabilia.           (Quaestio minorum angelorum de regis persona)4a Quis est iste gloriosus,      sua forma speciosus    tanto fulgens lumine?                                     (Angeli medii superioribus)3a Quis est iste gloriosus,     sua forma speciosus     mira pulchritudine?20                        (Responsio maiorum)4b Hic est rerum procreator,    Adae lapsi reparator    gratuito munere.                                 (Responderunt angeli summi)3b Hic est rerum procreator,     Adae lapsus reparator     sua fortitudine.21                     (Quaestio minorum de assumpta natura)5a Quid est istud, quo vestitur,     cur maiestas operitur,     quae non eget tegmine?                                   (At illi dixerunt)4a Quid est istud, quo vestitur,     cur maiestas operitur,     quae non eget tegmine?                      (Responsio maiorum)5b Haec est vestis illa pia     caro sumpta de Maria     sine viri semine.                                      (At illi responderunt)4b Haec est vestis illa pia     caro sumpta de Maria     sine viri semine.                     (Quaestio minorum de passione recepta)6a Cur est vestis lacerata,     et hinc inde concavata,     quasi tincta sanguine?                                        (At illi dixerunt)5a Cur est vestis lacerata,     et hinc inde concavata,     quasi tincta sanguine?19 Ubertinus: mirantur20 Ubertinus: procurator21 Ubertinus: quod7                     (Responsio Iesu Christi)6b Hae sunt plagae, quas portavi,     hic est sanguis, quo manavi     moriens pro homine.                                      (Responderunt)5b Hae sunt plagae, quas portavit,     hic est sanguis, qui manavit     moriens pro homine.                    (Quaestio de comitiva sanctorum)7a Quis est iste comitatus     tam sublimis apparatus,     quo procedit rex vallatus     quasi cinctus agmine?                                        (Tunc iterum quaerunt)6a Quis tam magnus comitatus     tam solemnis apparatus,     quo procedit rex vallatus     tanta multitudine?                      (Responsio maiorum)7b Hae sunt animae beatae,     de inferno liberatae     quo fuerunt captivatae     pro parentum crimine.                                      (Responderunt)6b Hae sunt animae beatae,     de inferno liberatae     quae fuerunt captivatae     parentali crimine.                     (Nunc simul maiores et minores laudant                      ascendentem)8a Ergo cantent in hac die     tres caelestes hierarchiae     Nato Virginis Mariae     laudes et praeconia.                                      (His auditis dixerunt omnes                                       animae beatae)7a Ergo cantent in hac die     tres caelestes hierarchiae     Nato Virginis Mariae     laudes et praeconia.8b Qui moriens hostem stravit      et infernum spoliavit et      de morte triumphavit     resurgens in gloria.7b Qui naturam coniugatam,     sua morte reparatam,     quasi sponsam adornatam     transduxit ad propria.229a Sic naturam reparavit      et ruinas restauravit,      nobis sanctos sociavit     aequa dans fastigia. 9b Nunc ascendit sic patenter,      caelos penetrat potenter     et transcendit excellenter     omnium cacumina.22 Ubertinus: unigenitumque prostrat810a Pater stringit, amplexatur      Unigenitum testatur,      in quo solo iocundatur,       cui dedit omnia. 10b In dextra iam Patris sedet,       unde sanctas mentes replet       et conformes sibi praebet      tribuens carismata. 11 Rex benigne nos conforta     et semper tibi nos concorda,     in te ipsum nos transporta,     qui adimples omnia.     Amen. 

Sursum sonet laudis melos. Egy középkori magyarországi szekvencia külföldi előzményei, liturgikus és liturgián kívüli használata

Abstract

Similar works

Full text

Available Versions

Repository of the Academy's Library