Bérces, Sándor

Szél, Győző

Repository of the Academy's Library

82828383Magyar vakfutrinkaDuvalius hungaricus (csiKi, 1903)Védelmi kategória: IUCN besorolása –; hazánkban védett, pénzben kifejezett értéke 50 000 Ft.Leírás, bemutatás: Testhossza 3,8–5,6 mm, színe világos sárgásbarna, olykor vöröses árnyalatú. Alakja kissé ovális, csápjai és lábai hosszúak, előháta hátrafelé szív alakban elkeskenyedő, szárnyfedőinek oldal-szegélye ívelt. Szárnyfedőjén hét hosszanti, pon-tozott barázda húzódik, melyek közül a varrattól számított első négy mélyebb, a külső három se-kély, elmosódott és alig látható. A szárnyfedőin és a testén máshol is feltűnően hosszú sertéket visel. Szeme csökevényes, de jól látható.A magyar vakfutrinka a hazai futóbogarak közül leginkább a Gebhardt-vakfutrinkára (D. gebhardti) hasonlít, de ez utóbbi kisebb (3,4–4,1 mm), szárny-fedőinek oldalszegélye egyenes, és azok külső baráz-dái is jól kivehetők, szemei pedig teljesen visszafej-lődtek, csak egy vonal látszik a helyükön. A magyar vakfutrinka hazánkban kizárólag az Aggteleki-karsztról ismert, így a bükki barlangokban honos Gebhardt-vakfutrinkával terepen nem téveszthető össze. Mérete és színezete alapján némileg a barlangkedvelő szőrös fürgefutoncra (Trechoblemus micros) emlékeztet, azonban csökevényes szemei, valamint csupasz előháta és szárnyfedői révén egyértelműen eltér attól. A hosszú-csápú fürgefutonc (Thalassophilus longicornis) laposabb, lényegesen kisebb termetű (3,4–4,5 mm), szárnyfedői oldalt alig íveltek, míg szemei jól fejlettek. A szárnyatlan fürgefutoncot (Trechus austriacus) kisebb termete és szintén jól fejlett szemei révén lehet elkülöníteni.A magyar vakfutrinkát Kormos Tódor és Győrffy Jenő fedezte fel 1903-ban Aggteleken, a Baradla-barlangban. Később előkerült a Bódvaszilas melletti Alsó-hegyen nyíló Meteor-barlangból is, majd szin-tén Aggtelekről, a Béke-barlangból.A faj ökológiája: A Natura 2000 élőhelyek közül a nem látogatható barlangokban (8310) fordul elő. A ma-gyar futrinka ismert lelőhelyeinek többsége alapján valódi barlanglakó (troglobiont) élőlény, de nem teljesen vak, mint bükki rokona, a Gebhardt-vakfutrinka. Gere Géza az aggteleki Baradla-barlangban megfigyelte, hogy a magyar vakfutrinka hőmérsékleti tűrőképessége 0 és 28,5°C között van, de 26,5°C felett csak egy óráig életképes. E megállapítás alátámasztja Dudich Endre szintén a Baradla-barlangban végzett megfi-gyeléseit, aki a barlangbejárathoz közel is sokszor talált példányokat, ahol a hőingadozás már jelentékeny. A magyar vakfutrinka ragadozó, táplálékát feltehetőleg ugróvillások (Collembola) és különféle lárvák képezik. Lárváit a barlangban a legkülönbözőbb időszakokban gyűjtötték, ami szintén arra enged következtetni, hogy a magyar vakfutrinka szaporodása nem szezonális, vagyis igazi barlanglakó bogárfajnak tekinthető.A magyar vakfutrinka élőhelyéről viszonylag kevés adatunk van. A Baradla-barlangból származó egye-dek a barlang számos pontjáról, nedves kavicshordalékról, deszkák és kődarabok alól kerültek elő.Elterjedése Európában: A magyar vakfutrinka csak Magyarországon és Szlovákiában fordul elő. Hazánkban az Aggteleki-karsztról, míg Szlovákiában a Szilicei-fennsíkról, illetve