Bérces, Sándor

Hegyessy, Gábor

Szél, Győző

Retezár, Imre

Repository of the Academy's Library

74747575térnek el egymástól. Egyes alfajaik az erdélyi hegyvidék magasabb, 1000–2000 m-es magasságában fordulnak elő. A hazánkban is honos beregi sokbordás futrinka a sík és az alacsony dombvidék lakója.Elterjedése Magyarországon: A sokbordás futrinka hazánkban csak a Bereg–Szatmári–síkság néhány pontján fordul elő. A nálunk honos alfajt (ssp. ormayi) Beregszászról ír-ták le. Főként az 1988 és 2010 között elvégzett kutatásoknak köszönhetően egész sor újabb lelőhelye vált ismertté Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében. A lelőhelyek egy részét a Bereg–Szatmári–síkság kisebb kiemelke-dései képezik, mint a Tarpai-hegy (Tarpa) vagy a Kaszonyi-hegy (Ba-rabás), ahol részben zárt tölgyesben, részben elegyes állományú, ligetes, zömében akácos erdőkben, cserjésekben vagy nyílt gyepekben észlelték. A lelőhelyek másik (nagyobbik) része a Tisza hullámterén található, de ismert egy kisebb állománya a Sár–Éger-csatorna mentén is.Állománynagyság: A sokbordás futrinka esetében jelölés–visszafogásos vizsgálatok eredményei nem állnak rendelkezésünkre, így pontos állományadatok sem adhatók meg. Bizonyos ugyanakkor, hogy eddig a legtöbb példány a Kaszonyi-hegy öreg akácosából, illetve hegylábi szegélycserjéséből került elő, így hazai viszonylatban az itteni állományokat tarthatjuk a legnagyobbaknak. Az erről a helyről szárma-zó megfigyeléseket figyelembe véve az optimális élőhelyen és időszakban a hektáronkénti 2000–3000 példány sem tűnik túlzott becslésnek. A Tisza hullámterében élő populációk nagysága összességében szintén igen jelentős, de nehezen becsülhető, mivel a faj nem minden élőhelytípusban fordul elő.Veszélyeztető tényezők: Az élőhely teljes megsemmisítése, beépítése vagy egyéb drasztikus átalakítása a sokbordás futrinka kipusztulását okozhatja. Úgy tűnik azonban, hogy a kismértékű bolygatást jól viseli, sőt az élőhelyek egy részében nagyobb számban található az elegyes állományú, többé-kevésbé zavart erdőkben és ligetekben, mint a természetes állományokban.Természetvédelmi kezelés: Mivel a sokbordás futrinka legnagyobb hazai állományai a Kaszonyi-hegy öreg akácosában és szegélycserjésében élnek, fontos hogy legalább ezeket az élőhelyeket óvják a beépí-téstől, illetve bármilyen nagyobb arányú természetátalakítástól. Ez annál inkább fontos, mivel a szóban forgó növényzeti típusok különben jellegüknél fogva általában semmiféle védelmet nem élveznek. A többi élőhely, mint a tölgyesek, ezüsthársas-tölgyesek, tölgy-kőris-szil ligeterdők valamint a füzesek jóval kevésbé veszélyeztetettek, így ezeken a helyeken a sokbordás futrinka fennmaradása kezelés nélkül is biztosítottnak látszik.Irodalom: Csiki 1906, Deuve 2004, Ködöböcz 2007, 2011, Szalai 1994, Szél 1987, Szél et al. 2007a, 2007b, Turin et al. 2003aSzél Győző – Bérces Sándor – Ködöböcz Viktor – Retezár ImreZempléni futrinkaCarabus zawadzkii Kraatz, 1854Védelmi kategória: IUCN besorolása –; hazánkban fokozottan védett, pénzben kifejezett értéke 100 000 Ft.Leírás, bemutatás: Testhossza 30–35 mm, színe változékony, a leggyakrabban előforduló sötét kékesfeketétől a zöldeskéken, bronzszínűn át a rézvörösig terjed. Az előhát és a szárnyfedő oldalszegé-lye olykor az alapszíntől eltérően élénkzöld, ibolyás vagy bíboros árnyalatú. Előháta kissé ráncolt, míg szárnyfedőit finom recézet díszíti, mely hosszanti kiemelkedésekből (közterekből) és barázdákból áll. A kiemelkedések laposak, sokszor alig észrevehetők. Az elsőrendű köztereket (a varrattól számított minden negyedik