Kéri, Katalin

Repository of the Academy's Library

(Néha ugyan előfordul egy-egy lengyel vagy cseh történész munkája is, de ez sem gyakori.) Jellemző, hogy a tankönyvekben szereplő térképek Kárpát-medencét ábrá­zoló részei teljesen következetlenek a földrajzi elnevezések írásmódjában és je ­lölésében. A tankönyvek sajnálatos hiá­nyosságai közé tartozik, hogy a Magyar Királyság középkori jelentőségét, vagy ké­sőbb a magyar török- és Habsburg-ellenes harcokat teljesen figyelmen kívül hagyják, nem beszélve a térség művelődéstörténe­téről. Mindez azonban elsősorban nem a tankönyvírók hibájaként róható fel, hanem sokkal inkább annak a ténynek következ­ménye, hogy Olaszországban az utóbbi év­tizedekben Magyarország történetét hite­lesen bemutató, tudományos igényű mű nem jelent meg. Sajnos, az általános iskolák esetében, valóban néhány sorban, szinte teljességgel bemutathatok a magyarokkal és Magyaror­szággal foglalkozó tankönyvrészek. A tör­ténelem tantárgy oktatása Olaszországban is a felső tagozatban a VI-VIII . osztállyal kezdődik, így az általános iskola utolsó három évében tanulnak csak a diákok tör­ténelmet. Az első év tankönyveiben csak a római Pannónia provincia szerepel. A má­sodik tanév könyveiben általában egyetlen kis fejezet vagy alfejezet szól a magyar nép bejöveteléről, nyugati kalandozásairól és letelepedéséről, egyszerűen azzal zárva a fejezetet, hogy „a magyarok államot ala­pítottak azon a földön, ahol megtelepedtek és ahol napjainkban is élnek". A másodi­kos tankönyv további részében Magyaror­szág esetleg csak olyan felsorolásokban j e ­lentkezik, mint például a török által elfog­lalt területek rövid lajstroma. Vizi György Ibn Tufail, az arab Rousseau Ibn Tufaila 12. század kiemelkedő arab filozófusa volt, aki jelentős hatást gyakorolt a hispániai-arab gondolkodásra. Az Autodidakta filozófus címmel emlegetett utópisztikus műve művelődés- és neveléstörténeti forrás, amelyben az ember természetes nevelődéséről írt, E műve kapcsán a külföldi neveléstörténészek Rousseau korai elődjének tartják. (1) H ogyan juthat el a világ megismeré­séhez, az Istennel való szellemi egyesüléshez az ember, ha egy la­katlan szigeten, állatok között nő fel? A hit vagy a tudás az előbbrevaló, melyik segíti jobban a megismerést? - Ezeket a kérdése­ket próbálta megválaszolni az arab tudós, Ibn Tufail, aki a 12. század elején született Guadixban (Granada). (2) Andalúziában akkoriban a marokkói Almorávidák ural­kodtak (1060 és 1147 között), akiknek a hatalma korántsem jelentett olyan stabili­tást a térségnek, mint korábban az Imajjá-da dinasztiáé. (3) 1147-ben az Almohádák vették át az uralmat a birodalomban, akik­nek egységesítő törekvéseik közepet te szintén nem a kultúra támogatása volt a legfőbb gondjuk. Ibn Tufail, Avempace-hoz és Averroes-hez hasonlóan az Almohá-da kalifák orvosaként tevékenykedett és módja nyílott különböző természettudomá­nyos (orvosi) kísérletek elvégzésére is. (4) Pedagógiai regénye, mely legalább any-nyira orvosi, fizikai, teológiai munka, egy fiúnak, Hajj Ibn Jakdhán-nak a története, aki az Indiai-óceán egy lakatlan szigetén nő fel. Ibn Tufail akkor vált ismertté Nyu­gat-Európában, amikor az angol Pococke 1671-ben Oxfordban kiadta a mű arab vál­tozatát és latin fordítását. A kötet eredeti cí­me a Hajj Ibn Jakdhán episztolái a megvi­lágosodás filozófiájának titkairól volt, ám korabeli fordítója az Autodidakta filozófus címmel látta el, és a mai napig így emlege­tik tudományos körökben. A 17. századi Nyugat-Európában, ahol az angol termé­szetfilozófia virágkorát élte, Ibn Tufail mű­ve óriási érdeklődést váltott ki az értelem-ről vitatkozó tudósok körében. A könyv fergeteges reneszánszát jelzi az egy évszá­zad leforgása alatt megjelent további két angol, egy holland és