Bónis, Péter

Repository of the Academy's Library

1Bónis Péterhabilitált egyetemi docensA clausula ‘rebus sic stantibus’ glosszátori eredetérőlin Jogelméleti Szemle 16/2 (2016) 32-361. BevezetésReméljük, hogy nem a magyar jogi kultúra színvonalának általános süllyedését jelzi, hogymanapság sok egyetemről kikerült jogász úgy gondolja, hogy minden jogi szakkifejezés, amilatinul van írva, az ókori római jogból ered.1 Manapság sokan elfeledkeznek arról, hogy azókori római jog csupán távoli jogtörténeti kuriózum lenne, ha a középkori európai iuscommune nem létezett volna.2 Ez a közös európai jogtudomány jelentős nyomot hagyott azegyes nemzeti polgári jogi  kódexekben is, és számos, az ókori rómaiak számára ismeretlenjogintézmény kialakítása fűződik a középkori jogtudósokhoz, glosszátorokhoz, amelyek közülaz egyik legfontosabb a klauzúla rebus sic stantibus. Ennek glosszátori eredetéről szól ez atanulmány.2. Aurelius Augustinus idézete Gratianus Decretumában (1140 körül)A jusztiniánuszi római jog nem ismerte a rebus sic stantibus klauzúlát. Maga a kifejezésnem szerepel a Corpus iuris civilisben. A clausula ‘rebus sic stantibus’-t a dekretistákfejlesztették ki egy Aurelius Augustinustól származó és Gratianus által a Decretumba felvettidézetből3 kiindulva, amely tulajdonképpen az eskü kötelező erejéről szól. AureliusAugustinus azt az ismert példát hozza fel, amikor valaki letétbe veszi egy idegen személykardját, és esküt tesz arra, hogy azt a letevő kérésére vissza is fogja adni.4 A letevő azonbanközben megőrül, és közveszélyes cselekedet lenne, ha a kardot (a letéti szerződést és esküjétbetartva) a letéteményes neki visszaadná. Ha viszont nem adná vissza, szerződésszegővé ésesküszegővé válna. Aurelius Augustinus szerint ilyen esetben nem köti az eskü a                                                          1 A jelen tanulmány a MTA Bolyai János Kutatási Ösztöndíjának támogatásával készült.2 Sajnos negatív példaként említhető Szabó Sarolta: A bécsi vételi egyezmény, mint nemzetközi lingua franca(Pázmány Péter Katolikus Egyetem, Budapest, 2009) című PhD értekezésének 171. oldalán olvasható tévedés:„A jogi doktrínák sokféleségében a legtöbbjük visszavezethető a clausula rebus sic stantibus alapelvre, amelyet arómai praetor fejlesztett ki.” Az igazság azonban az, hogy a római praetor ilyen alapelvet sohasem fejlesztett ki.3 C. 22 qu. 2 c.14.: “Illud uero, quod non habet duplex cor, nec mendacium quidem dicendum est, uerbigratia, tamquam, si cui gladius conmendetur, et promittat se redditurum, cum ille, qui conmendauit poposcerit; siforte gladium suum repetat furens, manifestum est, non esse reddendum, ne uel se occidat, uel alios, donec eisanitas restituatur. Hic ideo non habet duplex cor, quia ille, cui conmendatus est gladius, cum promittebat, seredditurum poscenti, non cogitabat furentem posse repetere.”4 Bár a példa már Cicerónál is szerepel, de nem kötelező jogi elvként, hanem egy inkább morálfilozófiaieszmefuttatás keretében, éppen úgy, ahogy Senecánál. Ha a római jogban ilyen kötelező jogi elv létezett volna,azt Jusztiniánusz császár minden bizonnyal nem hagyta volna ki a Corpus iuris civilisből.2letéteményest, és megtagadhatja a kard kiadását az őrült beszámíthatóságánakvisszanyeréséig.3. Bisignanói Simon summája (1177-1179)A