kiemelkedést) mindig jól láthatóan gödrök tagolják, de a többi köztér is tagolt-töredezett. Hár-tyás szárnyai csökevényesek, így éppúgy röpképtelen, mint a Carabus-fajok többsége.A zempléni futrinka a hazai Carabus-fajok közül leginkább a változó futrinkával (C. scheidleri) téveszthe-tő össze, de az átlagosan valamivel kisebb, 27–33 mm nagyságú változó futrinka szárnyfedőjén mindig csak három elsőrendű köztér található, míg a zempléni futrinkáén többnyire négy. A két faj biztos elkü-lönítése olykor csak a hím példányok ivarszervének boncolásával lehetséges.A Cserehát dombvidékén, a Zempléni-hegységben és a Bodrogközben előforduló zempléni futrinkát a Bódvától nyugatra a változó futrinka helyettesíti, mely a Dunántúlon a nyugati határszéltől a Mecseken át a Budai-hegységig, az Északi-középhegységben pedig a Börzsönytől az Aggteleki-karsztig honos. A A zömében ragadozó futrinkák – mint ez a zempléni futrinka is – az érett, erjedt gyümölcsöt is elfogyasztják, ha ráakadnak© Hegyessy Gábor76767777két faj egyedeinek együttes előfordulásáról és esetleges hibrid populációk létezéséről nincs tudomásunk, de ez egyáltalán nem zárható ki. A zempléni futrinka áreáját leginkább megközelítő simahátú változó futrinka (C. scheidleri pseudopreyssleri) egyébként jól elkülöníthető a zempléni futrinkától, ugyanis szinte mindig sötét, kékesfekete színű, szárnyfedői pedig csaknem simák, míg a zempléni futrinka csereháti példányai igen gyakran rezes-bronzos színűek, szárnyfedőik pedig durván recézettek, a közterek erősen kiemelkedők, a szárnyfedők jellegzetes vésete még szabad szemmel is jól látható.A Bereg–Szatmári-síkság néhány pontján előforduló sokbordás futrinka (C. hampei) színezetében, test-méretében hasonló a zempléni futrinkához, ám a sokbordás futrinka szárnyfedőin a közterek száma 18–19, míg a zempléni futrinka esetében csak 15–16. További különbség, hogy a sokbordás futrinka szárnyfedőinek közterei – nevének megfelelően – éles, bordaszerű kiemelkedések, sohasem laposak. Az is jellemző e fajra, hogy csak az elsőrendű köztereket tagolják gödrök, a többi köztér megszakítatlan.A teljesség kedvéért megemlíthető a keleti kékfutrinka (C. violaceus) is, mely előhátának és szárnyfedő-inek élénk, ibolyaszínű szegélye révén kissé emlékeztet a zempléni futrinka egyes egyedeire, de a zemp-léni futrinka szabályos recézettsége egyértelmű különbséget jelent a csaknem sima szárnyfedőjű keleti kékfutrinkával szemben. A keleti kékfutrinka szárnyfedőjén legfeljebb hosszanti lefutású kiemelkedések láthatók, gödörsorok sohasem. Helyenként a két faj együtt is előfordul.A Morphocarabus alnembe sorolt, vikariáns elterjedésű három taxont, a változó, a zempléni és a sokbordás futrinkát egyes szerzők egyazon fajnak tartják. A Morphocarabus alnembe tartozó taxonok magyarorszá-gi képviselőin végzett genetikai vizsgálatok eddigi eredményei szerint a sokbordás futrinka egyértelműen elválik a változó és a zempléni futrinkától, míg a két utóbbi igen közel áll egymáshoz.A faj ökológiája: Az ÁNÉR-ben meghatározottak közül a következő élőhelyeken fordul elő: folyómenti bokorfüzesek (J3); keményfás ártéri erdők (J6); gyertyános-kocsányos tölgyesek (K1a); gyertyános-ko-csánytalan tölgyesek (K2); bükkösök (K5); mészkerülő gyertyános-tölgyesek (K7b); őshonos fafajú fia-talosok (P1); parkok, kastélyparkok, arborétumok és temetők az egykori vegetáció maradványaival vagy regenerálódásával (P6); őshonos lombos fafajokkal elegyes idegenhonos lombos és vegyes erdők (RDb); extenzív szőlők és gyümölcsösök (T8); kiskertek (T9). A Natura 2000 élőhelyek közül az alábbiakban fordul elő: éger- és kőrisligetek, puhafás ligeterdők, láperdők (91E0); keményfás ligeterdők (91F0); pan-non gyertyános-tölgyesek (91G0); szubmontán és montán bükkösök (9130).A zempléni futrinka hazai populációinak egy része a domb- és hegyvidéki bükkösök, gyertyános-töl-gyesek, tölgyesek és különféle egyéb erdők, fás ligetek lakója. Jellemzője, hogy élőhelyét nem a zárt erdők belseje, sokkal inkább a szegély, az erdőt övező cserjés, olykor a fátlan, nyílt területek, kaszálórétek képezik. Parkokban és arborétumokban is előfordul, Sátoraljaújhelyen és a Hegyalja egyes településein pedig gyakran észlelik szőlőültetvényekben, gyümölcsösökben, kertekben, sőt nemritkán a belterület aszfaltozott részein is. Az állományok másik része sík vidéken, a folyók és patakok mentén elterülő galé-riaerdőkben és bokorfüzesekben honos. Bár a zempléni futrinka nedvességkedvelő faj, a vizek közvetlen közelségét, a rendszeresen és huzamosan vízborítás alatt álló fűzlápokat és égerligeteket kerüli.Életmódjáról, szaporodásáról, táplálkozásáról viszonylag keveset tudunk. A sokféle élőhelyet benépesítő csoport tagjai csigák (Gastropoda) tetemeivel, férgekkel, valamint rovarlárvákkal táplálkoznak. Több-nyire éjszakai aktivitásúak, olykor azonban nappal is láthatók. A párzás júniusban zajlik, petéiket 2–4 cm mélyen a talajba helyezik. A nyár folyamán kikelő lárvák áttelelnek, a frissen kifejlődött imágók tavasszal jelennek meg. A változó és a zempléni futrinka szaporodási ciklusa nagy valószínűséggel hasonló módon zajlik. A júniusban megjelenő imágók júliustól szeptemberig rakják le petéiket, majd az ugyanabban az évben kikelő lárvák telelnek át. Emellett azonban a szülőgenerációt alkotó imágók jelentős része is áttelel. Ez utóbbiak tavasszal jönnek elő, és újból raknak le petéket. A változó futrinkán végzett hazai vizsgálatok eredményei hasonlóak. E faj populációját Nagykovácsi környékén vizsgálták 2000 és 2002 között. Az erdőszéli cserjés, gyepes terület, illetve a művelés alól kivont szántó mozaikjában a futrinkák aktivitása május közepétől augusztus végéig tartott. A megfigyelések szerint a változó futrinkának egy szezonban két szaporodási időszaka van, egy tavaszi és egy nyári. Tavasszal az imágóként áttelelt egye-dek szaporodnak (feltehetőleg nem első alkalommal), míg a második időszakban a lárvaként áttelelt, tavasszal kifejlődött és nyárra megérett bogarak (ez utóbbiak első ízben). Nyár folyamán az idősebb példányok is szaporodnak második vagy esetleg harmadik alkalommal. A hosszú szaporodási időszak és a nemzedékek átfedése jelentősen stabilizálja a populációk helyzetét, így azok fennmaradása antropogén környezetben is lehetséges. Bár a változó futrinka felfogásunk szerint külön faj, a fenti megállapítások feltehetőleg a zempléni futrinkára is jó közelítéssel érvényesek.A zempléni futrinka aktivitási időszaka kedvező időjárási körülmények esetén áprilistól szeptemberig tart, maximuma júniusban észlelhető. Kánikula idején a bogarak aktivitása csökken, ilyenkor főleg az éjszaka második felében és hajnalban mozognak, de nem kizárt, hogy az imágók hosszabb-rövidebb ideig tartó nyári nyugalmi állapotba kerülnek. Áttelelő példányokat eddig nem sikerült találni, de való-színű, hogy a zempléni futrinka a rezes futrinkához (C. ulrichii) hasonlóan a talajban tölti a telet, és nem korhadó fákban, mint többek között a mezei futrinka (C. granulatus), a szárnyas futrinka (C. clathratus) vagy a keleti kékfutrinka. Természetes környezetében főként meztelencsigákat (Limacidae) fogyaszt, míg fogságban a földigilisztákat (Lumbricidae) és a lehullott, érett szőlőszemeket is