FEKETE, JÓZSEF

Repository of the Academy's Library

AGROKÉMIA ÉS TALAJTAN  Tom. 50. (2001) No. 1–2. 139     Száz éve született Páter Károly   Páter Károly 1900. március 31-én született Kolozsváron. A természetszeretetét, a természettudományok iránti tiszteletét és vonzódását a szülői házból hozta magával. Édesapja, Páter Béla, a botanika elismert tudósa a kolozsmonostori Gazdasági Aka-démia növénytan tanára, igazgatója, a kolozsvári Gyógynövény-kísérleti Intézet vezető-je volt. Páter Károly gyermekkorát szülővárosában töltötte. A gimnázium nyolc osz-tályát az unitárius kollégiumban végezte el, 1918 márciusában érettségizett jeles ered-ménnyel.  1918. március 15-én bevonult katonának, Déltirolba került. A forradalom kitörése, illetve alakulata felbomlása után hazatért Kolozsvárra. 1920 márciusáig kémiai tanul-mányokat folytatott a még működő kolozsvári egyetemen. 1920 márciusában Budapestre repatriált és a Műegyetemre iratkozott be, ahol 1926-ban vegyészmérnöki diplomát szerzett. A tehetséges vegyészre itt figyelt fel ’Sigmond Elek, aki maga mellé vette munkatársnak a Műegyetem Talajtani Laboratóriumába. ’Sigmond professzor tanszékén l929-ig volt tanársegéd, s bekapcsolódott a nemzetközi viszonylatban is legkorszerűbb talajtani kutatásokba, részletesebben a hazai szikes tala-jokat tanulmányozta. A ’Sigmond tanszékén szerzett tapasztalatai tették számára lehe-tővé, hogy a későbbi mostohább körülmények között is lépést tudott tartani a talajtani tudomány fejlődésével. A műegyetemi évek meghatározták további életútját, mivel itt érlelődött meg benne a talajtan és agrokémia iránti vonzódása. ’Sigmond Elek munka-társaként dolgozott az Országos Chemiai Intézet akkor megszervezett Talajkémiai Osz-tályán is.  Sajnos, az 1920-as évek végének gazdasági körülményei nem kedveztek a talajtani kutatások bővítésének, ekkor anyagi okok miatt Páter Károly a keszthelyi Gazdasági Akadémiára került, ahol a Kémiai Tanszéken bekapcsolódott a műtrágyázási és talaj-meszezési kísérletekbe, az ország különböző részein beállított kísérletek talajvizsgá-latainak végzésébe. Így hasznos tapasztalatokat szerezhetett az ország rendkívül válto-zatos talajviszonyairól. A Növénytermesztési Tanszéken ellátta az összes talajvizs-gálatot. Közreműködött a Kémiai Tanszék oktatási munkájában is, a kémiai gyakorla-tokat vezette. 1931-ben Szegedre került az Alföldi Mezőgazdasági Intézet Talajtani és Agrokémiai Osztályára, ahol Herke Sándor mellett tanulmányozta a szikes talajokat, majd 1931-ben a szarvasi Középfokú Gazdasági Tanintézethez helyezték át. Itt rövid idő alatt tanári gyakorlatra tett szert és a kémiai oktatás terén eredményei elismerésre találtak. Kilenc évig volt a mezőgazdasági vegytan tanára, s közben foglalkozott a Szarvas környéki szikes talajok felmérésével és javításuk lehetőségeivel. Számos ismeretterjesztő ill. szakelőadást tartott a kisgazdáknak az ottani Földmunkás Szövetkezetben. Szarvason kezdte el az öntözés talajra gyakorolt hatásának vizsgálatát. Megfelelő felszerelés                                                                                                                   S Z E M L E  140hiányában azonban megfigyeléseit és elgondolásait nem tudta tudományos szakirodalmi működés formájában is értékessé tenni, mint ahogy azt szerette volna. 1940-ben újra a keszthelyi Gazdasági Akadémiára került, s megbízták a Kémiai Tanszék vezetésével. Két évig tartotta a kémiai előadásokat, gyakorlatokat és vezette az akadémiai pincegazdaságot is. 1942 nyarán áthelyezték a mosonmagyaróvári Gazdasági Akadémiára, ahol rendkívüli tanárnak nevezték ki. Az Akadémia Mezőgazdasági Főis-kolává történt átszervezésekor, 1942-ben átminősítették akadémiai rendes tanárrá és új Mezőgazdasági Kémiai Tanszék megszervezésével és irányításával bízták meg.  Ebben az időszakban kapcsolódott be a Földtani Intézet által szervezett átnézetes talajismereti talajtérképezési munkálatokba. Kreybig Lajos irányításával 1941-ben a kapuvári, 1942-ben a sopronkeresztúri (ma: Deutschkreutz – Ausztria) talajfelvétele-zési lapokat készítette el.  