V. Ecsedy, Judit

Repository of the Academy's Library

 Szemle 101rendszóra; vannak a névalakok egységesítését szolgáló utalások; a szerzői monogramok a fel-oldott szerzői névre, illetve a címrendszóra utalnak, negyedik típusuk az anonim művek címéről utalóként a feloldott szerzői névhez ve-zetik a használót; következő utaló az anonim, kétnyelvű műveknél a mű második nyelvén kö-zölt cím, végül a színlapok esetében az előadott mű címéről is készült utaló, nemcsak a szerző-ről és a fordítóról. A leírások végén a lelőhe-lyet közlik a szerkesztők, csupán egy lelőhely olvasható, általában az, ahol a legkönnyebben hozzáférhető a nyomtatvány. A fennmaradt ki-adványok nagyon nagy része egyébként egy, legfeljebb két példányban őrződött meg..A Petrik-bibliográfiához készült pótköte-tek rendszere szerint a páratlan számúak a szű-kebben vett pótlások, a páros kötetszámúak vi-szont a mutatókötetek. V. Ecsedy Judit közlése szerint készül a 10. tomus, amely a korábbi-akhoz hasonlóan a nyomda- és kiadástörténeti mutató lesz.A Petrik-bibliográfia 1800-ig terjedő kor-szaka a most megjelent pótkötettel meghaladja a 30 000 nyomtatványt, vagyis az alapbibliog-ráfia 11 630 tétele csaknem háromszorosára gyarapodott. Vagyis egyre inkább túlhaladottá válik az elsősorban antikváriumi árverési kata-lógusokban néha még ma is látható megjegy-zés, miszerint „Petrik nem ismeri”. Az OSZK munkatársai erőfeszítéseinek köszönhetően a 18. századi nyomtatványokról való ismeretünk lassan-lassan eléri a bibliográfiai teljességet, vagyis a század nyelvi és területi hungarikumai regisztrálásának összessége eléri számítások és becslések szerint a 97-98 százalékot. Ez teszi majd lehetővé, hogy elkezdődjenek a századra vonatkozóan is az igényes, RMNY színvona-lú bibliográfiai feltárás munkálatai. Hogy ez mikor történik meg, azt persze ma még nem lehet megjósolni, hiszen a Régi Magyarorszá-gi Nyomtatványok 17. századi ciklusából még nem jelent meg az 1671–1700 közötti három évtized anyaga. Nyilván előbb ennek kell befe-jeződnie, hogy a következő századra is jusson elegendő emberi és anyagi erőforrás.pogány györgyMizera Tamás, Nagy Andor, Verók Attila, A könyvkiadó egri Líceum, Történet és ki-adványjegyzék I, 1755–1852, II, 1853–1949, Budapest, Eger, Kossuth Kiadó, Eszterházy Károly Egyetem, (Kulturális örökség), 2017, 493, 458 p.Az a két kötet, amelyet most kezébe vehet az olvasó, az egri nyomdászat kevés híján 200 évét fogja át, Barkóczy Ferenc egri püspök 1755. évi nyomdaalapításától 1949-ig, az államosításig. Sokáig az alapítás éve is kérdéses volt, hiszen egyrészt voltak olyan nyomtatványok az 1730-as 1740-es évekből, amelyeket a témával fog-lalkozó korábbi szakírók – tévesen – egrinek tartottak, másrészt egy ideig a könyvészet nem ismert egyetlen kiadványt sem 1755-ből. Mos-tanra azonban nem kétséges, hogy a könyv-nyomtatás Egerben 1755-ben megindult, és már az első évből két terjedelmesebb kiadványt ismerünk.Az első kötet Monok István előszavával kezdődik, elhelyezve az egri katolikus nyomdát térben és időben. Majd Verók Attila tanulmánya az egri egyházi nyomdászat kétszáz évéről szól: A Typographia Lycei Episcopalistól az Érseki Líceumi Nyomdáig (1755–1949) címmel. Ezt követi Nagy Andor tanulmánya A könyvkiadó egri Líceum tevékenysége a statisztikai adatok tükrében, ugyanebben az időkörben. A harma-dik tanulmány Mizera Tamástól „Athéné sze-rény gyermekei” Tanítók emlékezete az egri Ér-seki Líceumi Nyomda kiadványainak