Az emberi társadalmaktól mindenkor megkívánták, hogy emberek és fogalmak formájában az újjal, az idegennel érintkezzenek. Néha még ma is szükség van annak megítélésére, hogy ered-e valamilyen – és ha igen, milyen – kihívás vagy éppen fenyegetés az újból, az idegenből, és hogy miként kell arra reagálnunk. Az inklúzió, az exklúzió és még a megsemmisítés is a reakció lehetséges formái voltak és lehetnek, amiket megfigyelhetünk a világban. Ha mi itt és most olyan érintkezési formákra szorítkozunk, amelyek mentesek a nyilvánvaló erőszaktól – a strukturálistól azonban nem (Galtung) –, akkor, úgy tűnik, ma a pluralisztikus társadalmak arra törekszenek, hogy elkerüljék az exklúziót, és ne kényszerítsék ki az inklúziót