dekretisták az említett szakaszból kiindulva fejlesztették ki a rebus sic stantibusklauzuláját. A dekretisták közül elsőként az olaszországi Bisignanóból (ejtsd: Bizinnyánóból)származó Simon dekretista, feltehetően a bolognai egyetem tanára szentelt nagyobb figyelmetennek az Aurelius Augustinustól származó szakasznak. Bisignanói Simon 1177 és 1179között írhatta a Decretumot összefoglaló Summáját, amelyet nemrégen nyomtatásban isközzétettek. Bisignanói Simon fogalmazta meg elsőként a beleértett feltételek tanát, amelyetaz angol jogi szóhasználatban implied conditions-nak neveznek, ami egyértelműen mutatja aius commune angliai hatását. Simon Bisinianensis Summája a Decretum fentebb is idézett szakaszából arra következtet,hogy minden esküben, ígéretben vagy szerződésben benne van egy hallgatólagos és törvényesfeltétel (conditio licita):„Hinc collige quod in quolibet uoto, iuramento uel promisso seu contractu debet quelibetlicita conditio subintelligi, C.xxvii. q.ii. § ii., C.xxii. q.ii. Beatus.”5(„Innen következik, hogy bármely fogadalomba, eskübe, ígéretbe vagy szerződésbeminden törvényes feltételt bele kell érteni.”)Simon Bisinianensis véleményének jelentősége abban áll, hogy az Aurelius Augustinusművéből idézett Decretum-szakasz példájában megfogalmazott elvet minden szerződésrekiterjeszti, nemcsak a példában említett letéti szerződésre. Vagyis szerinte mindenszerződésbe, fogadalomba, eskübe vagy egyoldalú jognyilatkozatba bele kell érteni azt, hogycsak akkor kötelez a nyilatkozat, ha a körülmények ugyanazok, mint amikor a kötelezettségteljesítését elvállalták.4. Johannes Teutonicus (1215?)Ennek a hallgatólagos feltételnek az elnevezése a Decretum glossa ordinariájátmegalkotó Johannes Teutonicustól származik. Johannes Teutonicus valószínűlegSzászországban született 1170 körül. Bolognában Azo tanítványa volt. 1212-ben Halberstadtvárosában a helyi káptalan kanonokja. 1216-1220 között ismét Bolognában van, majdvisszatért Halberstadtba, ahol prépost. Johannes Teutonicus legjelentősebb műve kétségkívüla Gratianus Decretumához készült apparátus, amely Bartholomaeus Brixiensis átdolgozásábanvált glossa ordinariává.  Az apparátus a IV. lateráni zsinat után (1215) készült. Megírásához aszerző az ‘Ordinaturus magister’ kezdetű apparátust, a Glossa Palatinát, Laurentius Hispanusglosszáit és civiljogi forrásokat egyaránt felhasznált. Johannes Teutonicus nemcsak aDecretumot, hanem különböző dekretális-gyűjteményeket, így a Comp. III.-t is glosszálta.6Ugyancsak Johannes Teutonicus szerkesztette a Compilatio quarta-t, amelyhez azonban pápaijóváhagyást nem kapott. A Compilatio quarta-t azonban a bolognai iskola mégis recipiálta, ahozzá írt egyetlen apparátussal együtt, amely szintén a dekretális-gyűjtemény összeállítójától                                                          5 Aimone, P. (ed.), Summa in Decretum Simonis Bisinianensis, Fribourg 2007, 363. (in C. 22 qu. 2 c.14., s.v.vsque non enim cogitabat furentem posse repetere)6 Pennington, K., Johannis Teutonici Apparatus glossarum in Compilationem tertiam, (MIC A-3) Vatican City1981.3származik.7 Johannes Teutonicus emellett a IV. lateráni zsinat rendelkezéseit is glosszálta8,quaestiói9 és consiliuma10 is ismeretes.Johannes Teutonicus  szerint minden szerződésbe bele kell érteni azt a törvényes