Az Agrártudományi Egyetem megalakulásakor, 1945-ben a mosonmagyaróvári fő-iskola az új intézmény egyik osztályaként működött tovább, a Kémiai Tanszék nyilvá-nos rendkívüli tanárának nevezték ki, 1948-ban pedig megbízták az újonnan megalakult tanszék vezetésével. 1949 áprilisában az Agrártudományi Egyetem Talajtani Tanszéké-nek vezetőjévé nevezték ki. Több mint másfél évtizedig – haláláig – irányította a tan-szék oktató–kutató munkáját. 1949 augusztusában a Földművelésügyi Miniszter az újonnan szervezett Agrokémiai Intézet igazgatói teendőinek ellátásával bízta meg. E tisztséget 1951-ig, az Agrártudo-mányi Egyetem Gödöllőre történő költözéséig látta el. 1951-ben kinevezték az Agrártudományi Egyetem rektorává. Előkészíti az egyetemi oktatás reformjának nagy munkáját, és végrehajtja az egyetem Gödöllőre való költöz-tetését. Eközben, mint közéleti személyiség, számos egyéb funkciót is ellátott. Oktató–kutató munkáján kívül számtalan, gyakran erejét felülmúló egyetemi és más feladatot vállalt magára. 1941-től az Állandó Központi Talajjavító Bizottság tagjaként ráháruló feladatokat is ellátta. Tagja volt a Nemzetközi Talajtani Társaságnak, az MTA Talajtani és Agrokémiai Intézete Tudományos Tanácsának, elnöke a talaj termékenységével foglalkozó Országos Távlati Tudományos Tervfeladat Koordinációs Bizottságnak. Az MTA megbízásából közreműködött a Magyar Agrártudományi Egyesület megalakításában, az alakuló ülé-sen az Egyesület főtitkárává választották, mely tisztséget 1955-ig töltötte be. Az Egye-sület feladatának az elmélet és gyakorlat közötti kapcsolat ápolását, erősítését tekintette. Társelnöke volt a Magyar Talajtani Társaságnak. Az „Agrokémia és Talajtan” című folyóirat megindításától kezdve 10 éven keresztül főszerkesztője, majd haláláig szer-kesztőbizottsági tagja volt.  Az egyetem vezető professzoraként részt vett több nemzetközi rendezvényen, így a Nemzetközi Talajtani Társaság 1956. évi párizsi kongresszusán, az 1959. évi prágai talajtani konferencián, az Academia Georgofili kétszázéves jubileumán Firenzében.  Az említetteken kívül a kormány vezetői még számos jelentős és megtisztelő fela-dattal látták el Páter Károlyt, melyeknek a legteljesebb mértékben igyekezett eleget tenni. Legnagyobb hatású volt az a tevékenysége, amelyet a mezőgazdasági tudomány és agrár-felsőoktatás terén, mint rektor és tanszékvezető fejtett ki.  Az Agrártudományi Egyetem rektori teendőit 1951-től 1955-ig látta el. Az Egyetem egészét érintő szervezeti változások (1952-ben az Erdőgazdasági és az Állatorvos-tudományi, 1953-ban pedig a Kertgazdaságtudományi Kar önállósult) után teljesen új fejlesztési koncepcióra volt szükség, ennek kidolgozásának irányítása a rektorra hárult. AGROKÉMIA ÉS TALAJTAN  Tom. 50. (2001) No. 1–2. 141Az Egyetemen bevezették a specializálást, 1951-ben agrár-közgazdasági, agro-nómiai, állattenyésztési és gépesítési szakok indultak már az első évfolyamtól, majd ezek a szakok fejlődtek karokká, melyek hosszabb időn át meghatározói voltak az ok-tatás rendjének, a képzési területeknek. Páter Károly rektorsága idején az oktatás- és kutatásszervezés, valamint számos egyéb állami megbízás mellett is folyamatosan tartotta talajtani előadásait. Három karon (Agronómiai, Állattenyésztési és Közgazdasági Karon) oktatta a talajtant. Előadásai a ’Sigmond-iskola szellemét tükrözték, azok felépítésére, közérthető magyaros stílusára nagy gondossággal ügyelt. Előadásait – különösen a talajképző tényezők és egyes talaj-típusok ismertetésénél – az ökológiai szemlélet, a környezet, az ökoszisztéma megóvá-sára irányuló felelősségérzet hatotta át. Az egyes tárgyköröknél sose feledkezett meg a tudománytörténeti, néprajzi, nyelvészeti vonatkozásokról sem. Egyetemi jegyzeteit (A talajtan geológiai alapjai, 1955; Talajtan, I., II. rész, 1957) a lényegre törő tömörség jel-lemezte. Az előadások és gyakorlatok óraszáma alapján a talajtan jelentősége, súlya jóval nagyobb volt, mint jelenleg. Az 