Bíró Yvette ,Időformák’ című könyve a film jövőjét féltő és menteni igyekvő gesztus, mely a legújabb filmtermés egyoldalúságát, az egyre gyorsuló tempó mechanikusan áthagyományozódó kultuszát a művészi érték szempontjából teszi kritika tárgyává

Szilvássy, Orsolya

Repository of the Academy's Library

Filmritmus és értékõrzés Bíró Yvette ,Időformák’ című könyve a film jövőjét féltő és menteniigyekvő gesztus, mely a legújabb filmtermés egyoldalúságát, az egyregyorsuló tempó mechanikusan áthagyományozódó kultuszát a művészi érték szempontjából teszi kritika tárgyává. Nagy filmek kitûnõ elemzéseivel és esztétikai-etikai igényességével lett ez akönyv a sokféleség, a választások izgalmát bíró játék figyelemreméltó szószóló-ja. „Nincs az idõnek egyetlen istene. A mitológia szerint is Kronosz mellett ki-sebb és nagyobb istenfiak (és istennõk) testesítették meg a változás és folytonosság, agyorsaság és mérték eszményeit. Az idõ lassan építõ és gyorsan pusztító hatalma csakegyike az ellentéteknek, amelyeknek alakot adtak.”A kötet a fenti idézettel, egyfajta holtpontról indul. Az idõ mibenlétére irányuló kér-dés ugyanis a legrégebbi filozófiai kérdések egyike – és minden bizonnyal az összes kö-zül a legfogósabb, hiszen az évezredeken átívelõ bölcseleti eszmefuttatások nem gazda-gították civilizációnkat egyetlen valamirevaló, idõtálló és pozitív válasszal sem. Sõt, iga-zából oda jutottunk, hogy a kérdés státuszt is megvonták tõle, belenyugodva – legalább-is vulgárfilozófiailag –, hogy az idõ maga a tulajdonképpeni rejtély és ellentmondás.Az idõre vonatkozó kérdés persze Bíró Yvette könyvében csak annyiban érinti a filo-zófia területét, hogy megalapozása lehessen az elmélkedõ és összefüggéseket keresõfilmesztétikai diskurzusnak, amelyet a szerzõtõl korábbi mûvei alapján megszokhattunkés vártunk. És ebben a tekintetben az ,Idõformák’ ,A hetedik mûvészet’ vagy ,A rendet-lenség rendje’ méltó folytatása: a szakzsargont kerülõ és az ismeretek tág horizontjánmozgó, ugyanakkor pontosan és jelentésárnyalatokra érzékenyen fogalmazó esszéistastílusával találkozunk újra.A kötet az idõproblematikával valójában a modernitás kérdésköréhez vezet el. BíróYvette arról az idõrõl beszél, amely osztályrészünk, mindennapi tapasztalatunk, amelyetmi is ismerünk, de amely mindig egyben különös is számunkra, hiszen megfordíthatat-lanságában megvonja magát tõlünk. Ez az idõ az, amely a változással, az átmenetiséggelmegzavarja a rendet, az elmúlást megjelenítve pedig szorongással tölti el az embert. Ésez az idõ az, amely a gyorsulás élményét adja a tér- és idõhatárok rohamos áthágásánakés lerombolásának következében. „A sebesség, úgy tûnik, ma nemcsak a mindennapokgyakorlatában, hanem szemléletében is, mindenek fölé hatalmasodó érték és bálvány…Idõt nyerni elsõdleges céllá vált az élet minden területén.” – fogalmazza meg a szerzõ aközelmúlt társadalomtudományos kutatásaiból elhíresült diagnózist. „A sebesség démona” – Kundera szavaival – a kultúra egész spektrumán érezteti ha-tását, a kortárs filmgyártás jellegét is döntõen meghatározza. A legújabb filmtermés egy-oldalúsága, az egyre gyorsuló tempó mechanikusan áthagyományozódó kultusza az atendencia, amellyel szemben az ,Idõformák’ íródott. „Akármi jelenjék is meg a vásznon,a történés sietõs, izgatott léptekben alakul. Mintha a film egy mind vadabbul száguldóufóra, csodamasinára ültetett volna, kivédhetetlenül. Ülünk a moziban és csak bámuljuk,hogy a nyughatatlan filmhõsök egyik helyrõl a másikra rohannak, és vágtat velük a cse-lekmény, a lüktetõ akciók sora… Amilyen izgalmas csoda volt a mozgókép felfedezésé-vel a mozgás puszta érzékletessége, olyan átható, mindent betöltõ evidencia lett napja-inkban a gyorsaság agresszív térfoglalása, életvitelben és elbeszélésben egyaránt.”Elsõ látásra a lassúság a sebességgel, a mérték a mértéktelenséggel, a komplexitás azerõszakos