feltételt,hogy ‘amennyiben a szerződés ugyanabban a helyzetben marad.’11 Vagyis a szerződés csakakkor kötelez, ha a szerződéskötéskori körülmények, amelyekre tekintettel a felek aszerződést megkötötték, nem változtak lényegesen. Leginkább azok a körülmények jöhetnekszámításba, amelyeknek megváltozása a két fél jogainak és kötelezettségeinek aszerződéskötéskor fennálló egyensúlyát megbontaná.Aquinói Tamás Summa theologica című művében, amely  1265–1274-ben készült, szinténbeszél arról, hogy az eskü csak akkor kötelez, ha a körülmények ugyanazok, mint amikor akötelezettség teljesítését elvállalták. Aquinói Tamás azonban itt nem eredeti gondolatotfogalmaz meg, hanem a dekretistáktól függ. Ez az érvelés a penitenciális summák esküvelfoglalkozó részeiben is általános volt már Aquinói Tamás előtt is. Elegendő itt Raymundus dePennaforte népszerű penitenciális summájára gondolni, amely 1225-1227-ben íródott, bár1235-36-ban átdolgozták.12Úgy tűnik tehát, hogy Johannes Teutonicustól származik az említett klauzula, legalábbisannak elnevezése, bár Pilliusnál is vannak hasonló felvetések.5. A klauzula ’rebus sic stantibus’ Pillius quaestió-gyűjteményébenAz egyik legtermékenyebb civilista glosszátor, Pillius Bologna közelében született.Valószínűleg tanulmányait is ebben a városban folytatta. Pillius először Bolognában lépett akatedrára, de Modena városa is meghívta tanítani. Az elvándorlást megakadályozni akaróBologna azonban esküre kötelezte a professzorokat, hogy 2 évig Bolognában maradnak.13 Azeskü letelte után Modena újabb ajánlatot tett, amelyet Pillius már nem utasított vissza. 1181-ben már bizonyosan Modenában volt, ahol 1201-ig tartózkodott.Pillius egyike a legeredetibb glosszátori elméknek, Libellus disputatoriusa az egész joganyagát sajátos rendben kívánta összefoglalni. A Quaestiones sabbatinae14, a Quaestionessuper Codice15 szintén Pillius eredetiségét bizonyítják. A glosszákon16 túl summákat is írt, aTres librihez,17 a birtokvédelemről (De violento possessione18), a tanúkról (de testibus19), és akifogásról (de reorum exceptionibus20). A „Cum essem Mutinae” 21 summában az egész                                                          7 Kuttner, S., Johannes Teutonicus, das vierte Laterankonzil, und die Compilatio quarta, in Miscellanea Mercati5 (Studi e Testi 125) Vatican 1946, 608-34.8 García y García, A. (ed.), Constitutiones concilii quarti Lateranensis una cum commentariis glossatorum,(MIC A-2) Vatican 1981, 175-272.9 Fransen, G., A propos des Questions de Jean le Teutonique, in Bulletin of Medieval Canon Law 13 (1983) 43-47.10 Pennington, K., A Consilium of Johannes Teutonicus, in Traditio 26 (1970) 436-37.11 Johannes Theutonicus, Gl. furens ad C. 22 qu. 2 c. 14, c. ne quis (Lugduni 1584, coll. 1258): „ergo sempersubintelligitur haec conditio: si res (vagyis a szerződés) in eodem statu manserit.”12 S. Raimundus de Pennaforte, Tomus B: Summa de paenitentia, Roma 1976, 379.13 Santini, G., Università e società nel XII secolo: Pillio e lo Studio di Modena, Modena 197914 Teljes kiadás: Pilei Medicinensis questiones auree (Rome 1560), in Corpus glossatorum iuris civilis, IV 1,Augustae Taurinorum 1967.15 Studia et documenta historiae et iuris 39 (1973) 262-280.16 Savigny, F.C., Die Geschichte des römischen Rechts im Mittelalter, Heidelberg 