Amikor olvasni kezdtem Kriston Vízi József 2004-ben megjelent könyvét, vendégségben éreztem magam saját szülőföldemen, Palócföldön

Fábián, Berta

SZTE OJS Journals (University of Szeged / Szegedi Tudományegyetem)

reakciókkal kapcsolódnak össze. Az elemzõk három típust különítenek el: az egyik aproblémák fel nem ismerésén alapul, s azok tagadására vagy maszkírozására törekszik,egy másik a helyzetet idealizálva a különbözõ kultúrák értékeit emeli ki, s a harmadikegyfajta civilizációs fölényhelyzetbe helyezkedve hatalmi beszédmódot érvényesít. Va-lójában mindhárom megközelítés problematikusnak tekinthetõ: az elsõ nem is teszi lehe-tõvé, hogy a pedagógusok felmérjék saját lehetõségeiket és felelõsségüket, s ezzel össze-függésben valamilyen stratégiát kialakítsanak, a második és a harmadik pedig nem iga-zán alkalmas arra, hogy a kultúrák közötti párbeszédet elõsegítse. A könyv hazai tapasztalatokat feltáró része úgy összegzi a helyzetet, hogy a magyar köz-oktatás nem tud mit kezdeni a más országokból érkezõkkel és a más kultúrákkal, Magyaror-szágon nincs végiggondolt stratégia a külföldi gyerekek integrálására. Nem alakult ki egysé-ges szemlélet- és bánásmód, ezért csak egyedi megoldásokkal lehet találkozni. A pedagógus-képzés elsõsorban kulturálisan homogén gyerekcsoport oktatására készíti fel a leendõ peda-gógusokat, így õk sem nagyon tudnak mit kezdeni a helyzettel. Nehezíti a helyzetet, hogy amagyar iskolákban nincs a nevelésnek különálló tere, felelõse, kerete, a szaktanárok lemon-danak a nevelési feladatokról. A kulturális különbség leginkább a gyerekek interakcióiban je-lenik meg, és rejtetten a gyerek-tanár interakciókban. A két leginkább jellemzõ reakció a tá-volságtartás és a teljes asszimiláció bátorítása. A fõ törekvés a konfliktusok kizárása: amigráns gyerekekkel kapcsolatos beilleszkedési nehézségekrõl a pedagógusok a legtöbbszörnem vesznek tudomást, a gyerekek egymás közti ügyének tekintik, és nem nagyon avatkoz-nak bele. Összefügghet mindez azzal, hogy a magyar iskolákból általában hiányzik a társa-dalmi létre nevelés, a multikulturalizmus a kisebbségek ügyeként értelmezõdik, s az állam-polgári nevelés létezõ gyakorlatában a konfliktusos kérdések ki vannak iktatva. Mindazonál-tal a szerzõk megítélése szerint értelmetlen elvárni az iskolától olyan feladat megoldását,amellyel maga a társadalom, illetve annak elitje sem nézett szembe még õszintén. Bár nem könnyû egy szinte ismeretlennek vehetõ területet egyszerre mélyen és széleshorizonton feltárni, a kötet szerzõi láthatóan mindent megtettek ennek érdekében. Az am-biciózus vállalás alapos munka révén igen jó áttekintést ad egy szûk szegmensrõl. A kö-tet a módszertan iránt érdeklõdõk számára is hasznos olvasmányul szolgálhat, egy szeré-nyebb volumenû kérdõíves felmérés mellett a kutatás a kvalitatív módszerek sokrétû al-kalmazásának számos lehetõségét és jó példáját vonultatja fel.Feischmidt Margit – Nyíri Pál (2006, szerk.): Nem kívánt gyerekek? Migránsok a magyar közoktatásban. Budapest. Imre AnnaOKIMég mindig jó palócokAmikor olvasni kezdtem Kriston Vízi József 2004-ben megjelent könyvét,vendégségben éreztem magam saját szülőföldemen, Palócföldön. Vendégségben, hiszen ha valahová látogatóba megy az ember, rácsodálkozik a hely-béliek szokásaira, használati tárgyaira, életmódjára. Szemlélõdik a vendég, s el-dönti, jól érzi-e magát a vendéglátóknál. A könyv szerzõje 1978-tól végzett folklo-risztikai gyûjtést Észak-Magyarországon ennek az anyagnak a válogatásából áll össze akötet. Érzõdik az írásain: vendégként szeretettel és csodálattal követte figyelemmel Pa-lócország népét és világát. „Merem remélni, hogy a ma olvasója talán a jövõ(jé)re nézveis lel majd bennük használhatót” – írja az elõszóban. Valójában tényleg elgondolkodtató,hogy talál-e a ma embere – és ha igen, mit – ezekben az írásokban a maga számára lé-Iskolakultúra  2006/5143Feischmidt Margit – Nyíri Pál (szerk.): Nem kívánt gyerekek? nyegeset, hasznosat. A ma embere, aki rohan, elveszítette õsei szokásait, s lassan jobbanismeri a görög tengerpartot, mint a saját szülõföldjét…Kriston Vízi József tanulmányaival végigtekinthetünk a palóc vidéken: újraélhetjük a játé-kaikat a ,Termett a meggyfa’ címû fejezetben, megismerhetjük a fiatalok szokásait a ,Kútbaestem, ki húz ki?’ részbõl, ízelítõt kaphatunk a szokásvilágból az ,Itt van üllõm alatt a kala-pácsnyelem…” két írásából, és érdekes tárgyaikat mutatja be a ,Szív küldi szívnek’ fejezete.Az író rövid elõszót intéz az olvasóhoz önmagáról, az elhivatottságáról, pályájáról. Minthameg akarná értetni a „ma befogadójával”, miért születtek ezek a tanulmányok, miért fontosak, deerõsebb a hatása abból a szempontból, hogy érezzük a gyûjtõmunka hangulatát, a szerzõ ember-ségét és rajongását a téma iránt. Ez átragad az olvasóra: nem tudja már – s talán nem is akarja –„száraz” tanulmányanyagként kezelni az olvasott szövegeket. Élmények ezek. Közös élmények:Kriston Vízi József gyûjtõ-élményei és az olvasó rácsodálkozásai. Vendégségbe megyünk, aholkalauzol egy értõ, magyarázó vendéglátó, hogy ne csak figyeljük a szokásokat, hanem értsük is.Kriston Vízi József pályájáról mondhatnánk: a Csanyik-völgyben indult, hiszen a debre-ceni diplomaszerzés után itt kezdte meg diákokkal és muzeológusokkal a gyûjtést. S amitkiemel e munkálatokból, az a könyvében is erõsen érzõdik: „Az észrevétlen csiszolódás, akényszertõl vagy fölös rivalizálástól menetes munka, az elsõ pillanattól kezdve érzékelt se-gítõ figyelem, a jó hangulat és kedv hosszú évekre meghatározta mindennapi kapcsolatain-kat is”. Persze a folklórtémák iránti érdeklõdése már az egyetemi évek alatt is élt a Miskolckörnyékén végzett munkák szakmai elismerést hoztak. Ám – a szerzõ saját bevallása sze-rint – a legnagyobb kihívást számára az 1960-as évek közepén megkezdett Palóc Kutatásjelentette, amelyben Kriston Vízi József a palóc játékokat, szokásokat, szórakozási formá-kat gyûjtötte. Az anyaggyûjtésen kívül azonban még valami nagyon fontosat is összefog-lalt a kutatással kapcsolatban: „Szintén ezek az évek tették világossá számomra, hogy azönálló játékkultúra õrzésében, átvételében, alakításában és variálásában a mindenkor leg-aktívabb serdülõk világa mennyire érzékeny és sérülékeny, fontos tehát az ennek lelki-men-tális és társadalmi vonatkozásaira is figyelni a téma kutatójának”.A kötetben számos játék felújítható ma is: a mancsozás, amely jellegzetes és érdekessporttá válhatna újra; a gyerekmondókák és dramatikus játékok, amelyek az óvodák éskisiskolák nyelvi kincseivé lehetnének ismét; a névcsúfolók, melyek ma is megnevette-tik bármely korosztályt. A könyv egyik írása Lajos Árpád, játékkutató munkásságárólszól, és pontosan ezt az elképzelést fogalmazza meg: „Adjunk hát játékot a gyermekek-nek, helyesebben: adjuk vissza néki a játékot! A tornaórák legalább egyharmadát játékrakellene fordítani. Ebben a keretben ajánlom a népi játékok tanítását.” De nemcsak a gyerekeknek való játékok érdekesek a kötetben, hanem a felnõttek mu-latság-világa is. Hiszen egy-egy falu vígságát rendszeresen a humorossá tett szokások ésünnepek biztosították. Az asszonyfarsang leírása és képei arról tanúskodnak, hogy ezekaz emberek még értették és „mûvelték” a tréfát, sõt a munkaadóik is, akik hajlandóakvoltak a pénteket szabadnapnak adni a szombat-vasárnapi maskarás felvonulás elõkészü-leteihez. Ma is elkélne egy-egy ilyen közösségteremtõ szokás, amely összebékít, össze-nevettet férfit és asszonyt, dolgozót és munkaadót, fiatalt és öreget.A könyv külön érdekessége a palóc tárgyak gyûjteménye: a nagyrédei falvédõk bemu-tatása és az Eger környéki búcsúk emléktárgyai. Kriston Vízi József remélte, hogy található e kötetben a jövõnkre nézve használható. Mint pe-dagógus, azt mondom igen: drámaórákon feleleveníthetjük a palóc játékokat, színjátszó körbenkészíthetünk népi elõadást, kipróbálhatjuk a korabeli sportokat, megismertethetjük a szülõföldszokásait a jövõ generációjával, megértethetjük a mai érettségizõkkel, hogy egy lassan feledésbemerülõ szokás felújítása milyen fontos lehet az emberek identitástudatában, érzésvilágában. Kriston Vízi József (2004): Vendégségben Palócföldön. Herman Ottó Múzeum, Miskolc. Fábián BertaBalassagyarmat144

Még mindig jó palócok

Repository of the Academy's Library

https://ojs.bibl.u-szeged.hu/index.php/iskolakultura/article/download/20449/20239/

Még mindig jó palócok

Abstract

Similar works

Full text

Available Versions

SZTE OJS Journals (University of Szeged / Szegedi Tudományegyetem)

Repository of the Academy's Library