Restás, Attila

Repository of the Academy's Library

KÖNYVSZEMLETóth Gergely, Szent István, Szent Korona, államalapítás a protestáns törté-netírásban (16–18. század) (Budapest: MTA BTK Történettudományi Inté-zet, 2016), 236 old.„Kendtek még a magyar koronát is ki-gúnyolták. Ez nem reformáció tárgya, urak! Azokhoz a szentekhez, akik a magyar koronára vannak festve, sem-mi köze sem Luthernek, sem Cal vin-nak, azok a nemzet szent képei, s azok ellenében nincs iconomachia (szent-képharc), és ha ördögök volnának is arra festve, vagy gúnyképek, még ak-kor is a mi tiszteletünk tárgyai lenné-nek. Csak alig múlt néhány tizede, hogy a nemzet ezt az ereklyéjét vissza-kapta; milyen nagy triumfális processio volt az, mikor azt visszahozták az or-szágba! Hogy fogadták zászlókkal, bandériumokkal, hogy hintettek az út-jára a haza szűz hajadonai virágokat, hogy járt fel tiszteletére Buda várába a nemzet ifj a, véne; mert tudta mindenki jól, hogy ez az a varázsgyűrű, mely bennünket együvé tart. És most egy csoport gyermek előáll könnyelmű szóval, s feszegetni kezdi, mennyit ér-het latszámra, darabonként azon meg-becsülhetetlen kincs; elmondja, hogy egy ilyen felfordított aranybográcsot egy bécsi ötvös bizony ezer tallérért is csinálna, sőt különbet; és hogy párosít-sa a szentségtörést a tudatlansággal, még azt is kétségbe hozza, hogy e ko-rona Szent István fejét érte volna, mi-vel később élt emberek nevei vannak rajta: arcul ütve a históriát, mely vilá-gosan tanítja, hogy a korona két darab-ból áll, és a külső ágas karikáját küldte a görög despota.” –  mondja nagytisz-teletű Járai Ézsaiás professzor Jókai Mór És mégis mozog a föld c. regényé-nek lapjain. Járai alakját az író a debre-ceni hagyomány szerint a Debreceni Református Kollégium 19. század eleji professzoráról, Budai Ézsaiásról min-tázta, aki szintén szerepel Tóth Gergely monográfi ájában. A szentkultuszt, az ereklyék tiszteletét a reformáció kez-dettől fogva elutasította. Így joggal te-hető fel a kérdés: mit jelentett első  királyunk és a Szent Korona a protes-tánsok számára? Hogyan alakult ki a teljes elutasítás után a 18. század végé-re az a méltányoló álláspont, amiről a Jókai-szöveg is tudósít? Ezekre a kér-désekre ad választ a könyv, mely rész-letesen a 18. századig, kitekintésjelleg-gel azonban a legfrissebb kutatásokig vezeti el az olvasót, szembesítve a kora újkori történetírók kérdéseit és vála-szait a mai kutatás eredményeivel.Tóth Gergely, az MTA Lendület Szent Korona Kutatócsoportjának tag-444 KERMAGV  2020/4 •  KÖNYVSZEMLEja tehát a hazai történetírás történetét tárgyalja a régi magyar irodalmárok Klaniczay-díját méltán megérdemelt könyvében. Az ilyen historiográfi ai munkák célkitűzése mindig kettős: egyrészt azt vizsgálja, hogy hogyan, milyen források felhasználásával, mi-lyen forráskritikai módszerek alkalma-zásával alakult ki a múltról szóló isme-retanyag, végsősoron a kora újkori historikusok mely megállapításai te-kinthetők helyesnek s melyek tévesnek a történettudomány mai állása szerint. Másrészt viszont azt is föltárja, hogy a megvizsgált közel három évszázad alatt a különböző múltértelmezések mögött milyen normák, eszmék, kon-fesszionális elfogultságok vagy társa-dalmi érdekek álltak, amelyek megha-tározták az interpretációk lehetőségét.Szent István és az államalapítás történetének historiográfi ai áttekinté-sére történt már