Fábry, Béla

Repository of the Academy's Library

A Károlyi István Gyermekközpontról A Karolyi István Gyermekközpontot - régi s ma még talán ismertebb nevén, a Fóti Gyermekvárost - 1957-ben hozták létre az állami gondoskodásba kerülő gyerekek gondozására, nevelésére. E zerkilencszázötvenhét november 15-én száz „honfoglaló" gyerek költö­zött be a nemzeti értékként számon tartott klasszicista stílusú fóti Károlyi-kas­télyba. A kor viszonyaihoz képest nagy­szabású építkezés eredményeként a 60-as évek elejére egy kilencszáz fő befogadásá­ra alkalmas összetett felépítésű, komplex nevelő intézmény jött létre. Óvodák, kollé­giumok, általános és középiskola, könyv­tár, mozi- és színházterem, gyermekkór­ház, konyha, mosoda, strand és sok min­den más biztosította a családjukból önhi­bájukon kívül kikerült gyerekek részére a boldog gyermekkort. A fallal körülvett vá­rosban minden rendelkezésre állt, ami a gondozáshoz, neveléshez, a gyerekek és fiatalok társadalmi beilleszkedésének elő­készítéséhez szükségesnek látszott. Az in­tézmény kivételes helyzetet foglalt el a ha­zai nevelőotthonok, iskolák körében. Nagysága, összetettsége, „kirakaf'-jellege sok tekintetben kedvező helyzetet terem­tett a nevelő munkának. A nyolcvanas évek közepén megkezdő­dött s az évtized végén robbanásszerűen lezajlott társadalmi változások szükség­szerűen vetették fel a nevelőotthoni mun­ka megújításának követelményét. A nem­zetközi tapasztalatok, a tudományos kuta­tások eredményei egybehangzóan követel­ték a hagyományos kollégiumi kiszolgáló­ellátó nevelés felváltását. Ez a nevelési rendszer ugyanis a családjuk nélkül felnö­vekedő gyerekeknek nem biztosította, nem tudta biztosítani mindazt, ami az önálló életvezetéshez, a felnőttkori boldogulás­hoz szükségesnek mutatkozott. 1990-ben kezdődött meg Foton a lakás­otthonos-családszerű nevelés feltételeinek és gyakorlatának kialakítása. Abból indul­tunk ki, hogy a vér szerinti család hiányá­ban - állami gondozásban, nevelőotthon­ban - nevelkedő gyerekek gondozása és nevelése úgy közelíthető feltételeiben, fo­lyamatában és eredményében a természe­tes helyzethez, ha az állami gondoskodás -intézeti nevelés - megkísérli pedagógiai­lag reprodukálni a természetes családok működését. Ennek alapfeltétele, hogy a gyerekek valódi lakásokban lakjanak, a gyerekcsoportok összetétele olyan legyen, mint a családokban élő gyerekeké, a cso­portoknak legyen saját „jövedelmük", melyből önállóan gazdálkodva látják el magukat, mindennapi tevékenységük rendszeres a családok életét mintázza. Ma a Károlyi Gyermekközpontban több mint 300 gyerek él 30 családszerű, 8-12 fős, vegyes nemi és életkori összetételű csoportban. A lakások, melyek a csoportok közvetlen életterét adják, 100-120 négy­zetméteresek, s rendelkeznek minden adottsággal, ami az önálló életvitel alapja­inak elsajátításához szükséges. A gyerekek a mindennapi gyakorlatban tanulják meg és gyakorolják az életvezetési technikákat, szokásokat, normákat. Az iskolai és az ott­honi tanuláson kívül idetartozik a bevásár­lás, főzés, mosogatás, takarítás, mosás, a lakás előkertjének gondozása, az egyéni és családi jellegű ünnepek, a beteg csoport­társ gondozása, az együttélési szabályok elsajátítása és az együttes élmények soka­sága. Egy-egy gyerekcsoportban egy peda­gógus, két nappali szolgálatos gyermekfel­ügyelő és egy éjszakás gyermekfelügyelő dolgozik, szervezi, irányítja a gyerekek te­vékenységét, segíti őket mindennapjaik­ban. A csoportok Jövedelme" a gyereke­kért a nevelő által a költségvetésből bizto­sított ellátmány. Ez ma 7100,- Ft/fő/hó. Ebből a pénzből kell a csoportban élő gye­rekek étkezését, ruházását biztosítani, a ta-| nulás anyagi, a lakás-üzem dologi feltét­ig eleit - a rezsi költségek