egyszerûsítéssel kerül ebben a könyvben konfliktusba, de míg az elsõ ellentét-pár dialektikus egységet alkothat, hiszen egymáshoz képest ítéltetnek meg, egymást fel-146Kritika tételezik, addig az utóbbiak valóban antagonisták. Nem kevesebbrõl, mint értékekrõl ésminõségekrõl van itt szó. Különösnek tûnhet ez a vállalkozás az utóbbi, az értékeket rela-tivizáló évtizedek fényében, de mégsem egyedülálló. A bizonyos értékek védelmezésétfelvállaló irodalmi hagyomány ápolói közül Kunderát, Borgest és fõleg Calvinót kell em-lítenünk. Italo Calvino ,Amerikai elõadások’ címû posztumusz mûve, melyre a kötet többízben hivatkozik, nyilvánvalóan jelentõs tartalmi és formai inspirációval járult hozzá az,Idõformák’ létrejöttéhez. (Calvinótól származik a lassúság-gyorsaság dialektikus meg-közelítésének, sõt a festina lente (lassan siess) latin jelmondat megidézésének ötlete is,amelyet Bíró Yvette a könyv alapjául szolgáló tanulmány címének is megtett már.) Az ,Idõformák’ tehát pozitív szellemben íródott: elsõsorban és konkrétumaiban védeni,megõrizni akar, csak másodsorban és mindvégig az általános szintjén intéz támadást. Asokféleség, a variációkban kibontakozó pluralizmus szószólója, vagyis a választások iz-galmát bíró játéké, amint azt a kötet alcíme – „A filmritmus játéka” – is megerõsíti. Az idõmozgóképi hasznosításának olyan formatanát hivatott ezzel megvalósítani, amelybõl tu-lajdonképpen hiányzik a preskriptív igény, ehelyett – egyfajta filmes étlapként – csopor-tosítja és étvágygerjesztõként mutatja be a már megvalósult lehetõségeket. Az így kreáltrendszer megfelelõ keretet biztosít számára,hogy az idõkezelés szempontjából elemezzea különféle filmes eljárásokat, rámutatva ar-ra, mennyiben gazdagítja az idõ sokrétû ki-használása a filmet mint alkotást. A példakéntfelhozott filmelemzések számtalan aspektus-ból igazolják, hogy az idõ ezerarcú: rétegzetta szimultán történések egymásra rakódása ér-telmében, polifonikusan hangszerelt a több-szálú cselekmény vagy mozaikszerû elrende-zés révén; lehet gyors sodrású, de lassanhömpölygõ is, és a sodrás és áramlás meg-annyi kombinációja is üdvözölt: a film folya-ma megengedhet magának kitérõket, látszó-lag felesleges kanyarulatokat, ideiglenesenszabadulhat a kauzalitás történetre nehezedõnyomásától. A cselekményszerkesztés pusztalogikája helyett más módszerek is érvénye-sülhetnek, „hogy az ’érzelmek logikája’ ré-vén valamely poétikus hatás jöjjön létre”.Arra azonban vigyázzunk, hogy az idõ – még ha „kizökkent” is – a helyén legyen.Akár cammog, akár rohan, csak úgy jó, ha minõsége indokolt, feltárható összefüggést te-remt a film egyéb jellegzetességeivel és alkotórészeivel. Hiszen egy film nem azáltal fi-gyelemreméltó és értékes, hogy tobzódik a technikás vagy ötletes, vagy akár eredeti rész-letekben, a film – legalábbis a modernitás esztétikai alapjáról nézve, mint ahogy BíróYvette teszi – csupán úgy tölthet be mûvészi funkciót, ha mint mûegész, kompozíció lé-tezik. Ha nemcsak tükrözi a káoszt, hanem – amint egy korábbi tanulmányban Adornórahivatkozva vallja – a káoszt bevezeti a rendbe. A gyorsaság és lassúság konfliktusánakebben a keretben történõ megfogalmazása így arra enged következtetni, hogy a két foga-lom mögött nemcsak ízlésbeli, de áthatóbb esztétikai-világnézeti feszültségek rejlenek,melyek – némi egyszerûsítéssel – a modern-posztmodern ellentétre vezethetõk vissza.Az idõ körüli vizsgálódás ugyanis mindenképpen túlmutat az idõvel való technikai bá-násmódok vizsgálatán. „(A kérdés) az idõ jelentése a morális univerzum gazdagsá-gában.” – vonja le a szerzõ aforizmaszerûen, Walter Benjamint idézve, a magát fejezet-rõl fejezetre nyomatékosan sürgetõ következtetést. Vagyis „(a)z idõkezelés jelentést ésIskolakultúra  2006/6147Bíró Yvette: IdõformákA filmritmus játékát bemutatócélratörő, mégis sokatmondófilmelemzések egyfajta enciklo-pédia-jelleget kölcsönöznek az,Időformák’-nak. Bíró Yvette mű-ve nemcsak a film jövőjét féltő ésmenteni igyekvő gesztus, de azismeretközlést illetően isnagyívű, igényes és – az egy-kétkövetkezetesen elírt olasz film-címtől eltekintve – pontos ada-tokban bővelkedő, bibliográfiá-val, filmcím-jegyzékkel és név-mutatóval ellátott, szép kivitele-zésű könyv.  