a Gömör–Szepesi-érchegységből ismerjük. A hazánkban is előforduló nevezéktani törzsalakon (ssp. hungaricus) kívül továb-bi három alfaja ismert, melyek Szlovákiában élnek. A négy alfaj képviselői alakjukban és élőhelyüket te-kintve is eltérnek egymástól. A törzsalak Magyarországon az Aggteleki-karsztról, valamint Szlovákiában a Szilicei-fennsík néhány barlangjából és egy sziklahasadékából ismert. A D. hungaricus sziliczensis alfaj a Szilicei-fennsík nyugati részének barlangjaiban és azok víznyelőiben, míg a D. hungaricus brzotinensis a Pelsőci-fennsík két barlangjában él. A Gömör–Szepesi-érchegység nyugati részén élő D. hungaricus slovacus alfaj nem barlangokban, hanem vegyes erdőkben, források közelében, nagyobb kövek alatt él.Elterjedése Magyarországon: A magyar vakfutrinka Magyarországon kizárólag az Aggteleki-karszt három barlangjában, az aggteleki Baradla- és Béke-barlangban, valamint a bódvaszilasi Meteor-barlang-ban fordul elő.Állománynagyság: A magyar vakfutrin-ka állománynagyságát az egyes helyszí-neken csak alapos vizsgálatokkal lehetne feltárni. A hazai állományok nagyságát jellemzi az eddig ismert mintegy száz példány, melyeknek többsége a Baradla-barlangból származik.Veszélyeztető tényezők: A barlangi élőlényekre bizonyosan a kémiai terhelés jelenti a legnagyobb ve-szélyforrást, mivel a víz gyorsan közvetíti a szennyezést a barlangrendszeren belül. Ilyen szennyezőforrások a gépjárművekből kiömlő olajszármazékok és fagyálló folyadék, a tisztított vagy tisztítatlan szennyvíz, a nehézfémtartalmú oldatok, az agresszív színezőanyagok, illetve a különféle növényvédő szerek és mű-trágyák, melyek a felszíni vizekbe jutnak. Az állattartó telepekről származó szerves anyagok, a közutak fagymentesítésére használt különféle sók szintén veszélyeztetik a barlangi élőlényeket. Nem elhanya-golható veszélyforrás a barlangászat során használatos karbid és az akkumulátorok helytelen tárolása, valamint a szemetelés. A barlang közelében üzemelő duzzasztóművek megváltoztathatják bejutó víz szer-ves- és lebegőanyag-tartalmát.A magyar vakfutrinka korábban a Baradla barlangrendszerében csaknem mindenütt előfordult, ma azonban – feltehetőleg a turistaforgalomnak köszönhetően – csak a háborítatlanabb helyeken él.Természetvédelmi kezelés: Gondoskodni kell arról, hogy a látogatás csak olyan mértékű legyen, amely a barlangi klímát nem változtatja meg, illetve a barlangba beáramló szerves anyag mennyisége ne csök-kenjen. Fontos, hogy a vízrendszerbe szennyező anyag ne kerüljön. A barlang vízrendszerén belül és közelében a bányászati tevékenység és a téli útsózás kerülendő. A barlangban végzett biológiai kutatások során nagy körültekintéssel kell eljárni, hogy a tevékenység a magyar vakfutrinka állományait ne befo-lyásolja.Irodalom: Bajomi 1969, Csiki 1946, Dudich 1932, Gere 1970, Hůrka 1996, Hůrka & Pulpán 1980, Hůrka et al. 1989, Juberthie et al. 2001, Kováč 2008, Merkl & Vig 2009, Szél 1999Szél Győző – Bérces SándorA magyar vakfutrinka szeme – nevével ellentétben – nem csökevényesedett el teljesen© Rahmé Nikola 

Magyar vakfutrinka (Duvalius hungaricus (Csiki, 1903))

Abstract

Similar works

Full text

Available Versions

Repository of the Academy's Library