kísérlet, s elsősorban Szabados György ért el eredményeket a kérdés katolikus és protestáns nézetei-nek ütköztetésével (Szabados György, A magyar történelem kezdeteiről. Az előidő-szemlélet hangsúlyváltásai a XV–XVIII. században, [Budapest: Ba-lassi Kiadó, 2006]). Kees Teszelszky pe-dig azt vizsgálta, hogy milyen szerepet játszott a korona Bocskai István fejede-lem és II. Mátyás király idején, illetve a koronaőr Révay Péter Szent Koronáról írt Commentarius című „koronaélet-rajzát” is elemezte (Kees Teszelszky, Az ismeretlen korona. Jelentések, szim-bólumok, és nemzeti identitás [Pannon-halma: Bencés Kiadó, 2009]). Mind-ezek fényében Tóth Gergely munkája azért hiánypótló, mert elsőként mutat-ja be a koronáról vallott protestáns né-zetek változását: „hogyan építkeztek egymásra, miként alakultak, kevered-tek, módosultak vagy fejlődtek” (10. o.) állásfoglalásaik a 16. századtól, az első reformátorok feltűnésétől a tudomá-nyos történetírás kifejlődéséig.Az I. fejezet témája Szent István és a Szent Korona katolikus kultusza, ami Mária mint Patrona Hungariæ (Ma-gyarok Nagyasszonya) tiszteletével kapcsolódott össze. István középkori legendáiban is hangsúlyosan fordul elő, hogy halála előtt felajánlotta orszá-gát Szűz Máriának. Ez a kép azonban Pázmány Péter esztergomi érsek jóvol-tából tovább gazdagodott; ő ugyanis Szent István egyházszervező tevékeny-ségére hivatkozott, amikor a Habsburg uralkodóknak a pápasággal szemben vindikálta az apostoli címet és a püs-pökök kinevezésének főkegyúri jogát. A katolikus felfogás ezzel párhuzamo-san kisajátította István tiszteletét: „A történelmi István alakjából a katolikus szent alakját hangsúlyozták, ráadásul […] egy barokk katolikus szentet fa-ragtak belőle.” Ez a múltszemlélet „csak a katolikus hívek számára volt befogadható és elfogadható: így az em-lített katolikus nemzeti öntudatból mintegy kizárta a nem katolikus or-szág lakókat” (31. o.).Az ezekre a nézetekre adott evan-gélikus válaszokat elemzi a II. fejezet, 445amit a szerző Révay Péter két munká-jának bemutatásával kezd: a rövidebb Commentarius (1613) mellett a Mo-narchia című országtörténetnek (1619–22) a vonatkozó részeit elemez-ve. Révay egyik érdeme, hogy korona-őrként lehetősége volt megvizsgálni a Szent Koronát, és mivel 1790-ig erre másnak nem volt alkalma, nézetei kb. 130 esztendőig határozták meg a koro-nával kapcsolatos vélekedéseket. Ő vette észre, hogy alsó részén görög fel-iratok vannak, ezek közül kibetűzte a „Konstantinos” nevet, bár VII. Dukász Mihály bizánci császár és I. Géza ma-gyar király zománcképét nem tudta azonosítani; ezek alapján arra a követ-keztetésre jutott, hogy a koronát nem készíthette a római pápa – ahogy azt a Hartvik-legenda állítja –, és a koronát Nagy Konstantin császárhoz (306–337) kötötte, így végső soron tőle – bár római közvetítésen keresztül – kerül-hetett a korona István fejére. A korábbi katolikus elképzelések hiteltelenítésé-vel megnyitotta a korona eredetével kapcsolatos tudományos vitát és inspi-rálólag hatott a későbbi kutatásokra.A Révayhoz hasonlóan Strass-burg ban iskolázott Schödel Márton, a pozsonyi polgármester fi a akadémiai disszertációja, ország ismer te tése te-ma tizálta elsőként protestáns szem-pontból az államalapítás problémakö-rét. Szerencsés kézzel ötvözte a hazai történetírói hagyományt a modern po-litikaelmélettel (Jean Bodin, Justus