1834, IV 556-558.17 Corpus glossatorum iuris civilis, II, Augustae Taurinorum 1966, fol. 412-455. (Pillius Placentinus summájátfolytatta, amelyet Azo summáinak függelékeként nyomtattak ki.)18 Ius Commune 1 (1967) 84-103.19 Kiadatlan.20 Hoehne, H., Pilii Medicinensis Summula de Reorum Exceptionibus ‘Precibus et Instantia’, in Ius Commune  9(1980) 139-209.4perjogot tárgyalni kívánta, de a mű töredékes maradt éppen úgy, mint distinkció-gyűjteménye.22 Pillius a hűbérjog területén is alkotott. A Libri Feudorumhoz elsőként írtglossza-apparátust23 és summát.24 Hűbérjogi apparátusában elsőként használta a dominiumdirectum—dominium utile megkülönböztetést.Pillius egyik quaestiója szerint a bérbeadó és a bérlő abban állapodott meg, hogy atermőföld bérleti díját a bérlő természetben teljesíti, a föld terményeinek meghatározottmennyiségével, amelyet egy bizonyos mértékegységben határoztak meg.25 A mértékegységűrtartalmát azonban a szerződés megkötése után a jogszabály (statútum) megváltoztatta.Kérdés, hogy a bérlőnek a régi mértékegység szerint kell teljesítenie vagy az új mértékegységszerint ?Pillius válasza szerint a szerződés csak akkor kötelez, ha a szerződés ugyanabban azállapotban marad, mint amiben a szerződéskötéskor volt. A szerződéskötéskori körülményekmegváltozása miatt a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás szerződésben rögzített aránya nemváltozhat meg, ezért a bérlőnek a régi mértékegység szerint kell teljesítenie.6. A klauzula ’rebus sic stantibus’ normatív szentesítése a kánonjogbanA jogintézmény első normatív szentesítését III. Ince pápa egyik dekretálisából nyerte. A X.2.24.25 szerint ha valaki eljegyezett egy nőt, de az eljegyzés időtartama alatt a jegyes mássalnemi kapcsolatot létesített, akkor a férfit nem köti az eljegyzéskor tett eskü. Ha azonban azeljegyzéskor tudott arról, hogy a nő már nem volt szűz, akkor kötelezi őt az eskü.Hostiensis az elv egy másik alkalmazásáról is beszámol Summájában.26 Példája szerint egylaikus egy laza fegyelmű rendben szerzetesi fogadalmat tett, mert úgy gondolta, hogy ittkényelmesebb élete lesz. A rendet azonban később megreformálták, és a szigorúbb szabályokmár nem tetszettek neki. Vajon köteles-e fogadalmát betartani, amikor a fogadalomtételikörülmények gyökeresen megváltoztak ?  Hostiensis szerint ha olyan ember volt, aki ismertea regulát (pl. jogász) vagy elmagyarázták neki a tartalmát, akkor köteles maradni, ha viszontnem ismerte a szigorúbb szabályokat előíró regulát, mert egyszerű vagy gyengeelméjű(„simplex vel idiota”) volt, akkor őt a fogadalma attól függően kötelezi, hogy a fogadalomkorközölte-e, hogy a jelenleginél nagyobb szigort nem vállal. Ha ő ezt közölte, akkor csak azkötelezi, amire ő a fogadalomtételkor kötelezettséget vállalt, mert az eskü csak akkor kötelez,ha a körülmények ugyanazok, mint amikor a kötelezettség teljesítését elvállalták.7. A klauzula ’rebus sic stantibus’ AccursiusnálA rebus sic se habentibus kifejezést a civiljogban elsőként Accursius használta a  D.12.4.8fragmentumhoz írt glosszájában.27 Accursius szintén az eljegyzéssel kapcsolatban említi a                                                                                                                                                                                    21 