A tanulmány a hazai neveléstudomány számára eddig kevésbé feltárt terület feltérképezésére vállalkozik: a tudás társadalma által elvárt iskolaképnek megfelelően körvonalazza a jövő hatékony iskolájának lehetséges építészeti megoldásait. Elsősorban német és angol nyelvű szakirodalmi bázisra építkezik, és a „reflektív napló” kvalitatív technikával végzett mikrokutatásra alapozva mutatja be a pedagógiai terek intézményi környezetbe történő beágyazódását. Olyan elméleti modell alkotására tesz kísérletet, amely rávilágít a pedagógiai architektúra és az eredményes tanítás-tanulás folyamata közötti kapcsolat szükségességére. Az eredmények sokszor idealizált intézmény képét körvonalazzák, amely többdimenziós és multifunkciós jellegének köszönhetően a modern iskola álomképét jelenti
