Juhász, György

Repository of the Academy's Library

Juhász György*LABDARÚGÓ EB HELYETT MAGYARTANSZÉK?**„Új kocsija kötelezettséget jelentõ nevével, mindig hûséges kísérõje kell, hogy legyen.Trabantja ezt a hûséget azonban csak akkor tudja teljesíteni,ha elvégzi a szükséges ápolást.”(Trabant gépkocsi használati utasítása)„A z ember feldarabolja az idõt, hogy el tudja magát helyezni benne. Sza-kaszhatárokat jelöl ki, korokat, korszakokat különít el egymástól a tör-ténész, az irodalomtörténész, hogy áttekinthetõbbé tegye a múltat. Atörténelem azonban mégis egyetlen nagy folyamat, melyben az egyik kor történé-sei és eszméi elõhívják és meghatározzák a következõt, egyik század a másikat ké-szíti elõ, s a következõ évszázad – akármekkora változásokat hozzon is – mindigmagában hordja még az elõzõt.” – írja Bíró Zoltán A magyar irodalom két nagynemzedéke a 20. században címû kitûnõ, felsõoktatási tankönyvként készült iro-dalomtörténeti összefoglalójában.Vázlatos és mozaikszerû áttekintésünkben, melyben az eszéki J. J. StrossmayerEgyetemen alakuló, a 2007/08-as tanévtõl induló Magyar Nyelv és Irodalom Tan-szék genezisét, másfél évtizedes vajúdását vizsgáljuk, mi sem tehetünk másképp,minthogy bele-bele metszünk az idõbe, sõt még a térbe is, amire Jugoszlávia1991-es szétrobbanása ad okot. Dolgozatunkban az elsõ, de nem a legrégebbi év-szám 1993, amikor is Polányi Imre professzor a pécsi JPTE oktatási dékánhelyettesé-nek meghívására egy mûhelybeszélgetés keretében tekintettük át az exjugoszláviaimagyar tanszékek és lektorátusok helyét és helyzetét. Mint volt tanítványát, aki1977 és 1988 között közel tíz esztendõt élt és dolgozott Jugoszláviában, PolányiImre engem kért föl a vitaindító „húszperces” megtartására. Horvátország eseté-ben igen könnyû dolgom volt, mert a hungarológiai stúdiumok száma akkor a hor-vát felsõoktatásban a nullához közelített, tanszék egyik horvát egyetemen vagy fõis-kolán sem létezett, lektorátus pedig csak a zágrábi egyetemen mûködött a het-venes évek végétõl, meseszerû terminológiával: hol volt, hol nem volt. Esetenkénttöbb év is kimaradt.* Juhász György, a Balassi Intézet által kiküldött vendégoktató, Strossmayer Egyetem,Eszék, juhaszgyorgy@bbi.hu** A 2007. aug. 21–22-i lektori konferencián elhangzott elõadás írásos változata.Az Önök szíves tájékoztatására tennék egy rövid ’93-as térségi magyar, majd ma-gyarországi horvát kitérõt.Szlovénia: Ljubljanai Egyetem 1981-tõl magyar lektorátusMaribori Fõiskola majd Egyetem 1963-tól lektorátus majd magyar tanszékVajdaság (Szerbia): Újvidéki Egyetem 1959-tõl Magyar Nyelv és Irodalom TanszékHungarológiai Intézet 1969. február 1-jétõl, 1976-tól, az összevonás után Ma-gyar Nyelv, Irodalom és Hungarológiai Kutatások IntézeteMacedónia: Szkopjei Egyetem 1989-tõl magyar lektorátusHazánkban a szerb–horvát tanszékek szétválasztása után 5 horvát tanszék oktatha-tott: a budapesti és a pécsi egyetemen, a szombathelyi tanárképzõn, a bajai tanító-képzõn és a soproni óvónõképzõn. 