Kéri, Katalin

Repository of the Academy's Library

„O, Niszaba, tied a dicséret!" Ötezer évnél is több lepergett már a történelem homokóráján, de az írás és az iskola, a tudományok és a költészet sumer istennőjének neve még nem veszett feledésbe. Niszabának köszönték meg jó sorsukat az írnokok és a tábla házának fiai: Ur, Uruk, Eridu, Lagas, Girszu, Nippur, Suruppak és más mezopotámiai városok diákjai. Irodalmi művekből megismerhetjük a tanítás egykori menetét, képet alkothatunk e régi, a folyamköz első név szerint ismert népének iskoláztatási szokásairól és gyermekképéről. K omoróczy Géza fordításában és szerkesztésében, a világ könyvki­adását tekintve is páratlan munka jelent meg 1970-ben „Fénylő ölednek édes örömében " címmel, mely alcíme szerint a sumer irodalom kistükre. (1) A kötet nagy érdeklődést keltett az irodalommal és tör­ténelemmel foglalkozó szakemberek köré­ben, de jelentős forrásgyűjtemény lehetne a pedagógia, a neveléstörténet iránt érdek­lődő olvasók, bármilyen szakos tanárok és egyetemi hallgatók kezében is. A kötet szövegei, bár időben meglehe­tősen távol állnak tőlünk, egyenesen hoz­zánk szólnak. Sőt, néha olyan érzésem tá­mad, hogy rólunk! Bár sok víz lefolyt a Tigris és Eufrátesz medrében az agyagba nyomott írásjegyek születése óta, nagy bi­rodalmak emelkedtek ki és süllyedtek el a végtelen időben, a költeményeket olvasva érezhető, hogy az Ember örömei és félel­mei mit sem változtak... A kötet temati­kus fejezetekre oszlik, amelyek közül az egyik a „tábla házába", vagyis a korabeli iskolák falai közé vezeti el az olvasót. A költeményeket tanulmányozva meginog a neveléstörténeti könyvekben sugallt -vagy kimondott - gondolat, mely szerint a modern kor hozta el a gyermek tiszteletét és az iskolák felvirágzását. Érdemes eltöl­teni egy csendes órát a sumerok között, és üzenetüket hallgatva újra átgondolni is­mereteinket a világról és véleményünket a „fejlődésről". A sumerok az i. e. 4. évezred végén vet­ték birtokukba a Tigris és az Eufrátesz völ­gyét. (2) Mezopotámia történetének sumer periódusa mintegy másfél ezer évet fogott át, de a sumer nyelvet és kultúrát későbbi folyamközi népek is őrizték. A sumeroknál - hasonlóan számos más nép gyermek­szemléletéhez - a sok gyermek jelentette a család megmaradásának, gazdagodásának, boldogságának alapját. A földmüveléshez sok dolgos kéz összehangolt munkájára volt szükség, a gyermek születése áldás­nak számított. Az állapotos anyát és mag­zatját számos istenség védelmezte (3), a gyermekgyilkosságokat szigorú törvé­nyekkel büntették, és versekben, közmon­dásokban is kifejezték a gyermek tisztele­tét. „Amelyik házban sok derék gyerek van, sosem hűl ki a kapa s a kosár" (4) -olvasható egy táblán, és ugyanezt fejezi ki egy költemény is: „»Láttad azt, aki hét fiút nemzett?« »Láttam őt.« »Mi a sora?« »Az istenek öccse ő, trónszéken ül, csörgődob hangjában gyönyörködik.«" (5) A fiúk közül számosan részesülhettek az elemi ismereteket nyújtó képzésben, a ne­veléstörténészek által ismert legrégebbi is­kolákban. A tábla házáról szóló költemé­nyek híven beszámolnak a diákok minden­napjairól. Az iskoláról ezt tartották: „csu­kott szeműek lépnek be ide, / kinyílt sze­műek lépnek ki innen." (6) A két lépés kö­zött azonban sok év telt el, és a korabeli ta­nulóknak számos feladatot és vizsgát kel­lett közben leküzdeniük. A régészeti ásatá­sok során feltárt agyagtáblák szövegei sze­rint az iskolarendszer több szintre tagoló­dott, és az elérhető állami hivatalok közül az írnoki tisztségről szól a legtöbb forrás. (7) Az ékírás elsajátítása mellett számtani és mértani feladatokkal foglalatoskodtak a gyerekek, nyelvi, és - az i. e. 2. évezredtől kezdve - idegen nyelvi oktatás is folyt az iskolákban, a sumer nyelvet fokozatosan felváltotta az akkád. A költemények szerint az iskolában szigorú fegyelem uralkodott, a tanárok között a pálca embe-rének ju to t t az a tiszt, hogy a rakon­cátlan, lusta vagy fi­gyelmetlen nebuló­ka t fegyelmezze. Rendszeresen ellen­őrizték a leckéket, és a versekből kide­rül, hogy otthon az apa volt az, aki gyermektől kikér­dezte a tanulnivalót, ő pirongatta és biz­tatta tanulásban el­elcsüggedő gyerme­két. Az anya felada­ta volt a gyermek é le lmezése , erről vall többek között egy négyezer éves, agyagtáblára írott levél, melyben egy, szülőházától távol tanuló gyermek (be­cenevén a „Ma­jom") anyjától kért kenyeret és sört. (8) Megkapóak és jól érthetőek azok a su­mer részletek, amelyek leírják a korabeli kis írnoktanulók szorongásait, vizsgalá­zát és csínytevéseit. Egyik szöveg szerint például egy hajdani kisdiák a vizsga előtt kesergett, és bánta, hogy nem figyelt job­ban mestere szavaira. Tanára így nyugtat­gatta: „Ez vizsga. Ne félj! Ne nyugtalan­kodj! Torkodon ne legyen gombóc, szád­ban ne legyen nyál, füled ne forgasd az ajtó felé!" (9) Egy másik fiút az apja hú­zott ki a bajból („módszere" azóta sem ment feledésbe): házában vendégül látta csemetéje tanárát, és ételekkel, italokkal, pazar ajándékokkal halmozta el, sőt, a szolgálók még illatos olajokkal is „meg­kenték" a kőszívű tanítót, aki - csodák A költemények szerint az iskolában szigorú fegyelem uralkodott, a tanárok között a pálca emberének jutott az a tiszt, hogy a rakoncátlan, lusta vagy figyelmetlen nebulókat fegyelmezze. Rendszeresen ellenőrizték a leckéket, és a versekből ki­derül, hogy otthon az apa volt az, aki gyermektől kikérdezte a tanulnivalót, őpirongatta és biztatta tanulásban el­elcsüggedő gyermekét. Az anya feladata volt a gyermek élelmezése, erről vall többek között egy négy­ezer éves, agyagtáblára írott levél, melyben egy, szülő­házától távol tanuló gyermek (becenevén a „Majom") anyjától kért kenyeret és sört. csodája - egyből meglágyult a fiúcska irányában... (10) Az érdeklődő pedagógus és diák sokat meríthet ebből a könyvből. Viszontlát­hatja az iskolában előforduló mindenna­pi problémákat és vizsgálgathatja a kora-beli, sumer „kon­f l i k t u s m e g o l d á s i " módokat. Ezek a ré­gi írások lélegzetel­állítóan frissek, egy­szeri olvasás után is felejthetetlenek az ezredvégi olvasó számára. Csak re­m é n y k e d h e t ü n k , hogy még életünk­ben újabb fordítá­sokkal gazdagít ja tudásunkat a sume-rológia, hiszen több százezer agyagtábla vár még fordításra a világ múzeumaiban, és valószínűleg szá­mos ékírásos tábla rejtőzik a föld alatt, melyek talán régi is­kolákról is hozná­nak híreket. Kéri Katalin Jegyzet (1) „Fénylő ölednek édes örömében... " A sumer irodalom kistükre. Összeállította, sumer eredetiből fordította, az előszót és a jegyzeteket írta: KOMO-RÓCZY GÉZA. Európa Könyvkiadó, Bp. 1970. és 1983. (2) POSTGATE, NICOLAS: Az első birodalmak. He­likon Kiadó, Bp. 1985,69. old. (3) Mitológiai enciklopédia 1. Föszerk.: TOKAREV, SZ. A. Gondolat Kiadó, Bp. 1988, 481-483. old.; SEIBERT, 1LSE: A nő az ókori Keleten. Corvina Ki­adó, Bp.-Lipcse 1975. (4) „Fénylőölednek... ", i. m., 346. old. ftlUo., 191. old. (6) Uo., 333. old. (7) BOGNÁR LÁSZLÓ: Az ókori Kelet nevelése. OKI, Bp. 1992, 24-25. old. (8) „Fénylőölednek... ", i. m., 352. old. (9) Uo„ 343. old. (10) Uo., 333-336. old. 

„Ó, Niszaba, tied a dicséret!"

Abstract

Similar works

Full text

Available Versions

Repository of the Academy's Library

SZTE OJS Journals (University of Szeged / Szegedi Tudományegyetem)