Ujházy, Noémi

Repository of the Academy's Library

Az éghajlat Kiadó gondozásában 2017-ben megjelent Éghajlat, tudomány, történetek – Be-szélgetések a klímaváltozásról című interjúkö-tet egy műfaját és célkitűzéseit tekintve egyedi vállalkozás. Központjában nyolc neves hazai kutatóval történt beszélgetés áll, amelyeknek témája az éghajlatváltozás-kutatás és a személyes tudományos életutak összefonódása. A fő kérde-ző és egyben a kötet szerkesztője Jankó FErEnC, a soproni Egyetem docense, a társadalomföld-rajz művelője, aki kutatásaiban többek között az éghajlatváltozással kapcsolatos diskurzusokkal és ezek tudománytörténeti hátterének vizsgála-tával foglalkozik. A kötet témája kétségkívül ak- tuális, hiszen egy-egy extrém időjárási eseményt követően az utóbbi időben Magyarországon is megnövekedett érdeklődést tapasztalhatunk az éghajlatváltozás iránt. olyan komoly változások-hoz, mint például az éghajlatváltozás mérsék-lése, vagy a hatásaihoz történő alkalmazkodás viszont ennél többre van szükség. A rendkívül komplex éghajlati rendszerek interdiszciplináris kutatásán kívül a tudományos eredményeknek a szakpolitikák és társadalom számára történő lefordítása és a kölcsönös tudáscsere is elenged-hetetlen volna. A klímakutatásban nem csupán a természet-, hanem – ahogy a kötet is mutatja – a társadalomtudományok is fontos szereppel bírhatnak, a társadalom, a tudomány és a klíma kapcsolódásainak feltárásán keresztül. A könyvet vida GáBor előszava nyitja, amely hatásosan érzékelteti a téma súlyát és egyben hangsúlyozza a hiteles kutatói szerepvállalás fontosságát. Bevezetésében a szerző-szerkesztő rövid áttekintést ad a kötet céljairól, az interjúk készítésének módszereiről és a könyv szerke-zetéről. A középpontban levő nyolc beszélgetés szövege három fejezetre tagolódik. A „Vissza- és előretekintés” című fejezetben megszólaltatott CZElnai rudolF és ProBáld FErEnC jövő-be mutató gondolataik megosztása mellett egy korábbi időszak klímakutatásának világába is betekintést nyújtanak. Időben egy kicsit előrébb haladva „A változás természete” című fejezetben egy három meteorológus kutatóval, Bartholy Judittal, sZéPsZó GaBriEllával és lakatos MóniKával folytatott beszélgetést olvashatunk. A „Természet és Ember” című fejezet három különböző tudományterületről érkező fősze-replője, JolánKai Márton, Mátyás Csaba és kErEkEs sándor agrár, ökológiai-erdésze-ti illetve környezetgazdálkodási szempontokra hívja föl a figyelmet a klímaváltozás kapcsán. Az interjúkat követően a „Tudománytörténeti kere-tek” című fejezetben Jankó FErEnC tanulmánya az éghajlatváltozás diskurzusainak nemzetkö-zi és magyarországi történetét foglalja össze. A könyvet angol nyelvű összefoglaló és az inter-júalanyokról készült fényképes oldal zárja.A kérdések–válaszok a könyv legfőbb kér-désfelvetését járják körül: vajon „az éghajlat-változás, mint tudományos téma milyen szerepet kapott a megkérdezett kutatók, egyéni szakmai életpályájában, ők hogyan vettek részt e tudo-mányterület alakításában, fejlődésében. De meg is fordíthatnánk: az éghajlatváltozás hogyan for-málta az ő karrierjüket, történetüket.” (p. 13.) A személyes életpályákon keresztül tehát egy-szerre pillanthatunk rá az éghajlatváltozás kuta-tásának magyarországi tudománytörténetére, jelenlegi gyakorlatára és jövőbeli kihívásaira is. Egy-egy jellemző, mottószerű idézet szolgál a beszélgetések fejezetcíméül, a kötetben