Gaul, Emil

SZTE OJS Journals (University of Szeged / Szegedi Tudományegyetem)

Gauí Emil A rajztanítás helyzete napjainkban Magyarországon Helyzetjelentés Az összeállításunkban található tanulmányok, riportok a vizuális kultúrává átkeresztelt rajztanítás keresztmetszetét vázolják fel, annak egy-egy időszerű és fontos, kulturális tartalommal rendelkező csomó­pontját mutatják be, a gyakorló tanár, az egyetemi oktató és kutató szemszögéből A cikkek válogatása közben, terjedelmi meggondolások miatt nem kerülhetett sor az általános iskolai gyakorlat, a tanár­képzés és -továbbképzés, az oktatásirányítás, a tankönyvkínálat és számos más lényeges kérdés önálló bemutatására. Aközoktatás - hála istennek - napjainkra közüggyé vált: politikai pártok hirdetik meg oktatás-modernizációs programjukat, családok vitatkoznak vacsora közben arról, hogy milyen is az iskola, a televízió a botrányokon túl is állandó műsoridőt szentel a kérdés­nek. A pedagógusoknak persze egészen más a tapasztalatuk a saját jelentőségüket illetően a hó­nap elején, de ez a sajnálatos tény nem változtat azon, hogy az ország legnagyobb - mintegy százhatvanezer embert foglalkoztató - ágazata, legalábbis az érdeklődés középpontjában áll. A közoktatás javításának, fejlesztésének kérdésében - túl a pártpolitikai csatározásokon és egzisztenciális meggondolásokon - valószínűleg szinte teljes az egyetértés, de annak módját illetően már jelentős eltérések tapasztalhatók, amint azt a Művelődési és Közokta­tási Minisztérium közoktatási stratégiáját (1) tartalmazó kiadványa körül kialakult viták is mutatják. E vitákat érdeklődéssel figyelve, de a szakmai egyetértést képviselő rajztanítás idilli szigetére visszahúzódva tesszük meg a közoktatás egészét is érintő megjegyzéseinket. A társadalomtudományok terén, az Amerikai Egyesült Államokban az ötvenes évek­ben merült fel az a gondolat, hogy gyűjtsük össze a modernizáció általánosítható eleme­it. (2) A történelmi távlattal együtt nőtt az egyetértés az olyan kérdésekben, hogy a társa­dalmi fejlődésben a nyelv, a vallás, a társadalmi szervezet és a technológia az alapvető, s a továbbfejlődést a társadalmi rétegződés, a kultúra elkülönülése, majd pedig a jog, a politika, a közigazgatás és a 19. századi Európában a közoktatás kialakulása jelenti. E né­zeteket már megszületésük pillanatában különböző - vallásos (elsősorban iszlám), mar­xista és polgári beállítottságú - kritikák érték, mondván, hogy az európai értékrend nem érvényes keleten; a kapitalista társadalom úgy, ahogy van, túlhaladandó, megsemmisíten­dő; a modernizáció útja a globális folyamatok és a helyi adottságok figyelembevételével adható meg, tehát van saját út, s van, amikor a hagyomány őrzése az időszerű teendő. Hasonló a helyzet a közoktatás modernizációjával kapcsolatos kérdésekben a mai Ma­gyarországon. A pedagógia területén átfogó képpel rendelkező szerencsés kiválasztottak koncepcióját a gondolataik megfogalmazására vállalkozó gyakorló tanárok szintén szűk köre vitatja meg, míg a pedagógusok túlnyomó többsége örömmel várja, elszenvedi, tel­jesíti, vagy figyelmen kívül hagyja a szakmai vitákban kialakult, rendeletekben testet öl­tött modernizációs gondolatokat. Azt, hogy a mai magyar közoktatásban, illetve rajztaní­tásban mit kell megújítani és mit kell megőrizni, vitatható és vitatandó kérdés. Biztatás-KOMA = Közoktatási Modernizációs Közalapítvány ként hadd emlékeztessünk egy eredményes magyarországi vitára, amely az érettségi kon­cepció körül alakult ki 1995 táján, amikor jelentős erők sikerrel érveltek amellett, hogy nálunk a történelem, a múlt ismerete, az identitástudat létkérdés, így fontosabb, mint a természettudomány és sok más tantárgy tanítása. És ezzel elérkeztünk az első kérdéshez, amire az összeállításunkban olvasható tanulmányok választ keresnek: Miben kell igazod­nunk az európai eredményekhez és mit kell megőriznünk a hazai hagyományból? A magyar közoktatás helyzetét figyelemmel kísérő