A szerző — az államhatárok változása ellenére — egységes nagytájnak tekinti a Kárpát-medencét. Az alföldi tanyarendszer kialakulását éppen ezért nem tekinti sajátos keleti, a nomadizálásban kompromisszumot találó gazdálkodási és életmódbeli rendszernek. E felfogás nem számol azzal, hogy a Duna nem volt áthatolhatatlan határa a Római Birodalomnak. A villa gazdaságok egyes sajátos elemeit átvették a Barabaricumban élő szövetséges népek. Az ökológiai adottságok nem adnak elégséges magyarázatot az Alföld tanyás gazdálkodásához

Surányi, Dezső

Hungarian

Repository of the Academy's Library

Gradus Vol 1, No 2 (2014) 179-183 ISSN 2064-8014   179  Az alföldi tanyák történeti gyökeréről – másképpen The historical root of Hungarian Great Plain farms - otherwise  Surányi Dezső NAIK Gyümölcstermesztési Kutató Intézet Ceglédi Kutatóállomása   Összefoglalás: A szerző – az államhatárok változása ellenére – egységes nagytájnak tekinti a Kárpát-medencét. Az alföldi tanyarendszer kialakulását éppen ezért nem tekinti sajátos keleti, a nomadizálásban kompromisszumot találó gazdálkodási és életmódbeli rendszernek. E felfogás nem számol azzal, hogy a Duna nem volt áthatolhatatlan határa a Római Birodalomnak. A villa gazdaságok egyes sajátos elemeit átvették a Barabaricumban élő szövetséges népek. Az ökológiai adottságok nem adnak elégséges magyarázatot az Alföld tanyás gazdálkodásához. Abstract: The author – In spite of changes in Hungarian state borders – as a single large region of the Carpathian Basin is. The Great Plains farm system, therefore, does not consider the development of a specific Eastern, nomade compromise the appropriate management system and life style. This approach does not recognize the fact that the Danube (as Ripa Pannonica) was not impenetrable border of the Roman Empire. The farms ’villa rustica’ taken over some specific elements of the living in Barabaricum allied ethnics. The ecological conditions do not give a sufficient explanation of the Great Plains farming activities. Kulcsszavak: tanyák keletkezése és eredete, gazdálkodási és életforma  Keywords:  origin of historical farms,  growing and living form 1. Bevezetés Pannónia múltja jobban ismert, mint az Alföld története egyrészt természeti adottságai és államhatalmi szervezettsége miatt. Dunántúlon a pannonok (Kr. 4. sz.-ig), majd a kelták betelepülése (Kr. e. 4. sz.-tól) után (Fitz 1982) a római hódítás (Kr. e. 49-től kezdődően) és szilárd katonai-gazdasági kultúra mélyrehatóan megváltoztatta azt a táj arculatot (Mócsy 1990, Grüll 2009), ami az addig is eltérő volt az Alföldtől, az „Északtól” (Felvidék), vagy éppen Erdélytől. A rómaiak tájformáló beavatkozásai máig észrevehetők az egykori Pannóniában (földmérés, úthálózat, településrendszer stb.), Erdélyben pedig a Birodalom nemesfém szükségletét szolgáló bányaművelés miatt (vö. Mócsy 1990). A romanizálás Pannóniában igen lassan ment végbe, pl. a légiók állománya és az útbiztosító alakulatok java részét is helybeliek adták. Traianus pedig 106-ban kettéosztotta a tartományt: Pannonia Inferior Aquincum székhellyel, míg Pannonia Superiort pedig Carnuntumból igazgatták. E provinciák határa a Rába (Narrabo) lett (Mócsy 1990). A császár Pannóniából indult Decebal ellen. Dacia 107-ben való meghódítása után szarmaták települtek – a jazigok mellé a Duna-Tisza közére, előbbiek a II. században a pannoniai provinciákat is fenyegették (Vaday 2003). Az új provincia jól kiépített védelmi rendszere a Ripa Pannonica volt (Visy 2000), e határvonalon belül egyesek szerint 500 (Bíró 1999), más források szerint mintegy 200 (Kenéz 2014) villa rustica „működött”. Az ókori vasfüggöny nem jelentett hermetikus lezárást a Dunának köszönhetően – a római katonai és kulturális hatás túlterjedt a limesen. Pannónia 3 Gradus Vol 1, No 2 (2014) 179-183 ISSN 2064-8014   180  légiónyi helyőrsége, s politikai befolyásuk a Kr. u. 68/69-es polgárháború után, Vespasianus segítve megnőtt. Az I. század végére, Domitianus alatt fejeződött be a pannóniai limes kiépítése s a rómaiak berendezkedése (Vaday 2003). A Csörsz-árok kiépítése pedig jelzi a késő-római hatalomnak a Barbaricum alföldi területén élő népeinek az együttműködési készségét az ókori szuperhatalommal. Aligha feltételezhető, hogy a szövetségesi kapcsolat kimerült volna katonai értelemben (Bernát 2009 és 2011). Ismerve a dunántúli, s az alföldi, illetve egyéb tájak tanyáinak funkcionális szerkezetét és működését – okkal feltételezhető, hogy a Dunántúl és az Alföld „tanyái” sem lehettek ráhatások és bizonyos kapcsolatok nélkül (vö. Surányi 2015). A szőlőtermesztést Domitianus rendelete ugyan akadályozta – megtiltva új szőlők telepítését és a meglévők felének kiirtását segítve – , azonban a rendelet nem volt hatásos. Pannónia szőlőtermesztése megállíthatatlan volt: Winden am See-i (II.sz.) gránitból készült prés és több metszőkés ismert Balácáról és Gyulafirátótról, igaz, nem lehet biztosan megkülönböztetni a szőlő- és olajpréseket. A szentendrei villából is vannak a szőlőtermelésre vonatkozó adataink: metszőkések, szőlőmagok és szőlővenyigék maradványai kerültek elő (Fitz1982, Kenéz 2014). Mindenesetre az írott források szerint Pannónia a IV. századig borimportra szorult, a Tisza völgye vagy Tokaj-Hegyalja hogyan kerülhetett képbe? (Zelenák 2012). Elsősorban Hofer (1980) szerencsésen kibővítette a tanya ökológiai, gazdasági és fogalmi kritériumait, épp a külföldi és a nem-földművelési példák sora arra a merésznek tűnő útra csábít bennünket, hogy nézzük meg: a Kárpát-medence egésze az alhavasi legeltető állattartás, Pannonia római tradíciói (Mócsy 1990, Grüll 2009), vagy az Alföld nomádjainak öröksége (vö. Bernát 2011) – Erdély sajátos történelmi és természetföldrajzi vonatkozásaival (Hajnóczi 1987, Mócsy 1990) együtt adhat-e relevánsabb összefüggést a címben megfogalmazott kétségeinkre. Solymosi (1980) ugyan idéz olyan szaktekintélyeket, akik a tanyarendszert „nem réginek” tekintik, ami nem is zavaró, hiszen valaminek a megszűnte után más nép, más körülmények között újraindulhatott gazdálkodási és életformát. Még a török kori eredeztetés sem megfelelő (Prinz 1922); Györffy I. (1937) kertsége viszont valóban a nagyon távoli múltba vezet vissza bennünket. Ha arra gondolnánk és kidolgozásra került volna, hogy a kert szavunk bármiféle, a környezetétől  elkülönített területrészre vonatkozik, akkor az ugor-kori halászó helyek, stb. sokkal inkább érthetővé tennék a kérdést (vö. MNyTSz 1976-tal). 