han-got kapó kutatók életpályájáról pedig az interjúk előtt olvashatunk egy-egy rövid összefoglalót.A megkérdezettek szakmai életútjában az éghajlatváltozás témaköre meghatározó mozza-nat, viszont különböző időszakokban, és külön-böző tudományterületekről érkezve kerültek vele kapcsolatba. Ennek ellenére egyes vissza-térő témák, problémák mégis összekötik a be- szélgetéseket, fejezeteket. Az éghajlatváltozás modellezéséről CZElnai rudolF már az 1970-es években publikált, míg Bartholy Judit az 1990-es években egy amerikai–magyar együtt-működésnek köszönhetően vehetett részt egy Földrajzi Közlemények 2018. 142. 1. pp. 82–86.iRoDalomJankó FErEnC (szerk):Éghajlat, tudomány, történetek – beszélgetések a klímaváltozásróléghajlat Kiadó, Budapest, 2017, 175 p.8283hazai éghajlat-modellező kutatási bázis kiépí-tésében. A modellezés folyamatáról sZéPsZó GaBriEllától tudhatunk meg többet, aki munká-jában globális modellek regionális adaptálásával, éghajlati szélsőségek kiértékelésével foglalkozik; laKatos MóniKa pedig az éghajlati adatok gyűjtésére, és minőségének validálására hívja fel a figyelmet, mely elengedhetetlen feltétele a modellezések fejlesztésének. Többször esik szó a „kelet-európai kutató” kihívásokkal teli életpályájáról, melyet Mátyás CsaBa szemléletesen csak „vasgolyóval történő gátfutásként” ír le (p. 112.). Bepillantást nyerhe-tünk tehát abba is, hogy minden térségre–idő-szakra jellemző akadály, politikai nyomás elle-nére hogyan lehetett a szakmai fejlődés helyszíne például az országos Meteorológiai Intézet vagy az ELTE Meteorológiai Tanszéke. De szó esik az aktuális finanszírozási problémákról, vagy a projektekre épülő kutatás árnyoldalairól is, melyek mind megnehezítik a hosszú távú, stra-tégiai célokban való gondolkodást.A következő szakértő-generáció kinevelé-sének fontossága és az ismeretterjesztés, tár-sadalom felé való nyitottság több interjúban is hangsúlyos szerepet kap. Kiemelendő ebből a szempontból ProBáld FErEnC, akinek földrajz-tankönyveiből több évtizede tanulnak fiatalok; ő a hetvenes években a városklíma-kutatással kezdte kutatói pályáját, mely később a regionális földrajz felé fordult. Mátyás Csaba erdőmérnök, ökológus, aki erdőkről szóló ismeretterjesztő könyvével szintén kivette részét a tudomány-népszerűsítésből. ProBáld FErEnCcel szemben őt azonban korábbi kutatásai vezették az éghaj-lat témaköréhez: az erdeifenyő adaptációjának evolúcióökológiai vizsgálatától jutott el a klíma-adaptáció általános problémájáig. A társadalom klímaváltozásra adott válasz-lehetőségeinek feltárása céljából indult az első hazai klímaprogram, a VAHAVA. Erről a pro-jektről JolánKai Mártontól, a program egyik vezetőjétől tudunk meg többet, aki kutatásai-ban a klíma, növénytermesztés és élelmiszer-biztonság kérdéseivel foglalkozik. Az említett VAHAVA vagy a jelenleg is futó NATéR (Nem- zeti Alkalmazkodási Térinformatikai Rendszer) fejlesztését célzó projekt számos hazai kuta-tó részvételével zajlik és stratégiai fontosságú információkat szolgáltat a hazai döntéshozók számára. Nemcsak ezekről a hazai projektekről, hanem nemzetközi eseményekről, szervezetek-ről is olvashatunk: CZElnai rudolF az éghajla-ti világkonferenciák, Bartholy Judit az IPCC jelentések mögötti munkába avatja be az olva-sót, a WMo tanácskozásairól pedig lakatos MóniKa számol be.A jövőkép, és a jövő alakításának lehetősége is felmerül szinte minden interjúban. Ide