két német kiadás. (5) Ibn Tufail - saját bevallása szerint -azért írta meg müvét (mely Avicenna Kele­ti bölcsesség című müvének mintájára egy ember fejlődését vázolja fel), hogy meg­ossza olvasóival a bölcsesség elérésére vo­natkozó azon titkokat és misztériumokat, amelyeket ő maga ismert, és amelyeket már évszázadokkal korábban nagyra be­csültek a perzsa tudósok. (6) Az arab filo­zófus műve az ember t ö k é l e t e s e d é s é n e k útját szól, a szerző pedagógiai gondol ­kodása az emberről vallott felfogásának kifejeződése. Szerin­te az ember olyan te­remtmény, aki Isten felé tart, a tanulás, a megismerés célja az Istennel való miszti­kus egyesülés. Ez a pedagógia tulajdon­képpen az e m b e r i akarat erőfeszítései­ről szól, az állhatatos tanulásról, az aszké-Ibn Tufail - saját bevallása szerint - azért írta meg művét (mely Avicenna Keleti bölcsesség című művének mintájára egy ember fejlődését vázolja fel), hogy megossza olvasóival a bölcsesség elérésére vonatkozó azon titkokat és misztériumokat, amelyeket ő maga ismert, és amelyeket már évszázadokkal korábban nagyra becsültek a perzsa tudósok. tikus harcról, az ér­zéki és szellemi megismerés tökéletesedé­séről, a végső Igazság eléréséről. (7) A műben a kisfiú, Hajj, a kognitív meg­ismerés különböző fokozatain megy át. Csecsemőkorában egy gazella gondozta és szoptatta, kétéves kora után megtanult jár­ni , és mindenhová követte „pótmamáját". Kisgyerekként megismerte a körülötte lé­vő növényeket és állatokat, és megfigyelte azok jellemző tulajdonságait. Rádöbbent saját védtelenségére a szarvakkal, karmok­kal és patákkal szemben, és úgy ítélte meg saját gyengeségét, mint valamilyen testi fogyatékosságot. Hétéves korára azonban levelekből és botokból eszközöket készí­tett magának, és rájött arra, hogy milyen ügyesen tudja használni a kezét. Amikor idáig jutott a fejlődésben, megbetegedett a gazella, és Hajj minden igyekezte ellenére lógiai valósága csak eszköz. A mű további ré­szeiben Hajj eljutott a lélek fogalmáig, és megállapításokat tett az idegrendszer mű­ködésével kapcsola­tosan. A világ megfi­gyelése során az em­pirikus és technikai j e l l egű megismeré­sen át a spekulatív megismerésig jutott el; fizikai, matemati­kai és metaf iz ika i absztrakciókat tett. A természet dolgai és jelenségei között azonosságokat és kü­lönbségeket keresett, mennyiségi viszo­nyokat vizsgált. Az állatok és növények közös sajátosságaként említi például Ibn Tufail azt, hogy táplálkoznak és mozog­nak, az állatokra pedig az jellemző, hogy helyváltoztató mozgásra képesek és érez­nek. (9) Az episztolákban megjelennek a szabadesés, a hőtan, a halmazállapot-vál­tozás korabeli arab leírásai, érthető és él­vezetes stílusban. Hajj a különböző természeti jelensége­ket vizsgálva végül is arra a következtetés­re jutott, hogy minden történés mögött va­lamilyen kiváltó oknak kell lennie, és min­den formának van teremtője: „Nem ti öli­tek meg magatokat, hanem Allah öl meg; nem te lövöd ki a nyilat, (Mohamed), ha­nem Allah lövi k i" (Korán). (10) Ibn Tufail elpusztult, Érdekes leírás a műben az a rész, amikor a fiú a halál kiváltó okát ke­resgéli a gazella testén. (8) Ibn Tufail en­nél a résznél kimerítő anatómiai leírást ad a belső szervek, különösen a szív működé­séről, ami mutatja, hogy járatos volt a bon­colásokban, melyeket orvosként valószí­nűleg többször is végzett. A főhős, Hajj, miután megfigyeléseket tett a szív és a vér tulajdonságaira és szerepére vonatkozóan, megállapította, hogy nem a test a fontos az élet szempontjából, hanem valami más, ami a halál beálltával távozik a szervezet¬ bői, és az ember bio-szerint a világ mozgása öröknek tételezhe­tő, mivel sohasem létezett az a nyugalmi állapot, amelyből az egész mozgás kiin­dult. A mozgás mögött álló „hajtóerő" azonban szükségképpen végtelen, és nem testben lakozik, testi minőségekkel nem is lehet felfogni vagy megközelíteni. (11) A műben tehát Hajj így jutott le a körü­lötte lévő dolgok megismerésétől a miszti­kus Isten-felfogásig, harmincöt éves korá­ra. A könyv ezen részénél Ibn Tufail egy, a hitből kiinduló személy, Asal nézeteivel ütköztette a megismerés útján megvilágo­sodó Hajj gondolkodását. Az Autodidakta filozófus pedagógiai üzenete abban áll, hogy bármelyik utat választja is az ember a kettő közül, eljuthat az Igazsághoz. Asal szembesítette a regény főhősét azzal a problémával, hogy az emberek többsége oktalan, hitetlen, nem keresi és nem járja a megismerés útjait, csak az anyagi világ dolgai iránt érdeklődik. Hajj arra is ráéb­redt érett férfiként, hogy a Legfelsőbbel való egyesülést az ember egyedül élheti meg, a szívében, ezért nagyon nehéz mind­ezt mások számára szavakkal kifejezni. A mű szerzője nem becsülte le a társadal­mi ember dimenzióját, az ember közösségi nevelését, inkább arról van szó, hogy az arab misztikusokhoz és aszkétákhoz hason­lóan ő is azt vallotta, hogy az ember szüle­tésétől fogva rendelkezik olyan szűrővel és képességgel, „amely a lélek spontán hajla­ma, amely anélkül, hogy szüksége volna ta­nárra, elvezet a Tárgyhoz, hasak nem térítik el a szülői és tanári útmutatások". (12) Ibn Tufail szerint tehát az ember jelentős fejlődésen megy át élete során, egyes fejlődéslélektani szakaszaiban más és más módon reflektál a világ dolgaira. Testi és lelki kiteljesedése azonban lehetséges, és élete értelme szempontjából elengedhetet­len. Ez az avicennai gondolatokból ihletet merítő utópia nagy hatással volt több arab és európai gondolkodóra. Hatott valame­lyest a skolasztika bölcselőire, ám a legje­lentősebb befolyást Gratianus-va tette, aki­nek A kritikus című müvében hasonló gon­dolatokat olvashatunk. Bár Gratianus műve a Pococke-féle kiadásnál mintegy húsz év­vel korábban keletkezett, a spanyol gondol­kodó ismerhette annak a - ma az Escorial-ban őrzött - 17. századi kódexnek a tartal­mát, amelyben népi mese formájában sze­repel az Ibn Tufail által leírt történet. (13) Az 1185-ben meghalt arab gondolkodó müvének nagy sikere ugyan a 17-18. szá­zadra tehető, de előtte is és azóta is alap­mű ez a könyv a bölcselettel, a nevelés céljával és folyamatával foglalkozó kuta­tók, olvasók kezében. A. Kéri Katalin Jegyze t (1) L A R R O Y O , R: História generál de la peda­gógia. Ed. Porrúa, México 1982, 244. old. (2) Révai Nagy Lexikona X. kötet. Révai Rt., Bp . 1914, 446. old. (3) M A Z A H É R I , ALY: A muszlimok mindennapi éle­te a középkorban a 10. századtól a 13. szazadig. Eu­rópa, Bp . 1989 ,378 . old. (4) S A M S Ó , JULIO: Ciencia musulmana en Espana. Cuademos História (Madrid), 1985. 144. sz., 21 . old. (5) G A L I N O , A N G E L E S : Textos pedagogicos hispanoamericanos. Iter Ediciones, Madrid 1968, 99. old. (6) Uo. , 9 9 - 1 0 0 . old. (?) CAPITAN DIAZ, ALFONSO: História del pen~ samiento pedagógico en Európa. Dykinson, Madr id 1991 ,206 . old. (8) El füósofo autodidáctico. Publicaciones de Ias Escuelas de Estudios Arabes, Madrid 1948. Trad.: G O N Z Á L E Z P A L E N C I A A N G E L . 8 1 - 8 2 . o ld . (9) Uo. , 110-112. old. (10) Uo., 118. old. (11) Uo. , 128-130. old. (12) G A L I N O , A N G E L E S : Textos pedagogicos..., i. m., 102. old. (13) Uo. , 102. old. 

Ibn Tufail, az arab Rousseau

A. Kéri, Katalin

SZTE OJS Journals (University of Szeged / Szegedi Tudományegyetem)

https://ojs.bibl.u-szeged.hu/index.php/iskolakultura/article/download/18601/18391/

Ibn Tufail, az arab Rousseau

Abstract

Similar works

Full text

Available Versions

Repository of the Academy's Library

SZTE OJS Journals (University of Szeged / Szegedi Tudományegyetem)