tükrében, a kézisajtó (1755–1852) időszakában. Erről a korszakról szól az első kötet: magát a Kiad-ványjegyzéket megelőzi egy útmutató annak használatához és a rövidítések jegyzéke.A püspöki, majd érseki nyomda történetéről voltak már előtanulmányok Antalóczy Lajostól, Bitskey Istvántól, Varga Lászlótól és Kiss Pé-tertől, a kiadványok jegyzékéhez pedig a forrás részben a retrospektív nemzeti bibliográfia, részben a 19. századi forrásközlés Szmida Viktortól, Iványi Sándor közleményei, és nem utolsó sorban az egri egyházi címjegyzékekhez csatolt könyvkatalógusok. Ilyent 19-et ismer-nek a kötet összeállítói 1761 és 1813 között. De természetesen az egri nyomtatványok leg-DOI 10.17167/mksz.2018.1.101-104102 Szemlegazdagabb lelőhelye maga az Egri Főegyház-megyei Könyvtár.Nagy szerencse a nyomdatörténettel fog-lalkozó számára, hogy az első egri érsek 1805-ben canonica visitatiót rendelt el, amely az egri – ekkor már érseki – líceum nyomdájára vonatkozóan is érdekes adatokat őrzött meg. A nyomdában ekkor három sajtó volt, az egyik javításra szorul (ez lehetett a legrégebbi). To-vábbi adatokat tudunk meg a nyomda felszere-léséről egy 1827-es feljegyzés alapján, amikor is két sajtó működött, és a nyomda szép új be-tűkkel dolgozott. 1853-ban kezdte meg műkö-dését az első, Löser-féle gyorssajtó. Ezt tekin-tik a szerzők is annak a fordulópontnak, amely a nyomtatás kézműipari korszakát elválasztja a gépi korszaktól, indokolt volt egyúttal a két kötet időhatárának is ezt az időpontot tekinteni.Verók Attilának a nyomda történet össze-foglaló tanulmánya érzékelteti az új vállalko-zás jelentőségét. A városban Barkóczy Ferenc püspöksége idején létesült nyomda egészen új lehetőségeket teremtett a város művelődése számára, amelyek célja az volt, hogy a tekin-télyesebb klasszikus, keresztény és humanista szerzők munkáin kívül a helyi szerzők is publi-kálhassák írásaikat. A püspök nyomdaalapításá-val ugyanakkor Kassa és a kassai jezsuiták kon-kurenciája lett. Eger városát ugyanis mindaddig a kassai jezsuita akadémia látta el elsődlegesen nyomtatványokkal.A nyomda magánvállalkozásként indult, első évtizedében Royer és Bauer nyomdászok voltak a tulajdonosok, majd 1766-tól az egri püspökség, ill. később az érsekség tulajdona lett. Egyházi nyomdaként azonban a város és környéke számára is alapvető jelentősége volt, hiszen tartalmukban és műfajukban rendkívül változatos munkák jelentek meg. Nyelvileg is változatos, mindjárt az első, 1800-ig terjedő korszakban a latin és magyar mellett kisebb számban német és elvétve szlovák nyelvű kiad-ványok is megjelennek. Sajnos véletlenül a be-vezető tanulmányban említett szlovák nyelvű, 1780-as kis katekizmus éppen kimaradt a jegy-zékből. Verók említi a füleki ferences könyv-tárban unikumként található egri nyomtatvá-nyokat. Hozzátehetnénk, hogy legújabban egy másik ferences könyvtár, a kaplonyi (Szatmári egyházmegye) feldolgozásának köszönhetően is jó néhány unikummal gazdagodott az egri nyomtatványok száma.