Lipsius, Tommaso Campanella). Bár joggal emeli ki Tóth Gergely, hogy Schödel tekinthető az egyik első hun-garus tudatú értelmiséginek a 17. szá-zadban, életrajza mégis feltáratlan, és az adattárak rá vonatkozóan csupán azt tartalmazzák, hogy Disquisitiójá-nak első kiadása 1629-ben, második kiadása 1630-ban jelent meg Strass-burgban. Pályafutását itt azzal az adat-tal tudjuk kiegészíteni, hogy 1650–51-ben Pozsony város tizedmegtagadási ügyében indított perben Lippay György esztergomi érsek Schödelt is megidéztette, tehát ekkor még életben volt (Gálffy Zsuzsanna, Hegedűs András, Tóth Krisztina, Archivum sæculare, I, Acta radicalia et proto-collaria [Esztergom, 2001]. Útmutató a Prímási Levéltárhoz, III, 70, 401–412. tétel). A Selmecbányán született, de írói lexikonján német földön dolgozó Czvittinger Dávid az, akinél elsőként mutatható ki Révay Monarchiájának ismerete, de Schödel nézeteit is átvette. Lexikonjában az alfabetikus rendből kiemelve Szent István életrajza az első „írói portré”, amivel neki a magyar művelődésben betöltött szerepét emel-te ki. Bél Mátyás a Notitia 1735. évi első kötetében ad terjedelmes leírást a Szent Koronáról, amelyben jelentős részben szintén Révay gondolatait vi-szi tovább. Kényszerűségből élt a dis-simulatio (megtévesztés) gesztusával, mert látszólag elfogadta a katolikus ér-veket, valójában azonban cáfolta a ko-rona római eredetét.446 KERMAGV  2020/4 •  KÖNYVSZEMLEA III. fejezetben a református ér-telmezéseket tekinti át a szerző. Ben-czédi Székely István Világkrónikájában szűkszavúan – és anakronisztikusan – arról ír, hogy „csókoló barátok regnál-nak vala”, de „kollégiumot egyet sem alapított” István. Református részről inkább ellenszenv és idegenkedés fi -gyelhető meg Szent Istvánnal szem-ben. Meglepő viszont, hogy a magyar középkori hagyományok tisztelete ol-vasható ki Szenci Molnár Albert Dictionariumának (1604) előszavából: István a keresztény hit védője és ter-jesztője volt, aki templomokat és kollé-giumokat épített. Mivel azonban mű-vét a katolikus II. Rudolf császárnak és magyar királynak ajánlotta, vele kap-csolatban a simulatio (tettetés) is föl-vethető. 1610-es magyar Gram ma-ticájában már Benczédi Székely nyomán kárhoztatja István tiszteletét. Szenci Molnár esetében ugyanezt a kettősséget mutatta ki Imre Mihály Árpád-házi Szent Erzsébettel kapcso-latban is, amikor – ugyanennek a Grammaticának a Hesseni Móric tar-tománygrófh oz intézett ajánlásában – hódolattal emlékezik meg „Boldog Er-zsébetről”, a hesseni ház ősanyjáról, akinek díszes síremlékét is meglátogat-ta, 1624-ben azonban a Kálvin Institu-tiójának fordításában ismét a konfesszi-onalizáció polemikus modelljében helyezi el Szent Erzsébet alakját, ami-kor úgy látta, hogy a „sok babonaság-nak mintegy sűrű köde és fellege” ron-totta meg az igaz egyházat (Imre Mihály, „A hesseni protestáns Szent Erzsébet-recepció jellemzői, határai Szenci Molnár Albert műveiben”, in Az isteni és emberi szó párbeszéde. Ta-nulmányok a 16–18. századi protestan-tizmus irodalmáról, szerk. Fazakas Gergely Tamás [Sárospatak: Hernád Kiadó, 2012], 275–277.).A Szent István alakját elutasító magatartásban Kocsi Csergő János, a gályarab Bálint öccse jelentett fordula-tot, aki – az eddigiekkel szemben – a protestánsok előfutárát, az igaz hit ta-núját látta Istvánban (1704). Hasonló képet alakított ki Debreceni Ember Pál