szívesen elfogadja.Elterjedése Európában: Viszonylag szűk elterjedésű, Magyarországon az Északi-középhegység keleti részétől Szlovákia keleti területein át Ukrajna nyugati részéig fordul elő az Északkeleti-Kárpátokban, részben a Keleti-Beszkidek déli felében, részben Kárpátalján. Magyarországon a Bódva, Szlovákiá-© Hegyessy Gábor78787979ban pedig Kassa és Eperjes vonalától nyugatra a változó futrinka él. Romániában, a Máramarosi-havasokban a zempléni futrinkát a hasonló megjelenésű, szintén a Morphocarabus alnembe sorolt C. seriatissimus nevű faj váltja föl (ezt a taxont azonban a szerzők többsége csak a zempléni futrinka alfajának tekinti).Elterjedése Magyarországon: Ha-zánkban két alfaja honos, a keleti zempléni futrinka (C. zawadzkii dissimilis) és a nyugati zempléni fut-rinka (C. zawadzkii ronayi). Míg a keleti zempléni futrinka a Zemplé-ni-hegységben, valamint a Bodrog árterén, a Long-erdőben él, addig a külsőleg kissé eltérő nyugati zemplé-ni futrinka a Cserehát északi részé-ben terjedt el. A nyugati zempléni futrinka elterjedésének déli határa nem ismert pontosan, de bizonyos, hogy a sátoraljaújhelyi Long-erdő, a Hotyka-patak és az Aranyos-patak völgye valamint a Hernádkércs által alkotott képzeletbeli vonalig erős állományai vannak. A Hernád alsó folyásánál (a jobb parton) és a Cserehát déli részén újabban megta-lálták a simahátú változó futrinkát, amely eddig nem volt ismert e vidékről. A két faj áreája itt erősen megközelíti egymást, az egyedek találkozása nem zárható ki.Állománynagyság: Rudabányácska környékén 1986-ban végzett megfigyelések alapján a zempléni fut-rinka a harmadik leggyakoribb Carabus-fajnak bizonyult. Mindebből arra lehet következtetni, hogy a számára kedvező körülmények között nem számít ritkaságnak. A fenti megfigyelések alapján a zempléni futrinka feltehetőleg néhány száz, illetve néhány ezer egyedben fordulhat elő egy-egy élőhelyen, vagyis gyakorisága megfelel egy nem túlságosan ritka, de nem is közönséges Carabus-faj átlagos gyakoriságá-nak.Veszélyeztető tényezők: A zempléni futrinka élőhelyeinek megsemmisítése, beépítése vagy egyéb drasz-tikus átalakítása a faj eltűnését vonhatja maga után. Úgy tűnik, hogy a kis léptékű tarvágást és az enyhe bolygatást elviseli. Mivel parkokban, kertekben, sőt belvárosi területeken is előfordul, az antropogén környezet negatív hatásait meglehetősen jól tűri.Természetvédelmi kezelés: Hosszú távú fennmaradása szempontjából fontos a folyamatos erdőborítást biztosító gazdálkodás, vagyis a tarvágásos véghasználat mellőzése. Az élőhelyen a folyamatos erdőkép mellett a fák változatos koreloszlása is lényeges. Populációit részben a változatos erdészeti kezelés, rész-ben az élőhely mozaikos jellege, vagyis a fás vegetáció mellett a rétek, kaszálók folyamatos fenntartása őrizheti meg.Irodalom: Andorkó 2003, Andorkó & Kádár 2009, Burmeister 1939, Csiki 1946, Deuve 2004, Hegyessy 1990, 2004, 2006b, 2007, 2010, 2012, Hůrka 1973, Szél et al. 2007, Turin et al. 2003bSzél Győző – Bérces Sándor – Hegyessy Gábor – Retezár ImreGebhardt-vakfutrinkaDuvalius gebhardti (boKor, 1926)Védelmi kategória: IUCN besorolása –; hazánkban védett, pénzben kifejezett értéke 50 000 Ft.Leírás, bemutatás: Testhossza 3,4–4,1 mm, színe vörhenyesbe hajló világos sárgásbarna. Alak-ja nyúlánk, csápja és lábai hosszúak, előháta hátrafelé szívesen elkeskenyedő, szárnyfedőiek ol-A Gebhardt-vakfutrinka kizárólag a Bükk hegység barlangjaiban él© Rahmé Nikola 

Zempléni futrinka (Carabus zawadzkii Kraatz, 1854)

Abstract

Similar works

Full text

Available Versions

Repository of the Academy's Library