tónust, stílust és módszert határoz meg. De úgy is mondhatnám, hogy a mû idõstruktúrá-ja az alkotás természetének függvénye.” Nem is kell Tarkovszkijhoz, vagy Ricoeurhözfolyamodnunk ahhoz, hogy belássuk: az idõ nem jelenthet ennél kevesebbet egy tem-porális, alapvetõen elbeszélõ kommunikációs forma számára, az idõkezelés minõségénnem más, a film minõsége múlik. S ha már ennyi szó esett a minõségrõl, hadd szóljak a kötet egyéb értékeirõl is. A film-ritmus játékát bemutató célratörõ, mégis sokatmondó filmelemzések egyfajta enciklopédia-jelleget kölcsönöznek az ,Idõformák’-nak. Bíró Yvette mûve nemcsak a film jövõjét féltõés menteni igyekvõ gesztus, de az ismeretközlést illetõen is nagyívû, igényes és – az egy-két következetesen elírt olasz filmcímtõl eltekintve – pontos adatokban bõvelkedõ, bibliog-ráfiával, filmcím-jegyzékkel és névmutatóval ellátott, szép kivitelezésû könyv.  Bíró Yvette (2005): Idõformák. Osiris, Budapest. Szilvássy OrsolyaTessedik Sámuel Fõiskola, PFK,Nemzetiségi és Idegen Nyelvi Tanszék  Élektra, a posztmodernBocsárdi  László, a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház művészetivezetője az anyaországi közönség előtt néhány éve Gyulán, a klasszikus ókorra, Rómára hivatkozó Shakespeare-darabbal hívta fela figyelmet. A véget nem érő gyilkosságok véres „húsgyára” meghatározó motívuma volt az előadásnak. Az Örkény István Színház 2006 évi Élektrájának színpadi világa emlékeztet erre az illúziótlan miliőre.Akorombéli nézõ („hanyas vagy?” – 1947-ben születtem) Kakoiannisz s a fiatalIréne Papasz (híres görög filmszínésznõje volt korának) filmjére emlékszik azÉlektra szó hallatán. A film nagy hatással volt Európára. A tragikus történet hely-színét komor, realista tájképekkel idézte, megfosztván az antikvitás-idézés stilizáltanklasszicista konvencióitól. Theodorakisz folklór-ihletésû modern zenéje is ezt a moder-nizálást, legalábbis az archaizálás elhárítását erõsítette. De ettõl még a drámába foglaltigazságtétel igazságtétel volt. Be kell teljesíteni a sorsot, hiszen az igazság egyértelmûena dölyfös és vérnõszõ zsarnok/ság áldozatai, az Agamemnón-sarjak mellett áll. Még azanyagyilkosságot is igazolja ez az alaphelyzet.Gyurkó László intermezzója (,Szerelmem, Elektra’, elõször színházban láttuk, aztánfilmen is) árnyalta az értékelést. Ugyan volt egy jóformán aktuálpolitikai olvasata is (er-rõl mára megfeledkezhetünk), a dráma tragikuma viszont – az antik hagyományt nem kö-vetve – Elektra és Oresztész, a két bosszúálló testvér közt tetõzött. A zsarnoktól valómegaláztatást megszenvedõ Elektra doktriner forradalmárrá (ma tán úgy mondanánk:terrorista gyilkossá) válik, míg az emigráció védettségében felnövõ Oresztész „megen-gedheti magának”, hogy pragmatikus béketeremtõ legyen. S két „irányzat”, két „paradig-ma” összecsapásává válik a dráma: a testvérgyilkosságig vezetõen. Gyurkó az adott vagyvélelmezett társadalmi-politikai környezetben a „detente”-t, az olvadást megvalósítóOresztésznek adott igazat. Akkor is, ha az érzelmi részvét, mondhatni: az erkölcsi igaz-ságszolgáltatás – a mítosztól eltérõen – a testvére kezétõl, de ebben a logikában szükség-szerûen elpusztított Elektrának jut.148Kritika 

Filmritmus és értékőrzés

SZTE OJS Journals (University of Szeged / Szegedi Tudományegyetem)

https://ojs.bibl.u-szeged.hu/index.php/iskolakultura/article/download/20471/20261/

Filmritmus és értékőrzés

Abstract

Similar works

Full text

Available Versions

Repository of the Academy's Library

SZTE OJS Journals (University of Szeged / Szegedi Tudományegyetem)