Bérces, Sándor

Szél, Győző

Repository of the Academy's Library

78787979ban pedig Kassa és Eperjes vonalától nyugatra a változó futrinka él. Romániában, a Máramarosi-havasokban a zempléni futrinkát a hasonló megjelenésű, szintén a Morphocarabus alnembe sorolt C. seriatissimus nevű faj váltja föl (ezt a taxont azonban a szerzők többsége csak a zempléni futrinka alfajának tekinti).Elterjedése Magyarországon: Ha-zánkban két alfaja honos, a keleti zempléni futrinka (C. zawadzkii dissimilis) és a nyugati zempléni fut-rinka (C. zawadzkii ronayi). Míg a keleti zempléni futrinka a Zemplé-ni-hegységben, valamint a Bodrog árterén, a Long-erdőben él, addig a külsőleg kissé eltérő nyugati zemplé-ni futrinka a Cserehát északi részé-ben terjedt el. A nyugati zempléni futrinka elterjedésének déli határa nem ismert pontosan, de bizonyos, hogy a sátoraljaújhelyi Long-erdő, a Hotyka-patak és az Aranyos-patak völgye valamint a Hernádkércs által alkotott képzeletbeli vonalig erős állományai vannak. A Hernád alsó folyásánál (a jobb parton) és a Cserehát déli részén újabban megta-lálták a simahátú változó futrinkát, amely eddig nem volt ismert e vidékről. A két faj áreája itt erősen megközelíti egymást, az egyedek találkozása nem zárható ki.Állománynagyság: Rudabányácska környékén 1986-ban végzett megfigyelések alapján a zempléni fut-rinka a harmadik leggyakoribb Carabus-fajnak bizonyult. Mindebből arra lehet következtetni, hogy a számára kedvező körülmények között nem számít ritkaságnak. A fenti megfigyelések alapján a zempléni futrinka feltehetőleg néhány száz, illetve néhány ezer egyedben fordulhat elő egy-egy élőhelyen, vagyis gyakorisága megfelel egy nem túlságosan ritka, de nem is közönséges Carabus-faj átlagos gyakoriságá-nak.Veszélyeztető tényezők: A zempléni futrinka élőhelyeinek megsemmisítése, beépítése vagy egyéb drasz-tikus átalakítása a faj eltűnését vonhatja maga után. Úgy tűnik, hogy a kis léptékű tarvágást és az enyhe bolygatást elviseli. Mivel parkokban, kertekben, sőt belvárosi területeken is előfordul, az antropogén környezet negatív hatásait meglehetősen jól tűri.Természetvédelmi kezelés: Hosszú távú fennmaradása szempontjából fontos a folyamatos erdőborítást biztosító gazdálkodás, vagyis a tarvágásos véghasználat mellőzése. Az élőhelyen a folyamatos erdőkép mellett a fák változatos koreloszlása is lényeges. Populációit részben a változatos erdészeti kezelés, rész-ben az élőhely mozaikos jellege, vagyis a fás vegetáció mellett a rétek, kaszálók folyamatos fenntartása őrizheti meg.Irodalom: Andorkó 2003, Andorkó & Kádár 2009, Burmeister 1939, Csiki 1946, Deuve 2004, Hegyessy 1990, 2004, 2006b, 2007, 2010, 2012, Hůrka 1973, Szél et al. 2007, Turin et al. 2003bSzél Győző – Bérces Sándor – Hegyessy Gábor – Retezár ImreGebhardt-vakfutrinkaDuvalius gebhardti (boKor, 1926)Védelmi kategória: IUCN besorolása –; hazánkban védett, pénzben kifejezett értéke 50 000 Ft.Leírás, bemutatás: Testhossza 3,4–4,1 mm, színe vörhenyesbe hajló világos sárgásbarna. Alak-ja nyúlánk, csápja és lábai hosszúak, előháta hátrafelé szívesen elkeskenyedő, szárnyfedőiek ol-A Gebhardt-vakfutrinka kizárólag a Bükk hegység barlangjaiban él© Rahmé Nikola 