Érdekes Nagy Andor grafikonokon ábrázolt statisztikája a kiadványokról: számuk rendkívül nagy hullámzást mutat évenként, persze tudjuk, hogy ebben mennyi az esetlegesség: egyrészt nem mutatják, hogy egy-egy kiadvány milyen terjedelmű, a példányszámról nem is szólva.Nagy Andor felhívja a figyelmet, hogy az 19. század közepére megszűnnek az addig sűrűn megjelenő, és a felsőfokú oktatás vele-járójaként kinyomtatott latin vizsgatézisek. Valóban, pl. az utolsó ’theses’ Egerben 1841-ben (Budán 1866-ban) az utolsó ’tentamen’ Egerben 1846-ban (Pesten 1845-ben), az utolsó ’assertio’ Egerben 1834-ben (Budán 1838-ban) jelent meg. Ezek visszaszorulása és végleges megszűnése természetesen a kiadványok nyel-vi megoszlását is erősen befolyásolta. Érdekes viszont, hogy 1833-tól évente rendszeresen há-rom latin nyelvű sematizmus is megjelent: az egrin kívül a szatmári és a minorita ferences is. A nyelvi megoszlás az 1850-es években már a magyar nyelv túlsúlyát mutatja: pl. az 1853-as év 20 kiadványa közül 3 német és egy latin, a többi 16 magyar nyelvű. Voltak magyar nyel-vű egri sikerkönyvek is, mint G. M. Prola Örök élet napja című munkája, amely a 18. század-ban három egri kiadás után 1789-ben Kolozs-várott is megjelent. A későbbi időszakban ilyen kiemelkedően sok kiadást megért könyvként tarthatjuk számon Tárkányi Béla egri kanonok-nak Lelki manna című imádságos- és énekes-könyvét.Mizera Tamás tanítók és tanárok emlékeze-tének szentelt tanulmányából jól látszik, hogy az egri nyomda milyen szerteágazó iskolai inf-rastruktúrát látott el. Kiemelkedő Pyrker érsek tevékenysége az oktatás-nevelés intézmény-rendszerének kialakításában. Az oktatást segítő tankönyvek kiadása terén természetesen figye-lembe kellett venni a budai Egyetemi nyomda tankönyv-kiadásra vonatkozó privilégiumát, vagyis máshol, így Egerben is a nem közpon-tilag meghatározott tankönyvek kiadására volt lehetőség. Ez Eger esetében főleg a hitoktatás- Szemle 103sal kapcsolatos könyveket jelentette. Az is jól látszik, hogy pl. az egri jogakadémia tanárai kö-zül többen is vállalkoztak szak- és tankönyvek írására. Itt kapnak helyet – nagyon szemléletes módon – azok az alkalmi nyomtatványok, ame-lyek címzettje tanító, tanár. Jóllehet, az alkalmi köszöntések egy-egy sémát követnek, akkor is olyan életrajzi adatokat őriztek meg az utókor számára, amelyek amúgy elvesztek volna.A monográfiának terjedelemben is leg-nagyobb és különlegesen értékes része a ki-adványjegyzék, amely összesen 3922 tételt számlál. (ebből 18. századi nyomtatvány 1014, vagyis kb. az összes kiadvány egynegyede, amit nagyon komoly teljesítménynek tarthatunk, hi-szen ez nem egészen ötven év termése.) A bib-liográfiát összeállító egri műhely tagjai: Verók Attila, Mizera Tamás, Hamzók Judit és Nagy Andor, közreműködött Dinnyés Patrik és Fülep Ádám. A jegyzék kronologikus, egy éven belül betűrendet követ. A leírások a szerzőt, a címet, az impresszumadatokat, lelőhelyet (lelőhelye-ket) és a Petrik-bibliográfia, ill. annak folytatá-saira utaló hivatkozás. A címek között kutatva jól látszik, hogy pl. a miskolci vagy gyöngyösi témájú könyvek is Egerben kerültek sajtó alá, mindaddig, amíg saját, városi nyomdájuk nem volt. A kiadott könyvek témájának és műfajá-nak szóródásáról csak találomra kiragadva az 1852-es évben megjelent könyveket: egy ma-gyar mondattan, egy oktatás a tehenek védőol-tásáról, történeti költemény Szent Lászlóról, nagy katekizmus és a mennyiségtan elemei.A nyomda első századából 1800-ig 61 olyan tétel van, amelyből nincs ismert példány, csak korabeli hivatkozásból ismert. Reményked-hetünk, hogy még előkerül belőlük példány. Továbbá 32 olyan új tételt találtunk, amelyet a retrospektív nemzeti bibliográfia nem ismer, jóllehet példány van belőlük, többségük az Egri Főegyházmegyei Könyvtárban: ez már önma-gában nagy nyeresége a kötetnek. Az is, hogy olyan, főleg nyugati könyvtárakban lévő példá-nyokról is számot ad, amely elektronikus