2. Anyag és módszer Kutatásunk jellege és az alkalmazott történeti-ökológiai és szociológiai módszerek nem adtak ugyanolyan anyagokat és módszereket, mint egy kísérletes tanulmány. Éppen ezért más utat követünk. A ’telek’ sem bír egyrétegű jelentéssel, a XIII. században használatos a „terra culta” (művelt) és a „terra fimata” (trágyázott); mégis Belényessy (1948) szerint „nagyon alá volt vetve a nomád állattartásnak”. Ezt azért sem fogadhatjuk el, mert már az Árpád-korban már sokkal nagyobb súlya volt a földművelésnek és kertészkedésnek, mint azt eddig dokumentálni tudtuk. Ezen állítás nem áll szembe bennünket Belényessy (1948) telektanya s telek-praedium (telekbirtok) típusaival, ami fogalmilag a tanya és a hozzátartozó földterület méretbeli különbségét is jelenti. Épp a Kárpát-medencére hangsúlyozott nomád állattartás helyretétele megkívánja a népvándorlás kortól kezdődően az aktuális ökológiai és természet-földrajzi állapot értékelését, amelyben az ún. nagyállat-tartás a Duna-Tisza közén és Tiszántúlon a „mai értelemben vett” szarvasmarha (esetleg bivaly)-tartásnak csak korlátozott teret biztosított. IV. Béla idején a kun és jász betelepítéseknek népességszámbeli és állatfaji értelemben – a legelők szűkössége Gradus Vol 1, No 2 (2014) 179-183 ISSN 2064-8014   181  határt szabott (Surányi 2013). Bizonyosan e felfogásnak tápot adott Anonymus krónikájában a kövér legelők mítosza (vö. Anonymus 1977). Erdély, Felvidék és Dunántúl egy része alapján különbözőség is bizonyítható, de a mai értelemben vett tanyatípusok – épp nem a felsorolt nagyrégiókban alakultak ki. A tanya, Magyarország sajátos településtípusának kialakulása körül megoszlanak a vélemények. Többen úgy gondolják, hogy már a török hódoltságot megelőzően is léteztek tanyaszerű települések (ld. Solymosi 1980), melyeket Györffy I. (1937) és Erdei (1942) is a korábbi nomád életmód maradványainak tekintett.  Ezzel szemben – köztük Mendöl (1963) és Beluszky (1999) is – csak a XVIII. század elejére datálta a tanyák kialakulását. Abban azonban valamennyien egyetértettek, hogy az alföldi mezővárosok fejlődésétől elválaszthatatlan volt a tanyák sorsa. Ezt a megállapítást erősíti Csatári (1999), aki a mezővárosokból való kirajzást hangsúlyozta.  Az alföldi területek török hódoltság alatti elnéptelenedését követően a területen élő népesség lélekszáma gyors ütemben emelkedett – a betelepítésekkel. A határrészek folyamatos művelés alá vonása tette lehetővé azon átmeneti szállások kialakulását, melyekből idővel a tanyák lettek. Papp (1936), illetve Szakály (1983) kutatásai szerint Kecskemét és Szeged határában a tanyarendszer a leghosszabb múltra tekint vissza. A tanyás gazdálkodás a folyószabályozások időszakában tovább erősödött, amit a vasúthálózat kiépítése és a közigazgatás átalakulása is elősegített.  A XIX. századi mezőgazdasági konjunktúra, illetve a mezővárosok határában elvégzett parcellázások következményeként elmondható, hogy a századfordulón közel egy millió ember élt a tanyákon. A Klebelsberg-féle tanyaiskola-program sikeres végrehajtása (1930-as évek) egy sajátos tanyai települési-társadalmi szerkezetet formált (Kaán 1939). Az utolsó, a tanyák sorsára ható történelmi esemény az 1945-ös földosztás volt. Enyedi (1965) szerint közel 75 ezer új tanya épült és közel 600 ezer ember jutott földhöz. De s tervutasításos pártállami időszakban a tanyarendszer a községhálózat „sűrűsítése” áldozata lett; 1949-ben megalakult a Tanyai Tanács. Az 1951-es tanyaépítési tilalom érvénye egészen 1986-ig tartott, a TSz-ek és ÁG-ék gyors foglalkozási átrétegződést indítottak el – és a tanyarendszer pusztulását (ld. Romány 1973, Becsei 1993 adatait). 