80808181dalszegélye majdnem egyenes. Szárnyfedőjén hét hosszanti, pontozott barázda húzódik, melyek közül a varrattól számított első négy mélyebb, a külső három sekélyebb, de jól látható. Szárny-fedőin, de a testén máshol is feltűnően hosszú sertéket visel. Teljesen vak, szemének helyén csak egy sötét vonal látszik.A Gebhardt-vakfutrinka a hazai futóbogarak közül leginkább a magyar vakfutrinkára (D. hungaricus) emlékeztet, de ez utóbbi valamivel nagyobb (3,8–5,6 mm), szárnyfedőinek oldalszegé-lye ívelt, a szárnyfedők külső barázdái alig láthatók, szemei pedig csökevényesek ugyan, de nem fej-lődtek vissza teljesen. Míg a Gebhardt-vakfutrinka kizárólag a Bükk néhány barlangjában honos, a magyar vakfutrinka az Aggteleki-karsztról ismert, így a két faj terepen nem téveszthető össze.Lapos teste, közel egyenes és párhuzamos szárnyfedőszegélye és színezete alapján a barlangkedve-lő életmódú szőrös fürgefutonc (Trechoblemus micros) is hasonlít a Gebhardt-vakfutrinkára, azon-ban jól fejlett szemei, valamint finoman szőrözött előháta és szárnyfedői révén egyértelműen eltér attól. A szintén barlangkedvelő, sőt helyenként valódi barlanglakóként ismert, egyébként mé-retében és testalakjában nagyon hasonló hosszúcsápú fürgefutoncot (Thalassophilus longicornis) legegyszerűbben kicsi, de jól látható szemei alapján lehet elkülöníteni. A szárnyatlan fürgefutonc (Trechus austriacus) inkább csak színében és méretében emlékeztet a Gebhardt-vakfutrinkára, jól fejlett szemei és kissé ovális szárnyfedői révén könnyen megkülönböztethető attól.Hazánkban a Duvalius nemnek mindössze két, Szlovákiában nyolc, a Kárpát-medencében pedig (Horvátországot is beleértve) már több mint ötven faja ismert. Európában a Duvalius-ok több mint kétszáz fajjal és számos alfajjal képviseltetik magukat, melyek közül több faj a hegységek magas régiójában él. A fajok viszonylag nagy száma azzal magyarázható, hogy ezek a röpképtelen és vak – vagy csökevényes szemű – futrinkák szűk elterjedésűek, és szinte minden barlangnak vagy barlangrendszernek saját vakfutrinkafaja van.A faj ökológiája: A Natura 2000 élőhelyek közül a nem látogatható barlangokban (8310) for-dul elő. A Gebhardt-vakfutrinka eddig ismert lelőhelyeinek többsége alapján igazi barlanglakó (troglobiont) állatfajnak tűnik, mivel egész életét a barlang állandóan hűvös, sötét és páratelt környezetében éli le. A szemek és a hártyás szárnyak eltűnése, a test halvány színe, a megnyúlt lábak és csápok valamint a feltűnően hosszú érzékserték is ezt igazolják.Bokor Elemér, a Gebhardt-vakfutrinka felfedezője egy bükki barlang szűk oldalágában, a bejá-rattól alig száz méterre, laza kavicsos törmelék alatt találta meg a bogarakat 1924-ben. Beszámoló-ja szerint az egyedeket március és november között figyelte meg a barlang kissé mélyebben fekvő, medenceszerű aljzatán, a nedves kavicstakarón. A későbbi megfigyelések szerint a vakfutrinkák részben a bejárattól 320–350 m-re, hasonló körülmények között kerültek elő, részben a barlang hátsó traktusában egy időszakos vízfolyásnál. Sikerült kimutatni a vakfutrinkát a barlang 200 és 230 m-es mélységében is, miközben egy másik barlangból ismert két példány az üreg különböző