kata-lógusok révén kerültek a szerkesztők látóköré-be. A környező országok példányairól azonban a retrospektív nemzeti bibliográfiának is van-nak használható nyilvántartásai. Megjegyzen-dő, hogy a nemzeti bibliográfiából valóban hiányoznak pl. az érseki körlevelek, amint ál-talában az olyan, az intézmények hivatali mű-ködésével összefüggő iratanyaga, amely 1750 után keletkezett. Ezek szisztematikus számba-vételével majd egyszer külön kell foglalkozni.Nem bővelkedünk olyan monográfiákban, amelyek egy-egy hazai nyomda teljes történe-tét és teljes kiadványjegyzékét közölné. Ren-delkezésünkre áll azonban a Számmer-nyom-dának a közelmúltban Frigyik Katalin által összeállított könyvjegyzéke, ezért némi ösz-szehasonlítást végeztünk ennek és az egri kö-tet anyagával. Számmer előbb Veszprémben, majd Székesfehérváron működött, tehát püs-pöki székhelyeken. Ha az 1801–1850 közötti fél évszázadot nézzük, a veszprémi–székes-fehérvári (867) ill. az egri kiadványok száma (791) nagyon hasonló. Egy-egy kiragadott évben megnéztük mindkét helyen az egyhá-zi–világi megoszlást. Eszerint pl. 1801-ben a 19 egri kiadványból 10 vallásos, 9 világi – ugyanez Veszprémben: 11 műből 6 vallásos, 5 világi. 1850-ben Székesfehérvárott a 14 nyom - tatványból 7 vallásos, 7 világi. Egerben a 6 nyom- tatványból 3 vallásos, 3 világi (Az 1850-es év érdekes módon Egerben mélypontot jelez a kiadványok számát illetően, ezt Nagy Andor grafikonja is nagyon jól mutatja.).Mindebből azt látni, hogy a püspöki (érse-ki) székhelyen működő nyomdák kiadványai-ban az egyházi és világi szinte azonos arányú, akár a püspökség tulajdona a nyomda, akár magánszemélyé. Ugyanúgy nyomtatott a város számára világi műveket a püspöki nyomda is, ahogy a magánvállalkozás a püspökség és az egyházmegye számára – ez a helyzet akkor, ha a városban egyetlen nyomda van. Egerben 1786-ig az Érseki Líceumi nyomda volt az egyetlen (amely egyébként 1863-tól a Szent István Társulattal működött együtt), és csak 1878-ban létesített Kohn Vilmos a városban egy második nyomdát.Verók Attila, Nagy Andor és Mizera Tamás monográfiájának méltatásához Löffler Erzsé-betnek, az Egri Főegyházmegyei Könyvtár korábbi vezetőjének szavait vesszük át: a kötet szerzői elsőként vállalkoztak arra, hogy elké-104 Szemleszítsék a nyomda kiadványjegyzékét. A vállalt feladat óriási volt, több évi kutatómunkát vett igénybe. Sikerült tartalommal megtölteniük a magyar tipográfia múltjának egy fehér folt-ját, meggyőződésem, hogy ezzel a kiadvánnyal a magyar nyomdászat történet és Eger város művelődéstörténete kutatásának újabb állomá-sához érkeztünk.Végül egy – talán – illetéktelen megjegyzés: érdemes lenne a könyv megjelenéséről, mint újdonságról, hírt adni az egri Főegyházmegyei Könyvtár honlapján is.v. ecsedy JuditGerundium, Egyetemtörténeti Közlemények, MMXVII vol. VIII. nr. 1. Reformáció – Kü-lönszám, Szerkesztette Bozzay Réka, Debre-cen, 2017, 253 p.A Debreceni Egyetem megalapításának cen-tenáriumára készülődve, 2009-ben alapította meg az egyetemtörténeti kutatásokat profiljá-ul választó folyóiratot, a Gerundiumot. Amint alapító okiratában olvasható, „a folyóirat nem kívánja a Debreceni Egyetem történetét elszi-getelten vizsgálni, hanem a magyarországi, Kárpát-medencei és európai oktatás- és tudo-mánytörténeti összefüggések megjelenítésének is fórumot kíván biztosítani korszakhatárok nélkül.” A reformáció 500. éves évfordulójára 2017-ben megjelentetett különszám ennek a tö-rekvésnek