3. Eredmények és következtetések 1. Az őstörténetünk nagyon laza területfoglalással jellemezhető (halász-vadász-gyűjtögető)  (Karácsony 2008) 2. Vagyis sem az aul, sem tanyacsoport nem lehetett a települési és gazdálkodási kezdet 3. A Kárpát-medence minimum 70 %-a  kiválóan alkalmas mezőgazdálkodásra 4. A legutolsó eljegesedés (Kr. e. 12-10 évezred) után gyors és nagymérvű volt a benépesülés 5. Feltételezve egy hosszabb s lassú átalakulást, nagyot lépve – az illír, pannon őslakosság a sík-és hegyvidéki ökológiai adottságoknál kedvezőbb Dunántúlon földhasználatban és települési rendszerben mintát szolgáltattak 6. Dácia nyersanyagai és a barbár fenyegetések felértékelték Pannóniát (Mócsy 1990, Bernát 2009) 7. A rómaiak építettek az őslakosság környezetismeretére és anyagi kultúrájára (Vaday 2003, Karácsony 2008)  8. Kialakult ugyan a Ripa Pannonica, de belső védvonallal együtt jól működő gazdasági és igazgatási rendszer működött, nagyszámú ismert villagazdasággal (Bíró 1999, Grüll 2009, Visy 2000) 9. Fokozatosan a dunai védvonalat a szarmaták birtokolta Alföldre is kiépítették (Csörsz-árok): egyre intenzívebb kapcsolat a Dunántúl és az Alföld között (Bernát 2009 és 2011) Gradus Vol 1, No 2 (2014) 179-183 ISSN 2064-8014   182  10. Nézetünk szerint ekkor bizonyára megismerték az Alföldet birtokló népcsoportok a villagazdaságokat, s feltételezhető, mintául is szolgálhattak (Grüll 2009, Vaday 2003, VilPan é. n.) 11. Elismerve minden, a tanyakutatásban nálamnál sokkal jártasabb kutató nézetét, a tanyák keletkezési idejének és irányának koncepcióját vitatom (Gesztelyi Nagy 1926, Balogh 1956, Szabó 1966, Makkay 1971, Pusztai 1980, Rácz 1980) 12. Ebből az is következik, hogy szerintem a nomadizálásból levezetett fél-földműves állapot hangsúlya eltúlzott, mert volt/lehetett minta Pannóniából (Fitz 1982, Karácsony 2008) 13. A tanya névetimológiai levezetése (halászó hely) feltételezné az ugor halász-vadász-gyűjtögető létforma továbbélését – amit régészeti bizonyítékok hiányában, történeti-ökológiai értelemben nem lehetett eddig bizonyítani (MNyTESz 1976, Pusztai 1980) 14. Az előadásban nem tértem ki ugyan erre, de a kertes tanyák „működésében” több olyan elem figyelhető meg, ami nemcsak keleti, hanem nyugati hatást is igazol (vö. Makkai 1956, Hollander 1980, Surányi 2015).  Irodalomjegyzék  Anonymus [1977]. Gesta Hungarorum ford. Pais D. és jegyz. ellátta Györffy Gy. Magyar  Helikon, Bp. Baláca= Balácapusztai római villagazdaság (Wikipedia). 2013. Balogh I. 1965. Az alföldi tanyás gazdálkodás. in: Szabó I. (szerk.): A parasztság Magyar- országon a kapitalizmus korában 1848–1914. I. köt. Akadémiai, Bp. p. 429–479. Becsey J. 1993. A tanya-fogalom tartalmáról. Földrajzi Ért. 42 (1-4): 35-39. Belényessy M. 1948. Adatok a tanyakialakulás kérdéséhez (A „telek” és a magyar tanya  középkori gyökerei). A magyar táj- és népismeret könyvtára, Bp. 10: 1-78. Beluszky P. 1999. Magyarország településföldrajza. Dialog Campus, Bp.-Pécs. Bernát P. 2009. Csörsz-árok, az elfelejtett ókori védelmi vonal. Haditechnika történet. 201-220. www.academia.edu Bernát P. 2011.  Stratégia és taktika a Kárpát-medence erődépítészetében a késő római korban Doktori (PhD) értekezés, kézirat. Zrinyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem, Bp. Bíró M. 1999. Római villagazdaságok a Balaton körül. História 21 (5-6): 5-6. Csatári B. 1999. A tanyák szerepe a vidékfejlesztésben. A Falu. 14 (4): 45–52 Enyedi Gy. 1965. A mezőgazdaság földrajzi típusai Magyarországon. Akadémiai, Bp. Erdei F. 1942. Magyar tanyák. Athenaeum, Bp. Erdei S. 1974. Az alföldi tanyarendszer történeti szemlélete. Agrártört. Szemle 16: 287-294. Fitz J. 1982. Pannonok évszázada (Pannonia 193-284). Corvina, Bp. Gesztelyi Nagy L. 1926. A magyar tanyarendszer kialakulása. Kecskemét. Györffy I. 1937. A magyar tanya. Földr. Közlem. 