tarto-zik például az azzal kapcsolatos dilemma, hogy lehetőségünk van-e még egyáltalán a klímavál-tozás megállítására, vagy csak az enyhítése és a hatásaihoz történő alkalmazkodás lehet reális célkitűzés. kErEkEs sándor pozitív véghanggal zárja a beszélgetéseket, rávilágítva arra, hogy megfelelő gazdasági modellek és technológiák révén az ismert problémák nagy része megold-ható lenne.számos interjúkérdés, illetve lábjegyzet vo- natkozik a tudománytörténeti előzményekre, melyek értelmezésében, elhelyezésében a köte-tet záró a „Tudománytörténeti keretek” című tanulmány segít. Itt egyrészt szó esik a klíma-környezetváltozások nemzetközi diskurzusairól, arrhEnius és CallEndar globális klímaválto-zási elméletének elfogadottá válásáról, illetve az azt megelőző vitákról, például az erdőtakaró és a klíma összefüggésének problémájáról. A nem- zetközi kitekintés által a hazai tudománytörténet is értelmezhető keretbe kerül, például a réthly zsiGMond és kaán károly közötti vita az erdő-sítés lehetséges éghajlati hatásairól, amely során Réthly az ember okozta makroszintű éghajlat-változás lehetősége ellen érvelt. Bepillantást nyerhetünk abba, hogy később hogyan nyert teret az antropogén klímaváltozás gondolata a magyarországi tudományos életben, egy rövid időre a voluntarista természet- és klíma-átala-kítási tervek kapcsán az ötvenes években, majd pedig a hatvanas-hetvenes években, követve az egyre szaporodó bizonyító erejű méréseket és nemzetközi tudományos trendeket.A könyv változatos, érdekes, beltartalma szép, igényes kiadásban jelent meg. Pályakezdő kutatóként olvasva pedig a sokszínű tudomá-nyos ismeretanyag mellett a sikeres szakmai életpályák megismerése is tanulságokkal szol-gált. A könyv nyelvezete közérthető, a témában kevésbé tájékozott olvasó számára viszont egy rövidítésjegyzék talán tovább segítette volna a követhetőséget. A kötetet záró tudománytör-téneti tanulmány is sok történeti összefüggést megvilágít. Itt olvasunk egy keveset az interjú-kötet gondolata mögött álló tudományelméleti háttérről is, például thoMas Kuhn paradigma-váltási elméletéről vagy Jan Golinski konstruk-tivista tudománytörténeti munkájáról, a „science studies” megközelítéseire azonban érdemes lett 84A különböző társadalmi csoportok együttélé-se, az ebből fakadó konfliktusok és az erőszak kérdése napjaink tudományos kutatásainak egyik gyakran vizsgált témaköre (lásd pl. BEnEdikt korF és Conrad sChEttEr „Geographien der Gewalt: Kriege, Konflikte und die ordnung des Raumes im 21. Jahrhundert” című 2015-ös kötetét). Ezzel foglalkozik Eva annE FrantZ, a Bécsi Egyetem és az osztrák Tudományos Akadémia munkatársának könyve is, amely a ké- sőoszmán Koszovó példáján vizsgálja a kérdés-kört. A terület vallási és etnikai sokszínűsége „Európa beteg emberének” határrégiójában nagy ban rányomta a bélyegét lakosainak mindennap-jaira. A könyvben a hanyatló oszmán Birodalom koszovói hétköznapjai elevenednek meg, bemu-tatva a különböző etnikai és vallási csoportok együttélését és kiéleződő konfliktusait.A könyv a szerző doktori disszertációján ala-pul, amelyet 2014-ben a Bécsi Egyetemen védett meg. A kötet bemutatja az oszmán Birodalom Koszovói vilajetének (amelynek területe nem esik egybe a mai Koszovói Köztársaságéval – a jelenlegi Koszovói Köztársaság területe mel-lett Montenegró és szerbia bizonyos szomszédos térségei, illetve Macedónia északi része is ide tar-tozott) mindennapjait a 19-20. század fordulóján. A vilajetet a bemutatott időszak elején, 1875-ben egy közigazgatási reformmal hozták létre, előtte a terület a Prizreni vilajethez tartozott. 