5:0, vagyis 0:5 horvát–magyar viszonylatban.A tanácskozás résztvevõi nem igazán hittek nekem, kétkedve tekintgettek rám,de szavaimat szakmailag erõsítette meg Dr. Alexandar Solc, a Horvát Köztársaságelsõ Budapestre akkreditált nagykövete. Szakmailag ugyanis Solc Sándor nagykö-veti kinevezését megelõzõen a zágrábi egyetem dékánja, majd az eszéki egyetemrektora volt. Itt jegyezném meg, hogy a függetlenné vált Horvátország és Szlovéniais rendkívül elegáns gesztust téve hazánknak magyar(származású) nagyköveteketküldött elsõként Budapestre Dr. Solc Sándor és Dr. Hajós Ferenc személyében.Körülbelül innen indultunk 1993-ban, ahonnan csak fölfelé vihetett az út és vitt is.A hungarológia egyetemi szintû integrálása Horvátországban a 90-es évek köze-pén történt meg, jelentõs – a mai napig tartó – budapesti segítséggel, ami rangosegyetemi oktatók zágrábi kiküldésében nyilvánult és nyilvánul meg, és így az1994-es tanévtõl megkezdhette munkáját a horvát fõváros egyetemének bölcsész-karán a hungarológiai tanszék. Az eszéki egyetem pedagógiai karán pedig az elsõmagyar lektor. Ezt a lendületet akkor úgy nézett ki, hogy még fokozni is tudja a90-es évek közepén induló horvát reintegrációs program, amely már érintette ahorvátországi magyarságot is, de kiteljesedni csak 1998 után tudott. 1998. január15-én Horvátország és az ENSZ BT befejezettnek tekintette Kelet-Szlavónia, Bara-nya (Drávaszög) és Nyugat-Szerémség reintegrációját. Ezen program keretébenkaptam megbízást 1996 tavaszán az azóta megszüntetett HTMH elnökhelyettesasszonyától, Dr. Törzsök Erikától az eszéki egyetemen létesítendõ Magyar Nyelv ésIrodalom Tanszék négy éves képzési tervének elkészítésére. Törzsök Erika válasz-tása azért esett rám, mert 1985-ben szlovén felkérésre, a maribori egyetem magyartanszéki programját is én írtam. A maribori program az 1991-es „történelmi partbe-omlás” (Szeli István) után is csak két óra változtatásra szorult, és a felsõoktatásicunami (Bolognai rendszer) bevezetéséig tartotta magát.Az általam írt új eszéki program három nagy egységbõl állt: magyar irodalom,magyar nyelvészet és kapcsolódó stúdiumok. A nyolc féléves elõadásokra és szemi-náriumokra lebontott programot Pécsett bíráltattam (bírálói voltak: Polányi Imre,Czine Mihály, Sípos Lajos, Annus József, Zsolnay József, Várady Tibor és Gion Nán-dor), majd Eszéken mutattam be.Az eszéki egyetem akkori oktatási dékán helyettese, a magyar nemzetiségû Dr.Mikuska József ugyan mindent megígért, de szinte semmit nem tett, itthon meg aLabdarúgó EB helyett magyar tanszék? 161program menedzselése átkerült az oktatási tárcához, ahol hasonlóan cselekedtek.(Helyesen: nem cselekedtek.) Míg a HTMH címzetes államtitkára, Lábody Lászlókülönösen fontosnak tartotta az eszéki helybenképzést, addig Magyar Bálint 1997tavaszi zágrábi tárgyalásain már föl sem vetette partnerének az eszéki magyar tan-szék ügyét. A miniszter nem akarta megérteni, hogy a hatvanas évektõl kialakultkétágú felsõfokú képzési rendszer a horvátországi magyarság számára jelentõseneltorzult, s egyik ága pedig teljesen ellehetetlenült. Az egyik út többnyire a vajdasá-gi Szabadkán elvégzett gimnázium, majd érettségi után az 1959-ben megnyílt újvi-déki (Novi Sad) magyar tanszékre vezetett, de ez a kapu 1991-ben bezárult. A másikág mûködött ugyan, mivel hazánk évtizedekig horvátországi magyar ösztöndíjashallgatókat