Pragmatika Centrum; SZTE Általános Nyelvészeti Tanszék
Doi
Abstract
Cikkünkben két, a magyar személyes és visszaható névmások
gyereknyelvi elsajátítását vizsgáló kísérletről számolunk be.
Az angolból és más nyelvekből ismert az a hatás, hogy míg a
gyerekek óvodás kortól nagyjából a felnőttekhez hasonló módon
használják és értelmezik a visszaható névmásokat, a személyes
névmások értelmezésében sokkal rosszabbul teljesítenek, ha
egy lehetséges lokális előzmény is jelen van a mondatban. A
kísérletek elsődleges célja az volt, hogy megállapítsuk,
létezik-e a magyar gyereknyelvben is ez a hatás. Azt
találtuk, hogy a tesztmondatokat közvetlen megelőző nyelvi
kontextus hiányában fellép a névmásértelmezési probléma, egy
akár minimális nagyságú koherens diskurzus megteremtése
esetén viszont lényegében eltűnik. Vizsgálataink eredményei
így azokat az elemzéseket erősítik, amelyek szerint a
névmásértelmezési probléma nem tekinthető egyszerűen a B
kötéselv nem ismeretéből fakadó hatásnak