65 (4-5): 70-93. Grüll T. 2009. A római birodalom ökológiai hatásai. Magyar Tud. 170 /új: 44/ (9): 1026-1034. Hajnóczy J. Gy. 1987. Pannónia római romjai. Műszaki, Bp. Hofer T. 1980. A hazai tanyarendszer és a másodlagos településszóródás külföldi példái in: A magyar tanyarendszer múltja szerk. Pölöskei F. – Szabad Gy. Akadémiai, Bp. 9-60. Hollander, A. N. J. den 1980. Az Alföld települései és lakói. Mezőgazdasági, Bp. Kaán K. 1939. Alföldi kérdések. Stádium Rt., Bp.  Karácsony D. 2008. A kelet-európai sztyepp és a Magyar Alföld mint frontier területek.  Földrajzi Ért. 67 (1-2): 185-211. Kenéz Á. 2014. Keszthely-Fenékpuszta római kori régészeti-növénytani leleteinek  feldolgozása, különös tekintettel az egykori környezeti állapot jellemzésére. PhD-  értekezés (kézirat). Szent István Egyetem, Gödöllő. Gradus Vol 1, No 2 (2014) 179-183 ISSN 2064-8014   183  Makkai L. 1956. A XIII-XIV. századi „telkes” és „kertes” települések. (Vita) TIÉ Maksay F. 1971. A magyar falu középkori településrendje. Akadémiai, Bp. Mendöl T. 1963. Általános településföldrajz. Akadémiai, Bp. MNyTESz 1976, 841-842. : „literam pisciacionem, que vulgo tana dicitur (PRT. 8: 225.)  halászó hely, tonja szláv nyelvekben mély víz, тоня ukrán ugyancsak, vizafogó? Mócsy A. 1990. Mezőgazdaság. in: Pannonia régészeti kézikönyve. szerk. Mócsy A. – Fitz J.  Akadémiai, Bp. 127-129. Papp L. 1936. A kecskeméti tanyatelepülés kialakulása. Magyar Kir. Ferenc J. Tud. egyet.  Tud. Közlem., Szeged. Prinz Gy. 1922. Magyarország településformái. Hornyánszky, Bp. Pusztai F. 1980. Tanya szavunk jelentéstörténeti kérdései in: A magyar tanyarendszer múltja  szerk. Pölöskei F. – Szabad Gy. Akadémiai, Bp. p. 61-70. Rácz I. 1980. A tanyarendszer kialakulása in: A magyar tanyarendszer múltja szerk. Pölöskei F. – Szabad Gy. Akadémiai, Bp. p. 97-148. Romány P. 1973.  A tanyarendszer ma. Kossuth, Bp. Solymosi L. 1980. A tanyarendszer középkori előzményeinek histográfiája in: A tanyarendszer… Akadémiai, Bp. p. 71-96. Surányi D. 2013. A jászok, kunok és a birs Magyarországon. Eleink 12 (3): 6-27. Surányi D. 2015. Pannóniai villgazdaságoktól az alföldi tanyáskertekeig. Tanyatört. Konfer., Gyomaendrőd (megjel. alatt) Szabó I. 1966. A falurendszer kialakulása Magyarországon (X-XV. század). Akadémiai, Bp. Szakály F. 1983 Török megszállás alatt (1543-1686). in: Szeged története 1. A kezdetektől  1686-ig. szerk. Kristó Gy. Szeged. p. 537-738. Vaday A. (szerk.) 2003. A római kori barbarikum in: Magyar régészet az ezredfordulón  főszerk. Visy Zs. Teleki László Alapítvány, Bp. p. 265-282. VilPan= A villagazdaságok létrejötte. VillaePannoniaHu Visy Zs. 2000. A Ripa Pannonica Magyarországon. Akadémiai, Bp. Zelenák I.2012. A tokaji aszú titkai. Agroinform, Bp.     1. ábra  A Kárpát-medence a pannóniai korban (Visy 2000) 

Az alföldi tanyák történeti gyökeréről — másképpen

http://real.mtak.hu/110836/1/2014_2_ECO_003_SURANYI.pdf

Az alföldi tanyák történeti gyökeréről — másképpen

Abstract

Similar works

Full text

Available Versions

Repository of the Academy's Library