egyháztörténete is. Ahogyan Tóth Gergely megfogalmazta: „a katolikus Szent István-kultusz sikeressége, elter-jedtsége miatt a protestáns oldal egyre kevésbé teheti meg, hogy a korai szá-zadokat kitörli a saját emlékezetéből” (86. o.).A szerző önálló fejezetet szán az iglói születésű, de német földön műkö-dő Schwarz Gottfriednak, akinek célja „az egész katolikus államalapítás-nar-ratíva és Szent István-kultusz kritikája, másrészt pedig egy alternatív, »protes-táns« államalapítás-történet kialakítá-sa volt” (104. o.). Már tudós elődei is észrevették – és a római befolyást el-lensúlyozandó – fölerősítették a bizán-ci (görög) hatásokat, Schwarz azonban az általa kiaknázott új bizánci forrá-soknak (Bíborbanszületett Konstanti-nos császár, Ioannés Skylitzés) köszön-hetően teljesen új irányba vitte a kuta-tást. Sajátos módszere ugyanis az volt, 447hogy „a magyarság keresztény hitre té-rítésének hagyományos szereplőit le-cseréli, másokkal helyettesíti”. A hitté-rítő fejedelem István helyett Géza vagy Gyula, az ezt ösztönző feleség, Gizella helyett Sarolt, az „első apostol” pedig Adalbert helyett Hierotheos térítőpüs-pök lett (115. o.). Ugyanakkor azt a székely rovásírást, amit Bél Mátyás még az ősi hun–szkíta írás maradvá-nyának tartott, Schwarz már az eltor-zult cirill betűkből származtatja, ami arra utal, hogy ő már messze került at-tól a hungarus gondolkodástól, ami Bél elméletének az alapját adta – aho-gyan Tóth Gergely erre felhívja a fi -gyelmet (135. o.).Az V. fejezet Bod Péter és az unitá-rius Uzoni Fosztó István egyháztörté-netét elemzi. Bod főként a korábbi ele-meket szintetizálja, bár nagy terjede-lemben mutatja be a témát. Ahogyan az előzőekben láthattuk, a tárgyalt szerzők valamennyien saját koruk kul-turális–konfesszionális horizontjából értelmezték Szent István tevékenysé-gét. Nem volt ez másként az unitáriu-sok esetében sem: Uzoni Fosztónál a múlt átformálása annyira radikálisan sikerült, hogy szinte a római császárok keresztényüldözése jelenik meg István alakjában („sokakat kiéheztetett vadál-latok elé dobatott, s így szétmarcangol-tatott”) – és az államalapítás kora „a Habsburg-kormányzat gyászos előké-pévé alakul” (147. o.).1790 után új korszak kezdődött a Szent Koronáról való gondolkodásban. Lehetőség nyílt a korona tudományos vizsgálatára: I. Ferenc koronázásakor Kazinczy Ferenc tett megfi gyeléseket, később pedig Sándor Lipót főherceg, nádor adott engedélyt egy kutatócso-portnak vizsgálatok elvégzésére. Emel-lett azonban a konfesszionális néző-pontok kezdtek halványulni, és a diskurzusban a felvilágosodás eszméi is szerepet kaptak. Harmadrészt pedig a jozefi nus időket követően fölerősöd-tek a rendi nemzeti narratíva elemei: Decsy Sámuel szerint Istvánt a „ma-gyar fő rendek” választották királlyá, de „Álmos constitutiójára” is hivatko-zik. A 19. század elején a protestáns nézetek beépültek például Budai Ézsa-iás többször kiadott tankönyveibe is.Tóth Gergely lendületes előadásá-nak egyik fi gyelemre méltó gesztusa, hogy fejezetről fejezetre összefoglalja, megismétli vizsgált historikusai néze-teit, és mindig azokat a mozzanatokat emeli ki a több szálon futó narratívák-ból, amelyek éppen szükségesek az újonnan tárgyalt történetíró megérté-séhez. Ezzel kiválóan fel tudja hívni az olvasó fi gyelmét a történeti elbeszélé-sek állandó és az elődöktől átvett ele-meire, de ugyanígy a váltásokat