1956/57. tanévben az Agronómiai Karon a 3. félévben heti 2+2 óra (2 óra előadás, 2 óra gyakorlat), a 4. félévben 3+2 óra, az Agrár-közgaz-dasági Karon a 3.félévben heti 2+2 óra, a 4. félévben szintén heti 2+2 óra volt biztosítva a talajtan oktatásához. Az előadásokat a nappali tagozaton gyakorlatilag teljes egészé-ben Páter Károly tartotta, csak kivételes esetben bízta valamelyik munkatársára. Fakul-tatív tantárgy volt a Talajjavítás két féléven keresztül heti 2 órában. A Talajtan c. tantárgy oktatásának szerves részét képezte a tavaszi (vagy nyári) te-repgyakorlat, amely jól egészítette ki az előadások anyagát. A talajtani üzemi gyakor-latoknak célja és feladata az volt, hogy a hallgatóságot önálló felelősségteljes szakmai munkára nevelje. A hallgatók elkészítették egy állami gazdaság, vagy egyetemi tan-gazdaság egy adott területének üzemi talajtani térképét. Ezeken a gyakorlatokon a hall-gatók megtanulták, hogy a termesztési gyakorlatban hogyan, milyen feladatok megol-dásához lehet felhasználni a talajtani ismereteket. Páter professzor gyakran maga is meglátogatta ezeket a gyakorlatokat. Az oktatás területén érdemei közül kiemelkedő a talajtani szakmérnökképzés kezde-ményezése, mellyel a hazai talajtani szakemberképzést kívánta megalapozni. Össze-állította a „Talajtani és agrokémiai” szakmérnöki szak tematikáját. E szakon mind a ta-lajtan, mind az agrokémia c. tárgy előadásait – néhány egyetemi és egyetemen kívüli előadó bekapcsolásával – Páter Károly adta le. A szakmérnöki program kidolgozása ko-moly munkát jelentett. Nagyon tanulságosak voltak a szakmérnökképzés keretében az általa vezetett tanulmányutak. Viszonylag sokat vállalt az oktatási feladatokból, heti l2 óra előadást tartott, melyeknek anyagát gondosan rendszerezte, s évről–évre újabb tudo-mányos eredménnyel egészítette ki. Kezdeményezte az öntözéses gazdálkodási szak-mérnöki szak talajtani oktatásának bevezetését.  Páter Károly nagy súlyt helyezett a tanszék könyvtárának, szakirodalmi gyűjte-ményének kialakítására, folyamatos bővítésére. Az Egyetem Gödöllőre történt költö-zésekor magával hozta a ’Sigmond-féle különlenyomat-gyűjtemény megmaradt, de még így is tekintélyesnek mondható részét. A tanszék jelenlegi kőzet-, ásvány- és monolit- gyűjteményét is az ő munkássága alapozta meg.  Páter Károly tevékenységét elválaszthatatlanul hatotta át a nevelőmunka. Az oktató- és nevelőmunka szerves kapcsolatát hirdette, ami több feladat vállalását és nagyobb fe-lelősséget kíván az oktatóktól. A tudományos ismeretek átadása mellett nem szabad                                                                                                                   S Z E M L E  142szem elől téveszteni az életre való nevelést. „Professzoraink tudására, ifjúságunk len-dületére és lelkesedésére támaszkodva kell törekedni a tanulmányi idő optimális ki-használására. Az országnak nemcsak képzett, hanem kiválóan képzett szakemberekre van szüksége.” Mint rektor és, mint tanszékvezető is az oktatástól elválaszthatatlannak tartotta a ne-velőmunkát. Gyakran hangsúlyozta, hogy az egyetemi oktatásnak a hivatás szeretetére való nevelést is szolgálnia kell. Oktató- és tudományszervező tevékenysége mellett rendszeresen végzett kutató- munkát, és irányította munkatársai kutatási témáit. Két fontosabb átfogó kutatási témán dolgozott „Mésztelen, semleges körüli, gyengén lúgos és erősen lúgos szikes talajok ja-vitása kémiai javítóanyagokkal az öntözés által megszabott hidrológiai viszonyok kö-zött” és „Magyarország talajtakarója földrajzi elterjedési törvényszerűségeinek vizs-gálata, főbb jellegzetes talajtípusok, talajtájak genetikai feldolgozása.” Eredményeiből két tanulmányt az 1964-ben tartott bukaresti Nemzetközi Talajtani Kongresszusra sze-retett volna benyújtani. Fő célkitűzése a szikesek kialakulási folyamatainak és hasz-nosíthatósága fokozatainak tisztázása volt. Mind tudományos, mind gyakorlati szem-pontból nagy jelentőségűek szikjavítási kísérletei. Előadásaiban és tanulmányaiban hangsúlyozta, hogy a