kivételével - biz-% tosítani, a lakás berendezései, felszerelései | javításának, pótlásának, fejlesztésének fe-á dezetét megspórolni, azaz minden, a gye­rekekkel, a lakással kapcsolatos kiadást fe­dezni. Ebben még a nyári nyaralás költsé­gei is benne vannak! A csoportok életének minden mozzanatában csaknem teljes a nevelő és a gyerekek döntési szabadsága, de minden döntés anyagi következményét maga a csoport viseli. A gazdálkodás ko­moly pedagógiai feladat. De nem mondha­tunk le erről, hisz a gyerekeknek gazdál­kodni is meg kell tanulniuk, s más módon, mint „élesben", nem lehet ezt a feladatot megoldani. A Gyermekközpontban a nevelőotthoni csoportok mellett az intézmény szervezeti keretein belül óvodai fejlesztő csoport, önálló, tizenhattantermes általános iskola, összetett profilú középiskola, a nevelőmun­kást segítő Szakértői Csoport működik, sa­ját gazdasági-műszaki ellátó szolgálatunk van. A mi felelősségünk a Károlyi-kastély és a hozzá tartozó park fenntartása is. A Károlyi Gyermekközpont a Népjóléti Minisztérium által fenntartott intézmény. 1993-ban létrejött a Károlyi István Gyer­mekközpont Növendékeiért Alapítvány, amely segíti az intézmény törekvéseit, tá­mogatja a rászoruló fiatalokat. Fábry Béla A kisegítőtől a második diplomáig Az alábbi hármas interjúban olyan cigány értelmiségieket faggattam iskolai élményeikről, akik munkájuk révén később is kapcsolatban maradtak az oktatással Riportalanyaim: L. Márta két éve végzett a zsámbéki tanító­képzőfőiskolán, idén pedig az ELTE TFK magyar szakán. Tanítónőként . dolgozott egy VIII. kerületi iskolában, nyaranta cigány gyerekeket táboroztatott. Jelenleg első gyermekével van otthon. L. Gyula Márta bátyja, szintén előbb tanítóként végzett, majd beiratkozott az ELTE TFK magyar szakára. Tanárként dolgozik abban a vidéki iskolában, ahol maga is tanult. S. Imre Tündérhegyen végzett mint szociális asszisztens, és most készül a pécsi egyetem szociális-személyügyi szervezői szakára. Szervezi az iskolai szociális munkások hálózatát. Rendszeresen operatőrködik, munkáit a TV Cigány Magazinja is felhasználta. Ismereteit egy operatőri kurzuson szerezte. Az interjú 1994-ben, az ELTE Tanárképző Főiskolai Karán készült SI: Szekszárdon születtem, elég rossz kö­rülmények közé. Egy beás cigányok lakta telepen nőttem fel, anyám második házassá­gában. Nevelőapám két éve halt meg. Jól megvoltunk. Rengeteget dolgoztunk együtt, a kapcsolatunk nagyjából ennyiből állt. Ki­sebb koromban is mindig kiadta a munkát, és nekem el kellett végeznem. Tiszteltem őt. Édesanyám háztartásbeli, nevelőapám a he­lyi téeszben volt takarmányozó. V: Volt mindig munkája? SI: Volt. Beköltöztünk a faluba, vettünk egy kis parasztházat. Akkor aztán lebon­tottuk, OTP-kölcsönt vettünk fel, és épít­keztünk. Öten vagyunk testvérek. Ketten az első házasságból. A nevelőapától szüle­tett egy ikerpár. Az egyik közülük most érettségizett és továbbtanulni készül. A többiek szakmát tanultak; az egyik eszter­gályos, a másik épületszerkezet-lakatos, a harmadik villanyszerelő. V: Meddig laktál otthon? SI: Egészen a katonaságig. V: A szüleid pártolták a ti tanulmányai­tokat? SI: Ahogy tudták, a maguk módján. V: Milyen tanítóid voltak? SI: Nagyon rossz, verekedős gyerek voltam. Az iskolában nem tudtak mit kez­deni velem. Már az első félév után kisegí-

A Károlyi István

Gyermekközpontról

SZTE OJS Journals (University of Szeged / Szegedi Tudományegyetem)

A Károlyi István Gyermekközpontról

https://ojs.bibl.u-szeged.hu/index.php/iskolakultura/article/download/18527/18317/

A Károlyi István Gyermekközpontról

Abstract

Similar works

Full text

Available Versions

Repository of the Academy's Library

SZTE OJS Journals (University of Szeged / Szegedi Tudományegyetem)