fogadott Szegeden, Pécsett és Budapesten, akik a végzés után visszatér-tek szülõföldjükre, ahol biztos állás és magasabb életszínvonal várta a magyaror-szági diplomával rendelkezõket. A szerb katonai agresszió és a hétéves megszállásennek is véget vetett, s az ösztöndíjasok többnyire a végzés után Magyarországonmaradtak. Kérem, ne ítéljük meg és fõleg el azokat, akik így döntöttek, s nem a bi-zonytalant választották, hanem egzisztenciájukat az anyaországban alakították ki.Aki ezt másképp gondolja, annak ajánlom, hogy látogasson el Vukovárba és nézzemeg, hogy a Közép-Duna völgyének egyik gyöngyszeme hogyan néz ki még ma is,szétlövése után 16 évvel. Az ezredforduló után már többen tértek vissza, õket azon-ban a sokszor két évig is elhúzódó diplomahonosítási bonyodalmak sora és még amagyarországit is meghaladó munkanélküliség várta. Sokan csak Horvátországegyes részeit ismerik, a tengerpartot fõleg és Zágrábot. A valamikor oly fejlett Szla-vón-Baranyai régiót bizonyos horvát körökben ma csak Szicíliaként emlegetik,ahol az ország fejlettebb részeinek hatása már messze nem érvényesül, így példáula zágrábi hungarológiai tanszék oktatási rádiusza sem éri el a horvátországi ma-gyarságot. Az Eszék–Baranya megyei fiatalok elkerülik Zágrábot, a hungarológiaitanszék oktatói közül pedig az eltelt 12 év alatt egyedül csak Kiss Gy. Csaba jutott ela Drávszögbe „a hungarológia földjére”. A kép teljességéhez hozzátartozik az is,hogy a horvátországi magyarság politikai vezetõi is igen passzívak voltak a tanszékkérdésében, sokkal jobban forszírozták a Magyar Közoktatási Központ megalapítá-sát, amely 1999. szeptember 25-én kezdte meg oktató munkáját az óvodától azérettségiig 12 osztályos magyar iskolaként, úgy, hogy feje fölött nem volt „pedagó-giai tetõ”, azaz egyetemi tanszék.Az ezredfordulót viszonylag fejlett és önálló magyar közoktatási rendszerrel éshiányos felsõoktatással élte meg a horvátországi magyarság, miközben az elfoga-dott és minõsített program Egyed Albert fõosztályvezetõ fiókjában aludta – immá-ron örök – álmát, úgy, hogy szerzõjének szerzett még egy PhD fokozatot, emlékez-tetõül.Az, hogy az eszéki magyar tanszék ügye nem került ki a 2000-es évek közepére akülönbözõ horvát–magyar oktatási és kulturális tárgyalások, ülések, vegyes bizott-sági, nemzetiségi és más megbeszélések témakörébõl, a zágrábi magyar diploma-táknak, fõleg a nagykövetnek volt köszönhetõ, aki az egyebek, futottak még címszóalá mindig be-besuszterolta, s az eszéki egyetem sem vetette el végleg a tanszékala-pítás gondolatát. Az idén távozó magyar nagykövet, Mohai László és a tavaly az162 Juhász GyörgyEszéki Magyar Fõkonzulátus kapkodó bezárását követõen hazatérõ Magyar József,fõkonzul addig-addig mondogatták, jelentgették Budapestre a tanszék szükséges-ségét, amíg a magyar politika csúcsain lévõk kezdtek felfigyelni az ügyre. ElõszörDr. Mádl Ferenc köztársasági elnök tette szóvá Dr. Stipe Mesic horvát államfõnéltett búcsúlátogatása alkalmával. Azután Dr. Szili Katalin házelnök asszony négyszer(!) Vladimir Seks horvát házelnökkel folytatott tárgyalásain, majd Dr. Sólyom Lász-ló köztársasági elnök tette magáévá a tanszék gondolatát. Gyurcsány