Csepregi, Márta

Márta Csepregi

Crossref

Magyar Nyelv

In memoriam Vikár László

Repository of the Academy's Library

374  KülönféléksZenTgyÖrgyi rudoLF 2010a. A tihanyi apátság alapítólevele mint a magyar nyelvtörténeti kuta-tások forrása. Doktori (PhD) értekezés, kézirat. Eötvös Loránd Tudományegyetem, Budapest. sZenTgyÖrgyi rudoLF 2010b. Helynevek beillesztése korai latin nyelvű okleveleink szövegébe. Helynévtörténeti Tanulmányok 5: 33–45.sZenTgyÖrgyi rudoLF 2016. Kovács Éva, A Tihanyi összeírás mint helynévtörténeti forrás [is-mertetés]. Névtani Értesítő 38: 249–252. sZenTgyÖrgyi rudoLFEötvös Loránd TudományegyetemK Ü L Ö N F É L É KIn memoriam Vikár László Jeles zenetudóst, népzenekutatót gyászol a hazai és nemzetközi közösség. 2017. május 12-én elhunyt Vikár László. Szombathelyen született, 1929. június 8-án. A gödöl-lői pre montrei gimnáziumban érettségizett 1947-ben, ott szerezte franciás műveltségét. A Zeneművészeti Főiskolán előbb (1947–1951) ének-zene tanári és karvezetői diplomát szerzett, de mivel érdeklődése egyre inkább a népzenekutatás felé fordult, Kodály Zol-tán tanítványaként elvégezte a zenetudományi szakot is (1952–1956). Ezek után három évig tudományos ösztöndíjas volt, kandidátusi disszertációját 1961-ben védte meg. Az MTA Népzenekutató Csoportjában kezdett el dolgozni 1960-ban. Ez a szervezet 1974-től kezdve az MTA Zenetudományi Intézetének Népzenei Osztályaként működött tovább. Vikár László itt folytatta munkáját, 1977–1991 között osztályvezetőként, ezután tudo-mányos tanácsadóként. Közben, 1970-től a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola (majd Egyetem) oktatója is, 1997-től egyetemi tanára. 1985-tól kezdve rendszeresen tartott kur-zusokat Kanadában is, a Calgary Egyetemen. Az akadémiai doktori fokozatot 1989-ben szerezte meg. Szakmai díjai közül a legjelentősebbek: Akadémiai díj (1976), Erkel-díj (1977), Széchenyi-díj (1995) Magyar Örökség-díj (2011).Hogy mit keres egy zenetudósról szóló megemlékezés a Magyar Nyelv hasábjain, annak több oka van. Az egyik az, hogy Vikár László munkamódszere, tudósi hozzáállása, sok tanulságot hordoz minden rokon szakma művelőjének a számára. E munkamódszer alapja az alapos anyaggyűjtés és a gyűjtött anyag értő rendszerezése. Helytálló következ-tetéseket levonni, elméletet alkotni csak bőséges empirikus anyag birtokában és ismereté-ben lehet. A másik ok az, hogy Vikár munkássága a magyarral rokon nyelvű népek kultú-ráját is érinti, azt a területet, mely az ősmagyarok vándorlásának egyik helyszíne lehetett. Vikár László a legjobb mesterek lábnyomába lépett, amikor elkezdte pályáját. Tá-voli rokona, Vikár Béla volt az első, aki fonográffal gyűjtött népdalokat. Ezt a munkát folytatta Bartók Béla és Kodály Zoltán, s ebbe a gyűjtőmunkába kapcsolódtak be később Kodály tanítványai. Vikár László 1952–1960 között több mint 4000 népdalt gyűjtött ma-gyar nyelvterületen. S bár közben érdeklődött a kínai népzene iránt is, az 1950-es évek vé-gén útja a Középső-Volga vidékére vezetett, előbb a marik (cseremiszek) közé, majd az ezen a területen élő egyéb finnugor (udmurt és mordvin) valamint törökségi népek, azaz baskírok, DOI: 10.18349/MagyarNyelv.2017.3.374 Különfélék  375csuvasok, tatárok közé. Az ötlet Kodálytól származik, akinek felkeltette az érdeklődését, hogy az általa ismert mari dallamokban előfordul a kvintváltás, azaz a szerkezetük hasonlít a magyar Érik a szőlő… kezdetű dal szerkezetéhez. Magától adódik a kérdés: a kvintvál-tás vajon közös finnugor örökség? Erre a kérdésre csak a helyszínen