is hangsúlyosan tudja felmutatni. Több-ször említi, hogy egy-egy történeti vizsgálódásnak az volt a kiváltó oka, hogy érzékelték szülőföldjük kulturális elmaradottsága miatt a külföldről ér-kező bírálatokat, és azokat igyekeztek megcáfolni (Schödel, Czvittinger). A hazai kritikatörténet a magyar iroda-448 KERMAGV  2020/4 •  KÖNYVSZEMLElomtörténet megszületését éppen eh-hez az apologetikus hagyományhoz köti, a közelmúltban pedig az erdélyi történetkutatás kapcsán bizonyították, hogy Aranka György a göttingeni tu-dós, Schlözer bírálatára reagálva fogott bele Erdély-történetébe (Biró Anna-mária, Nemzetek Erdélyben. August Ludwig Schlözer és Aranka György vi-tája [Kolozsvár: Erdélyi Múzeum-Egyesület, 2011]).Tóth Gergely a hazai tudományos („eruditus”) történetírás megszületését mutatja be, meggyőzően dokumentálja szerzőinek fi nom forráskritikai megfi -gyeléseit, néha pedig tévedéseiket vagy szándékos elhallgatásaikat, s így részle-tesen bizonyítja a középkori hagyomá-nyok újraolvasását, amivel voltaképpen az emlékezethelyekért vívott küzdelem értelmezői stratégiáira hívja föl a fi gyel-met.                                        Restás AttilaSub specie æternitatis. Járosi Andor folyóiratokban megjelent összegyűjtött írásai, szerk. Benkő Timea (Kolozsvár: Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház, 2019), (Bibliotheca Augustana Transsylvanica 5.), 448 old.Járosi Andor nevével először a kolozs-vári lutheránus templomban találkoz-tam. A szószék mellett, a keleti falon kis, szürke emléktáblán olvasható a szűkszavú felirat: „Pro memoria / JÁROSI ANDOR / esperes lelkész / theol[ogiai] m[agán] tanár / † 1944. december 26.” Rövidesen megtudtam róla, hogy „elvitték az oroszok, fogság-ban halt meg”. Erről azonban az 1960-as években nem nagyon beszéltek,  pedig minden kolozsvári magyar csa-ládban számon tartottak néhány ro-kont, akik megjárták a fogolytáboro-kat, vagy ott is pusztultak el. Nekem is két nagybátyám került onnan haza, nagymamám orvos testvére ott lelte halálát, s utóbb apósomról is kiderült, hogy négy évet „üdült” a Szovjetunió-ban. De hát a testvéri nagy ország fo-golytáborairól nem volt szabad tudni.1980-ban Balogh Edgár, a Romá-niai Magyar Irodalmi Lexikon főszer-kesztője felkért, hogy írjak szócikket Járosi Andorról. Azt is hozzáfűzte, hogy lehetőleg ne a lelkészről, hanem az irodalomhoz fűződő kapcsolatáról legyen szó. Mert már a lexikon I. köte-ténél kiderült, hogy az egyházi embe-reket meg az országból eltávozottakat kihúzzák a cenzúrázás folyamán. Ek-kor ismerhettem meg Járosit, egyéni-ségét, irodalmi munkásságát. Még elég sokan éltek a városban, akik személye-sen ismerték őt, leánya is élt Szovátán. Rövidesen kézhez kaptam a Lelkipász-tor című magyarországi lutheránus  folyóirat 1949. decemberi Járosi-emlék számát, amelyben a barátok és a tanítványok vallanak rendkívül szug-gesztív egyéniségéről, papi és sajtóbeli munkásságáról. Magam heteken át 

Tóth Gergely: Szent István, Szent Korona, államalapítás a protestáns történetírásban (16-18. század), MTA BTK TTI, Bp., 2016.

http://real.mtak.hu/121785/1/rec%20Restas%20TothG%20KerMagvet%C5%91-2020_4.pdf

Tóth Gergely: Szent István, Szent Korona, államalapítás a protestáns történetírásban (16-18. század), MTA BTK TTI, Bp., 2016.

Abstract

Similar works

Full text

Available Versions

Repository of the Academy's Library