Nicolini, U., Summa ‘Cum essem Mutinae’ (Qualiter debeat concipi libellus), in Studi in onore di M. Barillari,Bari 1936, 67-97.22 Torelli, P. (ed.), Distinctiones di Pillius nei codici Vaticani Chigiani E.VII. 211 e 218, Modena 1928.23 Rota, A., L’apparato di Pillio alle Consuetudines feudorum e il ms. 1004 dell’Archivio di Stato di Roma, inStudi e Memorie per la Storia dell’Università di Bologna 14 (1938) 1-170.24 Kiadása tévesen Hugolinus neve alatt: Bibliotheca Iuridica Medii Aevi, Bononiae 1892, II 181-194.25 Pilei Modicensis Quaestiones aureae, Romae 1560, 147.: „Lucius Titius fundum suum Maeuio locavit subcerta mensura frumenti. Contingit postea quod per consules vel potestatem mensura minorata est. (...) Queriturquid iuris sit ? (...) Repellitur (...), quia tacita intelligitur conditio: si in eodem statu manserit.”26 Hostiensis, Summa in X.3.34., de voto et voti redemptione, n. 16 (Coloniae 1612, coll. 1010.)27 Gl. potest ad D. 12.4.8., de condictione causa data causa non secuta, l. quod Servius (Lugduni 1627, vol. I.,coll. 1282)5klauzúlát, ami azt bizonyítja, hogy ő is a dekretistáktól merített. Érdekes, hogy talán adekretisztika hatása alatt Accursius csak a házasságjoggal kapcsolatban hivatkozik erre ajogintézményre, a szerződésekkel kapcsolatban Accursius nem utal erre a klauzúlára.Accursius ezt a hallgatólagos klauzúlát bontó feltételnek tekintette.8. A klauzula ’rebus sic stantibus’ továbbélése a polgári jogi kodifikációkbanA polgári törvénykönyvek szerkesztői elég mostohán tekintettek erre az intézményre. Afrancia Code civilben nem szerepel, a német BGB szerkesztői kifejezetten elleneztékfelvételét a kódexbe. Az I. világháború utáni gazdasági világválság azonban kikényszerítette avisszatérést a ius communéhez. A német bírói gyakorlat ezt a jogintézményt a jogügyletalapjának megszűnésére hivatkozva (Wegfall der Geschäftsgrundlage) ismerte el. A BGBmódosított szövege (313. §) Störung der Geschäftsgrundlage néven említi.A magyar polgári jogba az I. világháború után került be a bírói gyakorlat révén, amelygazdasági lehetetlenülés néven hivatkozott rá. A Magánjogi Törvénykönyv javaslatában is ígyszerepel. A hatályos Ptk. az előszerződés kapcsán (6:73. §), a bírói szerződésmódosításkörében (6:192.§), a letéti szerződésnél (6:362. §, 6:364. §), a tartás mértékével kapcsolatban(4:210. §), a haszonkölcsön-szerződésnél (6:357. §), a kölcsönszerződésnél (6: 384. §, 6:388.§), az ajándékozásnál (6:236. §), stb. szabályozza.A Ptk. 6:73. § szerint az előszerződés megkötését bármelyik fél megtagadhatja, habizonyítja, hogy az előszerződés megkötését követően előállott körülmény következtében azelőszerződés változatlan feltételek melletti teljesítése lényeges jogi érdekét sértené; akörülmények megváltozását nem ő idézte elő, és nem is kellett róla tudnia; és a körülményekváltozása nem tartozik rendes üzleti kockázata körébe.A Ptk. 6:192. § szerint bármelyik fél a szerződés bírósági módosítását kérheti, ha a felekközötti tartós jogviszonyban a szerződés megkötését követően előállott körülménykövetkeztében a szerződés változatlan feltételek melletti teljesítése lényeges jogi érdekétsértené.

A clausula ‘rebus sic stantibus’ glosszátori eredetéről

Abstract

Similar works

Full text

Available Versions

Repository of the Academy's Library