olvasó bizonyára tudja, hogy az sok tekintetben jó , amint az a nyugat-európai adatokkal történt összehasonlításból is kitűnik. Kiépült iskolahálózatban folyik az oktatás, készül a korszerű tartalmi szabályozás (3), és értékelési rendszer (4). A pedagógusszakma méltányos bérezése még, sajnos, várat ma­gára, de megindult a tanár-továbbképzés országos rendszerének kiépítése, (5) és még so­káig sorolhatnánk a közoktatás megoldott és előttünk álló feladatait, de ehelyett inkább szerezzünk képet a korábbi rajztanítás - ma: vizuális kultúra - tantárgy általános helyze­téről, hogy dolgozataink választ adhassanak a második kérdésre: Milyen speciális felada­tok megoldása előtt áll a vizuális kultúra tantárgy? A vizuális nevelés hazai iskolai helyzetét igen nehéz napjainkban megítélni, mivel az utóbbi években nem folyt ilyen irányú kutatás, a korábbi szakfelügyelői rendszer meg­szűnt, a jelenlegi szaktanácsadói hálózat egy-két félállású dolgozója pedig nincs olyan helyzetben, hogy naprakész helyzetjelentést tudjon adni. Ismertetésünk országos konfe­renciák, megyei és főiskolai továbbképzések tapasztalataira, az adatok szempontjából pe ­dig alapvetően egy, a Soros Alapítvány által támogatott felmérés eredményeire támasz­kodik, amely összesen tíz megye tájékoztató jellegű adatait foglalja magában. (6) A tanárkérdés tekintetében az általános iskolákban a megyék adatai között elég nagy a szóródás, mert míg Jász-Nagykun-Szolnok megyében 140 képesített szaktanár mellett csak ötnek nincs szakirányú képesítése, addig Veszprém megyében 55:80 az arány, a többi megyé­ben pedig átlagban 10-15% tanít képesítés nélkül. A gimnáziumokban jóformán nincs képe­sítés nélküli tanár, viszont körülbelül a felük alacsonyabb (tanárképző főiskolai) végzettségű. A tárgyi ellátottság is változatos képet mutat. Az általános iskoláknak mintegy 15%-a rajz-szaktanteremmel, műhellyel, gazdag szemléltető anyaggal rendelkezik, tehát jól fel­szerelt, 35%-uk közepes felszereltségű, mintegy 50%-ukban pedig nincs^zaktanterem és szegényes a szertár. A gimnáziumokban 1/3-1/3-1/3 a fenti arány, de megyénként óriási eltérésekkel, mert míg például Baranyában 6 0 % - 4 0 % az arány, addig Jász-Nagykun-Szolnok megyében 10 -30 -60% adódik a felmérőlapok összesítése alapján. Arra a kérdésre, hogy az utóbbi három évben hány fő vett részt valamilyen továbbkép­zésen (ami a diplomát adó többéves tanfolyamtól kezdve a megyei pedagógiai intézeti to­vábbképzésekig mindent tartalmazhatott), a szaktanácsadók által adott válaszok 23-tól 200 résztvevőig elég nagy szóródást mutattak, de átlagban 100 fő, ami 33 főt jelent éven­te és megyénként a három-négyezer rajztanárból. A lehetőségként felkínált rövid céltanfolyam-kínálatból tapasztalatunk szerint a taná­rok elsősorban a hasznos témákat - különösen a NAT új területeire felkészítő módszer­tani gyakorlatokat - részesítették előnyben, de a hagyományos rajz- és művészettörténet-tanítás, illetve a kézművesség iránt is nagy az érdeklődés. Jelenleg az országban három egyetemi szintű tanárképzőhely van, ahol összesen közel háromszáz tanárjelölt tanul, míg a négy tanárképző főiskolán mintegy kilencszáz. Megle­hetősen nagy eltérés tapasztalható azonban e felsőoktatási intézmények oktatási program­jában és színvonalában. A rajz, a képzőművészet, a művészettörténet mindenütt szerepel az órarendben, de a NAT új területei, a tárgy- és környezetkultúra tanítása csak egy helyen, a vizuális kommunikáció tanítása pedig három iskolában része a képzésnek. A tantervek­ben általában elég alacsony az általános pedagógiai és a tantárgy-pedagógiai órák aránya. Rajztanár-továbbképzés a pedagógiai intézetek rendezvényein kívül alig van. A tavaly megszűnt úgynevezett intenzív pedagógus-továbbképzés lehetőségével csak néhány főis-Jegyzet (1) A magyar közoktatás távlati fejlesztésének stratégiája. Művelődési és Közoktatási Minisztérium, Bp. 1996. (2) A modernizációról számos közlemény mellett