Számos mikrobiális fermentáció során keletkező vegyületről ismert, hogy csalogatja a Drosophila
fajokat; monitorozásukra régóta használnak különböző almaecet, rizsecet illetve bor alapú csapdákat.
Ezek a csalétkek igen hatékonynak bizonyultak a populációdinamika nyomonkövetésében,
de nem elég szelektívek a pettyesszárnyú muslicára (Drosophila suzukii) nézve, emiatt megfelelő
használatukhoz taxonómiai képzettség és jelentős időráfordítás szükséges. A pettyesszárnyú muslica
és a Hanseniaspora uvarum közötti mutualizmus lehetőséget adhat hatékonyabb és szelektívebb
csalogatóanyagok kifejlesztésre, amelyek előrejelzésre vagy akár tömegcsapdázásra is alkalmasak
lehetnek a jövőben.
Vizsgálatunk során összehasonlítottuk a vörösboros-almaecetet és az élő H. uvarumot tartalmazó
csapdák hatékonyságát és szelektivitását. A H. uvarumot tartalmazó palackcsapda szignifikánsan
szelektívebb volt a vörösboros-almaecetet tartalmazó csapdákhoz képest, de az utóbbiak szignifikánsan
több pettyesszárnyú muslicát fogtak a csapdázás során.
A H. uvarum folyadékkultúráról szilárd fázisú mikroextrakcióval illatanyaggyűjtést végeztünk és
gázkromatográfiával kapcsolt tömegspektrometriával meghatároztuk az illatanyagkomponenseket.
Csápdetektoros gázkromatográfiával kilenc csápaktív vegyületet azonosítottunk