pontjairól, mélyen a talajba süllyedt nagyméretű kövek alól került elő.Egyes kutatók fölvetették, hogy a Gebhardt-vakfutrinka esetleg nem is igazi barlanglakó, ugyanis lárvát vagy bábot a gondos keresés ellenére sem találtak. Ebből azt a következtetést vonták le, hogy a Gebhardt-vakfutrinka egyszerűen föld alatt élő faj, melynek imágói csak időszakosan for-dulnak elő a barlangokban, míg a bogár állandó élőhelyét a karsztvízszint feletti sziklahasadékok képezik. A területen található víznyelőben fogott két példány is ezt a nézetet erősíti, hiszen ez az üreg a szó igazi értelmében nem is barlang, hanem aktív víznyelő. A mély, sziklás üreg fenekét agyagos-humuszos kitöltés borítja. A víznyelő fenekén kialakult élőhely nedves és hűvös klímájú, de mivel a felszínnel közvetlen összeköttetésben áll, nem teljesen sötét. A karsztvízszint felett kialakult mély sziklaüregben a hőmérséklet ingadozása is jelentős. E két példányt leszámítva az összes többi egyedet valódi barlangi körülmények között figyelték meg. Az egyik cseppkőbar-langban a vakfutrinkák élőhelyén a hőmérséklet 7,2 és 10°C között ingadozott, míg a relatív páratartalom közel 100%-os volt. Egy másik barlangban ezeken a helyeken 8°C körüli hőmérsék-letet és közel 100%-os relatív páratartalmat mértek. A Gebhardt-vakfutrinka lárvájának barlangi előkerülése azonban egyértelműen az igazi barlanglakó életmód mellett szól.Elterjedése Európában: Kizárólag csak a Bükkben fordul elő. Legközelebbi rokonai a Kárpátok szlovákiai karsztvonulatában honosak.Elterjedése Magyarországon: Hazánk bennszülött (endemi-kus) faja, mely a Bükk keleti ol-dalán található barlangokban él. Eddig összesen hat lelőhelye is-mert. A természetvédelmi keze-lés biztosítása érdekében a pon-tos lelőhelyek adatai nem nyil-vánosak, azok a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság adattárában megtalálhatók.Állománynagyság: A Gebhardt-vakfutrinka állománynagyságát — amelyről jelenleg még nem rendelkezünk adatokkal — az egyes helyszíneken csak alapos vizsgálatokkal lehetne feltárni.Veszélyeztető tényezők: A Gebhardt-vakfutrinka a hazai fauna bennszülött faja, amely kizá-rólag a Bükk barlangjaiban fordul elő. Annak ellenére, hogy típuslelőhelye fokozottan védett barlang, a faj veszélyeztetett, hiszen a barlang szabadon látogatható. Bizonyos, hogy napjainkban is sokan látogatják, melynek nyomát (a kormos falakat és a szemetelést) sok helyen tapasztalni. A fokozott mértékű zavarás és olykor a célzott gyűjtés szinte bizonyosan negatívan hat a vakfut-rinka populációira.Természetvédelmi kezelés: A barlangokat az engedély nélküli gyűjtés elől le kell zárni, azonban ügyelni kell rá, hogy a lezárás a barlangi mikroklímát ne változtassa meg, illetve a barlangba beáramló szerves anyag mennyiségét ne korlátozza. Gondoskodni kell arról, hogy a látogatható barlangokban se változzon meg a mikroklíma.Irodalom: Csiki 1946, Hůrka 1996, Hůrka et al. 1989, Loksa 1962, Merkl & Vig 2009, Spielmann 1992, Szél 1996, Trautner & Geigenmüller 1987Szél Győző – Bérces Sándor

Gebhardt-vakfutrinka (Duvalius gebhardti (Bokor, 1926))

Abstract

Similar works

Full text

Available Versions

Repository of the Academy's Library