maradéktalanul eleget tesz, amikor tematikus tanulmánykötetként közli a 2016. október 13–14-én rendezett Reformáció és pe-regrináció című konferencia előadásait, amely-nek rendezője az MTA–ELTE Egyetemtörténeti Kutatócsoport volt.A konferencián elhangzott előadásoknak természetesen kiterjedt előzménye van, legyen elég csak a mostani konferencia szervezőjének, Szögi Lászlónak 1994 és 2016 között megjelent sorozatának megemlítése, amely a Magyaror-szági diákok egyetemjárása az újkorban címmel 23 kötetet adott közre, de számos kutató önálló kiadvánnyal vagy folyóiratban közölt tanul-mánnyal gazdagította az egyetemtörténet kül-földi kapcsolatainak feltárását. A Budapesten megrendezett nemzetközi részvételű konferen-cia a reformációtörténet nevezetes évfordulóján kifejezetten olyan előadásokat tűzött napirend-re, amelyek a reformáció művelődéstörténeti vonatkozásaival, a korszak külföldi egyetemjá-rásával foglalkoznak. Az előadók között voltak irodalom-, egyház-, művelődéstörténészek, le-véltárosok, egyetemi oktatók és lelkészek, hazai és külországi kutatók egyaránt. A tanulmánykö-tet szerkesztője az írásokat, legyenek azok kü-lönböző tárgyú és nézőpontú dolgozatok, szer-ves egységgé kovácsolva szerkesztette egybe, a „forrásvidék”, a „fősodor” és a „torkolat” be-szédes címszavakat adva az egyes fejezeteknek. A „forrásvidék” első tanulmánya még a refor-máció kezdete előtti korszakkal indít, Draskó-czy István Magyar hallgatók a bécsi és a krak-kói egyetemen a Jagelló-korban (1491–1525), a bécsi és a krakkói egyetem főanyakönyvei és anyakönyvei alapján foglalta össze és táblá-zatokkal is gazdagítva elemezte a két jelentős katolikus egyetemen eltöltött időszak szerepét a magyar diákok életében. Kelényi Borbála a Krakkótól Wittenbergig. Magyarországi hall-gatók a krakkói, bécsi és wittenbergi egyeteme-ken a 16. században a kiindulástól a reformáció kiteljesedéséig veszi számba a Krakkó–Bécs–Wittenberg-tengely mentén kialakuló peregriná-ciós vonulatot, a hallgatók számának, útvonalá-nak változását, a jelentősebb diákokat külföldre küldő városokat, a reformáció magyarországi elterjesztésében szerepet játszó hajdani diáko-kat. Kiss Farkas Gábor A katolikus peregrináció lehetőségei és következményei a 16. század kö-zepén (1530–1580), című dolgozatában három katolikus szerző, Stephanus Thomasius, Nádas-di Bálint és Mindszenti András példája nyomán vizsgálja, hogy milyen szerepet játszottak a re-formáció korában külföldön tanuló katolikusok az új áramlatok elsajátításában majd szülőföld-jükön való elterjesztésében.Szögi László, az MTA–ELTE Egyetemtör- téneti Kutatócsoport (738TKI213) tagja, számos korábbi kutatása alapján táblázatokkal alátá-masztott írásában a külföldön tanuló diákok fe-lekezeti megoszlásáról és annak korszakonkénti változásáról ad átfogó képet A magyar protes-táns peregrináció a 16–18. században című közleményében. Szabó András a jubileumi DOI 10.17167/mksz.2018.1.104-106

Mizera Tamás - Nagy Andor - Verók Attila: A könyvkiadó egri Líceum : Történet és kiadványjegyzék I. 1755–1852, II. 1853–1949, Budapest, Eger, Kossuth Kiadó, EKE (Kulturális örökség), 2017

http://real.mtak.hu/82789/1/VEcsedy_MKsz_18_1_u.pdf

Mizera Tamás - Nagy Andor - Verók Attila: A könyvkiadó egri Líceum : Történet és kiadványjegyzék I. 1755–1852, II. 1853–1949, Budapest, Eger, Kossuth Kiadó, EKE (Kulturális örökség), 2017

Abstract

Similar works

Full text

Available Versions

Repository of the Academy's Library