közérthető, rövid és izgalmas keresztmetszet található a Pé­csi Egyetem folyóiratában, a Janus 1988. téli számában. (3) Nemzeti Alaptanterv. Művelődési és Közoktatási Minisztérium, Bp. 1993, 1995. (4) Az érettségi vizsga szabályzata. Kormányrendelet, Bp. 1997. (5) A közoktatási törvény módosítása, 1997. (6) KÁRPÁTI ANDREA; A vizuális nevelés helyzete Magyarországon. Soros Alapítvány Közoktatásfejleszté­si Kuratóriuma. Kézirat. Bp. 1996; UNGVÁRY FANNI: Vizuális tevékenységek - elvárások az iskolától. Ku­tatásijelentés. Kézirat. Bp. 1996. A vizuális nevelés hazai iskolai helyzetét igen nehéz napjainkban megítélni, mivel az utóbbi években nem folyt ilyen irányú kutatás, a korábbi szakfelügyelői rendszer meg­szűnt, a jelenlegi szaktanácsadói hálózat egy-két félállású dolgozója pedig nincs olyan helyzetben, hogy naprakész helyzetjelentést tudjon adni kola élt. Diplomát adó továbbképzést csak a kaposvári és a nyíregyházi főiskola folytat, egyetemi szintű továbbképzés pedig gyakorlatilag csak az Iparművészeti Főiskolán folyik! A helyi innovációt, használatban lévő tantervet, tankönyvet, programot firtató kérdés­r e adott válaszok statisztikailag nem értékelhetők, mert e téren is elég hiányosak az infor­mációk. Annyi azért kiderül a válaszokból, hogy a szerencsésebb megyékben van egy-két leleményes tanár, akinek a programját azonban csak ő maga, esetleg néhány környékbeli kollégája használja. Kevesen jutnak el a publikálásig, így az újító gondolatok terjesztése megakad. Viszont a megvásárolható és a rajztanárok szerint használható könyvek megje­lenése azt mutatja, hogy a tankönyvkínálat bővülése, ha nem is gyors, de jótékony hatást eredményezhetne, különösen, ha továbbképzéssel is párosulna. Ha késve is, de az Orszá­gos Közoktatási Intézet tantervbankjának megrendelése alapján elkészült mintegy 10-15, a NAT követelményeinek megfele­lő vizuális kultúra tanterv. Ezek némelyi­két az általános iskolára, más részüket a 4 - 6 - 8 osztályos középiskolára dolgozták ki , és olyan is van köztük, amely egy teljes iskolai p rogramba i l leszkedik. A h h o z azonban, hogy helyi program készülhessen belőle, sok segítségre van szükség, hiszen többnyire még hiányzik a hozzátartozó tankönyv és a gyakorló tanárok sincsenek felkészítve a helyi program készítésére. Az „egy tanterv" mellett az „egy tan­könyv" rendszer is megtört, nem utolsó­sorban a Pedagógus Szakma Megújítása Projekt pályázatai és kiadói tevékenysége eredményeként, de a létrejött új kiadványok még nem alkotnak rendszert, nem állnak össze egységes egésszé, elszigetelten léteznek. Talán az egyetlen kivétel a törökbálinti Értékközvetítő és Képességfejlesztő Program vi­zuális és környezetkultúra tankönyvcsaládja, amelyből tudtommal közel száz iskolában tanulnak. A könyvkiadók, felismerve a piaci lehetőséget, már tankönyvíró-csoportokkal dolgoznak és hamarosan megjelentetik tankönyveiket, tanári segédkönyveiket. A megle­hetősen nagy beruházás terhein könnyít a Közoktatási Modernizációs Közalapítvány tá­mogatása, amit tantervek és tankönyvek írásához nyújt. Bár e körülményeket, feltételeket felsoroló rövid bevezetőben a szakterület tartalmi, értékelési kérdéseinek taglalására, tantervi szabályozásának problémáira, a közoktatás előtt álló, s a modernizáció melletti másik nagy kérdés felvetésére - a középiskolai okta­tás kiterjesztése hogyan érinti a vizuális kultúra tantárgyait - nem jutott hely, e témákkal külön tanulmányban szándékozunk foglalkozni. 

A rajztanítás helyzete napjainkban Magyarországon : helyzetjelentés

Repository of the Academy's Library

A rajztanítás helyzete napjainkban

Magyarországon.

Helyzetjelentés

https://ojs.bibl.u-szeged.hu/index.php/iskolakultura/article/download/18665/18455/

A rajztanítás helyzete napjainkban Magyarországon. Helyzetjelentés

Abstract

Similar works

Full text

Available Versions

SZTE OJS Journals (University of Szeged / Szegedi Tudományegyetem)

Repository of the Academy's Library