Ferenc mi-niszterelnök pedig az elsõ közös magyar–horvát kormányülésen hangsúlyozta atanszék szükségességét.Magam 2003-óta tanítok az eszéki egyetemen, amelynek pedagógiai kara pár évelett bölcsészkar s 2-3 év alatt esett át a profiltisztításon, s jelenleg vegyes progra-mokkal, kifutó nem bolognai, és elsõ- másod- és harmadéves bolognai képzésirendszerben oktat.Bolognát a magyar stúdiumok bõvítésére tudtam felhasználni. A két szemeszteremagyar mint idegen nyelv mellé bevezettük a hatszemeszteres magyar mint máso-dik idegen nyelv címû egységet a német szakos hallgatók számára. A magyar nyelv –elsõsorban Pécs, Mohács és Szekszárd közelsége miatt – igen népszerû Eszéken és„másnap használható”. Hallgatói visszajelzés alapján már a tengerparti ideiglenesmunkavállalásnál is elõnyt jelent a sok magyar turista miatt.Míg legfõbb közjogi méltóságaink horvát partnereiket gyõzködték, addig – zág-rábi magyar értelmiségiek inspirációjára és anyagi támogatásával – Dr. Lábadi Ká-roly tanár úr tollából elõbújt az új, immáron bolognás magyar program, amelyneksorsa kísértetiesen hasonlított az enyéméhez. Senki nem ellenezte, de nem is tá-mogatta igazán, pedig szerzõje többször átírta, módosította, korszerûsítette, kre-ditezte és osztotta 3+2-re. Sorsáról még ez év márciusában is egyetemünk oktatási-dékán-helyettese úgy nyilatkozott, hogy talán majd két év múlva.És ekkor eljött április 11. Kedvenc hallgatóimmal együtt finoman szólva nem azegyetemen belül, de oktatási idõben figyeltük Cardiffból a TV-közvetítést, amikor is –akkor még nem tudtam, hogy jótevõnk – Michel Platini kihúzta a borítékból Ukrajnaés Lengyelország nevét az általunk olyannyira várt horvát–magyar pályázat helyett.Elszállt a közösen rendezendõ labdarúgó EB álma. Rá egy héttel viszont váratlan ésgyors fordulatot vett a magyar tanszék másfél évtizedes ügye, s azonmód lett prog-ramengedély, jöttek az oktatói státusok Zágrábból, s kiírták a pályázatokat is. Mire,május 3-án Dr. Sólyom László Zágrábba ért, Dr. Ivo Sanader, horvát miniszterelnökmár a tanszék alapító okiratával várta a magyar államfõt. (Tehette, mert nem kérdez-te meg Rádli Katalint, aki még tavaly is úgy rázott le, mint kutya a vizet.) Sólyom Lász-ló maga jelenthette be Zágrábban 2007. május 3-án a magyar tanszék õszi indításátaz Eszéki Egyetemen. Másnap pedig hivatalos látogatásra Eszékre érkezett. Nehéznem meglátni, hogy ezúttal is egyértelmûen politikai döntés született. Teljesen igazavan Nádor Orsolyának, aki egy korábbi tanulmányában a rá jellemzõ cizellált finom-sággal ugyan, de kétséget kizáróan kimondja, hogy a hungarológiai oktató egységekszinte mindenhol Európában politikai döntésre vagy rektori, dékáni szimpátia alap-ján jöttek, jöhettek létre, s nem a hallgatók szakították be az egyetemek kapuit, hogymagyar nyelvet és irodalmat akarnak tanulni.Labdarúgó EB helyett magyar tanszék? 