mésszel, gipsszel, lignittel végzett javítási eljárásokat igyekezni kell összekapcsolni vízrendezéssel, illetve a talajok kimosásával. A tartós javulás alap-feltétele, hogy a kationkicserélődés útján oldatba került nátrium, illetve nátriumsók a ta-lajból kimosódhassanak. A kimosódást elősegíti, hogy a kationkicserélődés következ-tében megjavul a talaj felsőbb szintjeinek vízáteresztő képessége. Ahol valamilyen ok miatt (magas talajvízállás, a feltalaj túl nagy sótartalma stb.) ez a lemosódás nem mehet végbe, ott a talajjavítástól nem várhatunk kellő eredményt. Ez irányú szabadföldi kísér-letei, laboratóriumi vizsgálatai és adatértékelései voltak utolsó munkái. Érdeklődésének középpontja, kedvenc témája a szikesek genetikája, tulajdonságai-nak alakulása és javításuk kérdése volt. A hortobágyi és hajdúsági szikesek vizsgálata során, talajfelvételezési munkáknál minden részletre kiterjedően, nagy pontossággal so-rolta be az osztályozási rendszerbe az egyes típusokat, altípusokat és változatokat. Tudományos érdeklődésében megkülönböztetett helyet foglalt el az öntözés talajra gya-korolt hatása és a másodlagos szikesedés, valamint a művelés hatása a talaj pórus-rendszerére. Emberi magatartása, vonzó tulajdonságai miatt munkatársai, tanítványai tisztelték és szerették. Elfoglaltságai ellenére mindig lehetett hozzáfordulni, önzetlenül segített. Kü-lönösen a több napos kiszállások alkalmával tanulhattak tőle munkatársai, ekkor kap-tunk képet intellektusáról, művészeti, filozófiai nézeteiről, tájékozottságáról. Tudományos szemléletét, a kutatói felelősségről és lelkiismeretességről vallott esz-méit a vezetése alatt dolgozó aspiránsok és oktatók szellemiségébe is átültette. Ered-ményes és közvetlen tevékenységet fejtett ki a tudományos továbbképzés területén, ami-nek bizonyítéka, hogy szűkre szabott tanszéki létszámkerete ellenére is 6 munkatársa szerzett irányítása mellett kandidátusi tudományos fokozatot. Tanítását, útmutatásait, buzdítását és példáját követve több tanítványa, talajtanos szakemberként szerzett magá-nak elismerést, köztük Hargitai László, Gerei László, Nyíri László, Várallyay György stb.  Józan megfontoltságával, bölcs humanitásával – amely rektori és tanszékvezetői te-vékenységét áthatotta – elnyerte kollégáinak és, tanítványainak őszinte megbecsülését. A bizottsági üléseken – az értékes gondolatokat kiemelve – jó érzékkel csillapította le az AGROKÉMIA ÉS TALAJTAN  Tom. 50. (2001) No. 1–2. 143egymásnak feszülő szenvedélyeket. Az általa vezetett rendezvények után, a közismert nyugalmával és tapasztalatával hozott döntéseit a vitában ellentétes nézeteket képviselő szakemberek is megértéssel fogadták el. A szinte egyedül szakmájának élő ember, szerény magatartásával, a legszélesebb körű tiszteletet és elismerést váltotta ki. Az egyetem szervezésében, megalapozásában, a mezőgazdasági szakoktatás és kutatás irányának kijelölésében elévülhetetlen és min-denkor megbecsült érdemeket szerzett. Olyan általános tisztelet és szeretet övezte, melyhez mérhető ritkán fordul elő. Tudományának fanatikus szeretete és a legszélesebb körű segítőkészség jellemezte. Szakterületére ma is komoly befolyást gyakorol, hatása tanítványain keresztül ma is elevenen él. Egész élettevékenysége a jelen fiatal szakemberei elé is példaképül állítható, mert kitűnő harmóniában egyesítette a komoly elmélyült kutatót, az eredményes oktatót és tudományos szervezőt. A tudós és kivételes képességekkel rendelkező ember emlékét őrzi a Páter Károly út és a Páter Károly Emlékérem. Volt hallgatói, tanítványai az évfolyam-találkozók alkal-mával az Egyetem főépületén elhelyezett emléktábla megkoszorúzásával fejezik ki Páter Károly iránti tiszteletüket és nagyrabecsülésüket.    FEKETE JÓZSEF Szent István Egyetem Mezőgazdaság- és Környezet- tudományi Kar, Gödöllő 

Száz éve született Páter Károly

http://real.mtak.hu/98700/1/at_2001_50_1-2_139-143.pdf

Száz éve született Páter Károly

Abstract

Similar works

Full text

Available Versions

Repository of the Academy's Library