lehetett volna választ kapni, 1990 előtt azonban a Szovjetunióban külföldi kutató nem végezhetett terepmunkát. Sok finnugrista nyelvész csak a nagyvárosokig, Moszkváig, Leningrádig jutott el, s akkor ju-tott nyelvi információhoz, ha jó szerencséje összehozta ott valakivel a nyelvrokonok közül. Kodály Zoltán viszont tekintélyének köszönhetően elérte, hogy a két ország zeneművész szövetsége szerződést kötött a közös munkára, és Vikár László útnak indulhatott. Már az első úton csatlakozott hozzá Bereczki Gábor, aki akkor a mari nyelv kutatója volt. Az első, 1958. évi utat további tizenegy követte, és 1979-ig bejárták a Középső-Volga vidékét. Mari-, Csuvas-, Baskír- és Tatárföldön mintegy 300 faluban több mint 3000 dallamot gyűjtöttek. Vikár jegyezte le a dallamokat, Bereczki a szövegeket, aki menet közben elsajátította ennek az izgalmas nyelvi areának az összes nyelvét. (Az Udmurt ASzSzK-ba nem kaptak beutazási engedélyt, tekintettel az ottani hadiipari létesítményekre, melyeknek egyikében maga Mihail Kalasnyikov tevékenykedett. Ezt az akadályt még Kodály sem tudta leküzdeni. Az udmurt zenei anyag ezért a szórványvidékről származik.)  Gyűjtésüket négy vaskos kötetben adták ki (bereczKi–viKár 1971, 1979, 1989, 1999). Helyes döntés volt a munkamegosztás, hi-szen a dallam szöveg nélkül, a szöveg dallam nélkül értelmezhetetlen. „A szöveggel és dal-lammal egyaránt szabadon gazdálkodó éneklés sok leleményt és nagyfokú rögtönzési kész-séget igényel. De éppen így jön létre az egyéni változatok végeláthatatlan sokasága. Ezek a változatok pedig végül mind a hagyományt gazdagítják és éltetik tovább. [új bekezdés] Munkánk a tudomány és a művészet közös mezsgyéjén az igaz és a szép feltárására tesz kí-sérletet. A népdalok dallamának és szövegének vizsgálata révén kettős értéket hoz felszínre. A beszéd és az ének az emberi lélek két, egymást nem helyettesítő, de kiegészítő s igen mélyről fakadó ősi megnyilvánulása. Nem szabad őket szétválasztani” (viKár 1993: 157).A kutatás eredményeképpen kiderült, hogy a kvintváltás feltehetőleg török hatásra alakult ki mind a mari, mind a magyar népzenében, de közel sem olyan általános, mint amennyire a hiányos adatok alapján sejthető volt. „Csak a helyszíni tapasztalatokból de-rült ki, hogy meddig tart egy zenei dialektus határa. (…) Cseremisz és csuvas földön, 1958-tól nagyjából 1970-ig ezt mi járásról járásra igyekeztünk kideríteni. Így alakult ki végül az a kép, hogy a kvintváltó dalok mindössze egy kb. száz kilométer széles átmérőjű kör területén élnek, mégpedig úgy, hogy ennek a körnek az északi és nagyobbik része a cseremiszeknél, a déli és kisebbik része pedig a szomszédos északi/virjal csuvasoknál van. És amilyen mértékben távolodunk ezektől a helyektől, olyan mértékben veszít erejéből a kvintváltás és adja át vezető szerepét szerényebb zenei formáknak.” (viKár 1993: 162)A Volga–Káma–Bjelaja vidéke, ahol számos nép és nyelv él évszázadok óta köl-csönhatásban, ideális terepe a kontaktusvizsgálatoknak. A népzene ennek csak egy szűk szelete. Hasonlóan alapos, széleskörű vizsgálat tárgyává válhatnának a nyelv és a kultúra egyéb szegmensei. De mielőtt bárki hangzatos eredményekről számolna be, vagy mesz-szemenő történeti következtetéseket vonna le, vegyen példát Vikár Lászlóéktól, végezze el az áldozatos, rendszeres anyaggyűjtő munkát, és viszonyuljon anyagához kellő alá-zattal. „Sok mindent megtudtunk, megtanultunk az utak során, de valójában semminek nem jutottunk a végére. Lehet, hogy nem is juthattunk, mert ez a munka olyan, amit