163Esetünkben a politikai döntést mutatja a bejelentés szintje is, ugyanis állam- éskormányfõk egyetemek, de legalábbis karok alapítását szokták bejelenteni és nemegy tanszékét.A tanszéki elõkészítõ munka érdemi részére szûk egy hónapunk maradt, miköz-ben meghatározó kérdésekben kellett dönteni. Két alapvetõ kérdésben is érvénye-síteni tudtam korábbi szakmai elképzeléseimet. Az elsõ, hogy a tanszék anyanyelvilegyen, ezzel biztosítsa a horvátországi magyar iskolák számára a tanárokat, a sajtó,a tv, a rádió számára a leendõ újságírókat, az önkormányzatok és hivatalok számárapedig a megfelelõ – egyetemi végzettségû – horvátországi magyar szakembereket.Ezzel egyidejûleg kézzel-lábbal tiltakoztam az egyszakos képzés ellen, ami köny-nyen nyelvi gettóvá tehetné az embrionális állapotban lévõ tanszéket. Az egyetemvezetése hosszas viták után mindkét felvetésemet elfogadta, így magyar–angol, ma-gyar–német, magyar–történelem és magyar–horvát szakpárra adhatták be a jelent-kezõk felvételi kérelmüket. Sikerült kiharcolnom azt is, hogy a kései meghirdetésmiatt idén magyar nyelv és irodalomból csak felvételi beszélgetés legyen. Szakpá-ronként 5-5 fõs keretet határozott meg Dr. Ana Pintaric dékánasszony, ami össze-sen húsz fõ. Ezt a keretet sajnos nem fogjuk tudni kitölteni. Míg az angol–magyarszakra az 5 fõs keret már az elsõ körben megtelt, magyar–német szakra nem jelent-kezett senki, s pótfelvételin küzdünk még 3-4 történelem és horvát nyelv és iroda-lom szakos leendõ hallgatóért. A felvételi elsõ köre július második hetében lezaj-lott, második körére pedig szeptember hónapban kerül sor. Minden valószínûségszerint 8-9 hallgatóval indulhat október hónap elsõ napjaiban Eszéken a legfiata-labb magyar nyelv és irodalom tanszék.Tanszékvezetõi megbízást Dr. Lábadi Károly, a Gödöllõi Szt. István Egyetem,amúgy Horvátországból áttelepült oktatója kapott. Fia, Dr. Lábodi Zsombor is atanszéket erõsíti, amelynek helye még nincs az egyetem épületében, felszerelése(könyvek, jegyzetek, lexikonok, szöveggyûjtemények, CD-ék, videó, számítógépstb.) szintén beszerzésre vár. Az órarend októberre készül el.Röviden összefoglalva: látható – és számomra belülrõl is megtapasztalható voltmár 1997-tõl –, hogy milyen ambivalens helyzetet teremt az, ha szétcsúszik a politi-kai és a szakmai sík. A felemás helyzet még akkor sem jó, ha az nemes ügy érdeké-ben jön létre, mert a lökésszerû, sokszor improvizatív elemeket tartalmazó dönté-seket a felsõoktatás és a tudomány nem honorálja. Éppen ezért jó lenne visz-szaállítani azt a felsõoktatási szakmai-politikai harmóniát horvát–magyar, magyar–horvát viszonylatban, amely a zágrábi hungarológiai tanszék alapításánál még meg-volt, s ez nyilván megerõsítené az induló eszéki magyar tanszéket is.Végül, de nem utolsó sorban szeretnék köszönetet mondani a Balassi Intézet-nek, legfõképpen Dr. Lauter Éva fõigazgató asszonynak azért a támogatásért, amitaz elmúlt 3 évben eszéki oktatói munkámhoz kaptam. Ha pedig az elmúlt harmincévre tekintek vissza, akkor jó érzéssel gondolok a ljubljanai magyar lektorátus meg-alapítására, megtiszteltetésnek veszem, hogy két tanszéki programot dolgozhat-tam ki, s részese lehettem egy magyar tanszék létrehozásának, s ezekkel az elemek-kel egy picit alakítója is az egyetemes magyar hungarológiának.Labdarúgó EB helyett magyar tanszék? 164

Labdarúgó EB helyett magyar tanszék?

Abstract

Similar works

Full text

Available Versions

Repository of the Academy's Library