A német szerző, Andreas Flitner magyar olvasók által nem vagy alig ismert, nem hivatkozott könyvében (Reform der Erziehung. Impulse des 20. Jahrhunderts) a 20. századi pedagógiai gondolkodás, a pedagógiai reformgondolatok és abból kiinduló kezdeményezések, gyakorlati megvalósulások történetének kritikai áttekintésére, elemzésére vállalkozott. A reform fogalmának értelmezésében hangsúlyozza, hogy nem strukturális reformokról beszél, nem az iskola- és képzési rendszer újításai, módosításai érdeklik, hanem a nevelés átalakulása és megújulása, amely természetesen később érezteti hatását a struktúra reformjaiban is. A reform az ő olvasatában válasz a modernizálódási folyamatokra, nem csak helyeslés vagy ellenállás formájában, hanem mint a nevelési tevékenység új lehetőségeinek, egy olyan közegnek a keresése, mely a gyermek számára megfelelő, és amely megkönnyíti útját a világ komplexitásába