csak elkezdeni lehet, befejezni sohasem. Lehetőségeink bármilyen előnyösek, végülis igen sze-376  Különfélékrények voltak, kiváltképp, ha a feladat nagyságához mérjük őket. (…) A gyűjtött anyag sokfélesége, valamint annak a felismerése, hogy még sok minden rejtve van előttünk, vé-leményünk formálásában nagy mérsékletre intett. Tapasztaltuk, hogy a kellően meg nem alapozott és ki nem érlelt döntéseknek kevés a haszna, mert ezek inkább félre s nem előre viszik a kutatást. Esetenként pedig hosszú lehet az út bizonyos dolgok belső megsejtése és azok nyilvánosságra hozatala között. A hiteles anyagközlés számos buktatót eleve elkerül. Ezért még ma is az anyaggyűjtést tartjuk elsőrendűen fontosnak” (Vikár 1993:169).Volga-vidéki gyűjtésének köszönhetően Vikár László kutatását kiterjesztette a egész finnugor nyelvcsaládra, így a tágabb értelemben vett finnugrisztika művelőjévé is vált. Az ötévenkénti nemzetközi finnugor kongresszusok hűséges résztvevője volt. A budapesti kongresszus tiszteletére megjelentetett reprezentatív kötetben ő írta össze a finnugor né-pek zenéjéről szóló összefoglalót (viKár 1975), a sziktivkari kongresszusra pedig Szíj Enikővel közösen egy 100 népdalból álló kötetet adott ki, melyben az eredeti nyelv mellett szerepelt a szövegek angol, finn, magyar és orosz fordítása is (vikár–sZíJ 1985).A zenei és nyelvi gyűjtés szünetében a két tudós rendszeresen feljegyezte úti élmé-nyeit is. Bereczki Gábor barátjának, Hajdú Péternek írt leveleiben számolt be élményeiről. A leveleket indigóval, két példányban írta, a másodpéldányt gondosan megőrizte. A le-vélgyűjtemény később a Berzsenyi Dániel Pedagógiai Főiskola Uralisztikai Tanszékének könyvsorozatában jelent meg (bereczKi 1994). Vikár László pedig naplót írt, mely ké-sőbb szintén napvilágot látott (viKár 2002). Érdekes tapasztalat párhuzamosan olvasni a két kiadványt. Mintha nem is ugyanazon körülmények között születtek volna. Vikár szerint (2002: 9) az útleírások „egyebek mellett – jól tükrözhetik egy békési és egy vasi magyar utazó szemléletét is.” Kötete sikerén felbuzdulva Vikár László később kiadta Kár-pát-medencei gyűjtőnaplóját is (viKár 2003). Csak remélni tudjuk, hogy Vikár László példája nyomán folytatódik a gyűjtés és az anyag feldolgozása mind a Volga-vidéken, mind a Kárpát-medencében.  Hivatkozott irodalombereczKi gábor 1994. A Névától az Urálig. Az Uralisztikai Tanszék Kiadványai 4. Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola, Szombathely.berecZki gábor – vikár LásZLó 1971. Cheremis Folksongs. Akadémiai Kiadó, Budapest.berecZki gábor – vikár LásZLó 1979. Chuvash Folksongs. Akadémiai Kiadó, Budapest.bereczKi gábor – viKár lászló 1989. Votyak Folksongs. Akadémiai Kiadó, Budapest.bereczKi gábor – viKár lászló 1999. Tatar Folksongs. Akadémiai Kiadó, Budapest.viKár lászló 1975. A finnugor népek zenéje. In: haJdú PéTer szerk., Uráli népek. Nyelvrokona-ink kultúrája és hagyományai. Corvina, Budapest. 305–321.vikár LásZLó – sZíJ enikő 1985. Erdők éneke. 100 finnugor népdal. Corvina, Budapest.viKár lászló 1993. A volga-kámai finnugorok és törökök dallamai. MTA Zenetudományi Intézet, Budapest.viKár lászló 2002. Volgán innen, Volgán túl. Naplójegyzetek a magyar őshaza vidékéről. Balassi Kiadó, Budapest.viKár lászló 2003. Dunán innen, Dunán túl. Gyűjtőnapló 1952. január 17. – 1964. május 1. Hagyományok Háza, Budapest.csePregi márTaEötvös Loránd Tudományegyetem

In memoriam Vikár László

Abstract

Similar works

Full text

Available Versions

Crossref

Repository of the Academy's Library