1878-ban területe lecsökkent a szerb-oszmán háború után szerbiához csatolt területekkel – ez utóbbi változás vallási-nemzetiségi konfliktusokat és jelentős migrációt is okozott. Bár a szerző által vizsgált időintervallum a balkáni népek nem-zetté válásának, illetve a szerb–albán konfliktus kiéleződésének egyik kulcsidőszaka, ez idáig nyugati nyelven nem íródott részletes és átfogó mű a késő-oszmán Koszovóról – ez adja a bemu-tatott kutatási eredmények újszerűségét. Eddig leginkább csak albán és szerb kutatók alkottak a témában, illetve ezek a művek általánosság-ban a témakörnek csak egy-egy aspektusára koncentráltak, míg jelen kötet ennél átfogóbb képet ad. (Az eddigiekben megjelent munkák áttekintését lásd pl. Bottlik Zsolt 2008-as „A koszovói válság etnikai földrajzi vonatko-zásai” című tanulmányában, valamint noEl MalColM „Kosovo: A short History” címet viselő 1998-as kötetében.)A könyv fontos jellemzője, hogy nem első-sorban politikatörténeti vagy hadtörténeti mű, a politikai és hadi eseményekkel csak abból a szemszögből foglalkozik, hogy azok miként hatottak a mindennapi életre, a különböző val-lási-etnikai csoportok közötti viszonyra. Ennek vizsgálata során más tudományok (például szo-ciológia, antropológia) módszereit is felhasz-nálja. Fő koncepciója a különböző életvilágok (Lebenswelten) bemutatása, melyekben a külön-böző társadalmi csoportok tagjai éltek, valamint az ezen életvilágok közötti kapcsolódási pontok, dinamikák elemzése (a kifejezés magyar fordítá-sát lásd pl. WEiss János „Az »életvilág« fogalma a kései Habermasnál” című 2014-es cikkében). A szerző kiemelt figyelmet szentel annak, hogy Eva annE FrantZ:Gewalt und koexistenz: muslime und Christen  im spätosmanischen kosovo (1870-1913)südosteuropäische Arbeiten 154. De Gruyter oldenbourg, München, 2016, 430 p.volna nagyobb hangsúlyt fektetni. A kérdések között ugyanis számos olyan szerepelt, amely a klímával kapcsolatos tudás létráhozásának körülményeit, a tudás földrajziságát vagy akár a tudomány és a politika kapcsolatát feszegeti, ám ezeknek a kérdéseknek az explicit értelme-zéséhez viszonylag kevés támpontot kapunk. Úgy tűnik, a szerző–szerkesztő ezúttal inkább a történeti távlat viszonylagos biztonságában marad, elkerülve a tudomány aktuális vagy közelmúltbeli gyakorlatának elemzését vagy a konstruktivista tudományelméleteket övező „tudományos háborúk” világát. Viszont ez nem von le a rendkívül sokrétű interjúanyag érté-kéből, amely idővel valószínűleg egyre inkább becses lesz, mint forrásértékű kordokumentum.Összességében elmondhatjuk, hogy mindez- zel egy olyan rendkívül értékes kötet született meg, amely az éghajlatváltozás kutatásának ha- zai történetét egyedülállóan, a személyes kutatói nézőpontokon keresztül mutatja be. Különösen fontos, hogy ezt a nagyszabású munkát egy geo- gráfus vállalta magára, jól példázva azt a szerepet, amit a geográfia betölthet, egyrészt a társtudo-mányok közötti együttműködésben és tudás-cserében, másrészt a tudomány és a földrajzi környezet változásainak reflektív vizsgálatában.uJházy noéMi

Jankó Ferenc (szerk): Éghajlat, tudomány, történetek – beszélgetések a klímaváltozásról, Éghajlat Kiadó, Budapest, 2017, 175 p.

ELTE Digital Institutional Repository (EDIT)